Pesti Hírlap, 1880. március (2. évfolyam, 60-90. szám)
1880-03-01 / 60. szám
Budapest, 1880.____________________________II. évf. 60. szám. (420)________________________Hétfő, március 1. Előfizetési árak: gg « Hirdetések: Félévre 671,6. ^ ^ ^ JTASrrti. POLITIKAI NAPILAP StiSTT küldésére vonatkozó^ felszólamlások * * A " * -L1 1 • Bérmentetlen levelek csak iaintézendők. . . . V • .-v kT-’ „ műté* ne» SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTELV—' NAPTÁR. LÁTNIVALÓ K. képtár ; vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva szett társulat tárlata. [Sugár-ut, saját dig megtekinthető. Közvágóhíd a so. .. , a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományos a Maroksári-ut végén a vám mellett. - Várok» Hétfő katholikus . Albin Nemzeti múzeum. [Muzeum-körut.] minden hétköznapon 91-ig. — Országos démia. [Ferenc-József-tér Barát-ház.] — ház a régi a városház-téren, az uj a LipótmintottAnn • Albin Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palo- iparmúzeum. [Sugár-út, a kopaömüve- utcában 24. sz. a. Városi vigadó • ** a természetes néprajzi-tár. kedden és pentetájában. Nyitva: vasárnap, szerdán, és penteszeti társulat háza«] — Királyi vár és [redoute] az aldunasoron — Állatkert a . . görögorosz: Theodor M. ken 42 ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. — Országos képzőmérvé várkert Budán, az udvar távollétében mint városligetben. A mai szám tartalma: Próba-mozgósitás. — Politikai hirek. — Az egyesült ellenzék 8 a párton kívüliek. — Politikai szemle. — Főv. ügyek. — Egyl. és intézetek. — Tud. és irod. — Szin. «és müv. — A nihilismus Chinában. — A francia koronagyémántok. — A szultán kéme Damaszkuszban. — A merényletek hazájából. — Revanche. — Az árvíz. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Közg. hirek. Tárca: A szentgotthárdi vasút. — Regény : A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Színházak. — Hirdetések. Próba mozgósítás. Nem jó a puskával játszani, mert könnyen elsül; mikor a fejedelmek hadseregeiket a határra küldik, könnyen háború lesz belőle. A keleti háború is úgy indult meg, hogy Oroszország hadakat gyűjtött Bessarábiában, azok ott táboroztak egész télen, tavaszszal aztán átkeltek a Pruthon meg a Dunán. Most is Oroszország hadakat gyűjt Lengyelországban s ez által fenyegetve érzi magát a hatalmas Németország. Bismarck félhivatalos alapjai úgy irkálnak a háborúról, mintha ez magától értetődnék. Mintha csak az volna a kérdés , bevárja-e Németország a muszkák és franciák együttes támadását esztendőre vagy pedig előzze meg a szövetségeseket ez idén? És hogy melyikre üssön egész erővel: a franciára mielőtt az orosz neki készül, vagy az oroszra, mivel ez még nem áll készen ? úgy látszik Bismarcknak több kedve van az orosz háborúra, mint a franciára, ámbár a zsákmány Párisban nagyobb. De Franciaországtól nincs többé mit elhódítani, Oroszországtól el lehet venni Kurlandot és Lengyelországot Varsóig. Azonban más az indok , igaza lehet a németeknek, hogy a támadó politika nem tőlük ered, hanem a muszkáktól. A német egyesség kész, a pánszláv egység még nem kész, s a pánszlávok tervei amint megölték Törökországot, megsemmisítéssel fenyegetik az osztrák-ma-gyar monarchiát, s akkor egész Kelet-Európa az Adriától és az aegei tengertől Danczigig muszka kézre kerülne. Ily szomszédság nem kellemetes s Németországnak is vannak szláv tartományai. Bizonyos aztán, hogy a szláv és latin fajok szövetsége a németek ellen, mely Párisban és Rómában elfogadott politika, az 1870-ik évi háború minden vívmányát veszélyeztetné. Bismarck nem hasból beszél neki adatai vannak. Nem ok