Pesti Hírlap, 1880. május (2. évfolyam, 120-149. szám)
1880-05-23 / 141. szám
Budapest, 1880. II. évf. 141. ft^dm. (SO1.1 Vasárnap, május 23. Előfizetési árak _ mm mm Szerkesztési iroda: i 1________ _ _^ Budapesten, nádor-utca ?■ félévre............... 7 „ - „ H 1 msm V H ift U fcflfek gj JB I em. 5 ajtó. Negyedévre___3 „ 60 „ Jak gjS Kf Tifcova a lap szellemi részét illeti Egy hóra........... 1 20 „ BS§§gi§^ {§£* Ka? |§a raj M ■■ minden közlemény intézendő —o— j&jtwBtar sigjgg pzfiggBy Kérmentetlen levelek csak it* Egyes száma heti mellékletnél §§§S SpPi» |Pi EU jfgl B BcHEb SS m ért kezektől fogadtatnak el. kül Helyben 4 kr. ^9 H B||$ gB H 98 gfe }g| gfi §3 H Kéz rátok visítsa non adatna Vidékének, Q (■ I! l I l l l IbMN A képes melléklet UlOn: * y AT A I.II i T \ /A\ fccTM. : :: : 1" POLI1IKAI |NAPILAP. (r híséret 6^ SZÉPIRODALMI KÉPES HETI MELLÉKLETTEL^2^^ .....SÜLYÜL.« NAPTÁR. LÁTNIVALÓK. képtár ; vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva | szeli társulat tárlata. [Sugár-at, saját dig megtekinthető. - Kivivágóhíd a p ._ , ,,, _ r„ _ a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományos akaréksárint végén a vám mehett. - Város-Vasárnap katholikug . c 1 Sz. h. V« Nemzeti múzeum. [Muzeum-körut.1 minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos démia. [Ferenc - József -tér saját ház.] — Hiáz a régi a városház-tarén, az uj a Dipól protAfitán. • Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön Jképtik [Eszterházy-féle] az akadémia palo- iparmúzeum. [Sugár-út, a köcsömfivé- utcában 24. sz. a. - Vriroal vigadd • prow»TM» . JJOZ.a a természete. néprajai-Ur. kedden da pdnM- tájiban. Nyitva : vaerreap, .aerdán, és pdnto .»éti Unvnlat hiza.] - Kirinyl vár [redovel az aldunasoron - illáikért ■ . görög oroea : Mozius u e.ványtár. .zordan a. szombaton a kea 9-1-ig. Országon képzésudvéj Vlil'IiCrt Hildán, »» udvar tivoUdtáben min- városligetben. A mai szám tartalma: Hódolat. — Pol. hírek. — Az elnökválasztás Észak - amerikában. — Az orsz. gazd. egyesület örömünnepe. — A Széchenyi testvérek megérkeztek. — A bécsi dalnokok Brüsszelben. — Főv. ügyek. — Tud. és írod. — Szín. és müv. — Engel József műtermében. — Táv. — Napi hírek. — Tárca: Pestmegye és Széchenyi István. — Regény. — A mellékl.: Két lap Széchenyi naplójából. — Ünnepi szó. — Gróf Széchenyi István. — Gróf Széchenyi István életéből. — Egy régi röpirat Széchenyi István gróftól. — Gróf Széchenyi István finánc-leckéje. — Egy sötét órában. — A budapérti. — Hirdetések. Hódolat. Leborul a nemzet hálás ihlettel élőszobra előtt Széchenyinek, ki, mint a szülő anya életet adott a honnak és maga meghalt. Millió szív szeretettel dobban, millió szem könnyezve tekint fel, minden gondolat és minden érzés övé, kinek minden gondja s minden szenvedélye a hazának volt áldozva. Késő hála, elkésett bizalom környezi a legnagyobbb államférfit, kit Magyarország e században látott, a mit teremtett él és női, mint hegytetőre ültetett cser erdő, mely mire terebélyes ágakat hajt és sürü lombot, a ki ültető nem nézi többet: fiuk és unokák a cserfa lombokból koszorút fűznek magányos sirhantjára. A czenki szent sir néma csöndben alszik ; a mennyei csillagok légiói hallgatva tündökölnek, köztük Széchényi: egy nemzet szívverése fel nem költi az elveszett szivet; vájjon az élő hallhatatlan lélek figyel e a szóra s zengő hymnuszra, mely dicsőségét beszéli s harsogja ? Nem üres szertartás se nem vig ünnep vezeti a népet Széchenyi lábaihoz: az érzés nemes és a hála mély, mely elfogulttá teszi a kedélyeket s ezer és százezer embert hoz össze az ország minden részeiből áldani emléket annak, ki a