Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)

1880-05-28 / 146. szám

Budapest, 1880.______________________II. évf. 146 szám. C606.7 Péntek, május 28. vf10?«*1TM ?*”*k ma. ma wm Szerkesztési iroda: *a képes hetiraelléklettel együtt: |j|| ff^Ss Budapesten nádor Ute° ? X.<raa fr POLITIKAI NAPILAP. szépirodalmi képes hetimelléklettelN^KS^ ...aSSÍL, | | P­T­Í­K. LÍTSITlliiK. képtár ; vaermapokon d. o. 10­­1-ig felviltve I azetl tár­ulat tárlat». (8ugir­ut, zaját dig megtekintheti. - Héttágdhld • o­r„ . „ . * gyűjtemények valamelyike; e könyvtár pedig I hit.]­­ .TI agyar tudomltnyai aka­­rok»k­i­nt végén a vám mellett. - Város­Péntek katholikng . Vilinos Iirmaet­ n­aaeum. [Maeeum-kih­nt.] minden hétköznapon 9— 1-ig. — Oritáge. I­­inula. [Ferenc-Jóanef-tár egját-hiz.] - kiAz a régi a viroeház-turer, u uj­a Cipót . protesting : Bruno Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hátfon ás KfktSrttSkSn képtár [Eszterhazy-féle] az akadémia palo- sparmmeum. [Sugár-m. a képadművé- utcában S4. ez. a. - V liroai vigadd * V . , a természet- ez neprajzi-tir­­ kedden áa ponté-­tájiban. Nyitva : vaairnap, eaerdin.­ée pénte­­zzeti támlát háza.] - Királyi vitr­éa [redoutel az aldunaeoron - Állatkert a a görögorona: Andronicus kom az ásványtár, szerdán ee szombaton a ken 9­1-ig. - Orazdgoa képzőfun­vé- várkert Eddán, az udvar tm­­.Vétében min- városligetben. - Budapest, nádor-utca ?! ss., A mai szám tartalma: -Zichy Viktor gróf és a közvélemény. — A sajtó élet­halál harca. — Pol. hirek. — Az olasz trónbeszéd. — Polit. szemle. — Stefánia hercegnő nevelése és életrajza. — Színházi csevegés. — A képzőművészeti­ társulat pá­lyázati hirdetése. — Szinh. és műv. — Zichy Ferraris Viktor gróf. — Magyar énekesnő a muszka bábomban — Táviratok. — Gentlemann. — Napi hirek. — Terv. • csarnok. — Közg. hirek. — Tárca. Az artézi kút tájé­káról. — Két párisi nő. — Regény. — Hirdetések. Zichy Viktor gr. és a közvélemény. Egy haldokló beteg ágya felett Ítéletet mondani életéről nem lehet, mert nem szabad. Az embert ki­bűnhődött és szenved részvét illeti és sajnálkozás kiséri, ítélni közpályán levő férfiú személye felett helyén van, ha elte­metve nyugodt kedélylyel bírálhatni tetteit, vagy ha ép egészségben áll szemtől szembe, mikor súlyosan megsebesülve küzködik a halállal, olyankor kímélet illeti őt és humánus érzés. Ezen emberi sajnálkozásnak tulajdonítjuk és semmi másnak azon feltűnő körülményt, hogy­­a mágnások és rangos urak és asszonyságok, épen azon körök, melyek Zichy grófot a kaszinóból is kihallottí­­­­o­z­t­á­k és őt becstelen embernek bélyegezve párbajképtelennek kijelentették: most tömegesen mennek lakására neveiket bejegyezni s a beteg állapotát tudakozni. Ugyanezen emberi sajnál­kozásnak tulajdonítjuk, és semmi másnak, ha a sajtó is, mely oly keményen támadta volt Zichy grófot, mikor államtitkár volt, ma részvéttel közli az orvosi jelentéseket s meggyógyulását kívánja. A közönséget is az izgalmas eset folytonos érdeklődésben tartja s a legkínosabb zavaros érzelmek fogják el, mert egyszerre azt kívánják tőle, hogy rokonszenvezzen azon férfiúval, ki iránt ellenszenvet érezni tanították. Sokan kér­dik, hol van itt az erkölcs, hol van a logika ? Vagy derék ember volt Zichy gróf és ártatlan s akkor vétek volt őt üldözni, vagy hibás ember volt s akkor nem helyes vele most kultuszt űzni. Igenis a logika így okoskodik, de a szeren­csétlenség a sziveket megindítja s az észnek ilyenkor hallgatni kell. Az emberi szív