Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)
1879-05-28 / 146. szám
Budapest, 1879. 146. szám. Szerda, május 28. Előfizetési árak: Hirdetések: vétetnek ^ Budapest, nádor-utcsa 7. *»., f/T\ minden közlemény intezendiB. bor» u előfizetések és s Imp 'M BownenteHen leT.il, k csak te•«átküldésére vonatkozó felszó- TT^TT?"* \ T TSJ" A "I30T A P^ \ ^ \*'/ mort kenekt^t fogadtatnak el. tamlások intézendök. V/A A\-.xA—L i-tX _I—A Kézirattá vissza nem adatnak. .K APT*R I A T N I V A I OkozomDawu a képtár . vasárnapokon Orsz.fcspzonyve azett támlat tárlata. (Öu- megielc milletó. VozvagOaid a Soroksár A r l A . la . d. e. 10—1-ig fölváltva a gyüjtemények gázát, saját ház.) Magyar tudományos út végén a vám mellett. Városházak Szerda: katholikus: Vilmos Nemzeti múzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-térsaját-ház.) régi a városház-téren, an uj a Lipó protestáns Emil Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. az. a.Városi vigadó (redouto ” ) csütörtökön a természet-és néprajzi tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. ^llatkert a vár kért. görögorosz: Tivatar kedd. ««pénteken az ásványtár, szerdán^ Nyitva: vasárn., szerd. és pent. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindkét ligetben. A mai szám tartalma: A katona-beszállásolás. — Válasz Károlyi Pista gróf toasztjára. — Politikai hirek. — Tért a magyar munkának. — Politikai szemle. — A székesfehérvári kiállításról. — Fővárosi ügyek. — Ünnepély a párisi nagy operában a szegediek javára. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Deák hamvainál. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hirek. — Színházak és mulatságok. Szinlapok. — Közlekedés. — Vízállás. — Tárca. Sakkjáték és politika. — Hirdetések. — A mellékleten : Regény: Két férj neje. (Folytatás). — Vegyes. A budapesti ___________értéktőzsde. — Hirdetések.__________ A katona-beszállásolás. Az újkor a magán és közéletnek majdnem minden terén megszüntette a természetben való adózást. Még a középkorban a földesurnak, egyháznak, államkincstárnak fizetett adók legnagyobb része természetben fizettetett, ma az egész gazdasági életben alig találunk szolgáltatási kötelezettséget, mely, ha rendesen nem teljesíttetik is pénzben, ne volna pénzen megváltható. A katonabeszállásolás terhe, mely tulajdonkép nem egyéb egy speciális adónál, máig megőrizte a természetben való szolgáltatás jellemét és pedig nemcsak nálunk, hanem Európa legműveltebb államaiban is. És ez természetes. Ha felvesszük — kivált az általános hadkötelezettség rendszere mellett — a katonák azon nagy számát, melyet az államnak béke idején is tartania kell, — ha felvesszük azt, hogy e haderő — mely nálunk például megközelíti a harmadfélszázezret — nem tartható folyvást egy de A PESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Sakkjáték és politika. — A ,,Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Morphynak, a legnagyobb sakkjátszónak megőrülése adott alkalmat nekünk arra, hogy a fentirt cím alatt, mely a legkitűnőbb unalmat biztosítja különösen azon. olvasóink számára, kik sem nem sakkoznak, s a politikát sem szeretik, némi kapcsolatot hozzunk létre e két játék között. Felesleges bővebben magyaráznunk, mi a sakkjáték. Szép olvasnőink valamennyien tudják, hogy kell a „Bazár“ sakktalányait lóugrás szerint megfejteni, valamennyien elkívánták a sakkjáték feltalálóját is, nem tudom hová, midőn kedves férjük, vagy pardon csak a papa, leülvén egy-egy mély gondban megkopaszodott jó barátjával a tarka tábla mellé, órabosszant elnézi azokat a furcsa figurákat, minden állást gondosan megvizsgál, végigkombinálja az összes mozdulatokat saját és ellenfele részéről azoknak megfelelő ellenlépéseket és végül előretol egy órai alapos megfontolás után egy parasztot. Engedjék meg mégis, hadd szólhassunk valamit a sakkjátékról, s később a politikáról. A legkedveltebb játéka a keletnek s egy jó idő óta a művelt nyugatnak is a sakkjáték. Indiától kezdve egészen Kis-Ázsiáig, Afrika nagy részének néptörzsei szenvedélyes barátai a sakkjátéknak, a beduinok sátraiban ép úgy, mint a rajálik szeszélyes palotáiban mindenütt igen, hogy a szükséghez képest hol ide, hol oda kell áthelyeztetnie, be fogjuk látni, hogy a katonaságot kizárólag állandó, állami kaszárnyákban elhelyezni lehetetlen. Az osztrák-magyar hadsereg elhelyezésére egy körülbelül akkora város “volna ma szükséges, amekkora Pest városa. De még ezzel is csak az állandó elhelyezésről volna gondoskodva. Hátra volna még a katonaság elszállásolása fegyvergyakorlatok, kiküldetések, mozgósítás esetén s mindazon esetekben, midőn oly helyen kell katonákat elhelyezni, hol azok állandóan nem tartózkodnak. Nincs állam, mely elég gazdagnak tartaná magát arra, hogy ez