Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)

1879-11-21 / 321. szám

Péntek november 2. Budapest, 1879. 321. szám. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 t — „­­Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 „ 80 „ Egyes szám 4 kr. Kiadóhivatal: Budapest, undcr­uto» 7, 45., hon az előfizetések G. m./anfp «átküldésére vonatkozó Cfu­gitF* Támlások intoeeadSV­POLITIKAI NAPILAP. * A P T A fc Péntek katholit­a : B. assz. beav. „ protestáns : B. assz. beav. ,, i’örögorosz: Anosyphor LÁTNIVALÓK. Reased­ aszenm. (Múzeum-kutat.) Nyitva: d. e. P­ 1 óráig, hétfőn és­­ csütörtökön a természet- és néprajzi­ tár, s kedden és pénteken az ásványtár, szerdán és szombaton & kepta? ; tanárnapokon d. e. 3.0—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterházy-féle) az Ikad. palotájában. Nyitva: vasára., saera és pont. 9—1-ig. — Oroz. képzőművészet! társulat tarlata. Su­gárút, saját-ház.) — Magyar tudományos akadémia. (Ferenc-József-táji saját-ház.) — Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti társulat háza. — Sirályi vár és várkert Budán, az udvar távollétében mindig megtestnlhető. — Közvagonja a Soroksár ut végeit a vám mel­ett. — Városház a régi a városház-téren , aa uj a Lipót­­utcában 24. az. a. — Városi vigadó (redouts) az aldunasoron. — Állatkert a város* ligetben. ________ Hirdetések: * kiaddivatalban létezik f«L Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 7. I. em., 5. ajtó, hova a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Nagy napok. A képviselőháznak ma ismét nagy napja lesz. Ma döntik el, vagy legalább kezdik meg tárgyalni azon kérdést, mennyi katonája legyen az országnak s hány évre szóljon ez? Habár elhatároztuk, hogy „a véderő bizottság jelentését az 1880 évben­­kiállítandó újonc- és póttartaléki jutalékok meg­ajánlása tárgyában“­s az általuk ajánlott tör­vényjavaslatot katonai szempontokból vesszük bírálat alá, azonban lehetetlen, hogy a kérdés vizsgálata közben föltoluló politikai tekinteteket mellőzni képesek legyünk. Nem róhatják meg eléggé Tisza kormányá­nak bűnös hanyagságát, mely uralmának négy esztendeje alatt a legfontosabb kérdésekben egyebet sem tudott teremteni, mint provizó­riumokat. Csak most, midőn bukása rövid idő kérdése, akarja az országgyűlés felének élénk ellenzése dacára a nemzetet tíz esztendőre lekötni azért, mert „döntő körökből“ kemény parancs érkezett, hogy Magyarországon el kell a javaslatot mielőbb fogadtatni s ezáltal a ma­­kacskodó Ausztriára pressziót gyakorolni. Azért mondjuk nagy napnak a véderő­­törvényjavaslat tárgyalási napját, mert ez dönti el, várjon az ország mindkét felének tiltakozása bír-e nagyobb nyomatékkal, vagy két-három diplomatának a népek kiskorúságára számított előleges tanácskozásai. Vájjon képes-e még a kormányelnökök ismert tárcakérdést­ csináló ko­médiája még egyszer többséget szerezni a zagy­valékból összetákolt koalíciós kormánynak, vagy a hű magyar minisztériumnak és mamelukjainak kell-e megmenteni túloldali kollégáik veszendő becsületét. Ha a magyar képviselőház az oly gyanús beszédekre, mint: „hírlik, hogy ő Felsége szemé­lyes akarata az, miszerint a hadi és békelétszám jelen alakjában 10 év tartamára hosszabbíttassék meg“ — ha erre megszavazza a bukófélben levő Tisza kormánynak a törvényjavaslatot, ez indo­kul fog arra szolgálni