jóságá­nak hibája, hogy gyenge. Minthogy azonban a tapintatos „Hon“ Zichy gróf halálos verejtékéből is pártpolitikát csinál s az ellenzéki sajtót teszi felelőssé a golyóért, mely Zichy Viktor mellébe fúródott, sőt a még élőből martyrt csinál a Tisza-kor­­mány és a szabadelvű párt szentjeinek szaporí­tására, kénytelenek vagyunk a sajtó eljárását védelmezni. A sajtó igenis a közerkölcsök őre s az államférfiak és politikusok ellenőre ; a sajtónak nem szabad tűrni a nyilvános életben in­korrekt magaviseletét. Államférfiaktól, kormány­hivatalnokoktól, bíráktól, képviselőktől megkö­vetelheti, hogy magánéletükben is példás tisz­tességet kövessenek, s pénzért ne legyenek meg­vásárolhatók, sem pedig állásukat üzérkedésre fel ne használják. Sajnos, hogy Magyarorszá­gon ez ellen sokan vétettek és vétenek máig, sőt maga a kormány üzletekkel kor­teskedik. A korrupció számos esete bizonyítja ez állítás igazságát, avagy a tiszai vasúti szer­ződés ötödik paragrafusa nem szintén nyilvános korrupció ? A sajtó kötelességét végezte, midőn múlt nyáron Zichy Viktor gróf üzleti viselt dol­gaiból azon következtetést vonta le, hogy nem bir államtitkári állásához kellő qualifikációval. Ezentúl a sajtó nem ment. Midőn Zichy Viktor gróf lemondott a magánember dolgai a sajtóra nem tartoztak. Regisztrálta egyszerűn a tényeket, melyek más körökben történtek és nyilvánosságra kerültek, vagy a nyilvánosságot nyilatkozatok alakjában felkeresték. Ellenben a kaszinó zárt körében ekkor in­dult meg igazabban a mozgalom Zichy Viktor gróf ellen mikor az politikai kérdés lenni meg­szűnt, midőn Zichy gróf lemondásával a sajtó a személyes kérdést elejtette. S minő alakot öltött a kérdés a kaszinó­ban ? A sajtóban igy volt a kérdés feltéve : le­het , államtitkár ki gyanús üzletekben részt vett ? A kaszinóban a dolog érdemére, az üz­leti leleplezésekre alig figyeltek, súlyt semmi esetre az eredeti és lényeges kérdésre nem he­lyeztek, hanem igy formulázták a kérdést: lo­­vagias ember e Zichy, hogy Asbóthot párbajra nem provokálta, vagy pedig gyáva ? Tehát párbaj - kérdés lett belőle s a kaszinói kör belügyi kérdése, hogy akar e tagjai közt tűrni olyan embert ki a bevett lovagiassági szabályoknak meg nem felelt. Evvel elvesztette publikus jel­legét s más, privát térre vitetett át; oly térre, mely a hazára és a nagy közönségre nézve közömbös, mert bátor ember lehet politikailag és magánéletében kifogásolható s bátortalan ember lehet politikailag és becsületében korrekt. Zichynek és mindenkinek, ha nem kíván politikai szerepet vinni, vagy erről lemond, sza­badságában áll mindenféle törvényesen nem tiltott üzleteket csinálni, senkinek ehez semmi köze s hogy bátor-e vagy sem, avval sem tö­rődik a publikum. De azon körökben, melyek­hez Zichy tartozott a becsületet a bátorsággal mérik s a kit gyávának hisznek, attól megvon­ják a becsületet is. Ezért a kérdés ilyetén for­dulata Zichyre nézve a legsujtóbb és végte­­len. Nem szándékunk a párbaj előzményeit, an­nál kevésbé a kaszinó személyes viszonyait bonckés alá venni, csak konstatálni kívántuk a Honnal szemben, hogy azokért, melyek Zichy grófnak a közélettől visszavonulása után történ­tek, a sajtó nem felelős. A szerencsétlen pár­baj a mágnási kaszinók és jockey klubbok műve, azoké kik pro et kontra idáig forcehrozták a dolgot. A közönség is sajnálkozását aligha odáig fogja vinni, hogy ha fölépül — mit őszintén kívánunk neki — Zichy Viktor grófot az állam- A sajtó élet-halál harca. Minő sok port kavart fel