Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)
1880-09-16 / 257. szám
Budapest, 1880. 11. évf. 25?. szám. (60?) Csütörtök, szeptember 16. Előfizetési árak a képes heti melléklettel együtt Egész évre.......14 frt — kr. Félévre...............7 „ — n Negyedévre .... 3 „ 50 „ Egy hóra......... 1 „ 20 „ —o— Egyes száma heti melléklet nélkül helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. A képes melléklet külön egész évre....................4 frt félévre..................... 2 „ negyedévre.................. 1 * Egyes szám ára 8 kr. Százalék ntem adatik. NAPTÁR.sütörtök katholikus: Ludmilla „ protestáns : Eufémia „ görög-orosz: Babés Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. 0^) » . v közirAK/ SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL.— Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7, I. em., 4. ajtó, kova a lap szellemi részét illeti minden közlemény intézendő- Bérmentetlen levelek csak itmert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak* Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7- sí*, kova a* előfizetések és a lap neta küldésére vonatkozó felszólalóiig intézendők. Hirdetések: a kiadó hivatalban vétetnek feL JTNIVAJLOK. képtár : vasárnapokon ,i. e. 101-ig fölváltva j szett társulat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekinthető. — KözvágóhidasS Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) minden hétköznapon 91-ig. - Országos démia. (Ferenc József-tér saját ház.) — ház a régi a városház-téren, az ut a Lipóti Nyitra : d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- spaniizeusa. (Sugár-ut, a képzőmüvé- utcában 24. sz. a. Városi vígadó a természet- és néprajzi-tár ; kedden és pénte-utgn van. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénteszeti társulat háza.) — Királyi vár és (redoute) az aldunasoron. — Állatkert ken as ásványtár; szerdán és szombaton a ken &—1-ig. — Országos képzőmüvé- várkert Budán, az udvar távollétében mint a városligetben, a grvintemények valamelyike; a könyvtár pedig ház.) — Magyar tudományos akaréksári ut végén a vám mellett. — Város A mai szám tartalma: Lefelé a lejtőn. — Politikai hirek. — A magyar ügy diadala a fővárosi közgyűlésen. — Színház és műv. — A király Lembergben. — Táviratok. — Napi hirek. — Törv. csarnok. — Közg. hirek. — Szinlapok. — Tárca: Az első magyar opera-társaság Budapesten. — Mellékleten: Regénycsarnok. II. József a zárdában. — Vegyes. — Terv. értesítő. — Hirdetések. Lefelé a lejtőn. Maholnap ismét együtt lesz az országgyűlés. Amit róla előre biztosan tudunk, az szomorú ; amit tőle várunk, az kevés. A budgetviták járják majd végtelen egymásutánban, mint a paternoster a kotrógépen. Lesz marakodás, kölcsönös szemrehányás, gyanúsítás quantum satis, de ebből az ország java nem épül. És ha a budgetviták véget értek, mi üdvös törvényeket lesz szerencsénk üdvözölhetni? Lasciate ogni speranza ! Hisz a végét járja már a tisztelt ház. Keleti faj vagyunk, a keleti faj hamar vénül. Legkeletibb pedig az országgyűlés, az rohamosan öregszik. Csak három évre terjed életszaka, és a harmadik év végén már alig tud egyebet, mint feleselni. És ha a honatyák majd végkép szétoszlanak házi tűzhelyeikhez — ez jeladás lesz az országos tűz, a képviselőválasztások föllobbanására. Válságos követválasztás lesz az! A komoly választó, ki nem a dinomdánom, nem a kortes eszem-iszomokat, hanem a haza javát hordja aggódó szivén, mily napokat fog átélni. Lejtőre jutottunk, lejtőn megyünk roham angu laroló Akaratlan elmerengünk a múlton, midőn a reakciót fölváltott