Pesti Hírlap, 1880. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1880-01-22 / 22. szám

II. évf. 22. stb­m. (382.) Budapest, 1880. Csütörtök január 22. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 , 20 , Egyes száma helyben 4 kr. , „ vidéken 5 „ Hirdetések: Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. bk., kora az előfizetések és a lap szét­küldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Előfizetések után «tálalói cím adatik. NAPTÁR. Csütörtök katholikus: Vince „ protestáns: Vicce , görögprora: Gergely POLITIKAI NAPILAP!(?^) LÁTNIVALÓ­K. Nemzeti múzeum. [Muzeum-könnz.] Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi­ tár; kedden é­s pénte­ken az ásványtár ; szerdán és szombaton a képtár; vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9— 1-ig. — Országos képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo­tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénte­ken 9­1-ig. - Országos képzőiuüTé­■ceti társulat tárlata. [Sugár-út, saját ház.] - Magyar tudományos aka­démia. [Ferenc - József - tér saját­ ház.] — Iparmúzeum. [Sugár-út, a képzőművé­szeti társulat háza.] — Királyi vár és várfalért Budán, az udvar távollétében min­Budapesten, nádor-utca 7 I. em , 5. ajtó, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak dig megtekinthető.­­ Közvágóhíd a so­­roksári­nt végén a vám mellett. — Város­ház a régi a városház-téren, az új a Lipót­­utcában 24. sz. a.­­ Városi vigadó [redoute] az aldunasoron. — Állatkert a városligetben, a kiadóhivatalban vétetnek fák. Szerkesztési iroda: A mai szám tartalma: Kezdet előtt. — Politikai hírek. — A zavargások a közgyűlés előtt. — Politikai szemle. — Tud. és irod. — Szinház és mű­v. — Teleki Sándor új könyve. — Ba­rangolások aszfalton és szőnyegen. — Táviratok. — Napi birete. — A budapesti esküdtek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági cikk . A magyar államvasutak igazgató tanácsának újjászervezéséhez. — Köz­ hírek. — Tárca. Favre és Bismarck. — Regény: A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Nyilt tér. — Vízállás.­­- A bpesti érték­­ tőzsde. — Hirdetések._______________ Kezdet előtt. A nemzet nem lehet megelégedve parla­mentjével ; ezen ítéletet kell kimondanunk azon órában, midőn több heti szünet után az elnöki meghívót olvassuk ismét. Az új bor, mint a la­pokból látjuk, forrásnak indult, s a régi tömlő­ket szétrobbantással fenyegeti, de új tömlők nincsenek kéznél, melyekbe az éltető nedvet át­önteni lehetne , félől, hogy ha baleset talál bekövetkezni, bor és tömlők egyszerre kárba vesznek. Soha magyar parlamentnek ily zilált képe még nem volt mint ez. Magyar országgyűlés oly gyű­lösséggel annyi személyeskedéssel, annyi pi­szok fölhányással nem kezdődött, mint a hol­napi. Szinte látjuk, hogy vádra vád, sértésre sértés következik, s a pártok zavarognak, sza­kadoznak, mintha belső egység nélküli ködgo­­molyok volnának, nem pedig a haza javát célzó férfiak szövetkezései. Szinte halljuk már az éles beszédeket, ki mit vétett itt, kiről mit beszélnek az emberek vagy imák a hírlapok, ki mit mon­dott most vagy azelőtt, a házban vagy a házon kívül, mialatt a folyosókon körül folyik a sut­togás, minő legyen a pártalakulás, mely elemek szövetkezzenek egymással, ki vezesse vagy ki vegye át a kormányt, stb. Sokszor mondtuk mi, mondták mások,hogy pártviszonyaink erőszakoltak s ezért tarthatla­nok. Minden parlamenti bajaink és állambeteg­ségünk fészke a rosz pártviszonyokban van. S ezen a legnehezebb változtatni. A többség egy homladozó Tiszapárt, az ellenzék pedig 4—5 Tiszaellenes frakció. Majd oly szomorú, mint nevetséges, hogy politikánk­ban Tisza Kálmán neve és alakja ekkora sze­repet játszik. Majd olyat, mint a Minothaurus a labyrinthban. A Tiszapártnak elvei, eszméi, politikai céljai és megfontolt eszközei nincsenek, csak annyi a programmja hogy: „Tiszával uralko­dunk.