Pesti Hírlap, 1879. június (1. évfolyam, 150-178. szám)
1879-06-30 / 178. szám
A mai szám tartalma: Az iparosok bucsuzója. — A vörös doktor. — Politikai hirek. Magyarellenes kormány a Lajtkán túl — Politikai szemle. —• Az angol polyp Ázsiában. — Fürdő idény. — Színház és művészet. — Az új khedive. — Ismail basa háremie — Táviratok. — Napi hirek. — A váciuti rablógyilkossághoz. — Közgazdasági hirek. — Színházak és mulatságok : Szinlapok — Vízállás. — Tárca: A nagy művészek bimbóban. — Regény: Két férj neje. (Folytatás.) — Hirdetések. — A mellékleten : A panamai csatorna. (Térképpel) — A bécsi rendjelpör. Búcsú a kiállítástól. (b. p.) Még néhány óra s az iparkiállítás kapuit Székesfehérvárt bezárják. Aztán széthordják a műtárgyakat szerte az országba, ahonnan összekerültek. Leszedik a díszítményeket a falakról, mint a nagycsütörtöki oltárbontáskor, majd utánuk a falakat is, s a magyar szorgalom, műizlés kincstára telepén a régi mezőség, régi kert, régi gyár és vendéglő régi alakjukat fogják visszanyerni. S az orsz. kiállítás, mely oly fényes erkölcsi és anyagi eredményt mutat föl, Székesfehérvár e büszkesége a maga tarka látványosságaival, lélekhez szóló jeleneteivel, ünnepélyeivel, kongresszusaival, dekrétumaival és legendáival múlttá válik, alakját veszti, meghal a valóságnak s csupán az emlékezetnek él. De az emlék szép. A kiállítás nagyszabású volt, méltán képviselte a magyar ipart s szorgalmat, iparpártolásra lelkesítő a közönséget, megnyitó szemeit azoknak, kik iparszükségletüket eddig Bécsben, vagy a külföldi piacok cikkeivel födözték és mindanynyiunkban egy gyakorlati célt követő magyar gazdasági politika előkészítését s követését érlelte meg. Ez a kiállítás általános eredménye. S ez eredmény túlhaladja a legvérmesebb várakozásokat. Minden állami és felsőbb segélyforrás nélkül, kizárólag a nemzet pártforgására számítva jött létre a kiállítási vállalat, s célul csak azt tűzte ki magának, hogy találkát adjon a hazai iparosoknak és alkalmat adjon nekik a versenyzésre. A magyar iparosok megértették a fölszólitást, s megjelentek tömegesen, tüntetőleg képviselni céggel és áruval a magyar gyárat, magyar műhelyt, magyar munkát. A magyar közönség pedig melegen fölkarolta a vállalatot s látogatásaival oly mérvben pártfogolta, hogy már e hó elején a befolyt belépti díjak az összes költségeket fedezték, az azóta fönmaradt jövedelem pedig egy Székesfehérvárt fölállítandó ipartanodának képezi alaptőkéjét. Büszkék vagyunk ez eredményre. Amivel zsenge iparunknak e kiállítással tartozunk, azt munkaköréhez mérten kiki lerótta közülünk. A törvényhatóság, mely a vállalatot kezdeményező ; a végrehajtó bizottság, élén Zichy Jenő gróffal a rendezés nagy munkájában; az orsz. iparegyesület, élén a fáradhatlan Szabóky Adolffal a szervezés dolgában, az egyes iparszövetségek s társulatok, cégek és vállalatok a kiállítási tárgyak gazdag készletével; a vaspályák az olcsóbb szállítással; a sajtó az egész mozgalom méltatásával és az ország közönsége minden társadalmi rétegből, érdeklődése, részvéte által. A székesfehérvári kiállítás sikere a magyar munka dicsősége. Mondhatnánk köszönetet, szavazhatnánk bizalmat, kérhetnénk kitüntetést azoknak, kik e siker elérésében oly buzgón s önzetlenül fáradoztak, elkezdve a magas védnök úron, József főhercegen s végezve a vállalat utolsó napszámosán. De a teljesített kötelesség önérzetes szava a legédesebb bizalmi szavazat, legszebb jutalom. — Kívánják, hogy e szó varázsát lelkükben sokáig élvezhessék. Az iparosok búcsút vesznek egymástól és Székesfehérvártól. De