Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)
1879-01-14 / 13. szám
■j ráki és dénesfalvi gr. Cziráky János főtárnokmesternek, a közügyek előmozdítása körül szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül a Szt. István-rend nagykeresztjét adományozta. Az egyesílti ellenzék tegnapi értekezletében a költségvetéssel kapcsolatos néhány kérdést tárgyalt, hogy a párt azon tagjai, kik hivatva vannak a pénzügyi bizottság tanácskozásaiban résztvenni, a párt részéről a költségvetéssel szemben elfoglalt álláspont iránt tájékozva legyenek. A honvédelmi miniszter a képviselőház legközelebbi ülésén mint a „B. C.“ írja törvényjavaslatot fog beterjeszteni a katonai beszállásolás tárgyában. E törvényjavaslattal egyidejűleg a belügyminiszter egy rövid, a törvényjavaslatot kiegészítő tervezetet fog benyújtani, mely a törvényhatóságokat a laktanyák építési költségeinek fedezésére szükséges adópótlékok kivetésére hatalmazza fel. Az Olaszországgal megállapított vámügyi provizórium tárgyában a kormány már több nappal ezelőtt kibocsátott egy újabb rendeletet, melylyel a m. é. december 31-én kiadott rendeletnek a lapokban feltüntetett hibáit helyreigazítja, a hivatalos lapban azonban nem teszi közzé. Igen helyesen jegyzi meg erre a „P. N “. Meglehet, hogy a kormány restelli az újabb rendelet közzétételét, de mi azt hiszszük, hogy szükséges annak tartalmáról nemcsak a vámhivatalokat, hanem a közönséget is értesíteni. A magyar-román vasúti csatlakozások ügyében folyt tárgyalások, mint Bécsből távirják, alkalmasint eredménytelenek maradnak s a brassó-predeali és orsovavercserovai csatlakozó vonalak csak egyidejűleg, 1879. november 1-én fognak megnyittatni Ez is azon hírek közé tartozik, melyeket nem tanácsos feltétlenül elhinni. Az 1879. évi újonc- és póttartaléki jurat léte a magyar korona országai közt következőképen osztatott fel: Magyarországra esik 35.979 újoc- és 3598 póttartalékos; Horvát-Szlavonországra 4917 újonc és 491 póttartalékos; végre Fiume városra és a tengerpartra 37 újonc és 4 póttartalékos. A katonai szolgálatra alkalmasoknak talált többi hadkötelesek mind a honvédségbe osztatnak be. Az erre vonatkozó rendeletet a honvédelmi miniszter már megküldte a törvényhatóságoknak. A képviselőház pénzügyi bizottsága holnapi ülésében a pénzügyminiszter be fogja terjeszteni a pénzügyminisztérium előirányzatához indokolását, melynek leglényegesebb részeit a következőkben közöljük : A böjt elé tette, hogy legyen a híveknek idejük kijózanodni. A klaszszikus szaturnáliákat fölcicomázták szentírásbeli pantomimákkal, pásztorjátékokkal és maskarákkal. A középkor az álarc kora. Az igazság csírázik már az emberiségben, hanem még ki nem mer törni, az arcokon álarc díszeleg. Csupa maskara az az egész századsor. Még Thémisz is álarcot vesz fel és úgy ítél, az igazságot se meri leplezetlenül kiszolgáltatni. A tizenkilencedik század a farsang istenét kivetkezteti vallásosságából. A klaszszikus badánsnő az istennek szolgál, a középkor pantomimája a bibliából veszi mondókáját, — a debardőrnek már nincs istene. A debardőr csak magáért létezik, az ő célja egyedül a vigság, a mulatság. Ő a század badkansnője és a mai farsang specifikuma, — hanem csak nagyvárosban. A debardőr elhatott már Konstantinápolyig, hódit tán Teheránban is, de a vidéket kerüli. Neki a levegő csak a nagyobb, vagy legalább — szab. kir. városokban tesz jót, kisebb helyekre nem vakmerősködik. Elözönlötte trikójával egész Európát és pezsgőjét vígan az orra alá fröcscsenti a tulipiros fiatalnak úgy, mint a nehézvérü aggastyánnak, ő a farsang