Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)

1880-05-23 / 141. szám

Budapest, 1880. II. évf. 141. ft^dm­. (SO1.1 Vasárnap, május 23. Előfizetési árak _ mm mm Szerkesztési iroda: i 1________­­ _ _^ Budapesten, nádor-utca ?■ félévre............... 7 „ - „ H 1 msm V H ift U fcflfek gj JB I­ em. 5 ajtó. Negyedévre___3 „ 60 „ Jak gjS Kf Ti­fcova a lap szellemi részét illeti Egy hóra........... 1 20 „ BS§§gi§^ {§£* Ka? |§a raj M ■■ minden közlemény intézendő —o— j&jtwBtar sigjgg pzfiggBy Kérmentetlen levelek csak it* Egyes száma heti melléklet­nél­ §§§S SpPi» |Pi EU jfgl B BcHEb SS m ért kezektől fogadtatnak el. kül Helyben 4 kr. ^9 H B||$ gB H 98 gfe }g| gfi §3 H Kéz rátok visítsa no­n adatna Vidékének, Q (■ I! l I l l l IbMN­ A képes melléklet UlOn: * y AT A I.II i T \ /A\ fccTM. : :: : 1" POLI1IKAI |NAPILAP. (r híséret 6^ SZÉPIRODALMI KÉPES HETI MELLÉKLETTEL^2^^ .....SÜLYÜL.« N­APTÁR. LÁTNIVALÓK. képtár ; vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva | szeli társulat tárlata. [Sugár-at, saját dig megtekinthető. - Kivivágóhíd a p ._ , ,,, _ r„ _ a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig­­ ház.] - Magyar tudományos aka­réksári­nt végén a vám mehett. - Város-Vasárnap katholikug . c 1 Sz. h. V« Nemzeti múzeum. [Muzeum-körut.1 minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos démia. [Ferenc - József -tér saját­ ház.] — Hiáz a régi a városház-tarén, az uj a Dipól protAfitán. • Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön Jképtik­ [Eszterházy-féle] az akadémia palo- iparmúzeum. [Sugár-út, a köcsömfivé- utcában 24. sz. a. - Vriroal vigadd • prow»TM» . JJOZ.a a természet­­e. néprajai-Ur. kedden da pdnM- tájiban. Nyitva : vaerreap, .aerdán, és pdnto­ .»éti Unvnlat hiza.] - Kirinyl vár [redovel az aldunasoron - illáikért ■ . görög oroea : Mozius u e.ványtár. .zordan a. szombaton a kea 9-1-ig.­­ Országon képzésudvé­­j Vlil'IiCrt Hildán, »» udvar tivoUdtáben min- városligetben. A mai szám tartalma: Hódolat. — Pol. hírek. — Az elnökválasztás Észak - amerikában. — Az orsz. gazd. egyesület örömünnepe. — A Széchenyi testvérek megérkeztek. — A bécsi dalno­kok Brüsszelben. — Főv. ügyek. — Tud. és írod. — Szín. és müv. — Engel József műtermében. — Táv. — Napi hírek. — Tárca: Pestmegye és Széchenyi István. — Regény. — A mellékl.: Két lap Széchenyi naplójá­ból. — Ünnepi szó. — Gróf Széchenyi István. — Gróf Széchenyi István életéből. — Egy régi röpirat Széchenyi István gróftól. — Gróf Széchenyi István finánc-leckéje. — Egy sötét órában. — A budap­­érti. — Hirdetések. Hódolat. Leborul a nemzet hálás ihlettel élőszobra előtt Széchenyinek, ki, mint a szülő anya életet adott a honnak és maga meghalt. Millió szív szeretettel dobban, millió szem könnyezve te­kint fel, minden gondolat és minden érzés övé, kinek minden gondja s minden szenvedélye a hazának volt áldozva. Késő hála, elkésett biza­lom környezi a legnagyobbb államférfit, kit Magyarország e században látott, a mit terem­tett él és női, mint hegytetőre ültetett cser erdő, mely mire terebélyes ágakat hajt és sürü lom­bot, a ki ültető nem nézi többet: fiuk és unokák a cserfa lombokból koszorút fűznek magányos sirhantjára. A czenki szent sir néma csöndben al­szik ; a mennyei csillagok légiói hallgatva tün­dökölnek, köztük Széchényi: egy nemzet szív­verése fel nem költi az elveszett szivet; vájjon az élő hallhatatlan lélek figyel e a szóra s zengő hymnuszra, mely dicsőségét beszéli s harsogja ? Nem üres szertartás se nem vig ünnep ve­zeti a népet Széchenyi lábaihoz: az érzés ne­mes és a hála mély, mely elfogulttá teszi a ke­­délyeket s ezer és százezer embert hoz össze az ország minden részeiből áldani emléket an­nak, ki