Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)
1880-05-28 / 146. szám
Budapest, 1880.______________________II. évf. 146 szám. C606.7 Péntek, május 28. vf10?«*1TM ?*”*k ma. ma wm Szerkesztési iroda: *a képes hetiraelléklettel együtt: |j|| ff^Ss Budapesten nádor Ute° ? X.<raa fr POLITIKAI NAPILAP. szépirodalmi képes hetimelléklettelN^KS^ ...aSSÍL, | | PTÍK. LÍTSITlliiK. képtár ; vaermapokon d. o. 101-ig felviltve I azetl tárulat tárlat». (8ugirut, zaját dig megtekintheti. - Héttágdhld • or„ . „ . * gyűjtemények valamelyike; e könyvtár pedig I hit.] .TI agyar tudomltnyai akarok»kint végén a vám mellett. - VárosPéntek katholikng . Vilinos Iirmaet naaeum. [Maeeum-kihnt.] minden hétköznapon 9— 1-ig. — Oritáge. Iinula. [Ferenc-Jóanef-tár egját-hiz.] - kiAz a régi a viroeház-turer, u uja Cipót . protesting : Bruno Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hátfon ás KfktSrttSkSn képtár [Eszterhazy-féle] az akadémia palo- sparmmeum. [Sugár-m. a képadművé- utcában S4. ez. a. - V liroai vigadd * V . , a természet- ez neprajzi-tir kedden áa ponté-tájiban. Nyitva : vaairnap, eaerdin.ée péntezzeti támlát háza.] - Királyi vitréa [redoutel az aldunaeoron - Állatkert a a görögorona: Andronicus kom az ásványtár, szerdán ee szombaton a ken 91-ig. - Orazdgoa képzőfunvé- várkert Eddán, az udvar tm.Vétében min- városligetben. - Budapest, nádor-utca ?! ss., A mai szám tartalma: -Zichy Viktor gróf és a közvélemény. — A sajtó élethalál harca. — Pol. hirek. — Az olasz trónbeszéd. — Polit. szemle. — Stefánia hercegnő nevelése és életrajza. — Színházi csevegés. — A képzőművészeti társulat pályázati hirdetése. — Szinh. és műv. — Zichy Ferraris Viktor gróf. — Magyar énekesnő a muszka bábomban — Táviratok. — Gentlemann. — Napi hirek. — Terv. • csarnok. — Közg. hirek. — Tárca. Az artézi kút tájékáról. — Két párisi nő. — Regény. — Hirdetések. Zichy Viktor gr. és a közvélemény. Egy haldokló beteg ágya felett Ítéletet mondani életéről nem lehet, mert nem szabad. Az embert kibűnhődött és szenved részvét illeti és sajnálkozás kiséri, ítélni közpályán levő férfiú személye felett helyén van, ha eltemetve nyugodt kedélylyel bírálhatni tetteit, vagy ha ép egészségben áll szemtől szembe, mikor súlyosan megsebesülve küzködik a halállal, olyankor kímélet illeti őt és humánus érzés. Ezen emberi sajnálkozásnak tulajdonítjuk és semmi másnak azon feltűnő körülményt, hogya mágnások és rangos urak és asszonyságok, épen azon körök, melyek Zichy grófot a kaszinóból is kihallottíozták és őt becstelen embernek bélyegezve párbajképtelennek kijelentették: most tömegesen mennek lakására neveiket bejegyezni s a beteg állapotát tudakozni. Ugyanezen emberi sajnálkozásnak tulajdonítjuk, és semmi másnak, ha a sajtó is, mely oly keményen támadta volt Zichy grófot, mikor államtitkár volt, ma részvéttel közli az orvosi jelentéseket s meggyógyulását kívánja. A közönséget is az izgalmas eset folytonos érdeklődésben tartja s a legkínosabb zavaros érzelmek fogják el, mert egyszerre azt kívánják tőle, hogy rokonszenvezzen azon férfiúval, ki iránt ellenszenvet érezni tanították. Sokan kérdik, hol van itt az erkölcs, hol van a logika ? Vagy derék ember volt Zichy gróf és ártatlan s akkor vétek volt őt üldözni, vagy hibás ember volt s akkor nem helyes vele most kultuszt űzni. Igenis a logika így okoskodik, de a szerencsétlenség a sziveket megindítja s az észnek ilyenkor hallgatni kell. Az emberi szív jóságának