Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)
1880-09-11 / 252. szám
11. évf. 252. szám. (6021 Budapest, 1880. Szombat, szeptember 11. Előfizetési árak • képes heti melléklettel együtt ! Egész évre.........14 frt — kr. Félévre................7 „ — „ Negyedévre.... 3 „ 50 „ Egy hóra......... 1 „ 20 ,1 —6— Egyes száma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. A képes melléklet külön s egész évre....................4 frt félévre....................... 2 „ negyedévre................... 1 „ Egyes szám ára $ kr. Százalék Ubin adatik. NAPTÁR. Szombat katholikusz Emílián ,, protestáns : Protus „ görög-orosz: Sándor Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEK^I^W Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7, I. em., 4. ajtó, hova a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak.. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7- sírkova az előfizetések és e, lapnak küldésére vonatkozó felszólalásp intézendők. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel. ÁTKUTATOK képtár: vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva szeli társulat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekinthető. - Közvágóhíd a 8» * a ervűítemények valamelyike; a könyvtár pedig ház) — Magyar ludovállyon alit-roksári-ut végén a vám mellett. — Vál'O* Nemzeti múzeum. (Muzeum-körut.) mindan hétköznapon 9 —1-ig. — Orszilgott Bremia. (Ferenc József-tér saját ház.) — Iiáz a régi a városház-téren, az _uj a Lipó¥ Nyitva : d. e. 9 — 1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- iparainzeum. (Sugár-ut, a képzömüvé- utcában 24. sz. a. Vár'OSi vigadj a termászat- és néprajzi-tár : kedden és pénteuv~van. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénzeszeti társulat háza.) Királyi vár és (redoute) az aldunasoron. — Allatheim ken az ásványtár, szerdán és szombaton a ken t —1-ig. — Országon képzőmüves várkert Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: Ábránd és való. — Pol hírek. — A hadgyakorlatok áldozatai. — Pol. szemle. — Főv. ügyek. — Tud. és Írod. — Björnson Die Bull sírjánál. — Thiers szobra. — Színház és müv. — Menedéket a lábbadozóknak. — Hatzfeld gróf elválása feleségétől. — Táviratok. — Csipkebokor. — Napi hírek — Törv. csarnok. — Közg. hírek. — Szinlapok. — A budapesti elit. — Tárca. „Philemon és Baucis. — A mellékleten : Regénycsarnok. — Törv. értesítő. — Hirdetések. Ábránd és való. Ki ne hallotta volna a keresztes hadjáratok regényes történeteit? Ki ne gyönyörködött volna önfeledten az „Ezeregy éjszakai bűbájos meséiben ? Ki ne ábrándozott volna azon titokteljes szépségekről, miket e fogalom: Kelet, magába zár? Hiszen már egyedül e szó is a varázszene hatalmával bír. Megrészegít, elbűvöl, felvillanyoz. A Keletről sokkal igazabban elmondhatjuk mint Nápolyról: aki egyszer látott, az boldogan halhat meg. A keleti iparműkiállítás vonzerejét is épen e legyőzhetlen hatalmú mágnes képezi. Látni mindazt, amit a messze Kelet lakói, hol talán a nap s ahol is másképen világítanak, hangyaszorgalommal összekészítenek, anélkül, hogy a nyugat hatalmas, már majdnem végtelen civilizációja s technikai segédeszközei rendelkezésekre állnának : mily pompás élvezet ! Mily bátran következtethetünk ez iparcikkekből az óriási mennyei birodalom, az érdekes vidékű Japán, a regék ködébe burkolt Hindosztán lakóinak természetére, szokásaira, gondolkozás- és életmódjára. S lehet-e annál nagyszerűbb foglalkozás, mint tanulmányozni a földgömb másik felének tőlünk egészen elütő embereit ? Hiszen az ember e világ legnagyobb problémája ! S nem létezhetik a civilizációnak nemesebb feladata, mint e probléma megoldása felé törekedni, ha már végleges tisztázásáról úgyis egészen le kell mondanunk. S épen azért, ha