Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)

1879-05-30 / 148. szám

Budapest, 1879. ________________148. szám.__________________________Péntek, május 30. Előfizetési árak: _____ Hirdetések: Egész évre 14 fii — kr. fl| Hj * kiadóhivatalban létezn.k f«L iír\■ •; DroTl UlEli i n Egyes szám 4 kr. hS B B BfiP 11 B Jpfl gy Budapesten, nádor-utcza 7. Kiadóhivatal: 1 Ba V fii B B 1 B M BsbSBlI h.*. 11 Ütni*. POLITIKAI NAPILAP.­­JSTSSSÍ* ----------------------------------.­­ és szombaton a képtár ; vasárnapokon Qrsz.képzőművészeti társulat tárlata. (Su- m­egtefcimiete. Közvágóhíd a Soroksár |N­A P T­Á R. LÁTNIVALÓK. d. e. 1001-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját­ ház.) Magyar tudományos út végén a vám mellett. Városházai Péntek* katholikus: Ferdinand F. p. Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-térsaját-ház.) régi a városház-téren, an uj a Lipóa -i. , Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. sz. a.Városi vigadó (redoutó ) protestáns Hánaor csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. Adarkert a város A görögorosi: Péter Dénes Vedd. es pénteken az ásványtár, szerdán Nyitva: vasár., szerd. és pént. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. A mai szám tartalma: Osztrák követelések. — Politikai hirek. — A tisz­telt házból. XLIII. — Politikai szemle. — Tudo­mány és irodalom. — Színház és művészet. — Ünnepély a párisi nagy operában a szegediek ja­vára. — Az öreg Teleky Sándor gr. levele. — I. Sándor fejedelem bucsu-utja. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági hirek. — Színházak és mulatságok: Szinlapok. — Vízállás. — Nyilttér. — Tárca: A csehekről. — Regény: Két férj neje. (Folyta­tás). — Vegyes. — A budapesti értéktőzsde. — _____Hirdetések.__________________ Osztrák követelések. A csodabogarak feles számmal terem­nek az osztrák választási mozgalom iszapos terein. Volt alkalmunk már e helyen némely befolyásos osztrák politikusok nyilatkozatai­val foglalkozni s levonni belőlük az épületes tanulságot. Láttuk Schmerling úr ábrándját, ki gyermekeit addig kívánja éltetni, míg az új „egységes Ausztria“ ígéretföldje fel nem tá­rul előttük. Hallottuk Rechbauert, ki melegen védelmezte a dualizmust, de egy kis vámpar­lamentet kívánt melléje. Volt részünk a ha­ladópárt, az okkupáció-ellenesek és a „balol­dalnak“ nevezett kormánypárt programmjaiban. De egy sem volt oly tanulságos, mint a „sziriai haladópárté,“ — mert egy sem be­szélt oly őszintén és határozottan. A sziriai fortschrittler urak politikai prog­­rammjuk egész vonalán háborút szennek — Magyarországnak. Azt kívánják a közös és az osztrák kor­mánytól, hogy a keleti piacokat nyerjék meg „Ausztria ipari és kereskedelmi érdekeinek,“ s hogy a szomszéd államok védvámos politi­­kájával szemben „hathatósabb eszközökkel a pesti hírlap tárcája. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A magyarok önállóságra törekvésével teljesen egyidejű a csehek hasoncélú moz­galma. Valamint ami jelszavunk „Szent Ist­ván koronájának régi fénye“ volt, azonképen ők is a hajdan ragyogott „cseh koroná“-t óhajtották a történelem régiségtárából napvi­lágra hozva látni, s kívántak még ezenkívül sok egyebet. Elszakadást a már azóta meg­boldogult német szövetségtől, uralmat a né­metek felett, azoknak kiirtását úgy Cseh mint Morvaországból és végre Ausztriának szláv birodalommá való átalakulását. Mert dacára geográfiai helyzetüknek, s azon befo­lyásnak, mit a németség ezer év óta egész nemzeti művelődésükre gyakorol, a csehek a panszlavisztikus eszmék leghívebb bajnokai­nak mutatják magukat, s a nagy orosz biro­dalom iránt már régtől fogva táplálnak tit­kos és nem titkos rokonszenvet. A 67-ki kiegyezés, s a monarchiának dualisztikus alapra fektetése a csehek e föl­lengő vágyai teljesülését egy időre lehetetlenné tették. Az osztrák alkotmány megszületett a­nélkül, hogy követelései meghallgattattak vol­na, s talán épen a pánszlávizmussal való ka­cérkodásuk végzetes büntetéséül, a cseh or­szággyűlés föl nem épült palotája helyett az osztrák reichsrath jelöltetett ki politikai szer A csehekről, védjék meg az osztrák lakosság érdekeit,­ mint amineket e célra az önálló vámtarifa nyújt. — Ez még megjárja. A stájer urak csak osztrák érdekben beszélnek. Hogy ez az osztrák érdek homlokegyenest ellenkezik a magyar érdekkel, — azt ők kétségkívül ép oly jól tudják, mint mi, de nem törődnek vele. Ez megbocsátható, — bár mi is a m­a­­g­u­n­k érdekéhez alkalmaztuk volna politi­kánkat! Cifrábbak ennél a programm többi pon­­tozatai. A stáyer urak kívánságai egyenesen a dualizmust támadják meg. 1. kívánják, hogy : „a delegáció intéz­ménye valóságos parlamentté alakittassék át,“ — „ha pedig Magyarország e jogos követe­lést megtagadná, a delegációkra bízott tör­vényhozási jog (!) egészen a bíród, tanácsra ruháztassék.