hibája, hogy gyenge. Minthogy azonban a tapintatos „Hon“ Zichy gróf halálos verejtékéből is pártpolitikát csinál s az ellenzéki sajtót teszi felelőssé a golyóért, mely Zichy Viktor mellébe fúródott, sőt a még élőből martyrt csinál a Tisza-kormány és a szabadelvű párt szentjeinek szaporítására, kénytelenek vagyunk a sajtó eljárását védelmezni. A sajtó igenis a közerkölcsök őre s az államférfiak és politikusok ellenőre ; a sajtónak nem szabad tűrni a nyilvános életben inkorrekt magaviseletét. Államférfiaktól, kormányhivatalnokoktól, bíráktól, képviselőktől megkövetelheti, hogy magánéletükben is példás tisztességet kövessenek, s pénzért ne legyenek megvásárolhatók, sem pedig állásukat üzérkedésre fel ne használják. Sajnos, hogy Magyarországon ez ellen sokan vétettek és vétenek máig, sőt maga a kormány üzletekkel korteskedik. A korrupció számos esete bizonyítja ez állítás igazságát, avagy a tiszai vasúti szerződés ötödik paragrafusa nem szintén nyilvános korrupció ? A sajtó kötelességét végezte, midőn múlt nyáron Zichy Viktor gróf üzleti viselt dolgaiból azon következtetést vonta le, hogy nem bir államtitkári állásához kellő qualifikációval. Ezentúl a sajtó nem ment. Midőn Zichy Viktor gróf lemondott a magánember dolgai a sajtóra nem tartoztak. Regisztrálta egyszerűn a tényeket, melyek más körökben történtek és nyilvánosságra kerültek, vagy a nyilvánosságot nyilatkozatok alakjában felkeresték. Ellenben a kaszinó zárt körében ekkor indult meg igazabban a mozgalom Zichy Viktor gróf ellen mikor az politikai kérdés lenni megszűnt, midőn Zichy gróf lemondásával a sajtó a személyes kérdést elejtette. S minő alakot öltött a kérdés a kaszinóban ? A sajtóban igy volt a kérdés feltéve : lehet , államtitkár ki gyanús üzletekben részt vett ? A kaszinóban a dolog érdemére, az üzleti leleplezésekre alig figyeltek, súlyt semmi esetre az eredeti és lényeges kérdésre nem helyeztek, hanem igy formulázták a kérdést: lovagias ember e Zichy, hogy Asbóthot párbajra nem provokálta, vagy pedig gyáva ? Tehát párbaj - kérdés lett belőle s a kaszinói kör belügyi kérdése, hogy akar e tagjai közt tűrni olyan embert ki a bevett lovagiassági szabályoknak meg nem felelt. Evvel elvesztette publikus jellegét s más, privát térre vitetett át; oly térre, mely a hazára és a nagy közönségre nézve közömbös, mert bátor ember lehet politikailag és magánéletében kifogásolható s bátortalan ember lehet politikailag és becsületében korrekt. Zichynek és mindenkinek, ha nem kíván politikai szerepet vinni, vagy erről lemond, szabadságában áll mindenféle törvényesen nem tiltott üzleteket csinálni, senkinek ehez semmi köze s hogy bátor-e vagy sem, avval sem törődik a publikum. De azon körökben, melyekhez Zichy tartozott a becsületet a bátorsággal mérik s a kit gyávának hisznek, attól megvonják a becsületet is. Ezért a kérdés ilyetén fordulata Zichyre nézve a legsujtóbb és végtelen. Nem szándékunk a párbaj előzményeit, annál kevésbé a kaszinó személyes viszonyait bonckés alá venni, csak konstatálni kívántuk a Honnal szemben, hogy azokért, melyek Zichy grófnak a közélettől visszavonulása után történtek, a sajtó nem felelős. A szerencsétlen párbaj a mágnási kaszinók és jockey klubbok műve, azoké kik pro et kontra idáig forcehrozták a dolgot. A közönség is sajnálkozását aligha odáig fogja vinni, hogy ha fölépül — mit őszintén kívánunk neki — Zichy Viktor grófot az állam- A sajtó élet-halál harca. Minő sok port kavart fel a