Pesti Hírlap, 1879. május (1. évfolyam, 119-149. szám)

1879-05-23 / 141. szám

Budapest, 1879.____________________ 141. szám,_____________ Péntek, május 23. Előfizetési árak: ~ ~ , , „ . . „ ^ . . Hirdetések: Egész évn 14 írt — kr. 30g E8 Félévre 7 „ — ,, ||9 |||| • kiadóhivatalban vétatnak faL ^ LA . minden közlemény intézendő, hor. » előfizetések és . lap Bérmente­len levelek peak ta-POLITIKAI NAPILAP. ______________________________________ Kéziratos viasza nem adatnak» NAPTÁR­I LÁTNIVALÓK. : ÖHIlépíöiÍTSKea taraulatTariau­ tan- I m­egioKimneto. iozvageaia a. suronski Péntek: katholikus: Dezső p. Nemzeti múzeum. (Múzeum-körut.) valamelyike® a könyvtér 84TM]. e«At-ház.) Magyar tudományos út végén 4 vim mellett. Városház»* .. SÄfSSÄSSBÄi —e—sattsaasgsa artraumajtsss sät— * “ A mai szám tartalma: Zal­in utóda. — Politikai hírek. — Az orosz forra­dalmárok irodalma — Politikai szemle. — Székes­fehérvári nagy napok. — Tudomány és irodalom. — Színház és­­ művészet. — Ünnepély a párisi nagy operában a szegediek javára. — Lovag­játék a Prá­terben. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Közgazdasági hírek. — Színházak és mulatságok . Szinlapok. — Közlekedés. — Vízállás. — Tárca: Két fiatal magyar zenész Parisban. — Falusi levelek. Regény: Két férj neje. (Folytatás). — Hirdetések: Zalán utóda. Az uj bolgár fejedelem, I. Sándor von und zu Battenberg, pár nap óta Bécs vendége. Tegnap magán kihallgatáson volt ő Felségénél s aztán Andrássy grófot látogatta meg, s közel egy óra hosszat időzött nála. Zalán utóda tisztelegni jött a ma­gyar királyhoz s az osztrák-magyar minisz­terhez! Megköszönte a pártfogást, melyben a berlini kongresszuson Új-Bulgária monar­chiánktól részesült. Kérte maga és kis országa számára a további pártfogást, ígért jó szom­szédi viszonyt, legális magatartást a nemzet­közi kérdésekben, ajánlott alkut a vám- és kereskedelmi szerződések megkötésére. Szóval elmondta mindazt, mire az orosz cár őt Livádiában pár nap előtt megtaníta. Mert Zalán utódának az orosz cár a politikai gyámja. Ő építé fel számára a bol­gár cárok elhamvadt trónját Tirnovában, ő írh­eté bele a német prinz-rokont a fejedelmi székbe, ő íratott alkotmányt Bulgáriának, mely a fejedelem s a nép jogait szabályozza. S mindezért nem kíván egyebet, mint azt, hogy jövőre a cári politikának a bolgár fe­jedelemben engedelmes és feltétlen eszközt nyerjen. És Zalán utóda ebbe beleegyezett: a pesti hírlap tárcája. -­-Két fiatal magyar zenész Párisban. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A művelt világ fővárosából e napokban érkezett haza két kedves barátunk, kik azon világvárosban is, melynek körülbelül 26,000 művésze van, általános feltűnést keltettek és kedvességet nyertek: A­g­g­h­á­z­y Károly zongoraművész és Huber Jenő hegedűmű­vész. E sorok íróját különösen az előbbihez sok év óta fennálló benső baráti viszony fűzvén, mi természetesebb, minthogy hallani vágyott párisi élményeikről és szereplésükről, melyek nemcsak az irántuk különösen érdek­lődő családi és baráti körökben, de az egész művelt magyar közönség körében is közbe­széd tárgyát képezék időről-időre. Aggházy m. év novemberének elején ment ki Párisba, hol rögtön felkereste őt régi barátja, a fiatal Huber, ki azon év má­jusától kezdve künn lakott­, minden ajánlat nélkül menvén Vieuxtempshoz s a nagy mű­vész által csupán tehetségéért rögtön tanítvá­nyai közé vétetvén föl. Huber az egész holt idény alatt künn volt, roppant szorgalommal tanulva, gyakorolva és előkészülve a hang­versenyek és estélyekre, melyeket különösen a február, március és április hónapok hoznak magukkal. Neki már akkor csinos ismeret­I. Sándor fejedelem első kötelességének tekinté, hogy II. Sándor cárnak a vett jókért kezet csókoljon s aztán meghallgassa paran­csait. És a cár azt parancsolta, hogy I. Sándor Livádiából egyenest Bécsbe menjen, ott magát viselje alázatosan, arca legyen hunyászkodó, szava mézédes, ígérje mindazt, mit tőle kívánnak és ajánlja fel azt is, a mit kívánni elfelejtenek. És az engedelmes uralkod­ó megtette tőle telhetőleg, a mit cári ura parancsolt. A bécsi lá­togatás megesett s holnap Zalán utóda hazamegy Berlinbe vagy Battenberg­be, ott összeszedi a bíboros bagázsiát a trónfoglaláshoz és útnak indul a tírnovai diszbevonulásra. Mi a bécsi látogatást tudomásul vesz­­szü­k. De politikai fontosságot neki nem tu­lajdonítunk. Bolgárországnak s fejedelmének érdeké­ben áll, hogy monarchiánkkal a jó szomszéd­ság viszonya fenntartassék. Az ő parányi ál­laméletükhöz a fenntartó közgazdasági erőt a mi monarchiánk adja meg, tőlünk várhatják iparszükségleteik fedezését, saját iparukhoz a a munkaerőt, vasutaikhoz a csatlakozást, mely országukon át a világforgalom egy részét köz­vetíti. Oroszország tőlük messze esik. A cár csak teli zacskó szubvenciókat és lepecsételt ukázokat küldhet nevükre címezve hajó-pos­­tán. No meg muszka csapatokat háború idején. Örülni fogunk, ha Bécsben tett ígéreteit Zalán utóda megtartja. Nekünk is megnyug­vásunkra válik, ha déli szomszédságunkban egy békés, munkás, elégedett nép lakik, mely saját erejét saját javára fejleszti. De addig, mig e nép fejedelme az orosz cártól fogad köre volt a Credit Lyonnesban és a külön­böző gazdag bankárok között, mint b. Hirsch, Porges, Spitzer stb.