a nemzetnek megmentője volt. S a szobor örök emlék akar lenni, mint Széchenyi érdeme, hogy örök érdem. Honszerző Árpád, honalapító István, honmentő Hunyady, honvédő Rákóczy mellett áll Széchenyi a hon reformátora. Úgy tiszteljük őt is századokról,szá­zadokra és álljon a szobor erősen, mint a ma­gyar virtus, hogy a hazaszeretet, melyben senki őt felül nem múlta, tartsa fenn a hazát és óvja a szobrot ellenség dúlásától. Mert a nagy férfiak példája örök példa, nevök nemzedékről-nemzedékre száll s az idővel nem fogy, hanem növekszik. Mert műveik sem vesznek el soha, hanem fejlődnek. Az uj társa­dalom, melyet Széchenyi alkotott, a magyar fajt a civilizált népek sorába emelte s a modern intézményeket meghonositá­s alapját vetette meg az államnak: ezen uj korszak nem vesz el soha többé, az eszmék, melyeket Széchenyi oltott a nemzetbe hússá és vérré váltak s nemzedékről­­nemzedékre átszármaznak, mint öröklő tulajdon. Kossuth Lajos a polgári sz­abadság és az alkotmány újjá teremtője, Deák Ferenc a jogfolytonosság, állami rend és az osztrák szö­vetség restaurátora s a dynasztiával való kibékülés apostola : csak Széchenyi István nyo­mán haladtak, csak az általa vetett alapon épí­tettek, csak az ő szellemének folyományai vol­tak, nagyok mint ő és hozzá méltók, de Szé­chenyi a legnagyobb magyar, mert ő volt első. S a­mit alkotott, nem volt múlandó, ezért volt ő nagy. Mint a Dunába épített lánchíd osz­­i­lopai, úgy emelkednek a mindennapiság változó hullámai közül eszméi s alkotásai. Minden téren merész kezdeményező volt ő, s a szellemi, anya­gi, politikai, erkölcsi s nemzetiségi téren intéz­ményeket hozott létre. Mások alig képesek cse­lekedni, de Széchenyi teremtett. Bár lenne az ércszobor hozzá méltó! De lehet e nagy szellemeket ércbe önteni ? Lehet-e a nagy szíveket kőbe faragni ? Lehet e a nagy eszméket kivésni és a piac közepére kiállítani ? Méltón nem lehet. Hanem a nemzetnek lehet nagy jóltevőit nagyon szeretni. Meg lehet nekik adni holtuk után is a tartozó tiszteletet teljesen. Ezt te­gyük meg. Hajtsunk fejet az ércszobornak fedetle­­nül. Kulcsolt kezekkel álljunk előtte. Tegyünk koszorút élő virágból lábaihoz. A nagy férfiak legnagyobb kívánsága éle­tükben az szokott lenni, hogy haláluk után is­meretlen ivadék adja meg nekik azon tiszteletet, melyet az élőnek kortársai többnyire megtagad­tak. Teljesítsük Széchenyi Istvánnál e köteles­séget. A koszorúkat pedig, melyek a szobor kö­rül feküsznek szedjétek össze mind, vigyázva, hogy egy levél el ne hulljon, s vigyétek Cenkre. Ott, ott van helyük. A sirkápolnában tűzzétek a falakra, hogy a szalagok, mint a meghódolt nemzet zászlói csüggjenek alá s vegyék körül a koporsót. A feltámasztott nemzet küldi e koszo­rúkat hódolata jeléül Széchényi István grófnak, a halandók nyújtják a halhatatlannak. Őrköd­jék szelleme felettünk mindig ! A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Pestmegye és Széchenyi István. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — ..A nagy reformernek!“ Arany betűkkel irva e három szó, babér­koszorú fehér selyem szalagján, melyet Pest- Pilis-Solt-Kiskun megye alispánja F­ö­l­d­v­á­r­y Mihály, Széchenyi szobrára, a megye közönsége nevében ma feltüz. Reformer-cím illeti meg a nemes gróf po­litikája emlékét, a nagy repeale­r-rel szemben, kinek Hermes mézzel kente be édes­­szavu ajkait, s a kivel Széchenyi, szó­noki és államférfi­, elkeseredett harcait vívta egykor Pest megye gyüléstermében. Széchenyi életnagyságu képe ma is ott áll e nagy teremben, szótlan, halkan, mozdulatlan, de szólani és mozdulni látszik valahányszor egy egy szellő hírt hoz neki Olaszország virányairól, a nagy száműzött hajlékából; mert folyvást tart