szabad sajtó ! Annyi kellemetlen percet okoz ennek a „szabadelvű“ kormánynak. Váltig azt állítja felőle, hogy suttyomban akarja megölni a sajtó szabadságát. Hát ha csakugyan azt akarja elérni a kormány, hogy a sajtó vétségért eddig felelősségre vonható személyeken kívül egyidejűleg még a nyomtatványok minden terjesztőjét is zaklathassa . Kozma Sándor úr , Magyarország Argus szemű főügyésze, csak nem állíthatja komoly ember, hogy e miatt már ütött a sajtószabadságnak végórája is? Eddig három, ezentúl száz ember lesz sajtóvétségért felelős. Évenként nem ötvenszer, de kétszázszor fog összeülni az esküdtszék. És a magyar esküdtekre nem lehet ráfogni, hogy üldözik a sajtót. Ellenkezőleg. Az esküdtszéket alkotó polgárok függetlenek, verdiktjük rendesen alapos megvitatás, nehéz lelki küzdelmek szüleménye. Túlzott tehát a jajveszéklés, még ha sikerül is a kormány terve, hiányzik a veszélynek látszata is. Fájdalom, nem így áll a dolog. Mi veszélyesnek tartunk minden törekvést, mely álutakon csempész be a törvénybe intézkedéseket. Mi tiltó szavunkat felemelnék még akkor is, ha a kormány szándéka nem volna egyéb, mint a sajtóvétségekért felelős személyek körét kitágítani. Mi nem helyeseljük, mi veszélyesnek tartjuk, ha a szellemi működés eredménye ahhoz nem értő emberek ítélete alá vettetik. De a fenyegető veszély ennél sokkal nagyobb. Az 1848-iki sajtótörvény szerint esküdtszék ítél a szerző, kiadó, nyomó vagy metsző intézet tulajdonosának sajtóvétsége felett. Ha Kozma Sándor megindítja a sajtópert, vádja felett esküdtszéki ítél. Ha magánemberen követtek el nyomtatvány által sértést, az esküdtszék előtt kell keresnie becsületének orvoslását. És amíg független emberek, amíg polgár ítél polgártársa felett, a sajtónak nincs oka aggódnia. Ámde emlékezzünk régiekről. Nemde folyton folyvást emlegette a kormány, hogy az esküdtszéket meg kell nyirbálni. Nemde egész hadjáratot indítottak a független esküdtek ellen. Nemde az volt — (csak volt?) — a kormány szándéka hogy bizonyos ügyeket elvonjon az esküdtszék kompetenciájától ? A kormány e szándéka lázas izgatottságba hozta Magyarország független részét. És az a kormány, mely a magyar csapatokat bevitte Boszniába, mely megkötötte az osztrákokkal az egyezséget, mely még ma is megveszi a tiszai vasutat — Móritz Pál és társai érdekében, ezt a kormányt riasztotta vissza e tervének kivitelétől Magyarország független közvéleménye. De Tisza Kálmán nem hiába a taktika nagy mestere. Nem lehet megsemmisíteni az esküdtszéket? Kerüljük azt meg. Ez a jelszó. És valljuk be Tisza Kálmánban ezer ördög lakik. Ezentúl — az 1848-iki sajtótörvény értelmében — ítélni fog az esküdtszék szerző, kiadó, nyomó intézet tulajdonosa felett. Az 1848-iki sajtótörvény nem mondja ki a terjesztő felelősségét. A terjesztő felett nem ítélhet tehát esküdtszék. Ha tehát a büntetőtörvény életbeléptetésével a bűnvádi eljárással lesz sújtható a nyomtatvány terjesztője, felette csak a rendes bíróság mondhat Ítéletet nincs többé szükség az esküdszék megszorítására gondolni. Mert ha minden terjesztő bűnvádi eljárással lesz sújtható, ha a terjesztők felett a rendes bíróság fog ítéletet mondani : „erélyes“ kormány könynyű szerrel megakadályozhatja a neki nem tetsző, az ellenzéki nyomtatványnak elterjedését Magyarország- Mani stámunk - oldalt tartalmas, férfiak sorába emelje, de azt hiszi, hogy joga van élni, neki úgy mint másnak. A véres párbajokat pedig a közönség nem szereti.