Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-18 / 287. szám

Budapest, 1879. Eiöűfietési arai: Efész érfw 14 frt — kr. Félévre . 7 , — , Negyedévi* 8 , 50 , Effv' bóra . 1,2«, Egyes szám 4 kr. Kiadó hivatal: BttdspWt, Btd07-«t8M 7. M*, k 9 Tft ** eiaAsoté*«k é§ m Up •UBrikai déftére vo»«tk~›«6 filssóintsen,ISV. H A P T A 8. Szombat katholikus: Lukács ,, protestáns : Lukács ii görösidoss: Tamás LÁTNIVALÓK. Keazetl anxena. (Museora körút.) I Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár; s kedden és pénteken az ásványtár; szerdán és szombaton a Képtár ; vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterházy-féle) az akad. palotájában. Nyitva: vasárn., szerd. és pent, y—1-isz. — Orsz. képzőművészeti társulat tanára. (Sugárút, saját ház.) — Magyar tudományos akadémia. (Ferenc-József-tér saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti társulat háza. — Sirályvár és várkert Budán, az udvar távollétiben minditt Szombat, október 18 Hirdetések: * kiKi&Watalbaa vét«ti*k fii. Szerkesztési iroda: Budapesten, uádor-uteu T. I. em., 5 ajtó. kei* a lap azeUani rto«t IM ■Andim intóz«o44. Bfea*»tatUa oom* *. “«♦ k®s»kt*l fogzdtaioak «L Kdairateu: vima aau megio Kiumeto. — Sorva gyita a sorokat ut végén & vám mel itt. — Városkái a régi a városház-téren , asaj a Lipótutcában 24. sz. a. — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — Állatiért a városligetben. 287. szám. POLITIKAI NAPILAP.^4^ A mai szám tartalma: Anglia bonyodalmai. — Politikai hirek. — A hadsereg— Politikai szemle. — A fővárosi kér. és iparkamra ülése. — Tud. és Írod. — Színház és műv. — Uj óriás meteor. — A Habsburgok vadász-ősei. — Carey Henrik Károly. — Zimankós idő. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közg. hirek. — Színházak és mulatságok. Szvnt. — Vízállás. — Tárca: A régi Szeged története. — Regény. A vörös jezsuita. (Folytatás.) — Vegyes. — A budapesti áru-és értéktőzsde. — Hirdetések. Anglia bonyodalmai. London, okt. 15. A belföldi ügyek, melyek itt megoldásra várnak, mind fölötte fontosak, s a jelen parlament utolsó ülésszakát élvén, elgondolható, hogy úgy a bel-, mint a külföldi kérdések jelentékeny része elintézetlenül megy át az új parlament örökébe. És miután a pártérdek ezen bevégzetlen ügyek és régóta fönálló bajok rendezésénél elsősorban szóba kerül, csak természetes, ha a küszöbön álló választási mozgalmak már most lekötik úgy a kormánynak mint az ellenzéknek ügyeimet. Angliában, Skót és Irhonban, már javába járja a korteskedés. Legnagyobb érdekeltség Skóciában, a Midlothian választó kerület (Edinburgh) felé irányul, hol Gladstone lépett föl, a volt miniszterelnök, kit mostan választó kerülete cserbenhagyni látszik. A másik érdekes kerület Dél-Lancashire, hol Hartington őrgróf, az ellenzék vezére, a mostani belügyminiszter ellen készül föllépni. A választási mozgalmakkal egyúttal fölszínre kerülnek mindazon belső bajok, melyek a jelen — és ha a választások ellene szólnának — a jövő kormánynak is jó eleve igen viharos törvényhozási ülésszakot helyeznek kilátásba. Mert legyen a kormány és többsége a házban konzervatív, vagy liberális, mindegy; — mindkettőnek az irhoni patrióta párttal kell szembeszállania, mely az imént elért kedvezménynyel, — hogy kath. egyetemet állítsanak fel Irhonban, nem elégszik meg, hanem követeléseit mindinkább fölcsigázza. Most már nemcsak saját kormányt és parlamentet (Home Rule) akar, hanem a hetven év óta fennálló, s pro és contra elcsépelt agráriai viszonyt is megváltoztatni törekesznek, és