Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)

1879-01-14 / 13. szám

■j ráki és dénesfalvi gr. C­z­i­r­á­k­y János fő­tárnokmesternek, a közügyek előmozdítása körül szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül a Szt. István-rend nagykeresztjét adományozta. Az egyesílti ellenzék tegnapi ér­tekezletében a költségvetéssel kapcsolatos né­hány kérdést tárgyalt, hogy a párt azon tag­jai, kik hivatva vannak a pénzügyi bizottság tanácskozásaiban résztvenni, a párt részéről a költségvetéssel szemben elfoglalt álláspont iránt tájékozva legyenek. A honvédelmi miniszter a kép­viselőház legközelebbi ülésén mint a „B. C.“ írja törvényjavaslatot fog beterjeszteni a ka­tonai beszállásolás tárgyában. E törvényja­vaslattal egyidejűleg a belügyminiszter egy rövid, a törvényjavaslatot kiegészítő terve­zetet fog benyújtani, mely a törvényhatósá­gokat a laktanyák építési költségeinek fede­zésére szükséges adópótlékok kivetésére ha­talmazza fel. Az Olaszországgal megállapított vámügyi provizórium tárgyában a kormány már több nappal ezelőtt kibocsátott egy újabb rendeletet, melylyel a m. é. december 31-én kiadott rendeletnek a lapokban feltüntetett hi­báit helyreigazítja, a hivatalos lapban azon­ban nem teszi közzé. Igen helyesen jegyzi meg erre a „P. N “. Meglehet, hogy a kor­mány restelli az újabb rendelet közzétételét, de mi azt hiszszük, hogy szükséges annak tartalmáról nemcsak a vámhivatalokat, hanem a közönséget is értesíteni. A magyar-román vasúti csat­lakozások ügyében folyt tárgyalások, mint Bécsből távirják, alkalmasint eredménytele­nek maradnak s a brassó-predeali és orsova­­vercserovai csatlakozó vonalak csak egyide­jűleg, 1879. november 1-én fognak me­gnyit­­tatni Ez is azon hírek közé tartozik, melye­ket nem tanácsos feltétlenül elhinni. Az 1879. évi újonc- és póttarta­­léki jurat lé­te a magyar korona országai közt következőképen osztatott fel: Magyaror­szágra esik 35.979 újoc- és 3598 póttarta­lékos; Horvát-Szlavonországra 4917 újonc és 491 póttartalékos; végre Fiume városra és a tengerpartra 37 újonc és 4 póttartalé­kos. A katonai szolgálatra alkalmasoknak talált többi hadkötelesek mind a honvéd­ségbe osztatnak be. Az erre vonatkozó ren­deletet a honvédelmi miniszter már meg­küldte a törvényhatóságoknak. A képviselőház pénzügyi bi­zottsága holnapi ülésében a pénzügymi­niszter be fogja terjeszteni a pénzügyminisz­térium előirányzatához indokolását, melynek leglényegesebb részeit a következőkben kö­zöljük : A böjt elé tette, hogy legyen a hívek­nek idejük kijózanodni. A klaszszikus szaturnáliákat fölcicomáz­­ták szentírásbeli pantomimákkal, pásztorjáté­kokkal és maskarákkal. A középkor az álarc kora. Az igazság csírázik már az emberiségben, hanem még ki nem mer törni, az arcokon álarc díszeleg. Csupa maskara az az egész századsor. Még Thémisz is álarcot vesz fel és úgy ítél, az igazságot se meri leplezetlenül kiszolgáltatni. A tizenkilencedik század a farsang is­tenét kivetkezteti vallásosságából. A klaszszi­kus bad­ánsnő az istennek szolgál, a közép­kor pantomimája a bibliából veszi mondóká­­ját, — a debardőrnek már nincs istene. A debardőr csak magáért létezik, az ő célja egyedül a vigság, a mulatság. Ő a szá­zad badkansnője és a mai farsang specifiku­ma, — hanem csak nagyvárosban. A debardőr elhatott már Konstantinápo­­lyig, hódit tán Teheránban is, de a vidéket kerüli. Neki a levegő csak a nagyobb, vagy legalább — szab. kir. városokban tesz jót, kisebb helyekre nem vakmerősködik. Elözön­­lötte trikójával egész Európát és pezsgőjét vígan az orra alá fröcscsenti a tulipiros fia­talnak úgy, mint a nehézvérü aggastyánnak, ő