Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)
1879-01-29 / 28. szám
^ Budapest, 1879. 28. Szerda, jan. 29. Előfizetési árak: Hirdetések: S egész évre — kr, a kladflOT»talba» ^ríutaek M, Budapest, n4dor»to** 7. •&, ttiadea kSzlwnény IntezendS. t--OT» az előfizetések é. a lap __ P itlVILZET "• ) Béememtatl.a level k oaak UPOLITIKAI NAPILAP.x-1^yve^ NAPTÁR1' TLn.VALÓK. ' AXX' ASA [Szerda: katholikus: Saal, Ferenc. Nemzeti auxella. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc József-tórsaját-ház.) régi a vtrtgk&g. , » protestáns: Valér. Nyitva: i. e. 9—1 óráig, hétfon és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzömüvészeti utcában 24„ antal " * csütörtökön »természet-és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és Tárkert az aldunai v-áros»m görögorosz: N. Antal. kedd. és pénteken az ásványtár; szerdán Nyitva: vasáru., szerd. és pént. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. * * * Az arany borjú. A szentirás szimbolikus elbeszélése az arany borjáról, melyet Judeának az igaz istentől elfordult népe csinált magának bálványol, hogy imádja, ismétlődik. Azzal a fanatizmussal, mely új vallások híveit jellemzi, tolakodnak az emberek az arany borjú oltárához, s feláldozzák neki legdrágább kincsöket. Csak a forma más, a lényeg ugyanaz maradt. A kór, mely a zsidó társadalmat pusztította hosszú időn át, s mely tartott az arany borjú kultúrától addig, mígnem Krisztus korbácscsal verte ki az üzérkedőket a templom előcsarnokából, — sőt tartott ezentúl is, és egyik okává lett Zsidóország bukásának : — ez a kór egy azzal a betegséggel, mely a mi társadalmunkat pusztítja. A rohamos meggazdagodás vágya ez a betegség, a törekvés gazdagodni munka és fáradság nélkül, elérni egy két év alatt szerencse és vakmerőség segélyével azt, amit elérnie a dolgok rendes folyása szerint csak egy becsületes munkában eltöltött életnek adatik. A soproni eset, mely rémült megdöbbenéssel tölti el egy megye lakosságát s a nyomorba taszítja özvegyek és árvák százait, ijesztő kóresete e betegségnek. Kevés évek előtt egy fiatal, eszes, deli külsejű ügyvéd telepedik le a vidék egyik előkelő városában, üres zsebbel, de ép fővel, erős akarattal , nagy tehetséggel és munkaképességgel. A szerencse támogatja elhatározott igyekezetét: a felek özönlenek hozzá tanácsát s támogatását kérni. Klientelája növekszik s vele együtt vagyona. És vagyonával együtt tekintélye. Férfikora delén állt s városában egyike a leggazdagabb, legtekintélyesebb embereknek, köztisztelet és közbizalom irigylett tárgya. És ez az ember egyszerre megjelenik a törvényszék előtt és feladja önmagát a váltóhamistásért. Borzasztó szó csak kiejteni is ! A hamisítás, ikertestvérével a sikkasztással, a tulajdon ellen elkövetett bűnök legaljasabbika, mert leggyávábbika. A rabló, sőt sok esetben a betörő tolvaj is, legalább életét kockáztatja, — még a zsebmetszőnek is bátorságra van szüksége : a hamisítónak és sikkasztónak nincs egyébre, mint becstelenségre. Nem kockáztatja életét, csak — becsületét ! Az ember, ki polgártársai bizalmának s tiszteletének kiöntetett tárgya volt, most ott áll, tönkrejutva, az igazság szine előtt, — elvesztve ma fent, ami övé volt, egész vagyonát, — megrabolva övéit legdrágább kincsektől, becsületöktől. Borzasztó kép! Egy családapa, — mellette áratlan neje és gyermekei, kiknek szemében a könyet, melyet a család fejének szerencsétlensége facsar ki belőle, megkeseríti a szégyen érzete, mely lelküket elfogja, és körülöttük a rokonok és barátok, a távolálló özvegyek és árvák, kiket magával sodort a romlásba. A férfi, ki tetterejével, munkaképességével disze lehetett volna városának, büszkesége családjának, — az általa megkárosítottak haragja elől menedéket keres a börtön falai közt, hová csak áldozatainak átka kisérheti, — de ez aztán el is kiséri s el is éri megrablójukat! És még borzasztóbbá teszi e képet saját háttere, melyen írva van, hogy ez nem egymagában álló véletlen eset, csak egyik szomorú kitörése a betegségnek, mely az egész társadalom fényében dühöng. Naponkint hallunk eseteket, melyekben ugyanez a betegség nyilatkozik. A történtek nagyságának mérve változik: ma egy millionárius és tekintélyes ügyvéd, ki elspekulálta mások pénzét — holnap egy hivatalnok, ki elsikkasztotta a rábízott