Pesti Hírlap, 1879. szeptember (1. évfolyam, 241-268. szám)

1879-09-11 / 250. szám

«I Budapest, 1879. 250. szám. Csütörtök, szeptember V. Előfizetési árak. Hirdetések: 14 firt - kr. Bttéipeit, undcr-itoin 7. «5., /^tőzíi/X «Innen közlemény Intsen«. kor» u előfizetések és • Up ___ "j Bér-mentetlen leveli k onk to««étktkldésére vonatkozé felnié- DIAT TTTTT A T "\T A "DYT A 1 1 pS? »ért kezeltél fogadtatnak el. tanulásuk intézendök. A X 1 JlA JL A_a_J.xzk. Xéiiratoi Tiiua nem és Bzomnaiou a Kópiái vasárnapokon . — Orsi. képzőművészeti társulat tarlata. megiokiuinoto. — Eösvagob’a a sorokság NAPTÁR LÁTNIVALÓK. d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények i gárát, saját-ház.) — Magyar tudomás S ut végén a vám melett. — Városház Csütörtök katholikus: Emílián Nemzeti múzeum. (Muzeuma-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc-József-tér saját-ház.; régi a városház-téren , az uj a Lipót protestáns • Protus Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és hétköznapon 9—1-ig. — Ország03 képtár Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti utcában 24. sz. a. — Városi vigadó (redouti) ** ^ ' csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában, társulat háza. — Királyi vár és várkert az aldunasoron. — Állatkert a város" »» görögorosz: Sándor kedden és pénteken az ásványtár; szerdán Nyitra, vasáru., szerd. én pont. 9—1-ig. Budán, az udvar távollétében mindig ligetben. _____________________ A mai szám tartalma: A világ tükre. — Politikai hirek. — Bűnös közöny. — Az ágostai egyház egyetemes gyűlése. — Színház és művészet. — A „helytelen“szini képezde. — Miért nem ment el Munkácsy a jogászbálba. — A „bornevilli harangok“ tradíciói. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Közgazdasági cikk: A budapesti országos kiállítás. — Közgazdasági hirek. — Színházak és mulatságok: Szinlapok. — Vízállás. — Tárca : Festett haj, hamis fog. — Gróf Széchenyi Béla. — Regény: Egy császárság története. (Folyt.) — Vegyes. — A mellékleten : A technika és technikusok Magyarországon. — A budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. A világ tükre. (b. p.) Európa „még mindig“ szép aszszony és tart szépségére. Kikendőzi, felpiperézi magát módosan, valahányszor a világ szeme elé lép. Van sok udvarlója, széptevője; van, a ki a jó módot érette pénzzel fizeti, a kinek a kendőzés s pipereszámlát a nyakára küldheti. De a viszony nem tartós senkivel. Részint azért, mert a vetélytársak egymást hamar kiütik a nyeregből, no meg azért is, mert a szép Európa könnyen feled, könynyen vál és könnyen vigasztalódik. Aztán meg más hibája is van si szép aszszonynak : csal, mikor szerét teheti, (nem hiába szarvas állat alakjában szökteti őt meg Jupiter hatezer év előtt, rárakja a Jupiter szarvait mindenkire, kivel dolga akad. Quod licet Jovi, licet bovi. Ha tükörben nézi magát Európa áldozata, hát könynyen meggyőződhetik, hogy a végtagjai a homloka fölött kettővel megszaporodtak. Vessünk egy pillantást abba a tükörbe, kik Andrássy gróf külügyminisztersége óta anynyit erőködtünk, hogy megnyerjük a szép, kacér és csalfa kegyeit. Nézzük meg, mit mutat a világ tükre, ha mi belenézünk. Berlinben a nagyhatalmak megcsinálták a békét, aláírták, meg is pecsételték s azt mondták utána, hogy az európai egyensúly a keleten helyre van állítva s a béke mosolygó, áldásos müvétől felüdült, megifjult a „szép asszony“ is. Sokba került ugyan