a farsang uralkodó jegye. Ki hát ez a farsang? Tarka mozaik-kép, számtalan alakból összeállítva. A lányos apa, ki a büdzsétet a családi delegáció elé terjeszti, furcsa helyzetben van. A delegáció a „hadi büdzsét“ fölemelését kí­vánja, az apa — a kormány — leszállítaná. A lányok képezik az örökös oppozíciót, és ez az ellenzék abban különbözik a rendestül, hogy nem akar takarékosságról tudni. A „hadi büdzséjén“ fontos harceszközök beszerzendők, vontcsövű ágyuk helyett szalag, fejdísz stb. A kormány végre enged, csak hogy az oppo­­zición Hymen segélyével­­ túladjon. Hy­men az ezermester, ő az amerikai, angol és német kiházasító intézetek fővédnöke, szent Flóriánja. Zsurfixeket a böjt alatt ad — az oltár előtt. A mozaik második alakja a gondos mama, kiben is csak anyai szeretet tartja a szuszt a farsang alatt. Ő futja be a boltokat, ő al­kuszik az árusokkal, traktál fodrászokkal, jegyzéket vált a cipészszel, szónokol a di­­vatárusnővel. Ha a ruha késik , ő állja ki leányai félelmét hatványozott mértékben. Sas- PESTI HÍRLAP. A 112. oldalra terjedő indokolás min­den egyes, túlkiadást részletesen indokol. Megemlítésre méltó, hogy napidíjakra nagyobb összeget ajánl azon okból, hogy a mozgósí­tott tisztviselők helyett, nagyszámú dijnokot kellett alkalmazni. A bevételekre nézve azt mondja, hogy a földadót illetőleg, miután a keresztül vitt kataszteri munkálatok hatálya már 1879-ben érvényesült, emelkedés nem re­mélhető. Házadóra hasonlóképen kevesebb van előirányozva, miután a házbérek az egész or­szágban csökkentek. Keresetadó fejében ke­vesebb irányoztatok elő — habár az 1878- ai összeghez hasonló eredmény remélhető — miután a mozgósítás és számos elemi csapás következtében az egyesek keresetképessége hanyatlott. Szeszadó fejében 1.100.000 írttal több irányoztatik elő, minthogy az 1878-as év folyamában nevezetesen a kisebb szeszter­melőkkel szemben észlelt tapasztalatok erre alapot nyújtanak s ezenkívül az uj szeszadó­törvény hatálya is tekintetbe veendő, mivel továbbá Erdélyben a kedvezmény megszűnt s jó szilvatermés várható (?!) A beruházá­sokra nézve az indokolás azt mondja, hogy elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozik do­hányraktárakat felállítani, mivel ellenkező esetben a már 100,000 mázsányi tömegekben szabadban heverő dohány legnagyobb része elpusztul. Ezen okból Ér-Mihályfalván, Raka­­mazon és Temesvárott felállítandó dohányrak­tárakra 48,000 frt, továbbá a roskadozó bu­dapesti terézvárosi gyárépület átalakítására 50,000 frt irányoztatott elő. A ranki fürdő mindeddig nem talált vevőre, minek folytán az ottani épületek fentartására megfelelő össze­get kellene fordítani. Bélyegilletékek az aláírások hite­lesítésénél és váltóóvások felvételénél. Miután kételyek merültek fel az iránt, mily bélyeg­­illeték­ek számítandók fel a járásbíróságok által, olyan esetekben, midőn a kir. közjegy­zők képviseletében aláírásokat hitelesítenek, vagy váltóóvásokat vesznek fel, a pénzügy­miniszter elrendelte, hogy az aláírások hite­lesítésénél az első aláírásért 50 krnyi bélyeg­­díj, minden további aláírásért 25 kr. és a jegyzőkönyvért is 25 kr. szedendő be. A váltóóvás felvételéért 2 frt 10 kr. fizetendő. A Zasiktava haragszik a horvát pénz­ügyi kiegyezés miatt. Szidja a kormányt, hogy a kiegyezés meghosszabbítása iránti törvényjavaslatot nem nyújtotta be indokolás kíséretében, ami annyit jelent, hogy bízik pártjának vak engedelmességében. Összeszidja a magyarokat is, hogy meghozták a törvényt a nélkül, hogy Horvátországot megkérdezték volna, ami megszégyenítő mindazokra nézve, akik Horvátország „méltóságát“ szivükön vi­selik. 