Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)

1879-11-08 / 308. szám

Budapest, 1879. 308. SZam. Szombat, november 8. Klfüzetési árak: BB Hirdetések: Negyedévre a ” 50 * flj IP ffpj^ 11 “ Egyes szára 4 kr. üj gsP® Hsak tel tm fU Se® Bpäv n ,i BV fii Bm Bf ffl Él fii II 5TB £3 g 9B Budapesten, nador-uteza 7. ffld6 hivatal . ______^ hova a typ 8Beilini részét illeti Budapest, náder-nte» 7. BZ., minden közlemény intézendő. hóra az előfizetések és a lap TAT TT'TTT AT TVT A DTT AD /nPlnBér mentetten terelek ank 1» .»átküldésére vonatkozó felszd- I UiJl _LllVAl ±1 JllliAi * J*mert kezektől fogadtatnak el. támlások intézendőV Kéziratok viasza nem adatnak. u Aptacniatni vainis , és szombaton a képtar vasarnapokon ■ —Orsi. iapzoaítvesz&ci támlát tárlata, itsumos re/imtueto. — aazvagonia a sorokattr .A * i. ua. I. e. 10—i-ig fölváltva a gyűjtemények gárát, saját ház.) — Magyar tudományos at vagón a, vámmól itt. —* Varosta* a Szombat katholikus : Gottfried stemseti anzsam. (Muzeuma-könit.) | valamelyike; a könyvtár pedig minden akadémia. (Ferenc József-tér saját ház.) — régi a városház-téren , az új a Lipót., protestáns : Gottfried I nyitva: d—1 óráig, hétfőn és | hétköznapon 9—1-ig. — 0?8Slágot léptá? Iparmuzesia. (Sugárul, Képzőművészeti utcában 24. az. a. — Zá?és 5 vígadó (redonta ) . csütörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akad. palotájában, társulat háza. — Királyi vár és várkert az aldunasoron. — Állatiért a várom görögorosz. JVestor ___________| kedden és pénteken ** ásványtár: szerdán ! Nyitva : vasára., esem ményt. 3 — l-?g. Budán, az udvar tivoletében mindig ligetben._______ A mai szám tartalma: Midász története. — Politikai hirek. — Az államhitel rontó pénzügyi javaslatok. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és irod. — Szinh. és müv. — Barangolások aszfalton és szőnyegen. — Az alkirály német odaliszkja. — Philipparter második bukása. — Táviratok. — A Zichy-Asbóth-féle párbaj. — Napi hirek. — Törv. csarnok. — Közg. hirek. — Szinh és mulats.: Szinl. — Vízállás. — Tárca. Drámai tárca. — A bpesti árnés érti. — Hirdetések. — A mellékleten: Különös történet. (Folyt.) — Hirdetések. Midász története. Midász királynak szomorú története volt s mégis nevetséges. A mi pénzügyminiszterünknek története csak szomorú. E szerint nemcsak abban különbözik Midász királytól, hogy kezében nem mindenből lesz arany! Ámde kettejük közt mégis van hasonlóság. Midász királynak volt egy titka, melyet gondosan leplezett a süvege alatt. De a borbélya megtudta s a borbélyok rész titoktartók. Kiment a város végére, ott árkot ásott s abba kiáltá bele a ki nem mondhatót; aztán pedig betemette. Csakhogy az árok helyén nádas nőtt s a nádszálak mind a Midász titkát suttogák. Úgy kelt aztán emberek ajkára, — úgy tudta meg az egész világ, mit viselt Midász a magas Süvege alatt ?! Szapáry grófnak is volt egy titka, melyet gondosan leplezett. Nem tudni, mi módon, valószínűleg ismét egy „borbély“ utján, mégis kitudódott a dolog. Az a szegény borbély tán azt hitte, hogy eltemetheti a Szapáry gróf titkát, ha árkot ás neki. Demique a görög mythos ismételi magát s minden titok számára megnő a nádas és elég hangosan suttog szélcsendben is ország-világ előtt. Hallgassa csak meg Szápáry gróf, mit susognak róla a nádasban ? A „Magyarország“ hasábjain a következő nyilatkozatot olvassuk : „Szápáry Gyula gr. pénzügyminiszter úr ügyét illetőleg, a melyre nézve ma a képviselőházban egy interpellációt is intéztem, kényszerítve érzem magamat, miután az ügy a pénzügyminiszter úr által a ház elé nem tartozónak nyilváníttatott és ez által a sajtó útjára tereltetett, a következőket nyilvánítani, tartozván ezzel úgy a közügynek, mint saját magamnak is. Midőn első ízben emlittetett meg úgy a hazai, mint a bécsi sajtóban, hogy Szapáry Gyula gróf az ő október 28-án tartott expozéját megelőzőleg, oly államkötvényeket árusított el saját számlájára, melyekre nézve a nevezett pénzügyminiszteri expozé által bejelentett