pedig nemcsak Irhonban, hanem Angliában is, hol az írek már szintén tekintélyes súlyt vetnek a választás mérlegserpenyőjébe. Tudjuk, mi hosszan és véresen folyt a küzdelem Irban ezen legfontosabb ügyében, és O’Connel óta minden irhoni követjelölt, ha választói kegyébe akar járni, a Home Rulet, a földbérleti viszonyok átalakítását hangoztatja. Pedig erre most rosz idők járnak, mert sokkal nagyobb érdekek azok, melyek a jelenlegi viszony megtartását teszik szükségessé. Parnell képviselő fondolkodásai és nemrég egy népgyűlésen adott tanácsa, hogy ne fizessenek se bérletet, se adót, odamutat, hogy a legközelebbi ülésszakban az ithoni párt nem éri be a sérelmek hangoztatásával, hanem a földbér és jövedelemadót is szóba hozza. Szintén fontos és életbe vágó az igazságszolgáltatás körül fölmerülő kérdések sokasága. Az új büntető kódex pár hó múlva életbe lép, de az államügyészségi intézmény még mindig késik az éji homályban. Fölállítottak ugyan egy „directory of criminal prosecution“-t, hanem amire égető szükség van : egy „public prosecutor“-nak se hire se hamva. Ezen kérdés, valamint a kilencfarkú macska és a halálbüntetés eltörlése, nemcsak a két párt vezérférfiait, hanem a közvéleményt is izgalomban tartja. A kereskedelmi és iparpangás, továbbá a Azon római gyarmat, mely hajdan e helyén állt, Tibiscinum nevet viselt, nyilván a Tibiscus (Tisza) folyam után. A szomszéd Tápé község alatt a rómaiak a dákokkal nagy csatát vivtak, mely Dáciát a légiók hatalmába juttatá. Attila korában a város már Tca nevet visel. Valószínűleg a Tisza menti árterületen képződött tavak egyikének partján állt az Isten ostorának fapalotája, melyet a germán mondák Etzelburg, a magyarok Etelvár néven említenek. Legalább Priscus rhetor, ki Attilát e palotában üdvözölte s ott szerzett tapasztalatait leirta, könyvében erre enged következtetni. A magyarok honfoglalása előtt a Tiszavidék nagy részét s igy Ticiát is a bolgárok leírták, kik a görög császárok uralma alatt állottak. Árpád az alpári síkon legyőzve Zalán bolgár fejedelmet, a Tiszavidéket Etének, Und fiának adta, ki 893-ban az említett szigeten megvető alapját a mai Szegednek. Meddig bírták Ete utódai Szegedet, azt oklevelek díja miatt nem lehet meghatározni, de hogy már az első királyok alatt népes város volt, az abból is kitetszik, hogy már 1199-ben esperességgel birt. Ez esperesség a bácsi püspöki megyéhez tartozott, mit egykorú okmányok bizonyítanak. Néhányat az espereseknek pár okmány megnevez: igy Simont, Eleket és Tamást. IV. Béla idejében Szegednek már apátja volt. 1193-ban egy nagy templom emelkedett Szegeden; két évvel később IV. Béla egy adomány levélben a Szt. István által alapított főföldmivelési érdekek nyomott helyzete úgy a kormánynak mint az ellenzéknek sok főfájást okoznak; nem múlik el nap, melyen egyik vagy másik városban, meetingben vagy lakománál ez ügyben beszédek ne tartatnának, s még maga Beaconsfield is, kit szótalansága miatt sphynxnek szoktak nevezni, szükségesnek látta alig öt hét alatt kétszer fölszólalni e tárgyban. Rokonságban van ez üggyel az eddig képviseletien helyek és osztályok választó képessége, mely mind a két pártot igen közelről érdekli, mert azon társadalmi rétegek, melyek véleményüket eddig csakis a törvényhozó testület keretén kívül nyilváníthaták, oly árnyalatot és irányt látszanak követni, mely eddig Angliában a közügyek intézésétől távol tartatott, mert radikális változásokat akarnak minden áron és pedig legfelülről kezdve behozni. Végre az új katonatörvény elhárított ugyan