Pesti Hírlap, 1879. december (1. évfolyam, 331-360. szám)

1879-12-03 / 333. szám

. Látjuk, bizony elég silányul sikerült önvédelme és hibáiknak leplezgetése, kik oly sikeresen ka­tasztrofális jelleggel ruházták fel folyamszabá­lyozásainkat. De épen mivel tudjuk, hogy a miniszter csak polichinelle azok kezében, kik a közleke­désügyi minisztériumban a vízépítészeti ügyeket intézik, s mivel tudjuk, hogy a „Hieronymi, Herrich et Comp“ céget képviseli Péchy úr, épen azért tulajdonítunk nagy jelentőséget azon be­szédnek, melyet a tegnapi ülésen hallottunk. Most természetesen mindaz, a­mit folyam­szabályozásainkról írnak s mondanak, a kül­földi szakértők véleménye körül forog. S a mi legcsodálatosabb: folyamszabályozásaink mizé­riáinak felfedői, valamint azok létrehozói, mind ezen testes quart kötetet suhogtatják fejek felett, mint ellenfeleik megsemmisítésére hivatott pal­lóst,v úgy hogy a felületes szemlélő könnyen azt hiheti, hogy épen oly nagy a zavar e téren a külföldi szakértők munkálata után,­­ mint azelőtt. Azonban figyelmesen tanulmányozva Bari­­lak­ et Comp. urak javaslatait, különösen a Du­­naszabályozásra nézve, lehetetlen bárkinek is el­tagadni, hogy ha ezen emlékirat sem mond ugyan semmi újat, azt mégis határozottan és kétségbevonhatlanul hangsúlyozza, hogy a­mi eddig történt, az rossz, s hogy a jelen helyzet tarthatlan. Hiában mosakodik ő exciája. Ezen, füg­getlen, s legfeljebb csak a kormánynál szem­ben lekötött férfiak nyilatkozata megsemmisítő­­leg pálcát tör a közlekedésügyi kormány műkö­dése felett. Tagadhatlan, hogy a miniszter úr némi eliccel fogott a nehéz feladat megoldásához. Fölolvasta az emlékirat azon bevezető sorait, melyek kitűnően sikerült műnek mondják a budapesti­­ rakpartokat! Várjon ki tagadta valaha is, hogy a Ferenc József­- és a Rudolf­­rakpartok díszesen néznek ki és szilárd alapon állanak. Ezen dicséret épen olyan, mint azon cukorpor, melybe a gyógyszerészek a keserű labdacsokat burkolják. Ő exolája azonban any­­nyira naiv, ho­gy készpénznek vette az üres bókot és Hieronymiék kedvéért föl is olvasta. Kár volt. Senkin sem segített. A miniszter beszédének többi része mind zofizma, mind álakoskodás, mivel a tájékozat­lan szemét ki lehet szúrni, de amelyen a szak­értő azonnal észreveszi, hogy mennyire üres, semmitmondó. Ő exclája beszéde azon menthetlen hibá­ban szenved, hogy folytonosan a szabályozás előtti állapotot tárja elénk, és azt emlegeti, hogy a jégdugulás veszélye ellen mentve van a főváros. Szóval még mindig azon hátramaradot­tak közé tartozik, kik a szabályozás elvét vé­dik, amit pedig soha, senki sem támadott meg. Az elv jó. Ezt sokszor hangoztattuk, s ma sem vonakodunk ismételni. De épen abban van a minisztérium embereinek veszélyessége, hogy a jó elvet a kivitelben elrontották, s a régi ve­szélyt elhárítva, új természetű katasztrófa rémét idézték a fővárosra. A menthetlen tudatlansággal­­ végrehajtott védművek hirdetik leghangosabban,­­ hogy miféle vízépítészeti kapacitások ülnek a Th­köry utcában. Erről kellett volna Péchy úr­­­­nak szólnia; azt kellett volna elmondania, hogy miért hamarkodták el a soroksári ág elzárá­sát, miért rontották el a promontori ágat? Mert tényleg ez a dunaszabályozás két főbűne. Péchy úr jónak tartotta mélységesen hall­gatni ezen két nagy horderejű kérdés felett. A­mit mondania kellett volna, azt nem mondotta. Amit mondott, azt pedig el is hallgathatta volna. Mert kit nyugtathatna meg a miniszter azon kijelentése, hogy a külföldi szakértők ja­vaslatai realizáltatni fognak? Addig amíg a­­ mostani emberek vannak közlekedésügyeink élén, semmi sem nyughatatja meg a fel­izgatott kedélyeket. Hiszen nem helyes elvek­­­ben, de helyes kiviteli képességben volt eddig a hiány.