csak rövid időre. Az iparmozgalom nagy hullámokat vet széles e hazában s a mozgalom élére a főváros áll. Legközelebb Budapest rendez orsz. kiállítást. Az iparosok búcsúszava egymáshoz rövid és biztató, viszont látást igér. A székesfehérváriak pedig élvezzék a letűnt, a szép és nagy napok emlékét. A kiállítás megmutatta, hogy nemcsak véres harcok, békekötések iktatják be egy hely nevét az ország történetkönyvébe. Székesfehérvár a béke lapjaira iktatta arany betűkkel a magáét, s ott fog az ragyogni örökre! Mai számunk 12 oldalt tartalmaz. A MTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A nagy művészek bimbóban. .. (A zeneakadémia hangversenye.) — A „Pesti Hirlap“ eredeti tárcája. — Valódi saharai hőség uralkodott, a Duna felől egyetlen szellőcske sem zavarta meg az óriási melegség teljes élvezetét; az öreg nap is kegyetlenül a fejünk búbjára tüzelt, — s mi menekültünk a városi vigadó felé, ott annak fulladásig zsúfolt kis termébe beverekedtünk, hogy ma hangversenyt élvezzünk. Ha valami jeles művész produkálta volna magát, bizonyosan üres terem falai verték volna vissza zongorája hangjait, de ma „nagy művészeket és művésznőket“ láthattunk „bimbóban“ s ezért még tropikusabb éghajlatot is eltűrtünk volna. Előzetes csevegés, székfoglalók, jelentős köhögések, mamák szoronganak, papák aggód-nak, a kis művésznők remegnek, a fiatal mű-vészek önbizalommal teli mosolylyal járnak-kelnek. Ott az egyik papa egy egész sereg pro-' grammot hord zsebében, mindenkire rátol vagy kettőt, zenészekkel, hírlapírókkal parolázik, kikéri véleményüket, felhívja figyelmüket, biztosítja őket leánya hasonlíthatlan tehetségéről, amott egy mama érvényesíti óriási legyezőjét gyámleánya javára, széke elé idézvén azzal, mint kormánypálcával, minden mozgósítható tanárt, muzsikust és intelligens kinézésű városatyát, reményt nyújt terjedelmes legyezőjével a vágyó fiatalembereknek, kik esetleg gyámleánya hamis szemeibe kacsintottak, — és biztosítja magát ezek tapsairól, azok elismeréséről jó eleve. Fölösleges fáradság volt! Mindkét kisaszszony igen tehetséges és sokat ígérő kis művésznő és mindenki szívesen megadta nekik, amit érdemelnek. Épen egyikük nyitotta meg a hangversenyt. A zenészek általános cincogása elhallgat, Erkel Sándor karnagy megjelenik, majd Erkel Ferenc az akadémia igazgatója vezet ki egy bájos lánykát, kinek kezében óriás virágbokréta van, s ki pirulva hajol meg a tapsoló közönség előtt. Chopin F-moll hangversenye zendül meg, a nemzeti színház kitűnő zenekarának kíséretével. Voigt Gizella k. a. igen szépen és finom fölfogással játszik, s a közönség játéka közben háromszor nyilvánítja zajos tetszését, bevégeztével pedig szintén háromszor idézi maga elé a fiatal művésznőt. Az első sorban ülő rendjeles öreg tábornok arca egyszerre kerekre derül ki, mert most az ő leányát, Krautwald Jozefa kisasszonyt vezeti ki az előzékeny igazgató. Liszt egyik polonaise-ét játszotta a kisasszony, csínnal de szenvtelenül. Taps volt utána és egy szép bokréta, mit egyik tisztelője nyújtott föl a kisaszszonynak. A zenekar magára maradt, a zongora mellé nem ült senki. Erkel Sándor jelt adott, s egy igen szép és mély, méla szenvedéllyel teli andantéba kezdett a zenekar. Mindenki feszült figyelemmel hallgatott, Juhász Aladárnak, e beteges, szerencsétlen, de nagy tehetségű művésznek szerzeményére. Mély fájdalom, kielégítetlen vágy, sóvárgás szólt e finom műből, végül kitörő szenvedélylyel. A fölriadó tapsok háromszor szólták elő a tehetséges, de igen szegletes mozdulatú szerzőt, ki zavartan hajlongott a tapsolók