Pesti Hírlap, 1880. január (2. évfolyam, 1-31. szám)
1880-01-22 / 22. szám
II. évf. 22. stbm. (382.) Budapest, 1880. Csütörtök január 22. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 , 20 , Egyes száma helyben 4 kr. , „ vidéken 5 „ Hirdetések: Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. bk., kora az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Előfizetések után «tálalói cím adatik. NAPTÁR. Csütörtök katholikus: Vince „ protestáns: Vicce , görögprora: Gergely POLITIKAI NAPILAP!(?^) LÁTNIVALÓK. Nemzeti múzeum. [Muzeum-könnz.] Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár; kedden és pénteken az ásványtár ; szerdán és szombaton a képtár; vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9— 1-ig. — Országos képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palotájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénteken 91-ig. - Országos képzőiuüTé■ceti társulat tárlata. [Sugár-út, saját ház.] - Magyar tudományos akadémia. [Ferenc - József - tér saját ház.] — Iparmúzeum. [Sugár-út, a képzőművészeti társulat háza.] — Királyi vár és várfalért Budán, az udvar távollétében minBudapesten, nádor-utca 7 I. em , 5. ajtó, hova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak dig megtekinthető. Közvágóhíd a soroksárint végén a vám mellett. — Városház a régi a városház-téren, az új a Lipótutcában 24. sz. a. Városi vigadó [redoute] az aldunasoron. — Állatkert a városligetben, a kiadóhivatalban vétetnek fák. Szerkesztési iroda: A mai szám tartalma: Kezdet előtt. — Politikai hírek. — A zavargások a közgyűlés előtt. — Politikai szemle. — Tud. és irod. — Szinház és műv. — Teleki Sándor új könyve. — Barangolások aszfalton és szőnyegen. — Táviratok. — Napi birete. — A budapesti esküdtek. — Törvényszéki csarnok. — Közgazdasági cikk . A magyar államvasutak igazgató tanácsának újjászervezéséhez. — Köz hírek. — Tárca. Favre és Bismarck. — Regény: A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Nyilt tér. — Vízállás.- A bpesti érték tőzsde. — Hirdetések._______________ Kezdet előtt. A nemzet nem lehet megelégedve parlamentjével ; ezen ítéletet kell kimondanunk azon órában, midőn több heti szünet után az elnöki meghívót olvassuk ismét. Az új bor, mint a lapokból látjuk, forrásnak indult, s a régi tömlőket szétrobbantással fenyegeti, de új tömlők nincsenek kéznél, melyekbe az éltető nedvet átönteni lehetne , félől, hogy ha baleset talál bekövetkezni, bor és tömlők egyszerre kárba vesznek. Soha magyar parlamentnek ily zilált képe még nem volt mint ez. Magyar országgyűlés oly gyűlösséggel annyi személyeskedéssel, annyi piszok fölhányással nem kezdődött, mint a holnapi. Szinte látjuk, hogy vádra vád, sértésre sértés következik, s a pártok zavarognak, szakadoznak, mintha belső egység nélküli ködgomolyok volnának, nem pedig a haza javát célzó férfiak szövetkezései. Szinte halljuk már az éles beszédeket, ki mit vétett itt, kiről mit beszélnek az emberek vagy imák a hírlapok, ki mit mondott most vagy azelőtt, a házban vagy a házon kívül, mialatt a folyosókon körül folyik a suttogás, minő legyen a pártalakulás, mely elemek szövetkezzenek egymással, ki vezesse vagy ki vegye át a kormányt, stb. Sokszor mondtuk mi, mondták mások,hogy pártviszonyaink erőszakoltak s ezért tarthatlanok. Minden parlamenti bajaink és állambetegségünk fészke a rosz pártviszonyokban van. S ezen a legnehezebb változtatni. A többség egy homladozó Tiszapárt, az ellenzék pedig 4—5 Tiszaellenes frakció. Majd oly szomorú, mint nevetséges, hogy politikánkban Tisza Kálmán neve és alakja ekkora szerepet játszik. Majd olyat, mint a Minothaurus a labyrinthban. A Tiszapártnak elvei, eszméi, politikai céljai és megfontolt eszközei nincsenek, csak annyi a programmja hogy: „Tiszával uralkodunk.