-vel, kik közt a már ne­véről is gyanithatólag eredeti és kissé hóbor­tos Ritter von Schnapper nem legutolsó he­lyet foglalt el. Fiatal művészeink természetesen nagy terveket csináltak fellépésük­ és adandó hang­versenyükre ; meglátogatták a párisi magya­rokat, Munkácsyt, Zichyt, Szarvadyt s máso­kat, és tanulmányozták a francia koncert­közönséget, mely minden tekintetben lényege­sen különbözik a mi fővárosunk közönségétől. A francia, hangversenyek tekintetében igen kényelmes, megvárja az illető művész­től, hogy elmenjen hozzá, személyesen hívja meg, bemutatván magát előbb. Nagyon csa­lódik egy olyan ismeretlenebb művész, ha azt hiszi, hogy elég, mint nálunk a falragaszokat kiragasztani, s tudtul adni, hogy a hangver­seny ekkor s ekkor lesz, s azon ez s ez da­rabokat játszák. Azonkívül a francia, zenei ízlése igen konzervatív, új darabokkal hódí­tani ott t­ehetetlen, a hangversenyzőtől csak ismert műveket várnak, melyeket már száz­szor hallottak azelőtt, de százegyedikszer és oly szívesen élveznek, mert ismerik, szeretik azokat. Aggházy beszéli, hogy első hangver­senyét megelőzőleg csaknem 300 névjegyet „helyezett el“, más szóval ennyi látogatást kellett végeznie az ügy érdekében. Walther parancsokat, míg orosz egyenruhát visel és az orosz politikának eszköze marad, addig bizalommal se személye, se ígéretei iránt nem viseltetünk. A bolgár fejedelem trónja sokkal pará­nyibb helyet foglal el Európában, hogysem hatalma veszélyes lehetne ránk. Hazánk alapí­tója, Árpád apánk egy évezreddel ezelőtt a bolgár hatalmat örökre megtöré a Száván innen, midőn átkergeté Alpár síkjáról e fo­lyón Zalán fejedelmet. De ha a Zalán utóda valaha remélni merné, hogy a cár barátsága s a muszka fegyverek ereje a bolgár hatalmat „monar­chiánk rovására is“ kiterjeszteni képes, ha va­laha a cár parancsából ránk merné vonni Zalán fejedelemnek ezer éve vérben megrozs­dásodott szablyáját, akkor Árpád utódait fogja magával szemben látni és ismétlődni fog az alpári harc ,­a — Zalán futása. S ez tán még végzetesebb lehet, mint volt ezer év előtt. A képviselő­ház igazságügyi bizottsága ma d­­e 11 órakor Horváth Lajos elnök­lete alatt tartott ülésében folytatta a kis­birtokosok országos földhitel­­intézetéről szóló­­javaslat tárgyalását. Hosszabb vita után a bizottság abban állapodott meg, hogy a pénzügyi­ bizottsághoz küldendő jelentésében az ügy közgazdászati részét, — mint a­mely a pénzügyi­ bizottság tárgyalásának keretébe tartozik — érintetle­nül hagyván, abban csak a mezőgazdasági­­előlegegyletek tagjainak korlátlan felelőssége ellen a bizottság keblében felhozott érveket hangsúlyozandja. A törvényjavaslat ilykép átalánosságban elfogadtatván megkezdetett a részletes tárgyú­osztrák-magyar konzul volt egyike azoknak kiknél leggyakrabban megfordultak mindket­ten, Walther, ezen udvarias, de örökké fon­toskodó öreg diplomata terme volt azon sem­leges tér, hol a gr. Beusttal kötött későbbi ismeretség első szálai fonódtak. Tehát az első koncert kitüzetett január 22-ére. Fiatal művészeink eljártak a megálla-­­­pított helyekre, meghívták „matineé“-jükre a f miűértő és kedvelő közönséget. Erard a híres ■ zongora­gyáros szívességből engedte át ter­­j­mét, minden meghívott kilátásba helyezte lá­togatását. Szerencsétlenül azonban aznap roppant hó esett, s emiatt a terem nem telt meg egészen, de a hivatott zenebirálók ott ültek s a meghívottak nagy része megjelent mégis, és minden előadott zenemű után tet­szését nyilvánitá. Lévy kisasszony kedves éneke szintén befolyt a sikerre s az első fel­lépés a zenei szaklapokban elismerő mél­tánylásra találván, művészeink jó hírneve meg lett alapítva. A meghívások a különböző estélyekre ettől kezdve egymást követték. Fiatal művé­szeink maguk sem tudják, hány estélyen ját­szottak, némely este kettőre háromra is nyerve igen hízelgő meghívásokat. Az előkelő francia társaság nem igen szeret koncertekre fáradni, másrészt saját maga is óhajt ragyogni, s azért rendez ki ki évenként, havonként rendesem egy-egy estélyt, arra meghívja vendégeit, meg n.ici sweatMMMk - oldalt tartan­aaz. jj

Next