e szellemek harca, folyvást tart és nem szű­nik meg soha — mindaddig, mig magyar szív­ből nem alszik ki, a független nemzeti lét tüzes szerelme! Várjon a nagy száműzött eljön-e ma, meg­hajtani lobogóját ? meghajtani a sorompó előtt és felvenni ismét harcát ! Ne feledjétek el, hogy eljön, s megadja ellenfelének mégegyszer, ünne­pélyesen a „legnagyobb magyar“ nevet, mint azt Pest megye termeiben. Széchenyi Istvánnak először is Ő adta, mert az egész ország által úgy is már kiérdemelte ! Gróf Széchenyi István, alig hogy a kato­naságból kilépett, mint tréfásan mondani szokta, , a „magyar főzőkonyhát“ Pestmegyét kereste fel. Bár a 1825-ki pozsonyi diétáról már hires­­ volt, itt még sem igen könnyen fogadták be­­ „szakácsnak.“ Egy küldöttségben alig akartak s neki csak „consultativum votum“ ot is adni,­­ minthogy a megyében birtoka nem volt. Csak­­ akkor szűnt meg irányában ez idegenkedés,­­ mikor 1831-ben, november 19-én Pest megyében táblabirónak választatott. November 21-én tette le az esküt. S itt kezdődik nemzetgazdászati in­kább, mint politikai tevékenységének gazdag és fényes pályája. Széchenyi Pest megyét tekintette a kohónak, melyben egy-egy országos vállalat­nak szikrát kell kapni, s egy ilyen vállathoz iíz más célt fűzött, melyek az országot közgazda­ságilag emelték, vagy politikailag fejleszteni vol­tak hivatva. „Széchenyi gróf István úr — olvasom a jegyzőkönyvekben — előadván, hogy itt Pesten vagy Budán mintául szolgáló gőzmalmot akar részvényes társaság által építeni, terve megvizs­gálására megyei deputációt kér kineveztetni.“ De most jön a java — felütöm a jegyzőköny száma után az aktát — Széchenyi tulajdonképen azt akarja, hogy az ő pesti minta-malma után, az országban többen állítsanak gőzmalmot s ha­zánk gabona helyett liszttel űzzön külföldre ke­reskedést, ebben nemcsak a molnároknak, de a mezei gazdáknak is haszna lesz, a kőszénásás, liszt­felfogó dongák készítése lendületbe jön, új keresetforrás nyílik, de a vármegye is tehet ez iparág emelésére valamit, kezében van a liszt­­árszabás, eszközölje, hogy az árszabás súlya az ilyen mintamalom lisztjét ne nyomja. S igy megy ez Széchenyi minden vállala­tával, vagy indítványával véges-végig, mind a közjó előmozdítására van az szánva, s előre ki­számítva gyakorlati haszna. „Széchenyi gróf István ur, mint az állattenyésztő intézet elöl­ülője azt kéri, hogy ezen társaság céljának le­endő megértése s a BR.eknek ez iránt teendő tudósítás végett egy megyei deputáció rendel­tessen ki.“ A kirendelt deputáció aztán jelenti, hogy tyük! az aláírás csak 10 írt egy rész­vényre, hanem kapunk érte lóversenyt, gazda­sági hírlapot, „Köztelket“ gazdasági egyesületet — sőt lehet 10 írtnál is kevesebbet fizetni, ha­nem az ilyennek csak „consultativum votum“-a lesz. „Széchenyi gróf István ur, gr. Mikes Jánost pleni potentiáriusának vallja“ mondja más helyütt a jegyzőkönyv. Várjon e meg mi ? És szól ünnepélyesen az actó: „Előttünk Z­­­i­n­s­z­k­y János főszolgabíró és Simonyi József esküdt mint törvényes bizonyság előtt. Méltóságos Sárvári és Felsővidéki gróf Széchenyi István ur, a gazdasági egyesület megbízásából megjelenvén, mint a lóversenyzési intézet elnöke, gróf Mikes Jánost teljhatalmazottjának val­lotta, miszerint az erdélyi díjra alapított tőkepénzek kamatait, vagy tőkepénzeket, az ala­pítvány értelméhez képest minden célszerű mó­don, törvényes úton is, az egyesület számára megvehesse, kérvén magának erről, a szokott bizonyságot hiteles alakban kiadatni.“ Hát még ha a követutasitásokat vizsgá­lom. Mily észrevétlenül, mily zökkenés nélkül óhajtá Széchenyi a nemesi prec­­rogativákat s azok birtokosait, a kiváltságok Mai Hámunk 1. oldalt tartalmaz.

Next