Pesti Hírlap, 1879. november (1. évfolyam, 301-330. szám)
1879-11-21 / 321. szám
Péntek november 2. Budapest, 1879. 321. szám. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 t — „Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 „ 80 „ Egyes szám 4 kr. Kiadóhivatal: Budapest, undcruto» 7, 45., hon az előfizetések G. m./anfp «átküldésére vonatkozó CfugitF* Támlások intoeeadSVPOLITIKAI NAPILAP. * A P T A fc Péntek katholita : B. assz. beav. „ protestáns : B. assz. beav. ,, i’örögorosz: Anosyphor LÁTNIVALÓK. Reased aszenm. (Múzeum-kutat.) Nyitva: d. e. P 1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár, s kedden és pénteken az ásványtár, szerdán és szombaton & kepta? ; tanárnapokon d. e. 3.0—1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár (Eszterházy-féle) az Ikad. palotájában. Nyitva: vasára., saera és pont. 9—1-ig. — Oroz. képzőművészet! társulat tarlata. Sugárút, saját-ház.) — Magyar tudományos akadémia. (Ferenc-József-táji saját-ház.) — Iparmuzeum. (Sugárút, a képzőművészeti társulat háza. — Sirályi vár és várkert Budán, az udvar távollétében mindig megtestnlhető. — Közvagonja a Soroksár ut végeit a vám melett. — Városház a régi a városház-téren , aa uj a Lipótutcában 24. az. a. — Városi vigadó (redouts) az aldunasoron. — Állatkert a város* ligetben. ________ Hirdetések: * kiaddivatalban létezik f«L Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 7. I. em., 5. ajtó, hova a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak Nagy napok. A képviselőháznak ma ismét nagy napja lesz. Ma döntik el, vagy legalább kezdik meg tárgyalni azon kérdést, mennyi katonája legyen az országnak s hány évre szóljon ez? Habár elhatároztuk, hogy „a véderő bizottság jelentését az 1880 évbenkiállítandó újonc- és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában“s az általuk ajánlott törvényjavaslatot katonai szempontokból vesszük bírálat alá, azonban lehetetlen, hogy a kérdés vizsgálata közben föltoluló politikai tekinteteket mellőzni képesek legyünk. Nem róhatják meg eléggé Tisza kormányának bűnös hanyagságát, mely uralmának négy esztendeje alatt a legfontosabb kérdésekben egyebet sem tudott teremteni, mint provizóriumokat. Csak most, midőn bukása rövid idő kérdése, akarja az országgyűlés felének élénk ellenzése dacára a nemzetet tíz esztendőre lekötni azért, mert „döntő körökből“ kemény parancs érkezett, hogy Magyarországon el kell a javaslatot mielőbb fogadtatni s ezáltal a makacskodó Ausztriára pressziót gyakorolni. Azért mondjuk nagy napnak a véderőtörvényjavaslat tárgyalási napját, mert ez dönti el, várjon az ország mindkét felének tiltakozása bír-e nagyobb nyomatékkal, vagy két-három diplomatának a népek kiskorúságára számított előleges tanácskozásai. Vájjon képes-e még a kormányelnökök ismert tárcakérdést csináló komédiája még egyszer többséget szerezni a zagyvalékból összetákolt koalíciós kormánynak, vagy a hű magyar minisztériumnak és mamelukjainak kell-e megmenteni túloldali kollégáik veszendő becsületét. Ha a magyar képviselőház az oly gyanús beszédekre, mint: „hírlik, hogy ő Felsége személyes akarata az, miszerint a hadi és békelétszám jelen alakjában 10 év tartamára hosszabbíttassék meg“ — ha erre megszavazza a bukófélben levő Tisza kormánynak a törvényjavaslatot, ez indokul fog arra szolgálni