ily általános művelődési szempontból tekintjük a keleti iparműkiállítást, úgy fontosságát s jelentőségét kétségbe vonni mi fogjuk legkevésbé. Mi leszünk az utolsók, kik követ dobnánk oly vállalkozásra, mely fejleszteni akarja a Magyarországon annyira hátramaradt közművelődést. Valóban nem ez a mi célunk. Nem a kiállítás feleslegességét és céltalanságát akarjuk hirdetni, hanem a kiállítás missziója iránt felmerült téves nézeteket óhajtanak tisztázni. Sokan, és maguk a kiállításnak nagy dicséretet érdemlő létrehozói, azt állítják, hogy kiállításukat az ipar számára rendezték, s kiállításukkal a magyar iparba akarnak uj lendületet hozni s a magyar iparosba akarnak uj szellemet, uj gondolatokat, új ízlést önteni. Megdöbbentő az a biablonszerűség, a külföldinek az a szomorú majmolása, mit e felfogás visszatükröz. Külföldön tényleg ily indokokból rendeznek keleti iparműkiállításokat, tehát — egész természetesen, mi sem maradhatunk hátra s London, Páris és Bécs után Budapestnek is kell keleti kiállítást kapnia. Valóban, nem tudjuk, nevessünk vagy kétségbeessünk-e az önálló felfogás ily óriási hiányán ; hát azok, kik az iparmozgalom élére állottak, kik napról-napra azt hirdetik, hogy a magyar ipart meg kell „teremteni“, még azt sem tudják, hogy Magyarországon nincsen műipar, melyet fel lehetne frissíteni, mely új eszmékre, új alakokra szorulna. A keleti iparmű-kiállítás, gazdasági szempontból, csak ott bír gyakorlati haszonnal, ahol műipar létezik, mert ahol ez hiányzik, ott az egész vállalkozás felesleges luxus, ami csak általános művelődésre bírhat befolyással. Épen ez eset forog fenn nálunk. És ismételjük, hogy eszünkbe se jutott volna szót emelni a kiállítás ellen, ha az nem az ipar cége alatt lépne elénk, hanem az iparos mozgalom vezérférfiai rendezték volna, s ha nem dokumentálná épen e vezérférfiak borzasztó rövidlátóságát. Nem a külföld majmolására, hanem eredeti eszmékre, saját igényeinkhez alkalmazott rendszabályokra van szükségünk. Az ilyen keleti iparműkiállítás jó és hasznos a kifejlődött műiparral bíró Angol- és Franciaországnak, de nálunk, a szegény és hátramaradott Magyarországon teljesen haszontalan kísérlet. Igenis, kell nekünk keleti kiállítás, csakhogy nem ilyen. Magyarországnak iparra van szüksége, mert pusztán a mezei gazdálkodásból meg nem élhet. Az ipar azonban csak úgy erősödhetik meg, ha biztos piaca van, s a magyar ipar e biztos piaca egyedül a Kelet. Nem védvámok, állami protekció s több ilyen üvegházi növénykura-szerű medikamentumok, hanem a Kelet megnyerése az egyetlen eszköz, mivel a magyar ipart a végromlás elől megmenthetjük. De e Kelet nem Japán, Khina vagy Hindosztán. E Kelet a Balkánfélsziget, Bolgárország, Kelet-Ruméla, Szerbia, Montenegró, Bosznia, Hercegovina és Oláhország. Az legyen az iparmozgalom vezetőinek, meg a kormány közegeinek törekvése, hogy a magyar ipart ez országokban meggyökereztessék, ez volna a merész iparpolitikai sakkhúzás, melylyel az egész játszmát meg lehetne nyerni. Ez iparpolitika első lépése pedig az, hogy megismerkedjünk az említett népek azoltal A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Philemon és Baucis.“ — Gounod Károly dalműve. — (Első előadásra kitűzve a nemzeti színpadon 1880. szept. 11-ére.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A nemzeti színház operája egy uj dalművel gazdagitá műsorát s hacsak közbe nem jő ismét valamely akadály, a Gounodhét teljes lesz. Kedden ,,Romeo és Julia“ csütörtökön „Faust“ és szombaton „Philemon és Baucis.