Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)
1879-01-22 / 21. szám
Budapest, 1879. 21. szám. Szerda, jan. 22. Előfizetési árak: Hirdetések: Egész évre 14 írt — kr. 9B Hjj a kiadóhivatalban vétetnek fal j • sí Dp ATI Uini a n - ^ i,. Egyes szám 4 kr. SSBI B S HgsiSj JE äs®? fl JpS| Budapesten, nádor-utcza 7. Kiadóhivatal: fl fl&S fljr fl i fl I Ü llfl B h„TO»i«P Ju.mi JL» m.a Budapest, nádcintcsa 7. re, .......... minden közlemény intézend*. 7Uj/7N Borraentetlen levelik csak i» POLITIKAI NAPILAP^^gW ■»fiTTi i r nr»*m»waBiin’nui—i—iMKrwwawreT'iiBqrTiw >1.11——g—g—im iiiimwi—ij—m NAPTÁR LÁTNIVALÓK d‘ a* “fc^ggyűjtemény; vasárnapon Om. képzőművészeti társulat tárlata (Sul megtekinthető. Közvágóhíd a soroksir . d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját ház.) Magyar tudományos ut végén a vám mellett. Városházak: * Szerda: katholikus: Vince v. Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig 9—1-ig akadémia (Ferenc-József-téri@tt&t-h,tz ) régi a városház-téren, az új a Lipótprotestáns : Vince Nyitra: hétfőn ,i. e. 9—1-ig a képtár , mindennapon. Országos képtár (Eszter- Iparmúzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. az. a.Városi vigadó (redoute) ” .... . "V rím a régiségek, kedden, csütörtökön házy-féle az akadémia palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. .allatkert a város»» görögorosz: II. Czergely_____[ a szombaton a természettár és a néprajz,___Nyitva : vasáru., szerd. és pont. 9—1-ig._____-Jordán, az udvar távollétében mindig ligetben. _________ A régiek. A hónap vége felé járunk. Ilyenkor kapja a képviselőház a maga diurnumait. Érdeke kívánja tehát, hogy együtt legyen. És bizalmát is ténynyel kell igazolnia a pénzügyi bizottság iránt, mely az ellenzéknek számban és súlyban történt gyarapodása folytán, a képviselőház költsége címén zsugorisági hajlamot mutató kormánynyal szemben az országgyűlési szükséglet fejében előirányzott összeget minapában jóval felemelte. Ez új évben először ültenek együtt. A karácsonyi és újévi ünnepeket családjaik körében töltötték a képviselő urak. Családjaik meg választóik körében. Voltak optimisták, kik ezen körülményből merész logikával és még merészebb licencia poétikával azt merték remélni, hogy akik mint mamelukok távoztak, mint Paulusok fognak visszatérni. Ez ábrándozókat a viszontlátás meglehetősen kijózanította. „Gans ging Uber den Rhein, Gans kehrte heim,“ fakadt ki egyik szellemes írótársunk — miután egynéhány interview alatt csupa régi Paulust talált. Mintha józanon mást lehetett volna várni ! A kormány fennáll és önbizalmat mutat, az ellenzéki vezérekben pedig a buzgalom és akaraterő annyira alábbhagyott, mint a gyermekben, melynek első rázásra nem gurul lábához az óhajtott piros alma. Csoda-e tehát, ha azok is, kiket választókerületjük hangulata mameluk hajlamaikban megingatott, megtántorodásukat szánva-bánva azokhoz sompolyognak vissza, kik elég ravaszak önbizalommal ütögetni mellüket. És a választókerületek hangulatának befolyását sem kell valami nagyba venni. Ugyan hány képviselő köszöni mandátumát a bizalomnak, melyet a választók politikai meggyőződésének és belátásának szilárdságába és megbízhatóságába vetettek ? ... Hánynak képviselőségében nyilatkozik a választó és választott politikai elvének öszszehangzása? Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy vajmi kevés azok száma. A többséget illetőleg a szavazat a „do ut des , facto, ut facias“ praktikus következménye. Jogosult e annak várakozása, ki politikai jogainak egyik legbecsesebbikét anyagi alku árutárgyává alacsonyította, azt maga megbecsmérelte: mástól, és pláne vevőjétől, vásárlójától annak erkölcsi megbecsülését remélni ? Jogosult-e annak feltételezése, hogy az árverési győztes érdekét választóinak a vásár után megkerült meggyőződésének áldozza fel ? Követelhetni-e a választóttól, hogy önzéstelen meggyőződés vezesse a képviselőházban, midőn szavazatát latba veti ? Ellenkezőleg, nem kell-e természetesnek találnunk, hogy a képviselő azon költséget, melybe mandátuma került, vagy „in utile“ vagy „in honorifico“ be akarja hozni? Pedig teheti-e ezt máshol, mint a hatalom táborában, a kormány szárnyainak árnyékában? Nincs jobb politikai leveli-béka , mint azon képviselők, kiknek titkos vagy nyomja szívüket, kik állás, vagy kitüntetés után áhítoznak. Megérzik jó előre, hogy inog-e a kormány, vagy szilárdan áll, mert az ő számuk ingatja meg állását; tartja fenn a közvélemény azon hullámaival szemben, melyek