­' 2. kívánják: vettessék vége a mai hely­zetnek, melyben „Ausztria ereje aránytalanul igénybe vétetik Magyarország javára, s Ausz­tria gazdaságilag megkárosíttatik a magyar nemzeti politika egyoldalú céljai javára.“ — Evégbél „új törvényes alapot kell teremteni a Magyarországgal való gazdasági kiegyezés számára.­" Vagyis kívánnak közös parlamentet — egyelőre a kül. hadügy s valószínűleg a ke­reskedelem s vámügyek számára, — olyat, melyben Magyarország biztosan majorizálható legyen. Kívánnak továbbá oly kiegyezést, melynek segélyével hazánkat még jobban ki­­zsákmányolhassák, mint teszik jelenleg. Teljes lelki nyugalommal adhatjuk meg a választ e követelésekre, mert tudjuk, hogy e válasz az egész nemzet válasza, hogy nincs ember Magyarországon, ki azokat hajlandó volna teljesíteni. S e válasz rövid és határozott. Az első pontra nézve abban áll, hogy: Magyarország soha semmi szín alatt nem fog egy közös parla­mentbe bemenni. A másodikra nézve az, hogy, habár az utolsó években a magyar állam megszorult pénzügyi helyzete, a magyar törvényhozás és közvélemény tájékozatlansága s a kormány gyöngesége segélyével sikerült ránk kénysze­­ríteniök azon kiegyezést, mely Magyarország legvitálisabb érdekeit zsákmányul veti az ő önzésöknek, s ez többé nem fog sikerülni , hogy kilenc év múlva nem lehet szó másról, mint a kiegyezésnek Magyaror­szág javára való tetemes megvál­toztatásáról. S ha ebbe az osztrák urak, amint leg­alább választási proklamációikból látszik, nem egyeznének bele ? Nos, akkor megcsináljuk a gazdasági el­várást, az önálló vámterület alakjában. Nehezebb lesz a másik vitás kérdés el­intézése. S ha az osztrák urak nem adják fel a delegációk elleni idioszinkróziájukat,­­ akkor csakugyan nem tudjuk, mi lesz e monarchiából. Akkor oly uj, államjogi hábo­rúba keverik e monarchiát, mely az ő hazájuk is, hogy abban akármelyik fél győz, — az egész lesz a vesztes. ^ ~ T) -------------- -------- -----­replésük színhelyéül. Azóta 12 év múlt el, s az osztrák-magyar monarchia erejének teljes­ségében jelentékenyebb szerepet játszhatik az európai koncertben, mint valaha, s a csehek­nek napról-napra csekélyebb kilátásaik ma­radnak az önállóság kivívására. Passzív el­lenállásuk, melynél fogva a vendégszerető reichsrath kitárt ajtaját e 12 év alatt állha­tatosan elkerülték, nemhogy közelebb vitte­­ volna őket reményeik teljesüléséhez, de mint­­ már évek előtt észrevették, fokozatosan bo­­­­nyolultabb helyzetbe lettek általa sodorva.­­ Innen, hogy politikusaik koronkint kísérletet tesznek külön érdekeik lehető biztosítása mel­lett szűkebb hazájuk közjogi helyzetét bizo­nyos engedmények árán megváltoztatni, s a Hohenwarth-kabinet bukása óta gyakrabban sejtetik, hogy a kiegyezést szeretnék miha­marabb megvalósulva látni, ha nem is oly alakban, mint eredetileg akarták vala. Az osztrák és cseh vezérpolitikusok leg­újabb közeledését szintén e kiegyezés megva­lósításának terve okozá. Úgy látszik azonban a csehek még mindig nem ismerték föl valódi helyzetüket, legalább követeléseik túlzottsága erre enged következtetni. Mennyiben őszinte e túlzás, s váljon követeléseik már a közel­jövőben nem válnak-e szerényebbekké, még most korán volna eldönteni; de annyi ma is tény, hogy a kiegyezés politikájuk elsőrangú fontosságú kérdésévé vált, s így nagyon való­színű, hogy az osztrák államfél legköze­lebb nevezetes alkotmányválság színhelyé­­vé válik. S minthogy e politikai változás minket bizonyára legközelebbről érdekel, alkalom­sze­rűnek találjuk a csehek törekvései történeté­vel megismertetni olvasóinkat. Schafarik 1842-ben a csehországi cse­hek számát 4 millió 400 ezerre tette, az 1857-ki népszámlálás csak 3 milliót talált. Ezenkívül Morvaországban és osztrák Sziléziában van­nak csehek mintegy 1 millió háromszáz ez­ren, így tehát aligha vannak többen 4 és fél milliónál. E nép a német kultúra befolyása alatt emelkedett ugyan azon értelmi magaslatra, mely a többi szláv fajoktól oly előnyösen megkülönbözteti, de azért gyűlöl mindent ami német. Azon eredmények, melyeket legújab­ban kivívott, bátrakká tevék fiait, s erős meggyőződéssé érlelődött bennük, hogy a po­litikai újjászületés korát élik. A cseh nemze­tiségi törekvések főtámasza a csehparaszt, mely az ős­cseh erényeket és hibákat a leg­­hamisí­latlanabbul megőrizte, s habár erős, konzervatív hajlamokkal b­ír is, azért a cseh sajtó, a fiatal nemzeti érzelmű papság és az országban apostolokként barangoló cseh tanu­­lók hatalmas befolyást gyakorolhattak lelkü­­letére, fogékonnyá tették a politikai élet iránt. Ez okozta aztán, hogy a kiegyezést a megelőző évek választási mozgalmaival a cseh­­parasztok­ egy ember gyanánt szavaztak nem­ filsi­tizani!uik­S oldalt tartalmaz.

Next