1879. január 11. Ismételt öngyilkossági kísérlet. Ne méltóztassék megijedni, nem valami szenzációs hírről van szó, nem pisztoly, mé­reg, vagy kötél vetett véget egy reménytel­jes vagy kétségbeesett életnek, hanem egy férfias elhatározás készül véget vetni egy problematikus existenciának, melynek élhe­tetlensége felett már rég tisztában van min­denki. A fővárosi közigazgatási bizottság tar­tott ma ülést és tárgyalta a belügyminiszter­hez intézendő félévi jelentését. Mint tudva van, e tárgyban már néh­ány nappal ezelőtt hivatott egybe rendkívüli ülés, de tévedésből a visszalépett tagokat hívták meg, akik vonakodtak résztvenni a tanácskozás­ban, az új tagok­ pedig nem kaptak meghí­vót. Most az új tagokat hívták meg, ezek pedig nem jöttek meg. Steiger, Mandl és Pavlovics urak levélben köszönték meg a kitüntetést, de nem kérnek belőle. Gombár úr nem írt, hanem megszente, hogy nem jön el, Burgh­ardt úr se nem irt se nem szent, ellenben pedig szintén nem jött el. Szóval kiütött in optima forma a strike a bizot­ság választott és független tagjai közt. Már most az volt a kérdés, lehetséges-e ily körülmények közt megkezdeni a fontos tárgyalást ? B­u­s­b­a­c­h, a­­kit csupán Schweiger Adolf úr támogatott, azon véleményben volt, hogy bármennyire jó és kordiális viszony uralkodjék is a bizottság választott és „ex officio“ tagjai közt, az már mégis csak ellenkezik még ennek a törvénynek a szellemével is, hogy olyan stá­dium is következhessék be, midőn az utób­biak majorizálhatnák az előb­biket. A főpol­gármester úr erélyesen ellentmondott e felfo­gásnak és természetesen híven szekundált neki a hivatalnok-bizottsági tagok egész kohorsza, sőt még Házmán Ferenc úr is, ki Amerikában megtanulta a hasznost a kel­lemessel oly módon egybekötni, hogy in theoria mindig szabadelvű, in praxi pedig mindig pecsovics. Végre a főpolgármester úr kijelentette, hogy miután a törvény a határozatképesség­hez szükséges számot nem határozta meg, e kérdés felett határozatot se lehet hozni, ha­nem be kell menni a dolog kellő közepébe. Busbach úr azonban nem tágított és ellenvéleményének a jegyzőkönyvbe leendő felvételét kívánta. Tárgyalás alá vették tehát az albizott­ság javaslatát, mely erőteljes vonásokban emeli ki az intézmény hiányait, árnyoldalait, hatáskörének elégtelenségét, fennállásának céltalanságát és ezen végeredményben kul­minál . Ily intézmény, mint az imént jellemzett, nem bir létjoggal. Kérjük ennélfogva excla­­dat, hogy ezen intézményt törvényes út­on módosíttatni vagy megszüntettetni méltóztassék, szeme a bálon kiséri magzatait a kotillon és négyes veszélyes utain. Ő nézi ki mindenki lelkéből „komoly“ ember-e, vagy csak afféle táncos, ki egy figura alatt halálra udvarol, hogy­­ holnap a mai ideálra vissza se em­lékezzék. Az ifjú lány, ki álmokkal megy az első bálba, és a báli „törzsvendég,a kinek rég nincs már illúziója, és már csupán szokásból járja; az ifjú jogász, ki Nagy Sándornak képzeli magát és bokrétáé nyakkendőjével okvetlenül hódításokra számol, a félőrült ren­dező, a viz-a-vi nélkül maradt táncos, ki pár­ját busán helyére vezeti, míg egy társa az ajtónál mohó vágygyal lesi táncosnőjét. Két héttel előre eligérkezett vele s a hűtlen még sem jön. Kínjában, keszkenőjét rágja. Az ál­mos és álmatlan cigány, az agyoncsigázott pincér, mind megannyi darabja e mozaiknak, ki ezeket összeállítja, egy bált tart a keze között. Hanem bál és bál között különbség van, a fővárosi és a vidéki bál között. Mai napság már minden rendnek meg van a maga bálja, még a vallásfelekezetnek is, katholikus, luteránus és zsidó bál, piknik és estély, kereskedő, jogász, csolnakász, or-

Next