elviselhetlen teher elviselésére vállalkozzék. A legtöbb, amire e téren a leggazdagabb országok, mint pl. Franciaország törekszenek, az, hogy az állandóan elhelyezett katonaság számára állandó kaszárnyákat hozhassanak létre. A lehetőség ezen határai között mozog, s ezen cél felé törekszik azon két törvényjavaslat a katonai beszállásolásról, mely a képviselőház holnapi ülésének napirendjére van kitűzve. Az első törvényjavaslat jelentékenyen fölemeli a katonai beszállásolásért eddig fizetett díjakat, hogy legalább a rendes katonai állomásokon lehetővé tegye a kaszárnyák építését. Szakértők számítása szerint az ezáltal fizetendő díjak 25 év alatt törleszteni fogják az émtemlő kaszárnya költségeit .ezáltal a feltalálhatók a sakktáblák, s a Nílus mentén ép úgy mint a Gauges partjain, ahol két jó barát összejő, előkerül a sakkjátszma, vagy ha az nem volna kéznél, a fövényben hirtelen megcsinálják a tábla 64 kockáját, különböző nagyságú és szinti kavicsokból kitelnek az alakok és a harc megkezdődik. Ki találta föl ? Ki tudná. Lassan alakult a jelenlegi rendszerbe, nem nagyon rég lettek játszási szabályai döntőleg megállapítva. A XVI. században még 4 fél játszotta, mindegyiknek 8—8 alakja volt, egy király, futár, ló, torony és négy parasztja. Később egyesíttetett a személyzet a mostani játszma alakjaivá. De mutassuk be magukat az érdemes személyeket is, kik szerepelnek. Habár felteszem. olvasóimról, sőt feléről biztos vagyok, hogy a sakkjátékban mesterek, de a még nem játszók számára helyén levőnek találok egyet-mást elmondani. Tehát a király. Korlátlan uralkodó. Érte történik az összes személyzetnek egész igyekezete. Érte hull el valamennyi, minden alak nélkülözhető, csak ő nem. Körülötte forog a játék érdeke, ha őt elfogják, vége a játszmának. Más alak fenyegethető kiütéssel akár az egész játszma alatt folyvást, a királyt, mihelyt fenyegetik, rögtön odább kell vinni. — E játékot csak szolganép találhatta fel, — mondják némelyek — csak olyanok agyában fogamzott meg, kik és úgy függnek egy uralkodótól, mint a játék figurái királyuktól. Theokratikus államban keletkezhetett, hol a kasztok erősen kifejlődtek, mert a paraszti községekre nézve lehetővé tétetik, hogy ily állandó laktanyák építése által a katonabeszállásolás terhét az egyes polgárok vállairól levegyék. Magától értetik, s fentebb említettük is, hogy ez csak a katonaság állandó elhelyezésére vonatkozik. Oly helyeken, hol rendesen nem állomásoznak katonák, az új törvény teljes keresztülvitele után is fennmarad a polgárok beszállásolási kötelezettsége, azon különbséggel, hogy ezentúl valami kevéssel többet fognak kapni kárpótlásul. A második törvényjavaslat a beszállásolás címén kivethető pótadóról szól. Tudjuk, hogy a katonabeszállásolás terhe igen aránytalanul oszlik el az egyes községekre. Némelyek folyvást szenvednek alatta, mások soha sem látnak katonát. Az igazságosabb teherfelosztás érdekében tehát e törvényjavaslat fölhatalmazza a törvényhatóságokat, hogy azon községekre, melyek a beszállásolás terhétől mentek, pótadót vethessenek, mely adó jövedelméből a beszállásolásnak rendesen kitett községekben a kaszárnyák építését megkönnyíthessék. Ezek a két törvényjavaslat fő, elvi fontosságú intézkedései. Mélyen érzett szükségnek tesznek eleget s a képviselőház jelen ülésszakának méltó befejezését fogják képezni. —^—— ha feljut a tisztek helyére, minden lehet — de király soha. A vezér. Második alakja a játszmának. Leghatalmasabb a király után, tevékenysége minden egyenes irányban és minden kockára kihat. Leghívebb támogatója a királynak, legtöbb esetben fel is áldozza magát érte. Jóformán ama tehetlen báb akaratának kifejezője, megy, harcol helyette, azon egyetlen kiváltsága a többi alak felett, hogy ha veszéllyel fenyegetjük, előre be kell jelentünk, ép úgy mint a királynál. A modern nyugaton udvariasságból királynőnek nevezték el, nagy hatalmak miatt, melyet az összes alakokra gyakorol, s mivel hatalomköre jóval felülhaladja a királynőnek a modern államokban való nagy hatalmára, és férjeik feletti túlsúlyára, nem tudom, de lehet, hogy az addigi vezér, XV. Lajos alatt nyerte ezen nevet, kire tudvalevőleg az asszonyok erős hatást gyakoroltak. Ma inkább nevezhetnek miniszterelnöknek ez alakot, habár a mostani miniszterelnököknek sokkal több eszük van, hogysem magukat oly nagyon feláldozgatnak királyukért minden játékban. Aztán a bástya vagy a legsúlyosabb argumentum. Feltalálójuk alighanem a papságra gondolt, midőn belehúzta őket a játékba, oly szép gömbölyűek, mint egy egy kövér esperes, vagy püspök. Jobbra, balra, előre vagy hátra vonulnak tetszés szerint,, állhatnak fehérre, feketére. Helyet cserélhetnek a királylyal és ez esetben sarokba szoszorítják őt. » számunk 10 oldalt tartalma«.