uralkodó jegye. Ki hát ez a farsang? Tarka mozaik-kép, számtalan alakból összeállítva. A lányos apa, ki a büdzsétet a családi delegáció elé terjeszti, furcsa helyzetben van. A delegáció a „hadi büdzsét“ fölemelését kívánja, az apa — a kormány — leszállítaná. A lányok képezik az örökös oppozíciót, és ez az ellenzék abban különbözik a rendestül, hogy nem akar takarékosságról tudni. A „hadi büdzséjén“ fontos harceszközök beszerzendők, vontcsövű ágyuk helyett szalag, fejdísz stb. A kormány végre enged, csak hogy az oppozición Hymen segélyével túladjon. Hymen az ezermester, ő az amerikai, angol és német kiházasító intézetek fővédnöke, szent Flóriánja. Zsurfixeket a böjt alatt ad — az oltár előtt. A mozaik második alakja a gondos mama, kiben is csak anyai szeretet tartja a szuszt a farsang alatt. Ő futja be a boltokat, ő alkuszik az árusokkal, traktál fodrászokkal, jegyzéket vált a cipészszel, szónokol a divatárusnővel. Ha a ruha késik , ő állja ki leányai félelmét hatványozott mértékben. Sas- PESTI HÍRLAP. A 112. oldalra terjedő indokolás minden egyes, túlkiadást részletesen indokol. Megemlítésre méltó, hogy napidíjakra nagyobb összeget ajánl azon okból, hogy a mozgósított tisztviselők helyett, nagyszámú dijnokot kellett alkalmazni. A bevételekre nézve azt mondja, hogy a földadót illetőleg, miután a keresztül vitt kataszteri munkálatok hatálya már 1879-ben érvényesült, emelkedés nem remélhető. Házadóra hasonlóképen kevesebb van előirányozva, miután a házbérek az egész országban csökkentek. Keresetadó fejében kevesebb irányoztatok elő — habár az 1878- ai összeghez hasonló eredmény remélhető — miután a mozgósítás és számos elemi csapás következtében az egyesek keresetképessége hanyatlott. Szeszadó fejében 1.100.000 írttal több irányoztatik elő, minthogy az 1878-as év folyamában nevezetesen a kisebb szesztermelőkkel szemben észlelt tapasztalatok erre alapot nyújtanak s ezenkívül az uj szeszadótörvény hatálya is tekintetbe veendő, mivel továbbá Erdélyben a kedvezmény megszűnt s jó szilvatermés várható (?!) A beruházásokra nézve az indokolás azt mondja, hogy elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozik dohányraktárakat felállítani, mivel ellenkező esetben a már 100,000 mázsányi tömegekben szabadban heverő dohány legnagyobb része elpusztul. Ezen okból Ér-Mihályfalván, Rakamazon és Temesvárott felállítandó dohányraktárakra 48,000 frt, továbbá a roskadozó budapesti terézvárosi gyárépület átalakítására 50,000 frt irányoztatott elő. A ranki fürdő mindeddig nem talált vevőre, minek folytán az ottani épületek fentartására megfelelő összeget kellene fordítani. Bélyegilletékek az aláírások hitelesítésénél és váltóóvások felvételénél. Miután kételyek merültek fel az iránt, mily bélyegilletékek számítandók fel a járásbíróságok által, olyan esetekben, midőn a kir. közjegyzők képviseletében aláírásokat hitelesítenek, vagy váltóóvásokat vesznek fel, a pénzügyminiszter elrendelte, hogy az aláírások hitelesítésénél az első aláírásért 50 krnyi bélyegdíj, minden további aláírásért 25 kr. és a jegyzőkönyvért is 25 kr. szedendő be. A váltóóvás felvételéért 2 frt 10 kr. fizetendő. A Zasiktava haragszik a horvát pénzügyi kiegyezés miatt. Szidja a kormányt, hogy a kiegyezés meghosszabbítása iránti törvényjavaslatot nem nyújtotta be indokolás kíséretében, ami annyit jelent, hogy bízik pártjának vak engedelmességében. Összeszidja a magyarokat is, hogy meghozták a törvényt a nélkül, hogy Horvátországot megkérdezték volna, ami megszégyenítő mindazokra nézve, akik Horvátország „méltóságát“ szivükön viselik. 