“ Az újdonság szerény igényekkel lép fel ; két felvonás, egy közjátékkal s utána még egy balletet is megtűr. Azon időből keletkezett zenemű ez, midőn divatba jött a régi görög világ életéből venni a dalműszövegeket, midőn Offenbach vig operái Galateát, Orfeuszt, szép Helénát egymásután nagy tetszés közt elevenítették meg az opera comique és Vaudeville színházak színpadjain. Philemon és Baucis mythologiai meséje igen sovány anyagot adott volna egyetlen egy felvonásos kis operára is, s azért a szövegíróknak egy kis változtatást kellett a mythologián eszközölni. Philemon és Baucis a helyett, hogy két agg harssá változnának, megifjodnak s mint ifjak élik újra végig életüket, melybe azonban Jupiter csapodársága vegyitermöt. A szöveg egyike azon összehevenyészett gyarló librettóknak, melyeket azon időben Barbier és Carré oly gazdagon öntöttek minden zeneszerző számára. Nincs e szövegekben semmi más öntudatos cél, minthogy néhány ária írására alkalmat adjon a zeneszerzőnek, ki viszont szintén nem köti magát a helyzet festésének kívánalmaihoz, hanem ir rája lehetőleg csinos, fülbemászó zenét. Így lesz aztán az, hogy Jupiter alakja a szövegben egy drámai szempontból teljesen képtelen torz, Baucis a második felvonásban kis párisi grisetté lesz, miben őt igen elősegítik azok a végtelen koloratúr-részek, miket a zeneszerző megkíván torkától; igy lesz, hogy a bacchánsok mulatozása igen erőtlen és színtelen zenei képpé válik. Hogy meséjét elmondjuk, ezt előre bocsátani szükségesnek tartottuk. Az első felvonásban az agg házaspárt találjuk együtt, kik csöndesen várják életük végét s panaszkodnak a romlott világra, mely kicsapongások közt éli le életét. Be is hangzik a bacchansok kara, melybe a vihar zúgása is belevegyült Villám fénye, mutatja a házaspárnak két fáradt vándor alakját, kik éji szállást kérnek. Szívesen látják őket, vacsorával is tartanak kínálják. A két vándor Jupiter és Vulkán, kik egy kis szemlét tartanak, a földön, büntetni a bűnösöket, jutalmazni a jókat. Az orgiákat ülő népség elkergette őket ajtaja elől, az agg házaspár szívesen látta a fáradt vándorokat. Amazok meg lesznek büntetve, ezek megjutalmazva. Baucis egy csinos románcban azt dalolja, hogy ő újra szeretné kezdeni az életét Philemonjával, s így Jupiter is azt adja nekik jutalmul, elszenderíti őket, hogy a következő felvonásban ifjakul ébredjenek. A közjáték nem is tartozik voltaképen a darabba. Az elfajult népük orgiáit Bacchus Mai számunk 10 oldalt tartalmaz, szobra mellett, mámorosan, szerelmeskedve. Vulkán megjelenik, megtérésre intve őket, azt megcsipkedik, kiűzik. Erre aztán Jupiter áll elő, a palotát rombadönti s alája temeti az egész dőzsölő társaságot. Második felvonásban pompás palotában ébred Baucis, mellette bíbor kereveten nyugszik az ifjú Philemon. Felismerik egymást és szerelemmel dőlnek egymás karjába. Jupiter eljön látogatóba s nagyon megtetszik neki az ifjú Baucis. — Egy csókot kér tőle, jutalmul ifjúsága visszaadásáért. Baucis ezt nem tagadhatja meg, de véletlenül Philemon is meglátta s hatvan év óta az első perpatvar kitör közöttük. Vulkán vigasztalása csak olajat önt a tűzre, Philemon teljességgel nem akar az olympi istenek példájára szarvakat viselni. Baucis aztán kitalálja módját, miként lakhatik mindenki jól, megígéri Jupiternek, hogy rááll szerelmi ajánlatára, melyet ismételten nyilvánít, de egyúttal arra is kéri, esküdjék meg a Styxre, hogy teljesíti kérését. Jupiter megesküszik, s ekkor Baucis arra kéri, hogy várja be, míg ismét megvénül, akkor majd lesz vásár. Jupiter megesküdött, most mit tehet ? Haragszik, megbékél s a megbékélt ifjú párt megáldva Vulkánnal együtt visszavándorol az olympusra. Mondják, hogy Gounod legújabb dalműve, a „Tribut de Zamora“ rendkívül gyönge. Ak is bizonyos, hogy „Cinq Mars“ sem foglal kiváló helyet a világ dalműirodalmában, sőt „Romeo és Julia“ is minden szépségei mellett is alig közelíti meg azon egyetlen örökszép dalművet, mely Gounod nevét halhatatlanná