“ Az ellenzéki töredékeknek meg csak ez a közös programmjuk van : „Tiszát megbuk­tatjuk.“ Hogy amazok mely létjogon akarnak ma­radni, emezek pedig buktatni, azt az ország szeretné tudni, de az — úgy látszik — mély titok, mert senki sem mondja ki hangosan. Tisza Kálmán uralkodni akar bármi áron s pártja vele tart — az uralkodásban. Az el­lenzékek viszont meg akarják buktatni bármi áron. Veszett harc készül. Elkeseredett ellen­felek ! Kormány a parlamentben felelős a rosz kormányzatért. Nálunk hiába a múlt tévedéseit a kormány szemére vetni, pártja nem hallgat érvre, indokolt vádra, leszavazza az ellenzéket vita nélkül. Ez erőszak. Kormány a parlament előtt köteles a nem­zetet tájékoztatói jövőbeli szándékai felől. Ti­szának nincs programmja, vak engedelmességet követel pártjától s pártja megteszi. Ez szolgaság. Az erőszak és szolgaság mit keresnek együtt a magyar parlamentben ? Az ur és szol­gái politikát csinálnak. Az ur a hatalomért, a szolgák a jutalomért. Az ur engedi garázdál­kodni szolgáit támogatás fejében, a szolgák tá­mogatják urukat szabad garázdaság fejében. Gyönyörű viszony. S ez csinál törvényt a magyarnak, kezeli pénzét, erkölcseit és jövőjét. Az ellenzék pedig, mely évek óta hiába intézett ostromot a kormány politikája ellen, s hiába követelt tőle programmot a jövőre nézve, kénytelen volt belátni, hogy Tisza Kálmánra objectív támadások nem veszélyesek, ő azokat könnyen lerázza, pártja meg agyonhallgatja,­­ de meg kell támadni a szabadelvű személyeket parlamenten kívül, a sajtóban, magánéletük­ben, jellemükben, kímélet nélkül. Hadd sül­jön ki, mi az a szabad garázdaság? hadd lássa a világ, mit takar a kormány ? Így tudódott ki lassan a Várady-, Zichy- Szapáry-, Herz-, Végh-, Pausz-botrány, melyek alaposan felforgatták a magyar társadalmi éle­tet. Bizonyítja a minapi véres zendülés. Az ellenzék, mely évek óta eredményéről ítélte meg a kormányzást, most pártjáról ítéli el a kormányt az ország előtt. S Tiszának, ha van még erkölcsi érzés a többségben, ily kö­rülmények közt buknia kell. Kiadatott ugyan a jelszó, hogy nem hagy­ják magukat, nem ejtik el Tiszát. Az ellenzék az erkölcsi kényszert alkalmazta, de a kormány­párt köti magát s erőszakot alkalmaz még to­vább is. Lesz hát harc. Egyfelől erkölcsi kényszer, másfelől erőszak. De ne hajtsák túl az ívet, ne feszítsék túl a húrt. Elég ez izgalomból, elég a botrányokból. Lássa be Tisza Kálmán, hogy pártjában fegyelem alatt állanak , a többi kívül áll a tör­vényeken.“ A két államférfi a terembe ment, de Bis­marck intézkedett, hogy a kastélyt porosz gya­logkatonák vegyék körül, nehogy vagy egy franc-tireur „az ablakon át Bismarckot lelője.“ S még ez se volt elég. „Mondja meg az itt lakó franciáknak — szólt Bismarck — hogy ön a párisi kormány tagja és hogy ön fejével áll jót minden bűnös merénylet ellen “ Favre eleget ten e kívánságnak s az alkudozás kezdetét vette : a két államférfi helyet foglalt. „Azt hiszem, — szólt Favre — hogy mi­előtt az elhatározó harcok Paris falai alatt meg­kezdetnének, tán nem volna lehetetlen egy be­csületes kiegyezést megkisérleni, hogy kiszámít­­hatlan szerencsétlenségeknek elejét vegyük. Ez iránt óhajtanám exclád nézeteit ismerni. Hely­zetünk ugyan nem rendes, de azért tisztán áll. Mi a császár uralmát