nemzetnek megmentője volt. S a szobor örök emlék akar lenni, mint Széchenyi érdeme, hogy örök érdem. Honszerző Árpád, honalapító István, honmentő Hunyady, honvédő Rákóczy mellett áll Széchenyi a hon reformátora. Úgy tiszteljük őt is századokról,századokra és álljon a szobor erősen, mint a magyar virtus, hogy a hazaszeretet, melyben senki őt felül nem múlta, tartsa fenn a hazát és óvja a szobrot ellenség dúlásától. Mert a nagy férfiak példája örök példa, nevök nemzedékről-nemzedékre száll s az idővel nem fogy, hanem növekszik. Mert műveik sem vesznek el soha, hanem fejlődnek. Az uj társadalom, melyet Széchenyi alkotott, a magyar fajt a civilizált népek sorába emelte s a modern intézményeket meghonositás alapját vetette meg az államnak: ezen uj korszak nem vesz el soha többé, az eszmék, melyeket Széchenyi oltott a nemzetbe hússá és vérré váltak s nemzedékrőlnemzedékre átszármaznak, mint öröklő tulajdon. Kossuth Lajos a polgári szabadság és az alkotmány újjá teremtője, Deák Ferenc a jogfolytonosság, állami rend és az osztrák szövetség restaurátora s a dynasztiával való kibékülés apostola : csak Széchenyi István nyomán haladtak, csak az általa vetett alapon építettek, csak az ő szellemének folyományai voltak, nagyok mint ő és hozzá méltók, de Széchenyi a legnagyobb magyar, mert ő volt első. S amit alkotott, nem volt múlandó, ezért volt ő nagy. Mint a Dunába épített lánchíd oszilopai, úgy emelkednek a mindennapiság változó hullámai közül eszméi s alkotásai. Minden téren merész kezdeményező volt ő, s a szellemi, anyagi, politikai, erkölcsi s nemzetiségi téren intézményeket hozott létre. Mások alig képesek cselekedni, de Széchenyi teremtett. Bár lenne az ércszobor hozzá méltó! De lehet e nagy szellemeket ércbe önteni ? Lehet-e a nagy szíveket kőbe faragni ? Lehet e a nagy eszméket kivésni és a piac közepére kiállítani ? Méltón nem lehet. Hanem a nemzetnek lehet nagy jóltevőit nagyon szeretni. Meg lehet nekik adni holtuk után is a tartozó tiszteletet teljesen. Ezt tegyük meg. Hajtsunk fejet az ércszobornak fedetlenül. Kulcsolt kezekkel álljunk előtte. Tegyünk koszorút élő virágból lábaihoz. A nagy férfiak legnagyobb kívánsága életükben az szokott lenni, hogy haláluk után ismeretlen ivadék adja meg nekik azon tiszteletet, melyet az élőnek kortársai többnyire megtagadtak. Teljesítsük Széchenyi Istvánnál e kötelességet. A koszorúkat pedig, melyek a szobor körül feküsznek szedjétek össze mind, vigyázva, hogy egy levél el ne hulljon, s vigyétek Cenkre. Ott, ott van helyük. A sirkápolnában tűzzétek a falakra, hogy a szalagok, mint a meghódolt nemzet zászlói csüggjenek alá s vegyék körül a koporsót. A feltámasztott nemzet küldi e koszorúkat hódolata jeléül Széchényi István grófnak, a halandók nyújtják a halhatatlannak. Őrködjék szelleme felettünk mindig ! A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Pestmegye és Széchenyi István. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — ..A nagy reformernek!“ Arany betűkkel irva e három szó, babérkoszorú fehér selyem szalagján, melyet Pest- Pilis-Solt-Kiskun megye alispánja Földváry Mihály, Széchenyi szobrára, a megye közönsége nevében ma feltüz. Reformer-cím illeti meg a nemes gróf politikája emlékét, a nagy repealer-rel szemben, kinek Hermes mézzel kente be édesszavu ajkait, s a kivel Széchenyi, szónoki és államférfi, elkeseredett harcait vívta egykor Pest megye gyüléstermében. Széchenyi életnagyságu képe ma is ott áll e nagy teremben, szótlan, halkan, mozdulatlan, de szólani és mozdulni látszik valahányszor egy egy szellő hírt hoz neki Olaszország virányairól, a nagy száműzött hajlékából; mert folyvást tart