Taaffenak, hogy parla­mentjét feloszlatva, saját útján haladjon tovább, s új választások által igyekezzék magának több­séget szerezni. A magyar parlament mai szavazásától függ a monarchia sorsa újra egy ideig. Ha képvise­lőink elég könnyelműek volnának e szavazásnál 10 évre meggátolni az okvetlen szükséges re­formok életbeléptetését, későn fognak jajgathat­ni, mikor majd a monarchiának jelenlegi korhadt gerendázatú épülete végleg a nyakunkba szakad és romjai alá temet mindnyájunkat. A mai tárgyalás alapját a véderő bizottság jelentése képezi. E jelentés szemfényvesztés, szédelgés. Szövege úgy állíttatott össze, hogy a nem szakértő képviselőknek fogalma se legyen véd­erőnk voltaképein nagyságáról, táblázatos össze­hasonlításaiban pedig a számokba egy országnál egyfélekép, más országnál másfélekép vették föl, s illetőleg nem vették föl a hadsereg külön­böző alfajait is. A bizottság azt véli, hogy a már tíz év óta megállapodott rendszert kár lenne most fölbolygatni azért, hogy ujjászerveztessék s évek sorára átmeneti állapotba helyeztessék. Pár nap előtt kimondottuk e helyen, hogy igenis szükséges föl­bolygatnunk a szervezetet és cél­szerűbben beosztani az egészet, mert jelen alak­jában vagy le kell szállítani a hadi létszámot, ami veszedelmes gyöngítés, vagy fölemészti az országot a hadsereg. A véderő bizottság fe­nyegetőig hivatkozik az orosz mumusra és Olaszországra, melyek a legnagyobb erőfeszítés­sel szervezik hadseregeiket. Jobb lett volna a­helyett, hogy az anyakönyvi állomány, honvédség, Lanwehr, 800,000 főnyi létszám és egyéb fogalmakat nem zavarja össze indokolásában oly művészileg, hogy abból mást teljességgel nem látunk, mint a tisztán félreve­­zetési szándékot. Ezt bizonyítják a részletes átte­kintések, melyek a bizottsági jelentéshez csatolvák. Míg Franciaországnál a területi had­sereg s annak tartalékában eltöltött idő, Olasz­országnál a mozgó néphad és a területi néphad szintén 11 esztendeje fölvétetett a táblázatba, hogy ez­által Franciaország szolgálati kötelezett­sége 20 évre, Olaszországé pedig 19 évre rúg­jon föl, az osztrák-magyar monarchiában az ennek megfelelő népfölkelést bölcsen elhallgatta jelentésében a véderőbizottság, pedig nálunk ezzel a szolgálati kötelezettség 27 évet tesz ki. Az összehasonlító kimutatásban, mely mon­archiánk­­ Francia-, Német- és Olaszország had­erejét állítja szemközt, hasonló szemfényvesztést találtunk. A három utóbbi ország hadi állomá­nyába minden képzelhető katona fölvétetett, hogy nagy számot mutasson föl, (így Olaszor­szág is 1.006.084 emberrel van képviselve) addig monarchiánkban még a tettleg szolgáló honvédséget is mellőzte, s kihagyta a táblázat­ból a bizottság, hogy monarchiánk hadi lét­száma minél hátrányosabban tűnjék föl az összehasonlításban. „Illik-e ez, becsület ez ?“ kérdezi a ki­rályné Bán­k bántól.__________________ A m­ai szám tartalma: Nagy napok. