Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)
1879-05-30 / 148. szám
Budapest, 1879. ________________148. szám.__________________________Péntek, május 30. Előfizetési árak: _____ Hirdetések: Egész évre 14 fii — kr. fl| Hj * kiadóhivatalban létezn.k f«L iír\■ •; DroTl UlEli i n Egyes szám 4 kr. hS B B BfiP 11 B Jpfl gy Budapesten, nádor-utcza 7. Kiadóhivatal: 1 Ba V fii B B 1 B M BsbSBlI h.*. 11 Ütni*. POLITIKAI NAPILAP.JSTSSSÍ* ----------------------------------. és szombaton a képtár ; vasárnapokon Qrsz.képzőművészeti társulat tárlata. (Su- megtefcimiete. Közvágóhíd a Soroksár |NA P TÁ R. LÁTNIVALÓK. d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját ház.) Magyar tudományos út végén a vám mellett. Városházai Péntek* katholikus: Ferdinand F. p. Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-térsaját-ház.) régi a városház-téren, an uj a Lipóa -i. , Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. sz. a.Városi vigadó (redoutó ) protestáns Hánaor csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. Adarkert a város A görögorosi: Péter Dénes Vedd. es pénteken az ásványtár, szerdán Nyitva: vasár., szerd. és pént. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. A mai szám tartalma: Osztrák követelések. — Politikai hirek. — A tisztelt házból. XLIII. — Politikai szemle. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Ünnepély a párisi nagy operában a szegediek javára. — Az öreg Teleky Sándor gr. levele. — I. Sándor fejedelem bucsu-utja. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hirek. — Színházak és mulatságok: Szinlapok. — Vízállás. — Nyilttér. — Tárca: A csehekről. — Regény: Két férj neje. (Folytatás). — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — _____Hirdetések.__________________ Osztrák követelések. A csodabogarak feles számmal teremnek az osztrák választási mozgalom iszapos terein. Volt alkalmunk már e helyen némely befolyásos osztrák politikusok nyilatkozataival foglalkozni s levonni belőlük az épületes tanulságot. Láttuk Schmerling úr ábrándját, ki gyermekeit addig kívánja éltetni, míg az új „egységes Ausztria“ ígéretföldje fel nem tárul előttük. Hallottuk Rechbauert, ki melegen védelmezte a dualizmust, de egy kis vámparlamentet kívánt melléje. Volt részünk a haladópárt, az okkupáció-ellenesek és a „baloldalnak“ nevezett kormánypárt programmjaiban. De egy sem volt oly tanulságos, mint a „sziriai haladópárté,“ — mert egy sem beszélt oly őszintén és határozottan. A sziriai fortschrittler urak politikai programmjuk egész vonalán háborút szennek — Magyarországnak. Azt kívánják a közös és az osztrák kormánytól, hogy a keleti piacokat nyerjék meg „Ausztria ipari és kereskedelmi érdekeinek,“ s hogy a szomszéd államok védvámos politikájával szemben „hathatósabb eszközökkel a pesti hírlap tárcája. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A magyarok önállóságra törekvésével teljesen egyidejű a csehek hasoncélú mozgalma. Valamint ami jelszavunk „Szent István koronájának régi fénye“ volt, azonképen ők is a hajdan ragyogott „cseh koroná“-t óhajtották a történelem régiségtárából napvilágra hozva látni, s kívántak még ezenkívül sok egyebet. Elszakadást a már azóta megboldogult német szövetségtől, uralmat a németek felett, azoknak kiirtását úgy Cseh mint Morvaországból és végre Ausztriának szláv birodalommá való átalakulását. Mert dacára geográfiai helyzetüknek, s azon befolyásnak, mit a németség ezer év óta egész nemzeti művelődésükre gyakorol, a csehek a panszlavisztikus eszmék leghívebb bajnokainak mutatják magukat, s a nagy orosz birodalom iránt már régtől fogva táplálnak titkos és nem titkos rokonszenvet. A 67-ki kiegyezés, s a monarchiának dualisztikus alapra fektetése a csehek e föllengő vágyai teljesülését egy időre lehetetlenné tették. Az osztrák alkotmány megszületett anélkül, hogy követelései meghallgattattak volna, s talán épen a pánszlávizmussal való kacérkodásuk végzetes büntetéséül, a cseh országgyűlés föl nem épült palotája helyett az osztrák reichsrath jelöltetett ki politikai szer A csehekről, védjék meg az osztrák lakosság érdekeit, mint amineket e célra az önálló vámtarifa nyújt. — Ez még megjárja. A stájer urak csak osztrák érdekben beszélnek. Hogy ez az osztrák érdek homlokegyenest ellenkezik a magyar érdekkel, — azt ők kétségkívül ép oly jól tudják, mint mi, de nem törődnek vele. Ez megbocsátható, — bár mi is a magunk érdekéhez alkalmaztuk volna politikánkat! Cifrábbak ennél a programm többi pontozatai. A stáyer urak kívánságai egyenesen a dualizmust támadják meg. 1. kívánják, hogy : „a delegáció intézménye valóságos parlamentté alakittassék át,“ — „ha pedig Magyarország e jogos követelést megtagadná, a delegációkra bízott törvényhozási jog (!) egészen a bíród, tanácsra ruháztassék.' 