1879. január 11. Ismételt öngyilkossági kísérlet. Ne méltóztassék megijedni, nem valami szenzációs hírről van szó, nem pisztoly, méreg, vagy kötél vetett véget egy reményteljes vagy kétségbeesett életnek, hanem egy férfias elhatározás készül véget vetni egy problematikus existenciának, melynek élhetetlensége felett már rég tisztában van mindenki. A fővárosi közigazgatási bizottság tartott ma ülést és tárgyalta a belügyminiszterhez intézendő félévi jelentését. Mint tudva van, e tárgyban már néhány nappal ezelőtt hivatott egybe rendkívüli ülés, de tévedésből a visszalépett tagokat hívták meg, akik vonakodtak résztvenni a tanácskozásban, az új tagok pedig nem kaptak meghívót. Most az új tagokat hívták meg, ezek pedig nem jöttek meg. Steiger, Mandl és Pavlovics urak levélben köszönték meg a kitüntetést, de nem kérnek belőle. Gombár úr nem írt, hanem megszente, hogy nem jön el, Burghardt úr se nem irt se nem szent, ellenben pedig szintén nem jött el. Szóval kiütött in optima forma a strike a bizotság választott és független tagjai közt. Már most az volt a kérdés, lehetséges-e ily körülmények közt megkezdeni a fontos tárgyalást ? Busbach, akit csupán Schweiger Adolf úr támogatott, azon véleményben volt, hogy bármennyire jó és kordiális viszony uralkodjék is a bizottság választott és „ex officio“ tagjai közt, az már mégis csak ellenkezik még ennek a törvénynek a szellemével is, hogy olyan stádium is következhessék be, midőn az utóbbiak majorizálhatnák az előbbiket. A főpolgármester úr erélyesen ellentmondott e felfogásnak és természetesen híven szekundált neki a hivatalnok-bizottsági tagok egész kohorsza, sőt még Házmán Ferenc úr is, ki Amerikában megtanulta a hasznost a kellemessel oly módon egybekötni, hogy in theoria mindig szabadelvű, in praxi pedig mindig pecsovics. Végre a főpolgármester úr kijelentette, hogy miután a törvény a határozatképességhez szükséges számot nem határozta meg, e kérdés felett határozatot se lehet hozni, hanem be kell menni a dolog kellő közepébe. Busbach úr azonban nem tágított és ellenvéleményének a jegyzőkönyvbe leendő felvételét kívánta. Tárgyalás alá vették tehát az albizottság javaslatát, mely erőteljes vonásokban emeli ki az intézmény hiányait, árnyoldalait, hatáskörének elégtelenségét, fennállásának céltalanságát és ezen végeredményben kulminál . Ily intézmény, mint az imént jellemzett, nem bir létjoggal. Kérjük ennélfogva excladat, hogy ezen intézményt törvényes úton módosíttatni vagy megszüntettetni méltóztassék, szeme a bálon kiséri magzatait a kotillon és négyes veszélyes utain. Ő nézi ki mindenki lelkéből „komoly“ ember-e, vagy csak afféle táncos, ki egy figura alatt halálra udvarol, hogy holnap a mai ideálra vissza se emlékezzék. Az ifjú lány, ki álmokkal megy az első bálba, és a báli „törzsvendég,a kinek rég nincs már illúziója, és már csupán szokásból járja; az ifjú jogász, ki Nagy Sándornak képzeli magát és bokrétáé nyakkendőjével okvetlenül hódításokra számol, a félőrült rendező, a viz-a-vi nélkül maradt táncos, ki párját busán helyére vezeti, míg egy társa az ajtónál mohó vágygyal lesi táncosnőjét. Két héttel előre eligérkezett vele s a hűtlen még sem jön. Kínjában, keszkenőjét rágja. Az álmos és álmatlan cigány, az agyoncsigázott pincér, mind megannyi darabja e mozaiknak, ki ezeket összeállítja, egy bált tart a keze között. Hanem bál és bál között különbség van, a fővárosi és a vidéki bál között. Mai napság már minden rendnek meg van a maga bálja, még a vallásfelekezetnek is, katholikus, luteránus és zsidó bál, piknik és estély, kereskedő, jogász, csolnakász, or-