Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)
1879-09-27 / 266. szám
Budapest, 1879.________________________________266. szám._______________________Szombat, szeptember 27. Előfizetési áruk: _____ Hirdetések: R |_ mm I Bn **^Tatolha******* Kiadó hivatal.' Bni.p M^imi ' oms Budapest, indo utatt 7. Bfc, minden közlemény intáeadf. kora u előfizetések és • lap _________ ____ Revnen tart lem levők* osmft fidtküldésére vonatkozó jelszó- 'PC'IT 1ATAT^fTA . J »er* keséktől fogadtatnak «L 1 ami ások intdzennek. ■*- -B-iX. JL l,XVxi..X 1A.XBJ.iAX * Kéziratoi Times nem edatnak. ' átwiuainuta szombaton a képtár , vasárnapokon — Orsi. képzőművészeti társulat tárlata. (Hu megtekinthetö. — Sörvagyüll a sorokat KAPTAK LAKNI VALUK. d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját ház.) — Magyar tudományos ut végén a vám melett. — Városkái . Szombat katholikus: Dámián Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc- József-tér saját ház.) — régi a városház-téren, alul a Lipótprotestáns • Adolf Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában 20. sz. a. — Városi vigadó (redoutor '* p ) csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában, társulat háza. — Királyi vár és várkert az aldunaatron. — Állatkert a városi görögorosz. Nicetas kedden és pénteken az ásványtár; szerdán Nyitra, vasárn., szerd. én pént. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. A mai szám tartalma: A véderő. — Politikai hírek. — Bismarck és az európai sajtó. — Politikai szemle. — Egy fegyelmi ügy. — Szín. és műv. — Vidéki élet Franciaországban. — Komárom feladásának 30. évfordulója. — Hugo Viktor falazása. — Táviratok. — Napi hírek. — Törvényszéki ■csarnok. — Közg. hirek. — Szinh. és mulat.: Szinl. — Vizállás. — Tárca: A tenger. II. — Regény : A vörös jezsuita. (Folyt) — Vegyes. — A bpesti értéktőzsde. — Hirdetések. A véderő. (b. p.) Európában a szuronypolitika uralkodik. Minden állam közjövedelmeinek három ötödrészét hadseregbe fekteti. Milliókra megy az egyenruhák, fegyverek, milliárdokra az anyagszerek száma s ez mind a rombolás érdekében. Ausztria-Magyarország egy millió kétszázezer fegyverest kénytelen tartani, ebből négyszázezerét állandó szolgálatban békelábon. A szabadságolt tartalékosak néhány százaléka évenként beszólíttatik fegyvergyakorlatokra. A hadsereg felszerelése, ellátása, a temérdek dikasztérium, az erődítések karban tartása, részint újaknak emelése, katonai intézetek, egyik évben uj rendszerű puskák s dobok, másik évben uj rendszerű ágyuk s lövegek, harmadik évben a lóállomány szaporítása, negyedik évben haditengerészet stb. ez az, ami az állam gazdasági erejét sorvasztja, kimeríti, mert a befektetett tőke nem hozza meg kamatait, holt vagyon marad, mely utóvégre is a hadiszerencse kockajátékára kerül. A játék végén aztán a ki veszti, mindenét veszti, a ki pedig nyertes, siratja győzelmét az áldozatok miatt, melyekbe a nyereség került. Ha évenkint 200 millió forintot fordíthatnánk belügyeink fejlesztésére, intézményeink reformálására, csatornáink, vasutaink kiépítésére, a természeti adományok kiművelésére, terményekben , emberekben egyaránt, ahelyett, hogy e vagyont katonákba öljük , akkor oly államot sikerülne alapítanunk Európa közepén, hazánkban, mely győzné a versenyt minden téren hatalmas szomszédaival, eltartaná minden polgárát s lakását, találna munkát minden fej, minden kéz, meg is gazdagodhatnék az árából. De a helyzet nem engedi, hogy így legyen. A béke csak