törvényjavaslatok szerint a törlesztési időtartam meghosszabíttatott, és ezáltal azon államkötvények értékcsökkenése matematikailag kiszámítható, és bizton előrelátható lett, hírlapírói kötelességemnek tartottam a dolog valóságáról magamat tájékozni. Már az akkor nyert információk nyomán láttam, hogy azon hírnek alapja van. E közben megjelent a Szapáry Gyula úr ismert communiquéje, melyben ezen megtámadások több pontja tagadtatott, másoknak horderő éppen nem tulajdoníttatott, az egyikre nézve az eladás és az összeg saját maga által beismertetett, az időszak azonban, melyben ez történt, októberről szeptemberre létezik. Ezen pozitív ellenállítással szemben én magamnak teljes meggyőződést szereztem arról, hogy Szápáry Gyula gróf október 22-kén a „Weizenkorn és fiai“ helybeli dorottya utcai pénzváltó cégnél csakugyan adott el 11,600 frt temesi földtehermentesítési kötvényeket, 88 frt 35 kr. árkerettel, s az értéket a lejárt szelvényekkel együtt, 1 517 frt 54 krt. ottani, a cégnél levő, általam s egy másik képviselőtársam, és még sok mások által is látott „gr. Szapáry“ aláírással jegyzett és a cég tagjai által a személyesen megjelent miniszter aláírásának állított nyugta szerint készpénzben felvette. Ugyanezen vétel a cég kereskedelmi hiteles könyvében a strazza 19-ik oldalán, a nyugtának teljesen megfelelő kötvényszámok, s az összegek kitételével be van vezetve. Ami szerintem nem zárja ki azt, hogy Szápáry Gyula úr ily kötvényeket szeptemberben is eladhatott. Ami pedig a hírek másik részét illeti, az est compt bank egyik főhivatalnokától értesültem arról, hogy gróf Szápáry úr az expozé megtartása előtt szintén személyesen ottjárt, és hasonnemű papírokat eladott; bővebb felvilágosítást azonban nem nyerhettem azon bevallott oknál fogva, hogy gróf Szapáry Gyula úr az igazgatót megkérte, hogy az ügyről hallgasson. Ezek igy vélem, minden komoly és kötelesség érző ember előtt teljesen indokolják interpellációmat, valamint azt is, hogy nem tekinthető pusztán magánügynek, egy miniszternek oly tette, melylyel saját javasolt rendszabályai folytán az értékpapíraiban bizton előrelátható veszteség, mielőtt rendszabályai ismeretesek lettek volna, másra áthárittatik. Mindezek valóságáért kész vagyok felelni ott is, a hova ezen ügy most már természeténél fogva tartozik, a sajtóbiróság előtt. Budapest, 1879. nov. 6-án. Pázmándy Dénes: Az „Egyetértés“ ez ügyről igy ír: „Ezelőtt hét esztendővel egy magyar miniszter ellen a mostanihoz hasonló hírek jöttek a külföld pénzemberei közt forgalomba. Egy berlini előkelő férfiú levelet intézett akkor a még életben volt Deák Ferenchez, csodálkozván azon, hogy ő, Deák, hogy tűrhet meg olyan férfiút miniszteri széken ? Deák Ferenc azt felelte a berlininek, hogy ő nem hiszi, nem hiheti azon forgalomba jött hírek valóságát. A berlini újra írt, s levelében ilyen formán szólt a többi között: „nagyon szomorúaknak kell oly országban lenni a társadalmi viszonyoknak,ahol oly előkelő miniszteri állást foglalhat el olyan ember, kiről oly súlyosan terhelő vádakat, ha nem hiszen is minden ember, de legalább beszél minden ember.“ És Deák Ferenc azt mondotta barátai előtt, hogy a berlininek igaza van, az államférfiúnak nemcsak rendíthetlenül szilárd becsületre, hanem ezen felül még arra is szüksége van, hogy az emberek becsületének szilárdságában higgjenek — és e levélváltás után hat hét múlva az a miniszter, noha forma szerint semmi ellene be nem bizonyíttatott, már nem volt miniszter, hanem csak egyszerű magánember.