parlamentarizmus klasszikus korát élte, midőn még halhatatlan embereink voltak, midőn két zászló között volt a választás: „fö i r a t“ vagy „határosat“, és a haza két nagy fia: Deák és Teleki voltak a két ellentétes tábor vezércsillagai. Egy lövés dördült akkor el, és rémületes viszhangot keltett a hazában. Nem volt az akkor olyan lövés, mint amilyenek mai napság vannak napirenden, midőn hitvány kez élt ki hitvány életet. Teleki László meghalt, mint Curtius : eszméiért, a hazáért. És az ő halála akkor azt mondá az ország gondolkozó férfiai túlnyomó többségének: „Ne feszítsük tovább a húrt, mert ha elpattanik, nem játszik azon többet az osztrák, az igaz — de mi sem ; ne döntsük ki sámsoni karokkal oszlopait annak a háznak, melynek fedele alatt nemcsak az osztrák, hanem mi is lakunk, mert a romok minket is eltemetnek; egyé van forrva e két állam érdeke, közösen megállhatunk, egymástól elválva — mindketten elbukunk.“ És az ország nagy többsége Deákhoz hogy vigyázva kifelé, de nem befelé, saját táborunkban neveltük a hitványokat, kik aláásták belülről, mit vezéreink kívülről védettek. Kezdtek ingadozni a haza jólétének oszlopai, és megrémült saját munkáján Tisza Kálmán is. Fölhagyott sámsoni szerepével, nehogy őt is eltemesse az összeomló épület, s ez egyszer igazi államférfi, bölcsességgel letette kezéből az ökleiét és munkásnak ajánlkozott a közös hajlék kijavításánál. Ha Tisza Kálmán valaha nagy volt, úgy nagy volt akkori önmegtagadásában. Zúgolódva és dacos arccal álltak félre a férfiak, kik önhibáikkal egyengették Tisza Kálmán útját saját táborunkba. A volt Deák-párt túlnyomó része ujjongva fuzionált, hisz a haza javáról volt szó. És mi lett a fúzió eredménye ! Hová jutottunk ma ! Széjjelmállik szerencsétlen hajlékunk, mint a szúette gerendákból épült palota. Nem támadjuk meg e miatt Tisza Kálmán hazafiságát, mert amit akkor tett, hazaszeretetből tette. De igen is vádoljuk őt azon önhittsége miatt, melylyel túlbecsülte saját erejét. — Kormányozni nemcsak akarni, de tudni is kell. Egy ország kormányzásához nem elég hogy azt szervessük, hanem kell, hogy kormányképesek is legyünk. Az ország élén álló férfiak, ha hibáznak, és hibájukat be nem látva, be nem ismerve, mindenek fölé helyezik saját hiúságukat, vétkeznek a haza ellen, és a jelen kormány a vétkek láncolata a haza ellen. Az osztrák csak játszik velünk, mint a lapdával, és mi félénken engedünk, mint a gyermek. Zászlónkat letépik, mint a rongyot, s mi segítjük a dolgot szépítgetni. Érdekeinket minden nap sértegetik, a magyar lapokat, a makám előtt egy nagy ekhós szekér. Mindjárt tudtam, hogy Kilényis szaladok elibe : „Jó hogy jön sógor." — Nos, nem volt patália ? kérdi, hogy elhagyja a rég összenőtt társaságot. — Még eddig nem volt, mert mit se tudnak. De most ne kívánjon magyarázatot, majd mindent elmondok az útban. Mikor indulunk ? — Egy napot legalább pihennünk kell, mert igen el vannak csigázva a lovak. Nagy az ut és rész. — Beszélgetés közben eszembe se jutott , hogy a szekeret beállíttattam volna az udvarra. Az arra járó színészek meglátták s futottak s azonnal jelenteni, hogy Déryné háza előtt egy nagy magyarországi kocsi áll. Egyszerre csak betoppan Szerdahelyi. Ud A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az első magyar opera-társaság Budapesten. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Törzs Kálmántól. „A nemzeti színház viszontagságai s majdan megalapítása Pesten“ című cikkében Írja Fáy András az Egressy Gábor által szerkesztett „Magyar színházi lap“ 1860. évi 46-ik számában a következőket: „1827. év vége felé az erdélyi énekes társaság jött fel Pestre s a nagy (német) színházban adott inkább ára daljátékokat elő. Égből lecseppent, meglepő jelenet volt ez a budapesti magyar közönségre nézve, mely alig hallott valamit egy keletkezett magyar operai társaságról. A magyar dicsőségre féltékenyebb rész szorongó kebellel nézett az első előadás elébe, tartott az idegenek gúnyjától és netalán füttyeitől. Dobogó szívvel léptünk be mi is, én és Szemere Pál rokonom a színházba. Zsúfolva tele volt az, nem csak magyar, hanem idegen ajkú nézőkkel is. Az előadás folyamával foszlott aggodalmunk, a ki-kitörő zajos köztetszés örömre ragadt bennünket s arcainkon örömkönnyek peregtek alá. Egypár előadás után megfordult a kocka: az idegen ajkúak kezdtek féltékenyek lenni a közönség kegyére. Egyik operában Dérynénk együtt lépett fel a később szép hírre vergődött Minknével (akkor még Schweitzer leányasszonynyal) s ez nem kis remegések között látszott állott. Nem oda Tisza Kálmán. Ő kívül maradt az árkon és kezdte ostromolni a kormányzó párt templomépitő munkálatát, mint hajdan Samaria népe a fogságból hazatért zsidókat, midőn Jeruzsálemben újra házat emeltek Jehovának. Akkor minden szem az ellenre irányult, egyik kezünkkel építettünk, másik kezünkkel védeni kellett munkánkat, csoda-e, ha félkézzel épített mű selejtessé kezdett válni. Majd védő kezekre szorultunk, és embereket toborzottunk, nem nézve a minőséget, hanem csak a mennyiséget. És a vége az lett, az ünnepeltetni kezdett magyar primadonnával, ki csakugyan, tán nemzeties kedvezés is járulván hozzá, kivívta fölötte a köztetszést.“ A magyar színészet kezdő korának e nevezetes epizódját Déryné is érinti emlékiratai második kötetében. Nevezetes ez azért, mivel 1815 óta, hogy a Pestvármegye által pártfogolt s 1806-tól kezdve itt játszott társaság a fővárosból elköltözött , egész 1827-ig nem fordult meg huzamos időre magyar társaság. 1819-ben, 20-ban és 21-ben jelent ugyan meg magyar társulat s tartott is jobbára a „fekete sas“ utcában előadásokat ; de azokon oly gyér volt a közönség, hogy — ugyancsak Fáy szerint — alig kongott 25—30 néző a teremben. Azért e társulatok nem is maradtak itt sokáig. — Az 1827-iki azonban, nyomorogva ugyan, de kihúzta itt az egész telet s erkölcsi nagy sikerei , sokat lendítettek a magyar színművészet ügyén. Aztán ez volt Budapesten az első magyar operatársaság. Kitűnő és nagyszámú tagokból is állott, mivel az akkor létező két legnagyobb társaság, a kolozsvári és a Kilényi-féle társaság s jelesebbjeinek egyesüléséből alakult. Ez alakulást s a társaságnak Pesten 1827- ben viselt dolgait következőkép adja elő Déryné „Naplója“ második kötetének tizenhatodik fejezetében : . . . Végre egészen tűrhetetlen lett állapotom Kolozsvárott magándolgaim miatt is. írtam hát Kilényi sógoromnak, hogy ha szüksége van rám, szerződésem leteltével eljöhet értem, szerződöm hozzá egy évre. ______Eljött a nagy hét. Egyszer megáll ablajvárhelyi és Szentpéri. — Servus Dávid! kiálták, hát téged. ! miféle forgó szél fordít ide? — Bizony forgószél — viszonzá Kilényi — a melylyel fölragadom a primadonnátokat s le se teszem Szegedig. Erre mintha mindnyájának az orra vére indult volna el, sokáig álltak szótlanul. — Hát mi az ? kérdé végre Szentpétery. — Hát az, viszonzom, hogy az évnek vége van, én szabad vagyok és mehetek, a merre tetszik. Nekem teljességgel nincs kedvem többé magukkal egy társaságban lenni s elszerződtem Kilényihez. Ennyi az egész. No lett erre aztán zaj. vita, ellenkezés ítük fixám 11 ntr 1A aMeH tartalma/r