Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)

1880-02-14 / 44. szám

a felügyelőink jelenleg oly urakból vannak össze­válogatva, kik nem bírnak tanári kualifikációval; már­pedig, hogy legyen képes az a tanfelügye­lő helyesen ítélni meg egy képesített tanár mű­ködését, ha neki magának nincs tanári dip­lomája. A kormány előkészíti, megnyitja a tanári pályát az ifjaknak; ezek megszerzik a diplomát s aztán . . . mehetnek irnokoskodni a nem­­okleveles tanfelügyelőkhöz! Pedig a­mint ■nem lehet pl. járásbiró, a kinek nincs bírói diplomája, és oly kevéssé lehet valaki jó tan­felügyelő, tanári diploma nélkül. Mi a közigazgatási kerületekben szerve­zett tanfelügyeletet óhajtunk célszerű munka­­beosztással, melyből igazságos rész essék a jelenleg sine-kúrát élvező főigazgatókra a kö­zéptanodák, s a maguknak sine kúrát csináló tanfelügyelőkre a népoktatás dolgában. Óhajt­juk, hogy a kormány e két külön működő köz­igazgatási géprészt egy testbe egyesíti, a ket­tőnek kualifikációját megszabja, hatáskörét meg­állapítsa, s mert ily újjászervezés rendeleti úton nem teljesíthető, ez iránt mielőbb törvényjavas­latot terjeszszen a parlament elé. Az osztrák-orosz háború lehetőségével élén­ken foglalkozik az orosz sajtó. Az odesszai Pravdában a tárgyról egy tábornok hosszú cikksorozatot közöl, melyben a háborút közel állónak mondja s bebizonyí­tani igyekszik, hogy az orosz fősereg útja Románián s a Dunán át vezet Ausztria-Magyarországba. Az új kisajátítási ívjavaslat ügyében a közlekedésügyi minisztérium által összehitt bizottság szombaton tartja első ülését. Osztrák-magyar-olasz viszonyok. Már fél­­hivatalos oldalról is megerősítik, hogy Dél-Tirolban csapat-összpontosítások eszközöltettek. Az, hogy Olasz­ország bennünket az „Itália Irredenta“ pucscsa ellen óvott volna, vagy pedig hogy kormányunk Ró­mában fenyegetőzött volna, félhivatalosak szerint, hatá­rozottan nem igaz. Az osztrák-magyar-szerb vasúti tárgyalásokat valószínűleg 24-én fogják folytatni. Hír szerint eddig a dunai vasúti híd és a tariffa ügyében jött létre megegyezés. A szerb kormány, mint Nándorfehárvárról jelentik, mindenekelőtt aziránt akar tisztába jönni, hogy a konvenció egyáltalá­ban létrejöhet-e vagy nem? Ha bizonyossá vá­lik a szerződés sikerülése, úgy azonnal kiírja a pályázatot a vasút-építési engedélyre, vagy pe­dig nagyobb vasúti kölcsönre, mivel a szerb kormány még azt sem döntötte el, hogy ne ál­­lamköltségen építtesse-e a vasutakat? Ha az osztrák-magyar-szerb vasúti konvenció füstbe megy, akkor a szerb kormány egy időre leveszi napirendről a vasúti kérdést. Krassómegye ma rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyát a több szolgabiró ellen elrendelt vizs­­gálat képezi. Krassómegye közigazgatási bizottsága új iparosok, kik a mulatságok és élvezetek mono­­polizálásáért fizetnek adót, összeszedik minden erejüket, hogy megtölthessék pénztáraikat. A reklám képzelhetlen mérveket ölt. Olympusi küz­delem fejlődik ki. A legobskurusabb tánctermek bérlői rek­­lámkocsikat járatnak az utcákon, melyeken fé­lig megfagyott szegény ördögök fújják kegyet­lenül a trombitát, hogy ilyen gondolatokat kel­tsenek a járó­kelők agyában : — Istenem, Istenem, mily pompásan mu­lathatnak ezen emberek az ő báljukon, ha még ilyen időben is ott hagyják azt. A Skating a Blanche-utcában fiatal és in­gerlő táncosnőivel dicsekszik, Valentino erősen hirdeti, hogy a chinai­ követeket engagek­ozta rendkívüli vendégszereplésekre, Crénonne a wa­lesi herceg megjelenését ígéri, a „Boule Noire“ pedig valóságos zulukkal akar közönséget ösz­­szeszedni.