fegyverszünet, a Damokles kard szüntelen ott lóg a fejünk fölött. Körülöttünk minden szomszédságban hasonló fegyverkezést tapasztalunk. Oroszországnak a hadserege évenként közel egy milliárdba kerül . Németország egyre fejleszti és erősíti híres katonaságát, mely eddig világeseményeket döntött el szuronyaival. Olaszország porosz mintára szervezte újjá hadseregét a másfél milliárdos kölcsönt kötött a hadreformok óriási költségeinek fedezésére. Franciaország a kilenc éves békét főleg arra használta fel, hogy új seregeket szervezzen a régi helyébe, melyre a kormány támaszkodhassék, midőn szót emel az európai koncertben. Minap mondá Lepére belügyminiszter : „békét akarunk, de ha mások mást szándékoznak, arra is készen vagyunk“. Anglia a pontos kérdés felvetése óta, mely őt Oroszország terjeszkedési törekvéseiről meggyőzte, megkétszerezte tengeri hadait, hajóhadát, s ostromok esetére oly ágyuszörnyekkel látta el fregattjait, melyek mértföldekre halált szórnak, maguk pedig kívül maradnak minden képzelhető egyébb lőszerszám lőtávolán. Óriási összegeket nyer évenkint a hadsereg minden államban. S mégis folytatni kell a költekezést, míg az okok, melyek a nagy hadseregeket fegyver alatt tartják, elenyésznek. Nincs kormány, mely az általános lefegyverzést, a létszám leszállítását akár indítványozni, akár tettleg megkezdeni merje. Nincs kormány mely felelősséget vállaljon, egy ily lépés következményeiért az esetre, ha a jól bármely más vizé. A változatos keret a tavat teljes, kész képpé egészíti, s amint ez gátját képezi a hullámnak, a képen a szemlélő kedélyét is békés határok közé zárja. A napsugaras és mégis rejtett öblök titokzatos és otthonos képet nyújtanak, a lágy habok nyugalomra intenek, békét lehelve tárul föl előttünk egy kedves idylli táj. De semmiesetre sem ismétlődik e kép minden tónál. Erre a part természetes díszleteinek és a víz színének jelentékeny befolyása van. A barnán árnyalt hegyvidéki tó mindenkor regényesebb jellegű lesz, mint a szárazföldi tó, melynek világos tükrét tágas legelők Ünnepies barátságossággal, de egyhangúlag költtk. Ismét másnemű a tó benyomása a kopasz fennsíkon. Gondoljunk a fekete erdei Mümmel tóra. Ott a kiterjedt csöndes köves talajon, melyen alig tengődik egy két törpe bokor, csak szikladarabokkal segélyzett partot csapkodnak a víz sötét hullámai. Egyetlen hal sem látható, ritkán hangozik föl a vadkacsa kiáltása, vagy a fajdkakas harsány szava a félelmes csöndben, és az égen lassan nehézkesen vándorolnak a fellegek. Itt azonnal érezni, hogy sötét monda varázsa nehezedik kedélyünkre, borzalmas balladák szellemei merülnek föl a mélyből. Hasonló a kialudt kráterek tölcsérében keletkezett tavak hatása, mint a Lacher tó a Rajna közelében. _____A vulkanikus környezet pusztasága, fegyverzett szomszédaink öszzebeszélnek s fegyvertelen voltunkat vesztünkre felhasználják. Be kell várni az államférfiaknak, mig a nagy háborúk, miknek előszelét a levegőben már mindenki érzi, ki nem törnek s meg nem oldják földrészünk legnagyobb függő kérdéseit. Ugyanezt be kell várni a polgároknak is s a népnek, mely adót fizet s katonaköteles. Oly időket élünk, midőn tiz év óta hadseregünkbe fektetett tőkénk sorsa, vele államunk politikai jövője egészen a hadseregtől s a hadi szerencsétől fog függni. Azért nem célszerű, nem józan takarékosság ma redukálni a fegyvererőt, ma takarékoskodni a hadügyi tárca körül. Közeledik az idő, midőn a Lajthántúli népekkel a közös védelem iránt a szerződésünket meg