feje felett összecsapni látszanak. Ők tartják fenn, míg a kormány elég ildomos a remény és biztatás mézes madzagát alkalmazni, és mely kormány nem tenné azt ? Nem kerül semmijébe — csak undora leküzdésébe. És ha évekig tart is ámutatásuk — az aspiránsok reménye elpusztíthatlan, s e remény biztosítja szavazatukat a kormánynak — addig, mígnem a titkos vagy nyílt ellenzék soraiban felfedez vizsgaszernök egyet, kiben van erély és akarat, ki a kormányt saját kezébe ragadni törekszik. Tudják, hogy a kormányhatalom azé, ki erős kézzel utána nyúl. S az első válságos percben — övé a szavazatjuk. De hol van az ellenzékben azon erős akarat ? Önbizalom sincs a vezérek arcában, nemhogy az elszántság kifejezése — azok helyét elfoglalni, kiknek működését a hazára vészesnek tartják. Aznap, melyen az ellenzék valamely vezérférfiában az álszerénység az elszántságnak ad helyt — megbukik a jelen kormány. Addig ne csodálkozzunk azon, hogy akárhányszor jönnek is vissza otthonról képviselőink, mindig — a régiek. A képviselőház ma rövid ülést tartott, melyen a honvédelmi miniszter bemutatta a honvédelmi minisztérium hivatalainak elhelyezésére Budapesten a várban emelendő államépületről s az erre megkivántató költségek fedezéséről szóló törvényjavaslatot. — A fiatal legény becsületes, félszeg megjelenése s nagy vállalkozó szelleme megtetszettek a két fiatal embernek. Angyal, ki maga is félig-meddig Rubens volt, Robicsekkel mély értelmű pillantást váltott s a két deák meghitta a fiatal embert, hogy a maguk szobáját osztják majd meg vele. Miska ezer örömmel fogadta e meghívást; nem is hitte volna, hogy ilyen könnynyen megy majd a dolga Bécsben. Angyal mindjárt másnap akarta az uj barátot a festőművészet titkaiba avatni. Miska azonban észrevette, hogy az ő szeretetreméltó maecenása nem igen ért az ecset nemes művészetéhez s erősen ragaszkodott tervéhez, hogy magát az akadémiába felvétesse. A két deák hosszas fontolgatás után elhatározta, hogy a fiatalembert R a h 1 tanárhoz vezeti, ki akkor a bécsi festészet nagynevű alakja volt. Dobogó szívvel lépett Miska a csillogó műterembe, melyben az ő jövőjének ezer nem ismert titka hevert barokk összevisszaságban. Még ha egy német szót tudott volna is, aligha felelhetett volna Rahl kérdéseire. A két fiatal deák beszélt helyette. — Rahl vállat vont, sajnálkozva kijelen apesti hírlapi tárcája. Asztalosból — festő. Emlékezések Munkácsy Mihály életéből. Hevesi Lajos oly érdekes följegyzéseket közöl a „Pester Lloydsban a nagybirli festő életéből, hogy mulasztás volna azokat közönségünkkel meg nem ismertetni. A hatvanas évek épen hogy beköszöntöttek. Egy szép esős délutánon két fiatal magyar deák sietett a bécsi Józsefvárosból a belváros felé. Megérdemlik, hogy neveiket kiírják ; az egyik Robicsek Sámuel, a másik Angyal Gyula volt. A két deák pénzmagra tehetett valahol szert, mert Römer tennfalt utcai borcsarnokába tartottak. Vidáman lépdeltek tova s édes anyanyelvükön beszélgettek. A glacis közepén igénytelen külsejű, szikár, borzas fiatal emberrel találkoztak, ki hátán batyut, cipelt. A fiatal ember szerényen szókita meg anyanyelvükön a tovasiető deákokat. Beszédükről megismerte, hogy magyarok s ezért bátorkodott megkérdezni, hol akadhatna itt valahol éji szállásra. — Éji szállásra ? Hát kicsoda maga? — Látják uraim, voltaképen biz’on asztaloslegény volnék. — És mit keres Bécsben? Munkát? — Az akadémiába szeretnék járni. — Úgy ? De mi nem hiszszük ám, hogy Bécsben asztalosakadémia is volna ! — Én sem, azért is a festészeti akadémiába szeretnék járni. — Asztalos legény a festészeti akadémiába ? — kérdék csodálkozva a deákok. — Oh kérem, nem vagyok ám én oly ügyetlen a festészetben. Sok ideig dolgoztam Munkácson is. — Lehetetlen. Hát ott olyan híres festészeti akadémia van? — Szép magyar tulipánokat festettem a majsztrom ágyára és ládáira. Nagyon tetszettek ezek nemcsak Munkácson, de az egész vidéken. Nem hazudom, ha azt mondom, hogy szívesen fizettek egy-két forinttal is többet, ha én pingáltam ki a ládájukat . . . Mindig azt mondogatták az emberek : Miska, menj fel Pestre, vagy Bécsbe és légy festő. Mindig nagy kedvem is volt nekem ehez és mivel a mester nem akart elereszteni, mikor néhány garast összekaparitottam, engedelme nélkül keltem útra. Majd hajón, majd gyalog majd meg egy-két emberséges szekeres kegyelméből kocsin jutottam most ide . . . csak éji szállást is találtam volna már magamnak !_______________________________ Mai számunk oldalt tartalmaz.