“ A N. P. Journal a következőket írja: „Midőn a ház e választ tudomásul vette, kimondá a következőket: Ha egy pénzügyminiszter, mielőtt valamely pénzügyi rendszabályt terjeszt a ház elé, mely az árfolyamra kedvező vagy kedvezőtlen befolyást gyakorol, az illető papírokból bizonyos mennyiséget megvesz vagy elad aszerint, amint a rendszabály természete kívánja; ha tehát a hivatalos állásában nyert értesüléseit a kormány szándékaira vonatkozólag saját előnyére felhasználja, akkor ez egy tisztán magántermészetű ügy, melyhez a parlamentnek semmi köze. Ha a miniszter egyik-másik rokona szintén értesül a kormány szándékai felől s ezt szintén saját előnyére kizsákmányolja : ez ismét oly ügy, mely nem tartozik a parlament elé. Ezt mondja ki a képviselőház mai határozatával. A nélkül, hogy e sajátságos esemény kom ajai számunk 10 oldalt tartalma z l'KS’ 1 HÍRLAP TÁRCA.IA. Drámai tárca. AZ UJ SZÍNDARABOK. (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Paris, november 5. Ha van hír, mely meglepetést okozott a párisi kuliszszák világában, úgy az bizonyára azon hír, mely tudtul adta, hogy a „Grand Casimirt“ előadták a budapesti népszínházban. Hogyan juthatott Budapestre ily speciálisan helyi érdekű párisi színdarab, melyet a Montmartre boulevardon kívül alig adtak elő valahol? Egyébiránt ez az önök dolga, s ha a „Hórihorgas Kazimir“ önöket mulattatta, mi csak örülünk rajta. Hanem annyi bizonyos, hogy ez kissé megzavarja a magyarországi hírlapok itteni levelezőinek számításait, kik most már nem fogják tudni, mily szempontból ítéljék meg azon színműveket, melyeket önöknél előadhatóknak tartanak.Tisztelt barátunk nyugodt lehet. A „Hórihorgas Kazimir“ felett ítélt a budapesti közönség és sajtó, s e bohózat nem fog többé kísérteni a népszínház színlapján. Szerk.) * A kritika e tájékozatlanságánál fogva most már ajánlhatni vélem önöknek M e i 1 h a c és H a 1 é v y „Lolette“ című egyfelvonásos vígjátékát, melyet a Vaudevilleben játszanak. Ha van a budapesti közönség kedvenc színésznői közt egy Chaumont Céline, vagyis nő és gamin egy személyben, a finomság és kedélyesség vegyüléke, bizarr, vékony de mégis kellemes hanggal, akkor e kis vígjáték élénk sikerre számíthat. Tárgya — egy cocotte, ki színi leckéket ad egy nagyvilági nőnek — már magában véve is elég pikáns s az írók szikrázó szellemének segélyével, biztosítja a sikert. Ha a nemzeti színház hajlandó színrehozatni e darabot, előre fogok róla egy tárcát írni a „Pesti Hírlap“-nak. Ha nem kerül színre, én se beszélek többé róla. Miért izgatnám fel ok nélkül az önök kíváncsiságát? * Színi újdonságokban nem szűkölködünk, de „Jonathan!“ ide nem számítva, annál inkább szűkölködünk valódi sikerekben. Rendelkezésre áll egy egész csapat érdekes dráma, melyek közül legalább kettő egy népies színpadon bízvást megállhat. Az első „Egy anya bünhödése“, melyet a Cluny színházban, a második „A kicsike“, melyet a Chateau d’Eau színházban játszanak. Mind a kettő nagyon érzékeny színdarab és esténkint néhány hektoliternyi könyet csal ki a jó párisiak szemeiből. Ugyanezen osztályba kell még soroznunk Clarette Gyula „A Mirabeault“ című nagy történelmi drámáját. E lelkiismeretes pontossággal kidolgozott mű mindenütt méltán felébresztheti a kíváncsiságot, miután a közfigyelmet magára szokta vonni minden, ami a nagy francia forradalomra vonatkozik, de voltaképen nem lehet drámai műnek nevezni. Claretieur nem sokkal nagyobb színműírói tehetségeeo t urnál. * Az apró színházak új darabjai közül Crisarulli „A kis arszlánnők“ című vígjátékát emlegetik. E színdarabot még nem láttam, de illetékes egyének ítélete szerint teljes sikert aratott. A főszerepet egy kitűnő művésznő játsza s ez már magában is elég megtölteni a Théatre des Arts kicsi nézőtermét. A vígjátékban állítólag egy magyar báró is szerepel, kit azonban a szerző nem az élet után tanulmányozott. * Az operette-színházak nem dicsekedhetnek sok szerencsével és sajnálattal kell önöknek megvallanom, hogy nem sok tartóznivalót látok a népszínház számára. A Folies Dramatiquesban La come „Pâques Fleurier“ című operetteje teljesen megbukott. A zeneszerző nem volt képes megmenteni a borzasztóan unalmas librettót. Most az igazgatóság ismét elővette „Madame Favartot“ Offenbach utolsó operettejét s ez marad a műsoron mindaddig, míg a „Kornevilli harangok“ szerencsés szerzője Planquette legújabb műve „Az átvonuló ezred“ színre kerülhet. A Renaissance színházban, melytől önök Le cocq annyi csinos partitúráját vették át, pl.