kell újítanunk. A kormányférfiak már tanácskoznak is, hogy minő alakban terjeszszék az új szerződést a parlamentek elé. Óhajtanak, ha az állam közjövedelmeit gyümölcsöző, humanistikai célokra lehetne fordítanunk s csak csekély százalék esnék a véderőre, a katonaságra. De a mai körülmények közt erre nincs reményünk. Az okok, melyek az általános hadkötelezettséget s a négyszázezer főnyi békeállományt szükségessé tették, ma inkább fennforognak, mint valaha. Inkább áldozzuk fel a hátralevő pár évet a kenyértörés idejéig a hadi készületekre, mintsem a tettek, a leszámolás nagy órájában készületlenek legyünk elleneinkkel szemben s azok pár napi küzdelem után eldöntsék veszedelmünkre egy lealázó béke feltételeit. Si vis pacem, para bellum. Ez kényszerhelyzet, mely szerződéskor mindkét félre hátrányos, de szembe kell vele nézni. Legyenek a szerződő felek egymás ereje, köznépességi s egyéb viszonyai iránt méltányosak, ne igyekezzék egyik se a teher alól a másik rovására kibújni, melyben a mély vizek mozdulatlanul állanak, mélabúsan hat reánk, de ünnepiesen és nagyszerűen is egyszersmind, minthogy ama hatalmas természetharcokra emlékeztet, melyek ott egykor dühöngtek. Mily csodálatos kedves bájt leheli emellett a zöldes, egész fenékig átlátszó alptó, mint tündérrege az erdős hegyek ölébe rejtve. De mindezek felett állnak Olaszország és Svájc dicső nyílt tükörei, e nagy kristályok, melyek közül a természet megtestesült fantáziája legmerészebb alkotása, és leggyönyörűbb kincseit csoportosító össze. Az a tó, melyről mindezek után külön megemlékezem, ily büszke nagyságokkal alig említhető egy napon. Kis, alig feltűnő tavacska ez. Az Altmark északi részében, az Elbától mintegy 6 mértföldnyire délkeleti irányban, egyikét képezi ama vízmedencéknek, melyek északról lefelé a nagy európai mélysíkon elszórva vannak, és melyeket a távozó tenger egykor hátrahagyott. Földomlások a tó katlanját egykor megnagyobbithaták (a 17-ik század vége felé is történt egy) úgy hogy tojásdad alakja hoszaságban mintegy 3/1 órányi távolságra megnyúlt, míg szélessége mintegy félórányira terjedett ki. Mint a többi tavakról, erről is regéli a népmonda, hogy kipuhatolhatlan mélységű, és hogy a föld alatt összeköttetésben van a tengerrel. Benne a víznek valami boszorkája lakhatik, melynek szeszélyes játéka a pesti hírlap tárcáját A tenger. — Masius TANULMÁNYA. — (Második közlemény.) Sajátságos, rendkívül szép alakot ölt magára a viz, mint tó. Forrás, patak, folyam föltartózhatlanul tova sietnek, képéül az örökké siető életnek, az örök keletkezés, és örök elmúlásnak. Azért az az érzet, mit bennünk keltenek, különben bármily változatos színezetű legyen, mindenkor hasonlítani fog a sóvárgáshoz: az elvonuló hullám magával ragadna bennünket, elmerülünk belé, míg hozzá hasonlóan, értelmünk és tekintetünk a messzeségben elvész. Lenau mondá: — „A lélek fájdalmával ■önmagát látja tova folyni.“ Ezzel ellentétes a tó hatása. Az „álló“ víz, mely tágas nagy medencékbe van gyűrve. Hiányzanak lejtő, maandrikus vonalai, miről már Homer megemlékezett, és vizei csak a viharban tajtékzanak. Hanem azért a világosság minden sugarát, a jég minden hangulatát viszszaadja sima tükörén. Üde és vidám a reggelen, enyhe és lágy az estén, ködben kísérteties, s ünnepélyes, ha felette a csillagok koszorúi ragyognak, mikor sima, mozdulatlan hullámai az eget valóban levonják a földre. S e mellett partjai gyűrűje hatásosabban lép elénk, mint 91ai számunk 8 oldalt tartalmaz.