nélkül hívja ő vissza Párisból Hohenlohe nagykövetet s nem ok nélkül jelenti ki lapjaiban, hogy mig Gorcsakoff az ő versenytársa és Miljutin a pánszláv hadügyminiszter kormányozzák az orosz politikát addig annak békeszeretetében bízni nem lehet s el kell készülve lenni a kettős támadásra. S ezen nem változtatnak sem a cár érzelgős szeretete a német császár iránt, sem a nihilisták merényletei. Minden szép szónál és dynasztikus barátságnál biztosabb jele az időjárásnak a kownói erődített tábor. Franciország ellen a német határt védik jó várai Metz, Thionville, Strassburg, Mainz és Kölnn s bár a francia sereg nagy és erős, Németország e várakból fél kézzel képes magát megvédelmezni, de Oroszországot csak addig képes másik kezével elpaskolni, mígnem szedte össze egész erejét. S ezért hiszik némelyek Németországon, hogy Bismarck Franciaország iránt defensivára szorítkozván, Oroszország ellen fog támadólag fellépni, mégpedig minden békebiztosítás dacára még ez évben. A hírlapi háború, mely már rég megindult ez akciót előkészíteni van hivatva. Hogy mi komoly mi nem, a francia-orosz szövetségben, nem sokára a Hartmann nihilista kiadatásának kérdése is meg fogja mutatni. Ha lyigákat is láthatunk, a többiektől elkülönítve s gyapjúpokrócokkal letakarva. Ha megkérdjük, hogy mit szállít, a fuvaros igen közönséges hangon válaszol: „dinamitot viszek.“ Az utas természetesen félbeszakítja a társalgást s amint csak lábaitól kitelik előre kocog a sziklás Liviavölgybe, a Leventinába, hol ezer vízesés s óriási szakadékok fogadják. S fent a sziklák fölött, hova csak erős szemek tekintete hathat föl, keskeny párkányokon, csúcsokon bátor katonák kúsznak elő, a titáni had előharcosai. Velők vannak fegyvereik is; a mérnök háromszögen, az aknász fur, a földmunkás emeli a töltést, és ime a vasútvonal nyoma mint valami óriáskígyó simán kanyarog, utánok néhol sziklacsoportok vagy dombok alatt eltűnve, melyek átfúrásra, lehordásra várnak, másutt, a meredekeken, vízszintes vonalát csak egyes karók jelezik. Itt híd fog a Tessin folyó fölött átvezetni, annak csak faváza látható meg, amott valami sima sziklacsoport oldalán egyetlen vörös vonal hirdeti az emberi megmásíthatlan akaratot. S a vasútvonal nyoma, majd utána magas a vonal is, a hegyszajlemek minden incselkedései dacára egyre tovább hatol. Hiába az útjába eső szikla, azt ledöntik a munkások, hiába válik a talaj süppedésessé, vagy századéves fák hatalmas törzsökéi, s gyökerei hiába állják el az utat. A legpompásabb fügefák, jávorok és szilek áldozatul esnek, némelyikhez történeti emlékek fűződnek a svájci nép viharos századaiból, — mindhiába, sorsát egy sem kerülheti el; az ácsok kidöntik, sugártörzseket széthasgatják, a respublika e kiadást meg nem tagadja, akkor ez nem jelenthet egyebet, minthogy a szövetség annyira megérett, hogy annak egy elvet és egy embert fel lehet áldozni. S nevezetes jele a fenyegető háborús veszélynek, hogy nemcsak a muszka csoportosítja haderőit, hanem az olasz is mozgósít. Ez már nekünk szól, nekünk egyenest. Rómából jelentik, hogy tavaszra próba mozgósítás lesz. Ez oly költséges mulatság, hogy a deficites Olaszország ezen luxust magának meg nem engedheti, ha nem rejtene mögötte könnyen lefátyolozott célokat. Békés címe, a harcias előkészületeknek. Tehát már nem többé az Italia irredenta tüntetéseivel és kalandoraival van dolgunk, hanem az egész olasz hadsereggel. No nem ijedünk meg, de nem értjük a tréfát. S ámbár Velencét visszahódítani nem akarjuk s a Trentinoért nem lelkesedünk, az olasz támadás veszélyességét nagyon tudjuk méltányolni. 