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és irod. — Szinh. és müv. — Szín­házi csevegés. — Egy király a számkivetésben. — Ba­rangolások aszfalton és szőnyegen. — Egy végrendelet története. — Mire készül Madrid — Táviratok. — Kér­dés és felelet. — Napi hírek. — Közg. hírek. — Szerk. üz. — Szinh. és mulats.: Színi. — Vízállás. — Tárca: Monistros kapitány. — Tőzsde. — Regény. Az interna­­cionale titkai. (Folyt.) — A budap­­érti. — Hirdetések. Mai ««amunk 8 olyan tartalm­i« a mm hírlap takc­aja. Monistrol kapitány. *) Fogadtunk, én és Monistrol kapitány, s én lettem a vesztes; a lerovás napja elérkezett. Reggelit kellett adnom kilenc személynek — ennyien voltak a Múzsák is. Itt azonban a Mú­zsák kénytelenek voltak beérni azzal, hogy a mi közös barátaink : holmi ügyvédek, jogászok, világfiak kévi­seljék őket, mint a­kik a fo­gadásnak tanúi valának. A kitűzött órában elmentem Ede barátom­hoz, ki szintén asztaltársam volt, s ugyanabban a házban, ugyanazon a folyóson lakott, hol Monistrol kapitány. Monistrol kapitány, nem hi­szem, hogy már említettem volna — meglett ember volt, dühös agglegény, és szolgálaton kívül. Az utolsó afrikai hadjáratokban kitünte­téssel vett részt. Még megjegyzem, hogy az ara­bok közt szerzett udvarias tulajdonságait tudta mogorva külsővel palástolni, vagy kimutatni, a szerint, a milyen emberek és körülmények kö­zött volt. — Készen vagy-e? szólítottam meg Edét, midőn beléptem hozzá. — Csak szivaromat szívom és szolgála­todra állok, felelt. *) Charlas Lonselet; Gourmandise. Nouv. Edition. — Jusson eszedbe, hogy délre ígértünk­­ találkozót a Helder kávéházban, s most három­negyed tizenkettőre. — Féltizenkettőre, állítsuk helyre a szö­veget, felelt az órára pillantva. — Nos, vedd kalapodat és menjünk Mo­nistrol kapitányért. Ede barátom nem moccant. — Oh! mormorgta, Monistrol kapitánynak még kell jó húsz perc, készülődik. — Mit mondasz ? — Azt, hogy ő most épen papagájo­kat fojtogat.. Olyan kérdő arccal tekintettem Edére, hogy nem állhatta nevetés nélkül. — Igaz, folytató, te nem ismered úgy tö­viről-hegyire a te- Monistrol kapitányodat, mint én; nos, azonnal beszélek róla egyetmást. — Monistrol kapitány, a­mint tudni fogod, a leg­jobb ember a föld hátán. Afrikai tartózkodása alatt rászokott valamire, az absintira. Röstelli a dolgot, de azért szerényen magába vonulva minden reggel leönt öt-hat pohárral e zöld li­kőrből. — Öt-hat pohárral! — Mikor többet nem. S ezt az ő festői tábori nyelvén papagáj-fojtogatásnak hivja. Ma, mivel szemle van, az az hogy reggeli, nem ke­zeskedem, vájjon nem fojt-e meg egy-kettővel többet? Egyébiránt saját magunk meggyőződhe­tünk róla. — Hogyhogy kérdem ? — Kövess, de halkak Ede barátom felemelkedett, s kilépett a körülfutó folyosóra, melynek végét üvegajtó zárta el. Én csendesen követtem. Az ajtó egy szögle­tén keresztül, ahol a függöny félre volt hajtva, megmutatta Monistrol kapitányt, aki az asztalnál ült, előtte öblös palack és egy pohár. Azonnal észrevettem, milyen pirosak a pofái, ellentétben arca többi részével, mely bágyadt, sápadt színű volt. Fennhangon beszélt, és szavai tisztán elju­tottak hozzám. — Ha látni akarod ezt a komédiát, mely engem már nem érdekel, maradj itt, — súgta Ede, én felöltözködöm, és egy perc múlva itt leszek. Ekként magamra hagyatva, Monistrol ka­pitányt figyelemmel kezdtem kisérni rejtekhe­lyemből , egy-egy korty vizzel vegyítette absinth­­ját, a­hogy a mesterek ajánlják,­­ mély meg­elégedéssel hajtva végre ezt a műveletet. Azután leülepedni hagyta poharát néhány percig, min­dig a szabályok szerint járva el , s mindezek végeztével ajkaihoz vitte s ivott belőle nagy avatottsággal, néha néha lélekzetet véve, mint a­ színészek. Túlesvén e cselekvényen, Monistros kapi­­tány a kezét dörzsölte, elégedett hangon köhni.

Next