nem buktattuk meg, az magától omlott össze s midőn mi a hatalmat átvettük, a legnagyobb szükségnek engedtünk. A nemzet joga, hogy a kormányforma és béke­feltételek iránt határozzon. Ezért mi elrendeltük a választásokat. Öntől először is azt kérdem, kívánja-e hallani a nemzet szavát vagy pedig irtó háborút akar ellene viselni és egy kormányt végül ráerőszakolni készül. Ez esetben fontolja meg, hogy mi készek vagyunk magunkat a ha­lálig védeni. Páris és erődei három hóig állhat­nak ellent. Másrészt az önök hazája is sinylik, ha seregeik nálunk vannak. Egy irtóhadjárat végzetessé válhatnék mindkét országra s én hiszem, hogy mi kevés jóakarattal ezt egy be­­csületes béke árán megelőzhetjük.“________ A „PESTI HÍR­LAP“ TÁRCÁJA. Favre és Bismarck. — A ferriéresi találkozás 1870 szept. 19. — A sedani katasztrófa után a győzelmes 3. és 4-ik német hadsereg, amaz Frigyes Vil­mos porosz, emez Albert szász trónörökös ve­zénylete alatt a párisi várős ellen nyomult. Velük ment Vilmos porosz király a főtáborkar­­ral , Bismarck gróffal. Párisban a nemzeti védelem kormánya állt az ügyek élén s ennek első feladata volt kísérletet tenni a béke megkötése iránt. E cél­ból Favre Gyula külügyminisztert küldé ki, hogy Bismarckkal alkudozzék. Hogy miként teljesíté nehéz küldetését, azt a párisi kormány­hoz intézett jelentésében így adja elő: „A hőség tikkasztó volt, s mi csak lassan juthattunk előre. Délután 3*1* órát ütött. Mi egy halomra hajtattunk fel, de lovaink teljesen ki­merültek, ekkor egy lovas vágtatott hozzánk . Hatzfeld gróf volt, Bismarck gróf első titkára. Tudatta velünk, hogy a király aznap reggel (szept. 19.), elhagyta Meaux-t s a ferriéresi vár­kastélynak tart; Bismarck gróf előre lovagolt s mi utunkban elkerültük őt, azért kéret, for­dulnánk vissza, — ő is ugyanazt teszi. Mi te­hát visszahajtattunk. Montry falucskához érkezve kénytelenek voltunk megállni, mert lovaink megtagadtak­­ minden szolgálatot. Egy bérház előtt leszáll­tunk, mely az elpusztult környék sorsában osz­tozni látszott: két parasztember bujkált a lak romjai közt s ezek beszélték, hogy teljesen ki­raboltattak az utolsó ruhadarabig. Minden, még­­ az ablak fák is, darabokban hevert. Mi pár fisz-­­­szetört bútordarabra ültünk. Fél óra múlt el így, midőn három lovast erős fedezet alatt lá­­tunk közeledni. Egyikük, a legtermetebb, fehér sapkát viselt sárga szegélyes: ő volt Bismarck gróf. A kapunál, hol én álltam, leszállt lo­váról.“ „Sajnálom, excellentiád — szóltam — hogy illőbb helyen nem fogadhatom, de e romok tán nem egészen fölöslegesek az értekezlethez, melyre önt szerencsém volt felkérni. Ezek ékes-­­ szóló tanúi a szerencsétlenségnek, melynek szeretnék véget vetni. Ha excellentiádnak úgy tetszik, itt megkezdhetjük a tanácskozást.“ „Nem — felelt ő — valószínűleg van a közelben egy alkalmas­ épület !“ A parasztok egyike a La Haute-Maison nevű kastélyt említette, mely tőlünk tíz percre eshet. Mi tehát Montryból egy meredek utón s egy erdőn át odamentünk. Az egyszerű agg épü­let egy erdős halmon fekszik. „Ez a helyiség — jegyző meg a gróf — mintha csak a franctizeurök számára állna; csakúgy hemzseg tőlük a vidék. De mi kíméletlenül vadászunk rájuk : ők nem ka­tonák, s mi úgy bánunk velük, mint martaló­­cokkal.“ „De franciák ők is — szóltam én szemre­­hányólag — kik földjüket, tűzhelyüket, család­jukat védik. Ellentállnak az önök inváziójának, s erre kétségtelen joguk van. S ön félreérti a hadi törvényeket, mikor ez embereket kivonja alóluk.“ ____„Mi csak katonákat ismerünk, kik szigorú tiai számunk 10 oldalt tartalmaz.

Next