* Hogyan töltsük el hamvazó szerdát ? A boulevardokon, a szakadó eső dacára óriási tömeg tolong, a derék emberek azért törik magukat, hogy legalább egy rongyos ál­arcost lássanak. Az órák elröpülnek, S az emberek száma épen oly arányban nő, amint a Pierrotok száma csökken. Este végre mindenki hazamegy és szé­pen lefekszik. * Önök valószínűleg azt hiszik, hogy meg­vénültem, vagy pedig, hogy pesszimista lettem. Egyik sem a kettő közül. Csak az igazat mond­tam el. Pokolba a nyilvános bálok élvezetével, leányaikkal, s azokkal, kik e leányokat ki­tartják. Éljenek a családi estélyek !! Oly kellemesen érezzük magunkat baráti körben. S oly élvezetes büszkén és félénken becsületes leányokkal táncolni, kiket szerethet­nénk is. S mint d’Antigny Blanka mondá : Mikor megszűnünk nevetni, kezdhetjük a bizalmas cse­vegést. * A tanulság pedig mind­ebből az, hogy ha Karneval herceg meg is halt, ne gyászoljuk őt. Nagyon szomorú uralkodó volt 5 kelme. Lafond J. ___________PESTI HÍRLAP.__________ szabályzatot állapított meg a megyei közegek általi pénz­kezelésről, s elhatározta azt is, hogy a szolgabirák év­­negyedenkint kimutatást tartoznak előterjeszteni az ál­taluk kezelt pénzekről. A királyt selmeciek Sennyey Pál bárót akar­ják felkérni a jelöltség elfogadására. („K - ny.“) A delegációk közös szavazásának napja nincs még megállapítva. A legújabb hírek szerint a kö­zös szavazás hétfőn, vagy kedden megy végbe. Vagy .... vagy . . .! A német trónörökös Olaszországi útjától a német félhivatalos sajtó erőnek erejé­vel letagad minden politikai fontosságot. Azt ál­lítják ez officiózus urak, hogy Frigyes Vilmos hg. mindössze Peglibe rándul, ott telelő családja látogatására s Rómának, Umbertonak, a pápának, Cairolinak vagy Garibaldinak színét se szándé­kozik meglátni. Csakhogy e dementit nekik Európa közvé­leménye nem hiszi el, legkevésbé az olasz sajtó, melynek e tárgyra vonatkozó cikkeiből pár nap óta alkalmunk van a fanyarabbnál fanyarabb eszmefuttatásokat összefogdosni. Elég lesz egyet­len idézettel szolgálnunk, hogy olvasóink az olasz felfogást e dologban megismerhessék. Garibaldi s az Irredenta lapja, a Rómában megjelenő „Lega democratica“ f. hó 4-iki szá­mában így ír: „A porosz félhivatalos lapok tagadják, hogy a né­met trónörökös olasz utazása diplomáciai jelleggel bír. E dementut­mi készséggel elfogadnék, ha az úgyneve­zett félhivatalos dementikban egyáltalán bízni lehetne. Ha Németország azt akarja is, hogy Olaszországot a maga politikájának megnyerje, azért a mi államférfiaink remélhetőleg mégis csak a saját érdekeinket tekintik irányadókul s a rokonszenveket, történelmi tradíciókat, melyek a faj rokonságnak megfelelnek, nem mellőzi. Olaszország nem szövetkezhet olyannal, ki a papokat dédelgeti s frigyre lép Ausztriával, a mi halálos ellenségünkkel. Minket a törekvések, hajlamok és jellem közös­sége a nagylelkű Franciaország­hoz csatol, hol a köztársaság árnyában a sza­badság fája virít. Szívesen látjuk köztünk a német trónörököst, de jelenléte nem jelentheti olyféle alkudozások fűzését, melyekről a nemzet mit se akar tudni, mert azok termé­szete oly feltételekkel jár, melyeket minden önérzetes olasz visszautasít. Az út, melyet politi­kusainknak követniök kell, csak az lehet, melyet a nemzet akarata szab ki ; felelősségük isten súlyos teher volna, ha ez útról bármely alkudozások fűtésével letér­nének.“ így az Irredenta s a békétlenek lapja. Hogy is szól csak az a jó magyar közmondás: nem zörög a haraszt hiába. Ez a szenvedélyes hang, melylyel az olasz közlöny az olasz állam­férfiakat minden „netáni“ alkudozástól visszaret­tenteni igyekszik s azon óvatosság, melyet a német félhivatalosak a trónörökös utjának kom­mentálásánál kifejtnek, kettőt bizonyít: 1. hogy az utazás mögött csakugyan titkos diplomáciai célok lappanganak, különben nem titkolnák, 2. hogy az olasz kormány az alkudozásoktól nem egészen idegen, különben nem kételkednék az olasz sajtó a német lapok dementijában s nem gyakorolna presziót az olasz államférfiakra a szenvedély hangján. _____Mi elmondtuk annak idején nézetünket a Ha mindazok otthon maradnának, kik csak azért jönnek ki az utcára, hogy a többieket mulatni lássák, úgy valószínűleg konganának az ürességtől a boulevardok. S még holnap ! ! Néhány ezer ember oldalnyilalással éb­red fel a dologról akkor, hogy a német trónörökös az útra megindult. Nézetünk nem változott. Az olasz közvélemény egy része, élén az Irredentával offensív törekvéseket táplál