Pesti Hírlap, 1879. december (1. évfolyam, 331-360. szám)
1879-12-03 / 333. szám
. Látjuk, bizony elég silányul sikerült önvédelme és hibáiknak leplezgetése, kik oly sikeresen katasztrofális jelleggel ruházták fel folyamszabályozásainkat. De épen mivel tudjuk, hogy a miniszter csak polichinelle azok kezében, kik a közlekedésügyi minisztériumban a vízépítészeti ügyeket intézik, s mivel tudjuk, hogy a „Hieronymi, Herrich et Comp“ céget képviseli Péchy úr, épen azért tulajdonítunk nagy jelentőséget azon beszédnek, melyet a tegnapi ülésen hallottunk. Most természetesen mindaz, amit folyamszabályozásainkról írnak s mondanak, a külföldi szakértők véleménye körül forog. S a mi legcsodálatosabb: folyamszabályozásaink mizériáinak felfedői, valamint azok létrehozói, mind ezen testes quart kötetet suhogtatják fejek felett, mint ellenfeleik megsemmisítésére hivatott pallóst,v úgy hogy a felületes szemlélő könnyen azt hiheti, hogy épen oly nagy a zavar e téren a külföldi szakértők munkálata után, mint azelőtt. Azonban figyelmesen tanulmányozva Barilak et Comp. urak javaslatait, különösen a Dunaszabályozásra nézve, lehetetlen bárkinek is eltagadni, hogy ha ezen emlékirat sem mond ugyan semmi újat, azt mégis határozottan és kétségbevonhatlanul hangsúlyozza, hogy ami eddig történt, az rossz, s hogy a jelen helyzet tarthatlan. Hiában mosakodik ő exciája. Ezen, független, s legfeljebb csak a kormánynál szemben lekötött férfiak nyilatkozata megsemmisítőleg pálcát tör a közlekedésügyi kormány működése felett. Tagadhatlan, hogy a miniszter úr némi eliccel fogott a nehéz feladat megoldásához. Fölolvasta az emlékirat azon bevezető sorait, melyek kitűnően sikerült műnek mondják a budapesti rakpartokat! Várjon ki tagadta valaha is, hogy a Ferenc József- és a Rudolfrakpartok díszesen néznek ki és szilárd alapon állanak. Ezen dicséret épen olyan, mint azon cukorpor, melybe a gyógyszerészek a keserű labdacsokat burkolják. Ő exolája azonban anynyira naiv, hogy készpénznek vette az üres bókot és Hieronymiék kedvéért föl is olvasta. Kár volt. Senkin sem segített. A miniszter beszédének többi része mind zofizma, mind álakoskodás, mivel a tájékozatlan szemét ki lehet szúrni, de amelyen a szakértő azonnal észreveszi, hogy mennyire üres, semmitmondó. Ő exclája beszéde azon menthetlen hibában szenved, hogy folytonosan a szabályozás előtti állapotot tárja elénk, és azt emlegeti, hogy a jégdugulás veszélye ellen mentve van a főváros. Szóval még mindig azon hátramaradottak közé tartozik, kik a szabályozás elvét védik, amit pedig soha, senki sem támadott meg. Az elv jó. Ezt sokszor hangoztattuk, s ma sem vonakodunk ismételni. De épen abban van a minisztérium embereinek veszélyessége, hogy a jó elvet a kivitelben elrontották, s a régi veszélyt elhárítva, új természetű katasztrófa rémét idézték a fővárosra. A menthetlen tudatlansággal végrehajtott védművek hirdetik leghangosabban, hogy miféle vízépítészeti kapacitások ülnek a Thköry utcában. Erről kellett volna Péchy úrnak szólnia; azt kellett volna elmondania, hogy miért hamarkodták el a soroksári ág elzárását, miért rontották el a promontori ágat? Mert tényleg ez a dunaszabályozás két főbűne. Péchy úr jónak tartotta mélységesen hallgatni ezen két nagy horderejű kérdés felett. Amit mondania kellett volna, azt nem mondotta. Amit mondott, azt pedig el is hallgathatta volna. Mert kit nyugtathatna meg a miniszter azon kijelentése, hogy a külföldi szakértők javaslatai realizáltatni fognak? Addig amíg a mostani emberek vannak közlekedésügyeink élén, semmi sem nyughatatja meg a felizgatott kedélyeket. Hiszen nem helyes elvekben, de helyes kiviteli képességben volt eddig a hiány. A dunaszabályozás eddigi története pedig elég kezességet nyújt aziránt, hogy a közlekedésügyi minisztérium jelenlegi vízépítészeti kapacitásai majd elrontják azt a jót is, ami az expertek javaslataiban van. Nem új javaslatok, nem új tervek, hanem új emberek kellenek ide. * 5 Biztos forrásból értesül a „M.g.