“ Az ellenzéki töredékeknek meg csak ez a közös programmjuk van : „Tiszát megbuktatjuk.“ Hogy amazok mely létjogon akarnak maradni, emezek pedig buktatni, azt az ország szeretné tudni, de az — úgy látszik — mély titok, mert senki sem mondja ki hangosan. Tisza Kálmán uralkodni akar bármi áron s pártja vele tart — az uralkodásban. Az ellenzékek viszont meg akarják buktatni bármi áron. Veszett harc készül. Elkeseredett ellenfelek ! Kormány a parlamentben felelős a rosz kormányzatért. Nálunk hiába a múlt tévedéseit a kormány szemére vetni, pártja nem hallgat érvre, indokolt vádra, leszavazza az ellenzéket vita nélkül. Ez erőszak. Kormány a parlament előtt köteles a nemzetet tájékoztatói jövőbeli szándékai felől. Tiszának nincs programmja, vak engedelmességet követel pártjától s pártja megteszi. Ez szolgaság. Az erőszak és szolgaság mit keresnek együtt a magyar parlamentben ? Az ur és szolgái politikát csinálnak. Az ur a hatalomért, a szolgák a jutalomért. Az ur engedi garázdálkodni szolgáit támogatás fejében, a szolgák támogatják urukat szabad garázdaság fejében. Gyönyörű viszony. S ez csinál törvényt a magyarnak, kezeli pénzét, erkölcseit és jövőjét. Az ellenzék pedig, mely évek óta hiába intézett ostromot a kormány politikája ellen, s hiába követelt tőle programmot a jövőre nézve, kénytelen volt belátni, hogy Tisza Kálmánra objectív támadások nem veszélyesek, ő azokat könnyen lerázza, pártja meg agyonhallgatja, de meg kell támadni a szabadelvű személyeket parlamenten kívül, a sajtóban, magánéletükben, jellemükben, kímélet nélkül. Hadd süljön ki, mi az a szabad garázdaság? hadd lássa a világ, mit takar a kormány ? Így tudódott ki lassan a Várady-, Zichy- Szapáry-, Herz-, Végh-, Pausz-botrány, melyek alaposan felforgatták a magyar társadalmi életet. Bizonyítja a minapi véres zendülés. Az ellenzék, mely évek óta eredményéről ítélte meg a kormányzást, most pártjáról ítéli el a kormányt az ország előtt. S Tiszának, ha van még erkölcsi érzés a többségben, ily körülmények közt buknia kell. Kiadatott ugyan a jelszó, hogy nem hagyják magukat, nem ejtik el Tiszát. Az ellenzék az erkölcsi kényszert alkalmazta, de a kormánypárt köti magát s erőszakot alkalmaz még tovább is. Lesz hát harc. Egyfelől erkölcsi kényszer, másfelől erőszak. De ne hajtsák túl az ívet, ne feszítsék túl a húrt. Elég ez izgalomból, elég a botrányokból. Lássa be Tisza Kálmán, hogy pártjában fegyelem alatt állanak , a többi kívül áll a törvényeken.“ A két államférfi a terembe ment, de Bismarck intézkedett, hogy a kastélyt porosz gyalogkatonák vegyék körül, nehogy vagy egy franc-tireur „az ablakon át Bismarckot lelője.“ S még ez se volt elég. „Mondja meg az itt lakó franciáknak — szólt Bismarck — hogy ön a párisi kormány tagja és hogy ön fejével áll jót minden bűnös merénylet ellen “ Favre eleget ten e kívánságnak s az alkudozás kezdetét vette : a két államférfi helyet foglalt. „Azt hiszem, — szólt Favre — hogy mielőtt az elhatározó harcok Paris falai alatt megkezdetnének, tán nem volna lehetetlen egy becsületes kiegyezést megkisérleni, hogy kiszámíthatlan szerencsétlenségeknek elejét vegyük. Ez iránt óhajtanám exclád nézeteit ismerni. Helyzetünk ugyan nem rendes, de azért tisztán áll. Mi a császár uralmát nem buktattuk meg, az magától