­­ A dunaszabályozás eddigi története­­ pedig elég kezességet nyújt aziránt, hogy a köz­­­­lekedésügyi minisztérium jelenlegi vízépítészeti kapacitásai majd elrontják azt a jót is, ami az­­ expertek javaslataiban van. Nem új javaslatok, nem új tervek, hanem új emberek kellenek ide. * 5 Biztos forrásból értesül a „M.g.“, hogy egy hatalmas külföldi pénzcsoport a Danának Bécstől Galacig leendő szabályozását tervezi. Ervül állította fel e pénzcsoport, hogy a szabá­lyozás tervezetét saját közegeivel dolgoztatja ki és hajtatja végre; továbbá, hogy a szükséges költséget egészben maga fedezi. Összeköttetése s a rég érzett szükségnél fogva biztosan számít arra, hogy a parti államok a berlini kongresz­­szuson e részben hozott határozat foganatosítá­sának útjába nem fognak komoly akadályokat gördíteni. Ránk nézve magyarokra legérdeke­sebb az, hogy e nagyszabású terv- és költség­­vetésének elkészítése végett a vállalkozó kül­földi pénzcsoport egyik hazánkfiához, Mihálik Sándorhoz fordult, kit Európában a vízépíté­szeti téren első rangú, a Danára és mellék­folyóira nézve pedig egyedüli tekintélynek tar­tás hangzik, s azonnal megismerkedünk ezen karcsú gerendák szerepével: „Eine auf, Zweie drauf, Dreie hinauf Viere auf“ é. i. t. Ez a cölöpöző munkások csatazaja. A vámház előtt végződő rakpartnál két, egymástól 3—4 m. távolban, párhuzamosan álló cölöpsort látunk kiemelkedni a vízből; ezen cölöpsorok az építendő rakpartfal alapját markírozzák, így, végig az egész 753 m. hosszú vonalon cölöpöket fognak verni, mert másképen nem le­hetne tudni, hogy hova rakják le a vízhatlan betonréteget, amely 31/* m. vastag lesz. Az egész munka tulajdonképen öt részből áll. Első­sorban megjelenik a mérnök az épí­tési téren és kijelöli a rakparttal vonalát. Ez a jelen esetben nem járt sok nehézséggel, mert a tervek már régóta elkészülve hevernek a vá­ros mérnöki hivatalában. A kitűzött vonalon azonnal, a fenékbe vert gerendákra hosszgeren­dákat kapcsolnak, hogy ezekre vasúti síneket szegezhessenek, melyeken azután a cölöpöző gépek s a betonházak fognak mozogni. Most következnék a kétsoros cölöpözés, ami azonban épen itt rendkívüli nehézségekkel volt összekötve. A régi szabályozási munkálatok alkalmával ugyanis nagy kőhányást sülyesztet­­tek a víz alá, amit most megint egészen ki kell szedni, mert természetesen nem lehet kövek közé verni a szorosan egymás mellé illesztendő cölö­pöket. A köveket két módon szedhetjük ki: kotrógép vagy búvár által; ez utóbbi óránkint 5 irtot kap s ez idő alatt legjobb esetben két követ vesz ki, úgy hogy minden kő legalább 2 frt 50 kr—3 frtba került volna. Képzelhető, hogy mily óriási összeget nyelt volna el a 753 m. hoszszú, 3—4 m. széles, s körülbelül 1 m. vastag kőhányás felszedése! A vállalkozók tehát az ol­csóbb kotrást választották, így a kövek kisze­dése és összerakása köbméterenkint 4 frt 50 krba kerül. A végrehajtott munka méltán figye­lemreméltó, mivel a legrendkívülibb esetek közé tartozik, hogy kotrógép ily óriási köveket tud­jon felszedni. A kotrógép a talajt kellőleg el­készítvén, a cölöpök leverése részint kézi-, ré­szint gőzkos segélyével akadálytalanul megtör­ténhetik. A cölöpözés egy épen oly hosszú és széles területet rekeszt el a Dunából, mint a mi­nőre a rakpartfalazat alapja tervezve van. A fennebb említett sínekre jó a betontölcsér számára épített gerendaház ; itt készítik a betont, s az­után mindjárt le is öntik az elkerített talajra. A beton a vízben kellőleg megszáradván, a fa­lazat rárakotik. A tél már óriási lépésekkel közeledik. A hideg, jéghártyákat képező vízben alig lehet dolgozni. A munkát nemsokára be kell szüntetni, hogy jövő tavaszszal ujult erővel lehessen hozzá­kezdeni. ____________PESTI HÍRLAP._________ 1879. december 3. tanak. Mihálik a kitüntető megkeresést elfo­gadta és a szabályozási alaptervezetet hozzávető költségvetéssel együtt már elkészité, s a pénz­csoport megbízottjának átnyujtá. Megjegyezni kívánjuk itt, hogy Mihálik 1871. évben távol­­littatott el