“, hogy egy hatalmas külföldi pénzcsoport a Danának Bécstől Galacig leendő szabályozását tervezi. Ervül állította fel e pénzcsoport, hogy a szabályozás tervezetét saját közegeivel dolgoztatja ki és hajtatja végre; továbbá, hogy a szükséges költséget egészben maga fedezi. Összeköttetése s a rég érzett szükségnél fogva biztosan számít arra, hogy a parti államok a berlini kongreszszuson e részben hozott határozat foganatosításának útjába nem fognak komoly akadályokat gördíteni. Ránk nézve magyarokra legérdekesebb az, hogy e nagyszabású terv- és költségvetésének elkészítése végett a vállalkozó külföldi pénzcsoport egyik hazánkfiához, Mihálik Sándorhoz fordult, kit Európában a vízépítészeti téren első rangú, a Danára és mellékfolyóira nézve pedig egyedüli tekintélynek tartás hangzik, s azonnal megismerkedünk ezen karcsú gerendák szerepével: „Eine auf, Zweie drauf, Dreie hinauf Viere auf“ é. i. t. Ez a cölöpöző munkások csatazaja. A vámház előtt végződő rakpartnál két, egymástól 3—4 m. távolban, párhuzamosan álló cölöpsort látunk kiemelkedni a vízből; ezen cölöpsorok az építendő rakpartfal alapját markírozzák, így, végig az egész 753 m. hosszú vonalon cölöpöket fognak verni, mert másképen nem lehetne tudni, hogy hova rakják le a vízhatlan betonréteget, amely 31/* m. vastag lesz. Az egész munka tulajdonképen öt részből áll. Elsősorban megjelenik a mérnök az építési téren és kijelöli a rakparttal vonalát. Ez a jelen esetben nem járt sok nehézséggel, mert a tervek már régóta elkészülve hevernek a város mérnöki hivatalában. A kitűzött vonalon azonnal, a fenékbe vert gerendákra hosszgerendákat kapcsolnak, hogy ezekre vasúti síneket szegezhessenek, melyeken azután a cölöpöző gépek s a betonházak fognak mozogni. Most következnék a kétsoros cölöpözés, ami azonban épen itt rendkívüli nehézségekkel volt összekötve. A régi szabályozási munkálatok alkalmával ugyanis nagy kőhányást sülyesztettek a víz alá, amit most megint egészen ki kell szedni, mert természetesen nem lehet kövek közé verni a szorosan egymás mellé illesztendő cölöpöket. A köveket két módon szedhetjük ki: kotrógép vagy búvár által; ez utóbbi óránkint 5 irtot kap s ez idő alatt legjobb esetben két követ vesz ki, úgy hogy minden kő legalább 2 frt 50 kr—3 frtba került volna. Képzelhető, hogy mily óriási összeget nyelt volna el a 753 m. hoszszú, 3—4 m. széles, s körülbelül 1 m. vastag kőhányás felszedése! A vállalkozók tehát az olcsóbb kotrást választották, így a kövek kiszedése és összerakása köbméterenkint 4 frt 50 krba kerül. A végrehajtott munka méltán figyelemreméltó, mivel a legrendkívülibb esetek közé tartozik, hogy kotrógép ily óriási köveket tudjon felszedni. A kotrógép a talajt kellőleg elkészítvén, a cölöpök leverése részint kézi-, részint gőzkos segélyével akadálytalanul megtörténhetik. A cölöpözés egy épen oly hosszú és széles területet rekeszt el a Dunából, mint a minőre a rakpartfalazat alapja tervezve van. A fennebb említett sínekre jó a betontölcsér számára épített gerendaház ; itt készítik a betont, s azután mindjárt le is öntik az elkerített talajra. A beton a vízben kellőleg megszáradván, a falazat rárakotik. A tél már óriási lépésekkel közeledik. A hideg, jéghártyákat képező vízben alig lehet dolgozni. A munkát nemsokára be kell szüntetni, hogy jövő tavaszszal ujult erővel lehessen hozzákezdeni. ____________PESTI HÍRLAP._________ 1879. december 3. tanak. Mihálik a kitüntető megkeresést elfogadta és a szabályozási alaptervezetet hozzávető költségvetéssel együtt már elkészité, s a pénzcsoport megbízottjának átnyujtá. Megjegyezni kívánjuk itt, hogy Mihálik 1871. évben