omlott össze s midőn mi a hatalmat átvettük, a legnagyobb szükségnek engedtünk. A nemzet joga, hogy a kormányforma és békefeltételek iránt határozzon. Ezért mi elrendeltük a választásokat. Öntől először is azt kérdem, kívánja-e hallani a nemzet szavát vagy pedig irtó háborút akar ellene viselni és egy kormányt végül ráerőszakolni készül. Ez esetben fontolja meg, hogy mi készek vagyunk magunkat a halálig védeni. Páris és erődei három hóig állhatnak ellent. Másrészt az önök hazája is sinylik, ha seregeik nálunk vannak. Egy irtóhadjárat végzetessé válhatnék mindkét országra s én hiszem, hogy mi kevés jóakarattal ezt egy becsületes béke árán megelőzhetjük.“________ A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Favre és Bismarck. — A ferriéresi találkozás 1870 szept. 19. — A sedani katasztrófa után a győzelmes 3. és 4-ik német hadsereg, amaz Frigyes Vilmos porosz, emez Albert szász trónörökös vezénylete alatt a párisi várős ellen nyomult. Velük ment Vilmos porosz király a főtáborkarral , Bismarck gróffal. Párisban a nemzeti védelem kormánya állt az ügyek élén s ennek első feladata volt kísérletet tenni a béke megkötése iránt. E célból Favre Gyula külügyminisztert küldé ki, hogy Bismarckkal alkudozzék. Hogy miként teljesíté nehéz küldetését, azt a párisi kormányhoz intézett jelentésében így adja elő: „A hőség tikkasztó volt, s mi csak lassan juthattunk előre. Délután 3*1* órát ütött. Mi egy halomra hajtattunk fel, de lovaink teljesen kimerültek, ekkor egy lovas vágtatott hozzánk . Hatzfeld gróf volt, Bismarck gróf első titkára. Tudatta velünk, hogy a király aznap reggel (szept. 19.), elhagyta Meaux-t s a ferriéresi várkastélynak tart; Bismarck gróf előre lovagolt s mi utunkban elkerültük őt, azért kéret, fordulnánk vissza, — ő is ugyanazt teszi. Mi tehát visszahajtattunk. Montry falucskához érkezve kénytelenek voltunk megállni, mert lovaink megtagadtak minden szolgálatot. Egy bérház előtt leszálltunk, mely az elpusztult környék sorsában osztozni látszott: két parasztember bujkált a lak romjai közt s ezek beszélték, hogy teljesen kiraboltattak az utolsó ruhadarabig. Minden, még az ablak fák is, darabokban hevert. Mi pár fisz-szetört bútordarabra ültünk. Fél óra múlt el így, midőn három lovast erős fedezet alatt látunk közeledni. Egyikük, a legtermetebb, fehér sapkát viselt sárga szegélyes: ő volt Bismarck gróf. A kapunál, hol én álltam, leszállt lováról.“ „Sajnálom, excellentiád — szóltam — hogy illőbb helyen nem fogadhatom, de e romok tán nem egészen fölöslegesek az értekezlethez, melyre önt szerencsém volt felkérni. Ezek ékes- szóló tanúi a szerencsétlenségnek, melynek szeretnék véget vetni. Ha excellentiádnak úgy tetszik, itt megkezdhetjük a tanácskozást.“ „Nem — felelt ő — valószínűleg van a közelben egy alkalmas épület !“ A parasztok egyike a La Haute-Maison nevű kastélyt említette, mely tőlünk tíz percre eshet. Mi tehát Montryból egy meredek utón s egy erdőn át odamentünk. Az egyszerű agg épület egy erdős halmon fekszik. „Ez a helyiség — jegyző meg a gróf — mintha csak a franctizeurök számára állna; csakúgy hemzseg tőlük a vidék. De mi kíméletlenül vadászunk rájuk : ők nem katonák, s mi úgy bánunk velük, mint martalócokkal.“ „De franciák ők is — szóltam én szemrehányólag — kik földjüket, tűzhelyüket, családjukat védik. Ellentállnak az önök inváziójának, s erre kétségtelen joguk van. S ön félreérti a hadi törvényeket, mikor ez embereket kivonja alóluk.“ ____„Mi csak katonákat ismerünk, kik szigorú tiai számunk 10 oldalt tartalmaz.