2. kívánják: vettessék vége a mai helyzetnek, melyben „Ausztria ereje aránytalanul igénybe vétetik Magyarország javára, s Ausztria gazdaságilag megkárosíttatik a magyar nemzeti politika egyoldalú céljai javára.“ — Evégbél „új törvényes alapot kell teremteni a Magyarországgal való gazdasági kiegyezés számára." Vagyis kívánnak közös parlamentet — egyelőre a kül. hadügy s valószínűleg a kereskedelem s vámügyek számára, — olyat, melyben Magyarország biztosan majorizálható legyen. Kívánnak továbbá oly kiegyezést, melynek segélyével hazánkat még jobban kizsákmányolhassák, mint teszik jelenleg. Teljes lelki nyugalommal adhatjuk meg a választ e követelésekre, mert tudjuk, hogy e válasz az egész nemzet válasza, hogy nincs ember Magyarországon, ki azokat hajlandó volna teljesíteni. S e válasz rövid és határozott. Az első pontra nézve abban áll, hogy: Magyarország soha semmi szín alatt nem fog egy közös parlamentbe bemenni. A másodikra nézve az, hogy, habár az utolsó években a magyar állam megszorult pénzügyi helyzete, a magyar törvényhozás és közvélemény tájékozatlansága s a kormány gyöngesége segélyével sikerült ránk kényszeríteniök azon kiegyezést, mely Magyarország legvitálisabb érdekeit zsákmányul veti az ő önzésöknek, s ez többé nem fog sikerülni , hogy kilenc év múlva nem lehet szó másról, mint a kiegyezésnek Magyarország javára való tetemes megváltoztatásáról. S ha ebbe az osztrák urak, amint legalább választási proklamációikból látszik, nem egyeznének bele ? Nos, akkor megcsináljuk a gazdasági elvárást, az önálló vámterület alakjában. Nehezebb lesz a másik vitás kérdés elintézése. S ha az osztrák urak nem adják fel a delegációk elleni idioszinkróziájukat, akkor csakugyan nem tudjuk, mi lesz e monarchiából. Akkor oly uj, államjogi háborúba keverik e monarchiát, mely az ő hazájuk is, hogy abban akármelyik fél győz, — az egész lesz a vesztes. ^ ~ T) -------------- -------- -----replésük színhelyéül. Azóta 12 év múlt el, s az osztrák-magyar monarchia erejének teljességében jelentékenyebb szerepet játszhatik az európai koncertben, mint valaha, s a cseheknek napról-napra csekélyebb kilátásaik maradnak az önállóság kivívására. Passzív ellenállásuk, melynél fogva a vendégszerető reichsrath kitárt ajtaját e 12 év alatt állhatatosan elkerülték, nemhogy közelebb vitte volna őket reményeik teljesüléséhez, de mint már évek előtt észrevették, fokozatosan bonyolultabb helyzetbe lettek általa sodorva. Innen, hogy politikusaik koronkint kísérletet tesznek külön érdekeik lehető biztosítása mellett szűkebb hazájuk közjogi helyzetét bizonyos engedmények árán megváltoztatni, s a Hohenwarth-kabinet bukása óta gyakrabban sejtetik, hogy a kiegyezést szeretnék mihamarabb megvalósulva látni, ha nem is oly alakban, mint eredetileg akarták vala. Az osztrák és cseh vezérpolitikusok legújabb közeledését szintén e kiegyezés megvalósításának terve okozá. Úgy látszik azonban a csehek még mindig nem ismerték föl valódi helyzetüket, legalább követeléseik túlzottsága erre enged következtetni. Mennyiben őszinte e túlzás, s váljon követeléseik már a közeljövőben nem válnak-e szerényebbekké, még most korán volna eldönteni; de annyi ma is tény, hogy a kiegyezés politikájuk elsőrangú fontosságú kérdésévé vált, s így nagyon valószínű, hogy az osztrák államfél legközelebb nevezetes alkotmányválság színhelyévé válik. S minthogy e politikai változás minket bizonyára legközelebbről érdekel, alkalomszerűnek találjuk a csehek törekvései történetével megismertetni olvasóinkat. Schafarik 1842-ben a csehországi csehek számát 4 millió 400 ezerre tette, az 1857-ki népszámlálás csak 3 milliót talált. Ezenkívül Morvaországban és osztrák Sziléziában vannak csehek mintegy 1 millió háromszáz ezren, így tehát aligha vannak többen 4 és fél milliónál. E nép a német kultúra befolyása alatt emelkedett ugyan azon értelmi magaslatra, mely a többi szláv fajoktól oly előnyösen megkülönbözteti, de azért gyűlöl mindent ami német. Azon eredmények, melyeket legújabban kivívott, bátrakká tevék fiait, s erős meggyőződéssé érlelődött bennük, hogy a politikai újjászületés korát élik. A cseh nemzetiségi törekvések főtámasza a csehparaszt, mely az őscseh erényeket és hibákat a leghamisílatlanabbul megőrizte, s habár erős, konzervatív hajlamokkal bír is, azért a cseh sajtó, a fiatal nemzeti érzelmű papság és az országban apostolokként barangoló cseh tanulók hatalmas befolyást gyakorolhattak lelkületére, fogékonnyá tették a politikai élet iránt. Ez okozta aztán, hogy a kiegyezést a megelőző évek választási mozgalmaival a csehparasztok egy ember gyanánt szavaztak nem filsitizani!uikS oldalt tartalmaz.