1859-ben az olasz támadt s a francia vert meg bennünket, 1866-ban az olasz támadt s a német vert el, 1880-ban vagy 1881-ben ha az olasz támad, bizonyosan a muszkával fog kelleni megverekednünk. A muszka, ha Németországgal háborúba keveredik rajtunk akarja a hadi költséget megvenni, s arról szó sem lehet, hogy egy középeurópai háborúban semlegesek maradhassunk. Mi békeszerető polgárok vagyunk, de ha szomszédaink belénk kapnak s ki akarnak rabolni, tehetünk-e egyebet, minthogy védjük életünket és vagyonunkat ? Bizony nem könnyű helyzet s ha hozzá vesszük azt is, hogy Sándor bolgár fejedelem nem hiába jár Szentpétervárt s a keleti kérdés s aztán lesz belőle talpfa, mely felett vonatok fognak röpülni. Pusztulás mindenütt, hova csak nézzünk, mert a földön csak romokból kelhet új élet. Sok ezer megbántott fahulla fekszik a jövő utján. Mig az időbamitotta szikla is halálsápadtra válva csillámló bensejét mutatja, mióta a fúró és puskapor hatalma részekre osztá. Sőt egy helyen, a daciai szakadékon innen, hol a sziklák minden átjárást lehetetlenné látszanak tenni, s csak a Ticinot eresztik át a mélyen, ott a vasútvonal csigavonalakban kénytelen a magasba hatolni kétszer törve át a szikfalakat. S ott szakadatlanul dörgés és ropogás hallatszik, és minden lövés egy-egy darabot szakít ki a bérc benső részeiből. Óriási mennyiségű az ott elhasznált dinamit. A postaúton haladó kocsik minden lépten nyomon megállíttatnak, hogy a robbantásokat bevárják. Egy gyorslábú fiú vörös zászlócskával szaladgál föl és alá, hogy embertársait a veszélyre figyelmeztesse, melynek a maga legjobban ki van téve. Akolonál egyszerre eltűnnek a munkások, és a vasútvonal — ott átfúrják a hegyet, a főalagút ott készül, felette a bérc a fellegekbe hág, fönt rajta örökös a hó, sivár a tenyészvilág, az állatok közül csak a morga honos. Ott emelkedik egy óriási sziklafal, abba Suvalov nevét ma is olvashatjuk, emlékéül ama győzelemnek, mit muszkáival e borzalmas pusztaságban a franciák fölött nyert. S ilyen a világ egész Göschenenig hová azalagut torkol. E rongyos kis falu pár év alatt egész várossá vált, a munkások benépesiték s a kultúra számos vívmányait honosították meg A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A szentgotthárdi vasút. Örövrivalgás és ágyuszó jelentette ma reggel, hogy az óriási szentgotthárdi alagút közepén összeértek a kétfelől haladó munkások. A szondírozó átütötte az utolsó szirttömeget is, a fúrás befejeztetett. A kis emberek munkás raja nem hiába harcolt a hatalmas természettel s dacára az iszonyú ellenállásnak, e titáni küzdelemben csakhamar diadalra jutott. A munka azért még nincs befejezve teljesen, a dolgos seregre még erős feladat vár. Mérő és számoló mérnökök a hadvezérek, s békés munkások képezik a sereget ; fegyverül a lejtmérőeszközök, csákányok, fúrók és dinamitlövegek szolgálnak; zászlóik a földmérők póznái; jelszavuk : „át“. Tehát ott a durva vak természeterő, itt emberi akarat és tudomány. A harc egyenlőtlen, az embernek győznie kell minden akadály, gát és ellenállás dacára. Mert a munkás hangya népet sem a leomló lavinák, sem a sikló jégfolyamok el nem rettentik, mint tovább és tovább hatolnak ők, szorosabbra fűzik a vad ellen körül vasövüket, s kő szivébe mind mélyebbre hatol acélfurójuk. S a hegytetőn folyó iszonyú küzdelemre a völgyben alig vall valami. Bodio lakói, kiket a sziklák már két ízben temettek el, nyugodtan végzik dolgaikat, vagy ernyőik árnyában pihenést tartanak. — Giornicoban kissé élénkebb a világ. Az utakon kocsicsoportok vonulnak, irányuk a hegytető, hova élelmet szállítanak az ott dolgozó seregnek. Közönséges, dísztelen ta mai számunk 8 oldalt tartalmaz.