ez a kúra; fürdőt kellett vennie, meleg vérfürdőt, s a műtő-orvosok megszabdalták, szétmetélték s uj kombináció szerint megint összevarrták a betegnek vallott testrészt. Európa egész idegrendszere megrázkódott a műtét alatt. De hát csak kiállt a jobb egészség, megújuló bajok, uj hódítások, uj csalfaság reményében. Ma ismét ott fekszik, ott piheg kacéran puha nyugágyán. Mi meg bolondulunk érte. Hisz oly szép, oly üde, olyan egészséges. Legalább a látszat, a festék, a pipereszerek összesége olyannak mutatja. Vájjon ilyet mutat-e a toilette-tükör is ? Nem fogja ez elárulni a kendőzés titkát ? nem leplezi föl a rejtett betegséget, mely Európa testét lappangva emészti ? . . . . Azt mondják, béke van világszerte. Császárok találkozak, hogy a népek barátságát kétségen is ívül helyezzék. Az államminiszterek békén utazgatnak Gasteinba, Emsbe, fris levegőt szívni, nyugton alhatik a hadsereg, biztos az országok határa. A katonák ugyan nem alszanak, minden tájon dörg az ágyú, ropog a puskák sortüze, — de hisz az csak játék, nyári időtöltés fejedelmek mulattatására, az államnevelésben számot tevő kényszer-testgyakorlat a népek edzésére. Milliókba kerül, — csakhogy az igazi háború még többe kerülne! S mégis, hiába a kenőcsfesték Európa testén, hiába ámítjuk őt és magunkat, hiába hazudjuk szépnek, mosolygónak : a betegség kórjeleit tükre megmutatja. Hiába beszélnek tósztban, dikcióban, interviewk párbeszédei közt, hivatalos lapban, vezércikkben tartós békéről, rendezett állapotokról: betegség emészti, sorvasztja az államok minden régi szövetségét s ha a válság kitör, oly világháború lesz, mint ember még nem ért soha e földön, mióta fegyverrel bánni tudnak és históriát írnak. Nyugat felől két nagyhatalom fajháborura készül egymás ellen. A francia s a német. Készül mind a kettő már évtized óta s mindegyik erősen bízik magában, hogy akkor rontja meg ellenfelét, mikor az fegyverét egy másik csatatéren is használni kénytelen. Keleten másik két potentát néz farkasszemet egymással s csak alkalomra várnak, hogy a hadi szerencse döntésére bízzák, melyik legyen az ur az oriens kincsei, népei, urai és intézményei fölött: az orosz-e vagy az angol. Délen a harmadik ellenséges viszony két nagy hatalom közt most kezd alakulni. Olaszország fogat fájdít monarchiánk néhány darab szomszédos földjére, s csak alkalmas perc után les, hogy nyíltan keztyüt vetve lábainkhoz, síkra szálljon a zsákmányért. Békét hirdetnek s három háború is készül. A mérkőző felek egymást tartják szemmel, hogy melyik lesz, ki kezdi, a többi majd utána! Ez a készülődés, ez a várakozás tartja izgalomban az egész világot. S mégis azt hazudják, hogy a béke szilárdul áll Európaszerte. Kinek a többivel nincsen semmi baja, az a semleges fél. Csakhogy az ilyent bajos felismerni. Keresik váltig a diplomaták, de nem akadnak rája. Ez a fürkészet, ez a kereskedés dolgot ad A PIÍSTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Festett haj, hamis fog. Pont Chartrain, nagyböjt 2. vasárnapján. Szeretett Anyám. Igen boldoggá tett bennünket néhány napi ittléted, s csak azt sajnáltuk én és férjem, hogy nem maradtál hosszabb ideig. Már előbb is írtam volna, de a nagyböjti lelki gyakorlatok igen elfoglalnak. Minden percem igénybe van véve: hat órakor felkelek, a gyermekek tanulószobájában végzett reggeli ima után misére megyek, visszatérve katekizmusból tartok előadást a gyermekeknek tíz órakor, rövid időre megint