távollittatott el hírhedtté vált közi minisztériumunkból azoknak az embereknek intrigái folytán, kiknek a jelenlegi Tisza- és Dunaszabályozást. Szeged — s talán nem sokára a főváros — pusztulását köszönhetjük. A közmunka és közlekedési miniszter elrendelte a tiszolc vashegyi keskenyvágányú vasútnak kiépítését. E vasút kiépítése ugyancsak a gömöri vasutakkal egyetemben lett még elhatározva, míg a kivitelre csak most került a sor. Az építési előmunkálatokra 900,000 főt előirányoztatok mi a kormány által jóvá is hagyatott. A főispánok tömegesen érkeznek a fővárosba, hogy megpuhítsák azon számos képviselőt, kik nem hajlandók a Ilod oszttályú keresetadó és a szállítási adó felemelését elfogadni. Ma nem egy ilyen kapacitáció volt látható az az országház főrendi karzatán. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága ma az országos ülés után tárgyalás alá vette a tőkeadó eltörlésének, és ennek helyébe a nyereményadó emelésének kérdését, melyet a ház mai ülésében hozott határozatával a bizottsághoz utasított. A bizottság rövid tanácskozás után a tőkeadó eltörlése mellett, a nyereményadót, a kis lottót illetőleg, 10"10ról 15° 10-ra javasolja emeltetni. A ma estére hirdetett bizottsági ülés közbejött akadályok miatt elmarad. Legközelebbi ülése holnap (szerdán) lesz, melyben újabb határozat szerint nem a belügyi, hanem az igazságügyi tárca költségvetése fog tárgyaltatni. Az erdélyrészi ellenzéki képviselők mai értekezletükön megalakultak. Elnöknek Nemes Nándort, jegyzőnek Zay Adolfot választották meg. Egy kolozsvári ellenzéki lap felállításának megvitatására 5 tagú bizottságot küldöttek ki. Az ínséges helyzet, mely az idő zordságával mind borúsabb képet ölt, az ország legtöbb törvényhatóságát vetőmagos inségkölcsön kérésére kényszerité. — Mint a „P. N.“ hallja, már ekkorig is nagyobb mennyiségű kölcsönök utalványoztalak ki az egyes törvényhatóságoknak, de a baj csak ezután érezteti súlyát, mert a tél alatt a szegényebb népnek elfogy a tavaszi vetőmagja, még nagyobb összegekre lesz tehát szükség a tavaszszal és pedig nemcsak vetőmagra, hanem ínséges munkára is. A főispánok jelentései már jórészt beérkeztek; rövid idő alatt meg lesz azok alapján állapítható a kiosztandó kölcsön főösszege ; erről a kormány közelebb előterjeszti a törvényjavaslatot. A főrendiház mai ülésén megválasztották a delegáció főrendű tagjait, a következő eredménynyel : I. Rendes tagok: Andrássy Aladár gr., Andrássy Gyula gr., Bánffy Miklós gr., Brunszwick Géza gr., Dőry Lajos báró, id. Erdődy István gr., Festetics Pál gr., Fiáth Ferenc báró, veszprémi főispán, id. Földváry Lajos báró, Haynald Lajos bibornok, kalocsai érsek, Ipolyi Arnold besztercebányai püspök, Károlyi Gyula gr., Miske Imre báró, mosonyi főispán, Nemes Vince gr., Radvánszky Antal b. turóczólyomi főispán, Román Miron erdélyi gör. kel. érsek, román metropolita, Szápáry Géza gr. fiumei kormányzó, Széchen Antal gróf, Zichy Henrik gr., Mihálovich József bibornok, zágrábi érsek.II. Póttagok: Eszterházy Kálmán gróf, koloni főispán, Zichy Ferraris Lajos gróf, Apor Géza báró, Nyáry Jenő báró, Andreánszky Gábor báró, Inkey Nándor báró. Ezután a véderőről szóló javaslat tárgyaltatott. Prónay Dezső báró hosszabb beszédben kifejtette, hogy miután a közös hadsereg nem felel meg a nemzeti aspirációknak, és miután arra kell törekedni, hogy a magyar hadsereg előkészíttessék, ő nem szavazza meg a törvényjavaslatot általánosságban sem. Ez ellen szóltak b. Fehérváry államtitkár és Cziráky János gróf. A tvjavaslat általánosságban elfogadtatott. A részletes vitánál b. Prónay Dezső a létszámot két évre indítványozza megszabni. Ez az indítvány Keglevich István b. felszólalása után elvettetett. A tvjavaslat többi szakaszai, nemkülönben az újoncjutalékról szóló javaslat vita nélkül szavaztattak meg.