a szabad sajtó ! Annyi kellemetlen percet okoz ennek a „szabadelvű“ kormány­nak. Váltig azt állítja felőle, hogy suttyomban akarja megölni a sajtó szabadságát. Hát ha csakugyan azt akarja elérni a kormány, hogy a sajtó vétségért eddig felelősségre vonható személyeken kívül egyidejűleg még a nyomtatványok minden terjesztőjét is zak­lathassa . Kozma Sándor úr , Magyarország Argus szemű főügyésze,­­ csak nem állíthatja komoly ember, hogy e miatt már ütött a sajtószabadság­nak végórája is? Eddig három, ezentúl száz ember lesz sajtó­vétségért felelős. Évenként nem ötvenszer, de kétszázszor fog összeülni az esküdtszék. És a magyar esküdtekre nem lehet ráfogni, hogy üldözik a sajtót. Ellenkezőleg. Az esküdtszéket alkotó polgárok függet­lenek, verdiktjük rendesen alapos megvitatás, nehéz lelki küzdelmek szüleménye. Túlzott tehát a jajveszéklés,­­ még ha sikerül is a kormány terve, hiányzik a veszély­nek látszata is. Fájdalom, nem így áll a dolog. Mi veszélyesnek tartunk minden törekvést, mely álutakon csempész be a törvénybe intézkedéseket. Mi tiltó szavunkat felemelnék még akkor is, ha a kormány szándéka nem volna egyéb, mint a sajtóvétségekért felelős személyek körét kitágítani. Mi nem helyeseljük, mi veszélyesnek tartjuk, ha a szellemi működés eredménye ahhoz nem értő emberek ítélete alá vettetik. De a fenyegető veszély ennél sokkal nagyobb. Az 1848-iki sajtótörvény szerint esküdtszék ítél a szerző, kiadó, nyomó vagy metsző intézet tulajdonosá­nak sajtóvétsége felett. Ha Kozma Sándor megindítja a sajtópert, vádja felett esküdtszék­i ítél. Ha magán­embe­ren követtek el nyomtatvány által sértést, az esküdt­szék előtt kell keresnie becsületének orvoslását. És a­míg független emberek, a­míg polgár ítél polgártársa felett, a sajtónak nincs oka aggódnia. Ámde emlékez­zünk régiekről. Nemde folyton folyvást emlegette a kormány, hogy az esküdtszéket meg kell nyirbálni. Nemde egész hadjáratot indítottak a független esküdtek ellen. Nemde az volt — (csak volt?) — a kormány szándéka hogy bizonyos ügyeket elvonjon az esküdtszék kompetenciá­jától ? A kormány e szándéka lázas izgatottságba hozta Magyarország független részét. És az a kormány, mely a magyar csapatokat bevitte Boszniába, mely megkötötte az osztrákokkal az egyezséget, mely még ma is megve­szi a tiszai vasutat — Móritz Pál és társai érdekében, ezt a kormányt riasztotta vissza e tervének kivitelétől Magyarország független közvéleménye. De Tisza Kál­mán nem hiába a taktika nagy mestere. Nem lehet meg­semmisíteni az esküdtszéket? Kerüljük azt meg. Ez a jelszó. És valljuk be Tisza Kálmánban ezer ördög lakik. Ezentúl — az 1848-iki sajtótörvény értelmében — ítélni fog az esküdtszék szerző, kiadó, nyomó intézet tulajdo­nosa felett. Az 1848-iki sajtótörvény nem mondja ki a terjesztő felelősségét. A terjesztő felett nem ítélhet tehát esküdtszék. Ha teh­át a büntetőtörvény életbe­léptetésével a bűnvádi eljárással lesz sújt­­ható a nyomtatvány terjesztője, felette csak a rendes bíróság mondhat Ítéletet nincs többé szükség az esküdszék megszorítására gondolni.­­ Mert ha minden terjesztő bűnvádi eljárással lesz sújtható, ha a terjesztők felett a rendes bíróság fog ítéletet mondani : „erélyes“ kormány köny­­nyű szerrel megakadályozhatja a neki nem tetsző, az ellenzéki nyomtatványnak elterjedését Magyar­ország- Mani stámunk - oldalt tartalmas, férfiak sorába emelje, de azt hiszi, hogy joga van élni, neki úgy mint másnak. A véres pár­bajokat pedig a közönség nem szereti.

Next