e szellemek harca, folyvást tart és nem szűnik meg soha — mindaddig, mig magyar szívből nem alszik ki, a független nemzeti lét tüzes szerelme! Várjon a nagy száműzött eljön-e ma, meghajtani lobogóját ? meghajtani a sorompó előtt és felvenni ismét harcát ! Ne feledjétek el, hogy eljön, s megadja ellenfelének mégegyszer, ünnepélyesen a „legnagyobb magyar“ nevet, mint azt Pest megye termeiben. Széchenyi Istvánnak először is Ő adta, mert az egész ország által úgy is már kiérdemelte ! Gróf Széchenyi István, alig hogy a katonaságból kilépett, mint tréfásan mondani szokta, , a „magyar főzőkonyhát“ Pestmegyét kereste fel. Bár a 1825-ki pozsonyi diétáról már hires volt, itt még sem igen könnyen fogadták be „szakácsnak.“ Egy küldöttségben alig akartak s neki csak „consultativum votum“ ot is adni, minthogy a megyében birtoka nem volt. Csak akkor szűnt meg irányában ez idegenkedés, mikor 1831-ben, november 19-én Pest megyében táblabirónak választatott. November 21-én tette le az esküt. S itt kezdődik nemzetgazdászati inkább, mint politikai tevékenységének gazdag és fényes pályája. Széchenyi Pest megyét tekintette a kohónak, melyben egy-egy országos vállalatnak szikrát kell kapni, s egy ilyen vállathoz iíz más célt fűzött, melyek az országot közgazdaságilag emelték, vagy politikailag fejleszteni voltak hivatva. „Széchenyi gróf István úr — olvasom a jegyzőkönyvekben — előadván, hogy itt Pesten vagy Budán mintául szolgáló gőzmalmot akar részvényes társaság által építeni, terve megvizsgálására megyei deputációt kér kineveztetni.“ De most jön a java — felütöm a jegyzőköny száma után az aktát — Széchenyi tulajdonképen azt akarja, hogy az ő pesti minta-malma után, az országban többen állítsanak gőzmalmot s hazánk gabona helyett liszttel űzzön külföldre kereskedést, ebben nemcsak a molnároknak, de a mezei gazdáknak is haszna lesz, a kőszénásás, lisztfelfogó dongák készítése lendületbe jön, új keresetforrás nyílik, de a vármegye is tehet ez iparág emelésére valamit, kezében van a lisztárszabás, eszközölje, hogy az árszabás súlya az ilyen mintamalom lisztjét ne nyomja. S igy megy ez Széchenyi minden vállalatával, vagy indítványával véges-végig, mind a közjó előmozdítására van az szánva, s előre kiszámítva gyakorlati haszna. „Széchenyi gróf István ur, mint az állattenyésztő intézet elölülője azt kéri, hogy ezen társaság céljának leendő megértése s a BR.eknek ez iránt teendő tudósítás végett egy megyei deputáció rendeltessen ki.“ A kirendelt deputáció aztán jelenti, hogy tyük! az aláírás csak 10 írt egy részvényre, hanem kapunk érte lóversenyt, gazdasági hírlapot, „Köztelket“ gazdasági egyesületet — sőt lehet 10 írtnál is kevesebbet fizetni, hanem az ilyennek csak „consultativum votum“-a lesz. „Széchenyi gróf István ur, gr. Mikes Jánost pleni potentiáriusának vallja“ mondja más helyütt a jegyzőkönyv. Várjon e meg mi ? És szól ünnepélyesen az actó: „Előttünk Zinszky János főszolgabíró és Simonyi József esküdt mint törvényes bizonyság előtt. Méltóságos Sárvári és Felsővidéki gróf Széchenyi István ur, a gazdasági egyesület megbízásából megjelenvén, mint a lóversenyzési intézet elnöke, gróf Mikes Jánost teljhatalmazottjának vallotta, miszerint az erdélyi díjra alapított tőkepénzek kamatait, vagy tőkepénzeket, az alapítvány értelméhez képest minden célszerű módon, törvényes úton is, az egyesület számára megvehesse, kérvén magának erről, a szokott bizonyságot hiteles alakban kiadatni.“ Hát még ha a követutasitásokat vizsgálom. Mily észrevétlenül, mily zökkenés nélkül óhajtá Széchenyi a nemesi precrogativákat s azok birtokosait, a kiváltságok Mai Hámunk 1. oldalt tartalmaz.