hírhedtté vált közi­ minisztériumunk­ból azoknak az embereknek intrigái folytán, kiknek a jelenlegi Tisza- és Dunaszabályozást. Szeged — s talán nem sokára a főváros — pusztu­lását köszönhetjük. A közmunka és közlekedési miniszter elrendelte a tiszolc­ vashegyi keskenyvágányú vasútnak kiépítését. E vasút kiépítése ugyancsak a gömöri vas­utakkal egyetemben lett még elhatározva, míg a kivi­telre csak most került a sor. Az építési előmunkála­tokra 900,000 főt előirányoztatok mi a kormány által jóvá is hagyatott. A főispánok tömegesen érkeznek a fővá­rosba, hogy megpuhítsák azon számos képvise­lőt, kik nem hajlandók a Il­od oszttályú kere­set­adó és a szállítási adó felemelését elfogadni. Ma nem egy ilyen kapacitáció volt látható az az országház főrendi karzatán. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága ma az országos ülés után tárgyalás alá vette a tőkeadó el­törlésének, és ennek helyébe a nyeremény­adó emelésé­nek kérdését, melyet a ház mai ülésében hozott határo­zatával a bizottsághoz utasított. A bizottság rövid tanácskozás után a tőke­adó el­törlése mellett, a nyeremény­adót, a kis lottót illetőleg, 10"10ról 15° 10-ra javasolja emeltetni. A ma estére hirdetett bizottsági ülés közbejött akadályok miatt elmarad. Legközelebbi ülése holnap (szerdán) lesz, melyben újabb határozat szerint nem­ a belügyi, hanem az igazságügyi tárca költségvetése fog tárgyaltatni. Az erdélyrészi ellenzéki képviselők mai ér­tekezletükön megalakultak. Elnöknek Nemes Nándort, jegyzőnek Zay Adolfot választották meg. Egy kolozsvári ellenzéki lap felállításának megvitatására 5 tagú bizottságot küldöttek ki. Az ínséges helyzet, mely az idő zordságá­val mind borúsabb képet ölt, az ország leg­több törvényhatóságát vetőmago­s inségkölcsön kérésére kényszerité. — Mint a „P. N.“ hallja, már ekkorig is nagyobb mennyiségű kölcsönök utalványoztalak ki az egyes törvényhatóságok­nak, de a baj csak ezután érezteti súlyát, mert a tél alatt a szegényebb népnek elfogy a tava­szi vetőmagja, még nagyobb összegekre lesz te­hát szükség a tavaszszal és pedig nemcsak vető­magra, hanem ínséges munkára is. A főispánok jelentései már jó­részt beérkeztek; rövid idő alatt meg lesz azok alapján állapítható a kiosz­tandó kölcsön főösszege ; erről a kormány kö­­­zelebb előterjeszti a törvényjavaslatot. A főrendiház mai ülésén megválasztották a delegáció főrendű tagjait, a következő eredmény­nyel : I. Rendes tagok: Andrássy Aladár gr., Andrássy Gyula gr., Bánffy Miklós gr., Brunszwick Géza gr., Dőry Lajos báró, id. Erdődy István gr., Festetics Pál gr., Fiáth Fe­renc báró, veszprémi főispán, id. Földváry Lajos báró, Haynald Lajos bibornok, kalocsai érsek, Ipolyi Arnold besztercebányai püspök, Károlyi Gyula gr., Miske Imre báró, mosonyi főispán, Nemes Vince gr., Radvánszky Antal b. turóc­­zólyomi főispán, Román Miron erdélyi gör. kel. érsek, román metropolita, Szápáry Géza gr. fiumei kormányzó, Széchen Antal gróf, Zichy Henrik gr., Mihálovich József bibornok, zágrábi érsek.II. Póttag­ok: Eszterházy Kálmán gróf, koloni főispán, Zichy Ferraris Lajos gróf, Apor Géza báró, Nyáry Jenő báró, Andreánszky Gá­bor báró, Inkey Nándor báró. Ezután a véderőről szóló javaslat tárgyal­tatott. P­r­ó­n­a­y Dezső báró hosszabb beszédben kifejtette, hogy miután a közös hadsereg nem felel meg a nemzeti aspirációknak, és miután arra kell törekedni, hogy a magyar hadsereg előkészíttessék, ő nem szavazza meg a törvény­­javaslatot általánosságban sem. Ez ellen szóltak b. F­e­h­é­r­v­á­r­y ál­lamtitkár és C­z­i­r­á­k­y János gróf. A tvja­­vaslat általánosságban elfogadtatott. A részletes vitánál b. Prónay Dezső a létszámot­­ két évre indítványozza megszabni. Ez az indít­vány Keglevich István b. felszólalása után el­vettetett. A tvjavaslat többi szakaszai, nemkü­lönben az újoncjutalékról szóló javaslat vita nélkül szavaztattak meg.

Next