Taaffenak, hogy parlamentjét feloszlatva, saját útján haladjon tovább, s új választások által igyekezzék magának többséget szerezni. A magyar parlament mai szavazásától függ a monarchia sorsa újra egy ideig. Ha képviselőink elég könnyelműek volnának e szavazásnál 10 évre meggátolni az okvetlen szükséges reformok életbeléptetését, későn fognak jajgathatni, mikor majd a monarchiának jelenlegi korhadt gerendázatú épülete végleg a nyakunkba szakad és romjai alá temet mindnyájunkat. A mai tárgyalás alapját a véderő bizottság jelentése képezi. E jelentés szemfényvesztés, szédelgés. Szövege úgy állíttatott össze, hogy a nem szakértő képviselőknek fogalma se legyen véderőnk voltaképein nagyságáról, táblázatos összehasonlításaiban pedig a számokba egy országnál egyfélekép, más országnál másfélekép vették föl, s illetőleg nem vették föl a hadsereg különböző alfajait is. A bizottság azt véli, hogy a már tíz év óta megállapodott rendszert kár lenne most fölbolygatni azért, hogy ujjászerveztessék s évek sorára átmeneti állapotba helyeztessék. Pár nap előtt kimondottuk e helyen, hogy igenis szükséges fölbolygatnunk a szervezetet és célszerűbben beosztani az egészet, mert jelen alakjában vagy le kell szállítani a hadi létszámot, ami veszedelmes gyöngítés, vagy fölemészti az országot a hadsereg. A véderő bizottság fenyegetőig hivatkozik az orosz mumusra és Olaszországra, melyek a legnagyobb erőfeszítéssel szervezik hadseregeiket. Jobb lett volna ahelyett, hogy az anyakönyvi állomány, honvédség, Lanwehr, 800,000 főnyi létszám és egyéb fogalmakat nem zavarja össze indokolásában oly művészileg, hogy abból mást teljességgel nem látunk, mint a tisztán félrevezetési szándékot. Ezt bizonyítják a részletes áttekintések, melyek a bizottsági jelentéshez csatolvák. Míg Franciaországnál a területi hadsereg s annak tartalékában eltöltött idő, Olaszországnál a mozgó néphad és a területi néphad szintén 11 esztendeje fölvétetett a táblázatba, hogy ezáltal Franciaország szolgálati kötelezettsége 20 évre, Olaszországé pedig 19 évre rúgjon föl, az osztrák-magyar monarchiában az ennek megfelelő népfölkelést bölcsen elhallgatta jelentésében a véderőbizottság, pedig nálunk ezzel a szolgálati kötelezettség 27 évet tesz ki. Az összehasonlító kimutatásban, mely monarchiánk Francia-, Német- és Olaszország haderejét állítja szemközt, hasonló szemfényvesztést találtunk. A három utóbbi ország hadi állományába minden képzelhető katona fölvétetett, hogy nagy számot mutasson föl, (így Olaszország is 1.006.084 emberrel van képviselve) addig monarchiánkban még a tettleg szolgáló honvédséget is mellőzte, s kihagyta a táblázatból a bizottság, hogy monarchiánk hadi létszáma minél hátrányosabban tűnjék föl az összehasonlításban. „Illik-e ez, becsület ez ?“ kérdezi a királyné Bánk bántól.__________________ A mai szám tartalma: Nagy napok. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és irod. — Szinh. és müv. — Színházi csevegés. — Egy király a számkivetésben. — Barangolások aszfalton és szőnyegen. — Egy végrendelet története. — Mire készül Madrid — Táviratok. — Kérdés és felelet. — Napi hírek. — Közg. hírek. — Szerk. üz. — Szinh. és mulats.: Színi. — Vízállás. — Tárca: Monistros kapitány. — Tőzsde. — Regény. Az internacionale titkai. (Folyt.) — A budapérti. — Hirdetések. Mai ««amunk 8 olyan tartalmi« a mm hírlap takcaja. Monistrol kapitány. *) Fogadtunk, én és Monistrol kapitány, s én lettem a vesztes; a lerovás napja elérkezett. Reggelit kellett adnom kilenc személynek — ennyien voltak a Múzsák is. Itt azonban a Múzsák kénytelenek voltak beérni azzal, hogy a mi közös barátaink : holmi ügyvédek, jogászok, világfiak kéviseljék őket, mint akik a fogadásnak tanúi valának. A kitűzött órában elmentem Ede barátomhoz, ki szintén asztaltársam volt, s ugyanabban a házban, ugyanazon a folyóson lakott, hol Monistrol kapitány. Monistrol kapitány, nem hiszem, hogy már említettem volna — meglett ember volt, dühös agglegény, és szolgálaton kívül. Az utolsó afrikai hadjáratokban kitüntetéssel vett részt. Még megjegyzem, hogy az arabok közt szerzett udvarias tulajdonságait tudta mogorva külsővel palástolni, vagy kimutatni, a szerint, a milyen emberek és körülmények között volt. — Készen vagy-e? szólítottam meg Edét, midőn beléptem hozzá. — Csak szivaromat szívom és szolgálatodra állok, felelt. *) Charlas Lonselet; Gourmandise. Nouv. Edition. — Jusson eszedbe, hogy délre ígértünk találkozót a Helder kávéházban, s most háromnegyed tizenkettőre. — Féltizenkettőre, állítsuk helyre a szöveget, felelt az órára pillantva. — Nos, vedd kalapodat és menjünk Monistrol kapitányért. Ede barátom nem moccant. — Oh! mormorgta, Monistrol kapitánynak még kell jó húsz perc, készülődik. — Mit mondasz ? — Azt, hogy ő most épen papagájokat fojtogat.. Olyan kérdő arccal tekintettem Edére, hogy nem állhatta nevetés nélkül. — Igaz, folytató, te nem ismered úgy töviről-hegyire a te- Monistrol kapitányodat, mint én; nos, azonnal beszélek róla egyetmást. — Monistrol kapitány, amint tudni fogod, a legjobb ember a föld hátán. Afrikai tartózkodása alatt rászokott valamire, az absintira. Röstelli a dolgot, de azért szerényen magába vonulva minden reggel leönt öt-hat pohárral e zöld likőrből. — Öt-hat pohárral! — Mikor többet nem. S ezt az ő festői tábori nyelvén papagáj-fojtogatásnak hivja. Ma, mivel szemle van, az az hogy reggeli, nem kezeskedem, vájjon nem fojt-e meg egy-kettővel többet? Egyébiránt saját magunk meggyőződhetünk róla. — Hogyhogy kérdem ? — Kövess, de halkak Ede barátom felemelkedett, s kilépett a körülfutó folyosóra, melynek végét üvegajtó zárta el. Én csendesen követtem. Az ajtó egy szögletén keresztül, ahol a függöny félre volt hajtva, megmutatta Monistrol kapitányt, aki az asztalnál ült, előtte öblös palack és egy pohár. Azonnal észrevettem, milyen pirosak a pofái, ellentétben arca többi részével, mely bágyadt, sápadt színű volt. Fennhangon beszélt, és szavai tisztán eljutottak hozzám. — Ha látni akarod ezt a komédiát, mely engem már nem érdekel, maradj itt, — súgta Ede, én felöltözködöm, és egy perc múlva itt leszek. Ekként magamra hagyatva, Monistrol kapitányt figyelemmel kezdtem kisérni rejtekhelyemből , egy-egy korty vizzel vegyítette absinthját, ahogy a mesterek ajánlják, mély megelégedéssel hajtva végre ezt a műveletet. Azután leülepedni hagyta poharát néhány percig, mindig a szabályok szerint járva el , s mindezek végeztével ajkaihoz vitte s ivott belőle nagy avatottsággal, néha néha lélekzetet véve, mint a színészek. Túlesvén e cselekvényen, Monistros kapitány a kezét dörzsölte, elégedett hangon köhni.