sok nehézséget a sereg kiegészítése körül, de megoldatlan az a csomó, hogy mitévő legyen Anglia azon körülménynyel szemben, mely szerint évről évre csökken a katonának álló férfiak száma és a régi szokásos verbung révén már az évenkint előforduló hézagok alig tölthetők be. És ez most annyival égetőbb, mert tudja, mit hoz a jövő, és hol mindenütt kell az ország méltóságát majd megvédeni. H. Gusztáv, Haymerle külügyminiszter beköszöntő körjegyzéke — mint a „Neue freie Presse“ értesült— igen rövid. Andrássy gróf lemondása, mondja ebben a külügyminiszter, csakis személyes tekintetek következménye, a külügyminisztériumban is csak személy változás történt tehát, minden rendszerváltozás nélkül. * 123 a pesti hírlap tárcáját A régi Szeged története. — A „Pesti Hírlap”* eredeti tárcája. — Tegnapi számunkban adtuk az uj Szeged tervvázlatát s a magyarázó szövegben lapunk szakértő munkatársa ismerteté a tervet, leírta bőven, mit a vörös vonalak, körök, cik-cakkok stb. jelentenek. Szóval hű képét adtuk a „jövő“ városnak, mely a hullámsírból király és nemzet közös óhajtására, mindannyiunk vállvetett igyekezetével s áldozatkészségéből uj életre felépül. Most, hogy a város története felett egy szebb kor hajnala kezd derülni, mely elfeledteti a múlt minden szenvedését, az átélt hosszú, sötét éjszakát, után nem lesz fölösleges rövid visszapillantást vetni amaz időkre, melyek ezt az éjszakát megelőzték. Lássuk, mikép született, fejlődött, mely viszontagságokat élt át a régi Szeged ? Segedinumnak hívják ugyan kulináris latinsággal, de azért igényt vélünk rá formálhatni, hogy a „Szeged“ név tősgyökeres magyar, s róla a régi rómaiak mit se tudtak. — E nézetet vallja a jó Dugonics András is, ki a nevet abból származtatja, hogy a város három folyó : a Tisza, Maros és Maty, s tavaszi áradás idején egy álló víz, a Bak-tó között zugban, szegletben fekszik. Részemről sokkal természetesebb magyarázatnak tartom, hogy a négy oldalról víz által környezett város szigeten épülvén, e szigetről nyerte a Szeged nevet. hérvári irgalmas rend javait a szegedi apátság javaitól elkülöníttetni rendeli. II. András az arany bullában a nemességet , a többi rendeket a Szt. István által adott jogokban megerősíti és rendeli, hogy az ország közepén se sehol ne tartassák, kivévén Zolocot és Szegedet („Szegved“). Ugyanő 1233 ban a szentszék követéhez, Praenestinus Jakabhoz levelet intézett, melyben tudatja vele, hogy ha a bácsi és kalocsai püspökök a sót Szegedre szállítják, fizetésül nyolc márkát nyernek. Az árpádkori királyok közül többen igen szerettek Szegeden mulatozni s több királyi rendelet ott kelt, így IV. Béla 1237-ik évben ott adta ki azon adománylevelet, melyben Bánk bán lefoglalt javaiból az ugridi cisterciták monostorát alapitá, s a monostorbeli atyáknak haszonvételre Szegeden öt tuminust rendelt adatni. — László király szintén ott írta alá azon rendeletét, melyben a berzencei nemeseket utasító kötelességeik teljesítésére. Az Áder-kódex szerint 1293-ban Szegeden pénzverde volt, Béla és András királyok alatt pedig olyan szabadalmai voltak, mint az ország fővárosainak: Budának és Fehérvárnak. A tatárpusztítás alatt Szeged is elpusztult, lakosai közül a fegyverfoghatók a harctéren estek el, a többi vagy tatárrabságba esett, vagy pedig bujdosni ment a homokbuckák közé, hol éhségnek esett áldozatul. Csak 1242-ben, hogy a király Dalmátországból a hazába ismét viszszatért, települtek Szegedre uj lakosok s ezek oly serényen láttak a munkához, hogy a város mai számunk 8 oldalt tartalmaz.