előtt. Utána rögtön egy csinos és ügyes scherzót játszott a zenekar Eibenschütz Zsigmondnél, mely szintén bő elismerésben részesült. A brazíliai hőség kezdett türhetlenné válni, a nagy legyezők elemi erővel kezdtek dolgozni. Egy leeresztett hajú, csinos kis szőke lány lépett föl, bátran és biztosan. Kissé kacér mosolylyal fogadta a tapsokat s leülve, tüzetesen és ügyesen, sziláján és pezsgő rhytmusban játszotta Lisztnek „Velence és Nápoly“ című szerzeményét. E kislány, Nikó Hortense kisasszony, igen sok temperamentumot árult el, de még többet az utána következő Weisz József, egy szintén igen fiatal, de határozottan fényes tehetségű művész, ki saját szerzeményű rondeau brillantjával valóban brilliáns hatást idézett elő. Ismételve hívták ki őt és tanárát, a derék Volkmannt, s tapsolták meg a zenekart, mely a zongorajátékhoz finom kísérettel járult. Aztán egy hosszú zongoraverseny első tétele következett, mely első tétel egy álló félóráig tartott. Felhasználtuk az időt egy kis csendes elmélkedésre becsukott szemekkel, mialatt mint biztos forrásból értesülünk, nagy bravourral játszottak Gosztonyi és Rausch urai * Budapest, 1879. 178. szám. Hétfő junius 30. Előfizetési árak: Hirdetések: ^7 ^ kiadáslvataUwn ^ Tétetn.k bk Budapest, nador-utca 7. az., m Inden közlemény intézendő. hóra a * előfizetések és a lap _________ Bérmentetlen levelek csak rászétküldésére vonatkozó felszó- T T1/ AT IV A T^T A "P *) «ert kezektől fogadtatnak el. laml&sek intézendője A-J-*-A. AA\.«£a_A. -i-1 XA-AT A—AjxAAT • ^ # ».u Kéziratoiz vissza nem adatnak. _______________________________ \%ÖN'i r ~ " és szombaton a képtár ; vasárnapokon — Orsi, képzőművészen társulat tárlata. (Ön megtekinthető. — Zúzigóhu •* oi/iOnBái NAPTÁR | LÁTNIVALÓK. d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját-ház.) — Magyar tudományos ut végén a vám mellei.. .— Városházak Hétfőn katholikus: Pál E. Nemzeti Mauseum. (Muzeum-körnt.) valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tér saját-ház.) —A régi a városház-téren , as ut a lápét Pál . Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában 2. sz. a. — Városi vigadó (redout) a protestáns csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában., társulat háza.) — Sirályi vár és várkert az aldunasoron. — Állatkert a városG görögorosz: Leontius kedden és pénteken az ásványtár, szerdán Nyitra, vasára., szerd- és pánt. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben._________________________________ A vörös doktor. A budapesti pénz és üzletvilág e néven ismer egy híres és vakmerő faiseurt, ki valaha Budapesten lakott, az orvosi praxisban kontárkodott, a császárfürdőt haszonbérletté, hanem szűknek találván Macedóniát, áttette székhelyét Bécsbe , hogy valami titulusa legyen, megszerezte az amerikai egyesült államok alkonzuli címét, talán úgy mint a legutóbbi időkben a philadelphiai doktorságot és a rendjeleket szerezni szokták, kiterjesztette üzleti működését a monarchia túlsó felére is, mindazonáltal sűrű és intim összeköttetésben maradt a magyar minisztériumokkal is, hol mindig lehet lépcsőn fel, lépcsőn alá futkozva látni, valahányszor valamely „Gschaft“ van készülőben és végre emlíítetlenül maradt a tegnap lefolyt rendjelperben,pedig abban is benne volt a keze, mert hát hiába, a „vörös doktor“ alias Herz Vilmos úr elég jól ismeri az osztrák Strafgesetzbuch és magyar büntetőtörvénykönyv hálójának minden csipjátbinját, hogy annak idején a legapróbb nyilason és ki tudjon bújni, mint a sima és okos an- I golna, míg a nehézkesebb, ügyetlenebb és ta-