összegeket, egy pénztárnok, ki megszökött a pénztárral, vagy egy napszámos, ki a kis lutrin, — a szegény emberek e börzéjén — játszta el mindenét; — a történet kimenetele is változik: — az egyik megszökik egy idegen világ felé, menekülést keresni az igazság karja elől; a mák felköti vagy főbe lövi magát, mert nem birja a becstelen élet terhét viselni, — a harmadik átadja magát a törvényszéknek. Mások külső körülményei, más befejezése a tragédiának, de lényege egy és ugyanaz : a gyors meggazdagodás szenvedélye, az arany borjú kultusa. És mindazon csapások közt, melyek évek óta sújtották hazánkat, s melyek azt még a jövőben fenyegetik , ez a legveszedelmesebb. Erkölcsileg egészséges, vagyonukig rendezett nemzet képes a legnagyobb politikai csapásokat elviselni. Példa rá Fran A ,PESTI HÍRLAP* TÁRCÁJA. Tudományos és művészeti intézeteink 1878-ban. (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Vannak igazságok, melyeknek számtalanszor való ismétlése sem fölösleges. Százezerszer mondták, írták, kinyomtatták és bizonyították már, hogy a jelenkor államszervezetének legmaradandóbb alapköve a közmivelődés s mégsem bizonyodott haszontalannak minden reformtörekvés jeligéje gyanánt -e tapasztalat rendületlen szenteltartása. Ez alapot századéves küzdelmek közepette teremtették meg nagy elmék s győzelmes törekvések. Napjainknak a feladat könynyebb vége jutott osztályrészéül, méltó épületet emelni a szilárdan megteremtett alapon. Nem maradunk hátra feladatunk fontossága mögött. Lassan és még mindig küzdve építünk, de nem vetjük magunkat oda a stagnációnak, mely ma egy a hanyatlással, cáfolata minden világgá hirdetett életrevalóságnak. Tudományos, de különösen művészeti intézeteink fölkarolása és emelkedése legújabb keletű lépése e haladásnak. A szellem mozgalmai az anyagiság küzdelmei között is képesek már élénk érdeklődést kelteni. A statisztika megdönthetetlen számadatai évrőlévre jobban tanúskodnak a mellett, hogy amennyire erőnktől telik, a művelődést igyekszünk minél általánosabb közkincssé tenni, s hogy ez igyekezetnek mindig örvendetesebb látszatja is van. Ha némely téren mindezek dacára aránytalanságra bukkanunk a törekvés és az elért eredmény között, számtalanok azon körülmények, melyeknek súlyos volta minden szónál hivebben magyarázza ez aránytalanságot. Lássuk a közoktatásügyi minisztérium legújabb kimutatását a tudományos és művészeti intézeteinkről 1878-ban. Nem szólunk a tulajdonképeni iskolákról és tanintézetekről, melyeknek felölelése messze túlhaladja a tárca kiszabott kerekét. Megfigyeléseink az országos színi-, zene- és rajztanodák, a magyar nemzeti múzeum, a műemlékek föntartása s a képző- és iparművészeti múzeumok állapotán szorítkoznak, mely intézetek legújabban megindult emelkedések miatt legnagyobb mértékben érdemlik meg figyelmünket. Nagyobb részt száraz statisztikai adatok azok, melyek e munkánkban segítségünkre állanak. A statisztika rideg számai megelevednek és megszólalnak a figyelő szem előtt s vallomásuk bár gyakran épen ki nem elégítő, értékük rideg megbízhatóságukban rejlik. Vonásról vonásra hű tükörképet, nem pedig hízelgő festményt tartanak elénk. A színészet megbecsülhetetlen tényezője a nemzeti és kulturszellem izmosodásának. E tekintetben kezdünk kibontakozni azon állapotokból, melyek a színészetnek a kicsapott deákok, pályatévesztett „vad gémek,“ önhitt exisztenciák és becstelen söpredék legnagyobb kontigensét szolgáltatták. Leendő színészeinknek van módjukban tanulni, komolyan képezni tehetségeiket fontos pályájukra, mely semmivel sem áll alább, mint pl. a tanár hivatásának szentsége. A színi tanoda 1877/8-iki tanfolyamára 81 egyén jelentkezett, a felvételi vizsgálatok alapján fölvétetett s kiképeztetést nyert 35. A tehetségtelenek nagy száma tehát visszautasíttatott. Érdekes jelenség, hogy sokkal több nő aspirál s vétetik föl a színi pályára, mint férfi. Az év eredménye kielégítő , jeles tehetségeket is nyert színészetünk. A zeneakadémia növendékszáma az első félévben 68, a másodikban 52 volt, köztük külföldiek is. A hivatalos jelentés szerint zeneakadémiánk a külföldi hasonnemű intézetek magaslatán áll, tanárai, köztük Liszt Ferenc, Erkel Sándor, Ábrányi Kornél, Vokmann Róbert stb. zenei kitűnőségek. Az országos mintarajzt a 31 új számunk H oldalt tartalmaz.