monar­chiánk irányában. A hivatalos Olaszország e tö­rekvéseket tagadja s nekik látszólag ellent sze­gül. Monarchiánk megtámadtatása Dél-Tyrolban egy, a német érdekek megtámadásával. Ez ellen lép fel diplomatikus uton a német trónörökös,a midőn alkut ajánl az olaszoknak. Alkudoznia csak a hivatalos Olaszország­gal lehet, ez pedig ingadozik a transakció s az Irredenta boszu­ akciója között. Tagadja a szoli­daritást az Irredentával, de ez iránt biztosíté­kokat nyújtani nem mer; szeretne alkura lépni,, hogy területet kapjon ismét háború, győzelem nélkül, de az Irredenta visszatartja. Sokáig nem ingadozhat. Ha Frigyes Vilmos hg. küldetése ered­ménytelen lesz s az alku létre nem jöhet, ez­ azt fogja jelenteni, hogy az Irredenta döntő be­folyást gyakorol az olasz kormányra s az ér­dekek ellentéte monarchiánk s Olaszország közt csak fegyver­erővel egyeztethető ki. Ekkor ránk csak egy kötelesség háromol­t tengerpartunk és Dél Tyrol fegyveres őrzése. 1880. február 14. POLITIKAI SZEMLE. Az o­l­a­s­z-o­s­z­t­r­á­k-m­agyar viszonyok dolgában egy fontos táviratot közöl a „Köln. Ztg.“, mely szerint Cairoli értesülve a dél-tyroli csapat­mozgalmakról, egy jegyzéket intézett Robilant grófhoz, a bécsi olasz nagykövethez, s e jegyzék engesztelő hangja — az idézett lap levelezőjének értesülése szerint — kizárja a két állam közti viszonyok megzavarásának minden esélyét. E jegyzék létezéséről különben eddig, se a bécsi, se a budapesti politikai körök mit se tudnak. A francia képviselőház tegnap Louis Blanc ismert amnestia javaslatát 313 szavazattal 115 ellen elvetette. A vitát — mint már jeleztük — felhasználta Freycinet miniszterelnök, hogy az ultra­radikálok által kö­vetelt általános amnestia ellen erélyesen felszó­laljon. Felszól­ta a radikális képviselőket, hogy az ország érdekében hagyjanak fel a meddő iz­gatásokkal, csatlakozzanak a kormányhoz, tá­mogassák ennek állását s nyugtassák meg közös erővel a lakosságot; ha ez megtörtént, akkor majd maga a kormány fogja az amnestiát,­ mely ma veszélyes volna, indítványozni.­­ A francia külügyi hivatal végleg öszszeállitá a költségjegyzéket, melybe az 1870-ki hadjárat került. A mesés összeg 15 milliárd tőkét s évi 632 millió tehertöbbletet tesz ki. E számtételben csak a hadsereg, a Németországnak fizetett hadi kárpótlás, a német megszálló csapatok eltartási költsége, a károsult departementek kárpótlása,, a területveszteség folytán beállt évi adócsökke­­nés, az elveszített hadiszerek pótlása s a felvett kölcsönök fedezése van betudva, — ellenben hi­ányzik belőle a lakosság kára, melyet ez a hosszú hadjárat alatt az ipar és kereskedelem, teljes pangása következtében szenvedett. A bolgár fejedelem Ruszjukból Szt.­­pétervári utazása közben egy bucsu-proklamációt intézett „kedves népéhez“ s abban kijelenti,, hogy e nép szabadságát az orosz uralkodónak köszönheti, s azért minden öröm vagy szerencse mely a cárt éri, Bolgárország öröme és sze­rencséje is; ő tehát kötelességének tartja, hogy a cárnak ez érzelmeket az uralkodási jublileum napján Szt.-Pétervárt személyesen tolmácsolja. A bolgárok — úgy látszik — nem sokat hede­­rüznek fejedelmükre, nem viszonozzák valami melegen a búcsú érzékenységét, — s azt se va­lami nagyon bánják, ha ő fensége sohase tér vissza többé „kedves népéhez.“ Londonban a felső ház utóbbi ülé­sén B­eacon­sfield lord tévedésnek nyil­­vánító egyik beszédének oly magyarázatát, mintha a perzsák tényleg felmentettek volna a szerződésszerű kötelezettség alól, hogy Heratot nem fogják megszállni. A­­dolog még az alku­dozások stádiumában van az indiai alkirály s a perzsa kormány közt. Ily körülmények közt ha­tározott nyilatkozatot róla tenni ma még a mi­niszteri padokról nem lehet. A német birodalmi gyűlésen az elnök­­választás ma vagy holnap megy végbe s a közérdeklődés kiséri az aktust, mert ez lesz döntő próbája a pártok állásának, talán néhány kormányjavaslat sorsának is. Tény, hogy a változott politikai irány következtében Bismarck ma már nem óhajt magának konzervatív kiért-

Next