templomba megyek ; tizenkét órakor gyülekezetünk van a „Laplandi gyerekek“ javára, kiknek meleg ruhákat és játékokat küldünk ; két órakor a „bukott fiatal leányok védegylete“ tart ülést, kiknek száma, fájdalom napról-napra szaporodik. Négy órakor templomba megyek, s este szintén imádkozom. A püspök úr kitűnő szónokot méltóztatott küldeni az idén, s remélem, hogy beszédei igen üdvös hatásúak lesznek. Képzelheted mennyire örülök ennek, miután tudod, hogy Párist elhagyván csak a Mathild templom jeles szónoklatait sajnáltam; egészen boldoggá tesz a nagy szerencse. Valamit mondanom kellene neked egyetlen mamácskám, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Hanem annyira jó vagy, hogy bizonyára nem fogsz megharagudni, de sőt szellemeségednél fogva még talán nevethetnél a dolog felett. Csakhogy azért mégis nagy zavarban vagyok. Ismered Voitoux urat, kitűnő plébánosunkat, aki karácsonyestén mindig velünk szokott lenni; irántad igen nagy tisztelettel viseltetik, és csodálja helyes felfogási képességedet, s kegyességedet; egy szokásodon azonban — nem is tudom, hogyan mondjam, nagyon megütődött. Bocsáss meg — észrevette, hogy ■ fested a hajadat, és nem tudja megmagyarázni, hogy épen te miképen hódolhatsz ilyen megrovandó gyöngeségnek. Ugye édes mama, nem neheztelsz meg, hogy ezt megmondom neked? Percig sem kételkedem, hogy azonnal be fogod látni miszerint hibás cselekedet festeni a hajat, és meg fogsz nekem bocsátani merészségemért. Látod ennek oka egyedül az, hogy rendkívülien aggódom lelked üdvösségedért. Mindnyájan egyetemben csókoltatunk és a leggyengédebben üdvözöltetünk. Lucia.* (Válasz) Páris, 1878. márc. 20. Valóban kedvesem, nem tudom, hogy a szinező vizek (amint az árjegyzékek hirdetik) használása bűnös cselekmény. Meg kell vallanom, hogy lehető sokáig meg akarom tartani a lehető legkevésbé visszatetsző kinézést; s épen ezért borzadok a piszkos szinü szürke hajzattól, és szeretném, ha fejem közvetlenül őszre változnék; mihelyest az ezüst szálak túlnyomókká válnak, azonnal félreteszem festő szereimet. Azt hiszem, hogy saját magunknak ezen csekély gondozásával nem vétkezünk Isten ellen, míg másrészt azon nézeten vagyok, hogy plébánostok túlságosan szigorú. De még hogyan is vehetett észre ilyen kevéssé föltűnő dolgot, miután festővizem semmi nyomot sem hagy hátra a bőrön; nagyon is éleslátású ezen tisztelendő úr, és épen olyan jártas a világi dolgokban, mint a lelkek vizsgálásában. Hanem alázatos véleményem szerint ez alkalommal túlment hivatásán. Nevetni tudnék felette, ha magad is el nem merülnél ezen, az erkölcsi színvonalon alul fekvő kicsinyességekbe ; az azonban felvndít, midőn látom, hogy korlátolt felfogása tégedet is hatalmába kerít, pedig saját lelkiismereted oly kitűnően tudna vezetni! A pap hivatása, hogy a veszélyben forgó lelkeket megmentse, és a szomorkodókat vigasztalja, nem szabadna ily haszontalanságokkal törődnie. Mond meg ezt papotoknak, mint az én üzenetemet; elég idős vagyok már ahhoz, hogy tanácscsal válaszolhassak az ő figyelmeztetéseire. Mindjátékat ölel Alice.* Pont Chartrain, a nagyböjt 3. vasárnapján. Kedves Anyácskám! A haj festése kétségtelenül bűn, mivel ezzel fellázadunk Isten rendelése ellen, aki szürkítvén hajunkat úgy akarja, hogy az fehér legyen. Ez világos, kétségbevonhatlan. Az idő ezen hatását épen oly lelki megnyugvással kell fogadnunk, mint a betegséget. a mai számunk 10 oldalt tartalmaz.