Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)
1880-10-01 / 272. szám
Budapest, 1880. 11. évf. 272. szám (622.1 Péntek, október 1. ------ ---- - ■■■-------------------------- - W ‘•’»-•«■•■II ,| I— II ■■!■■■! I ■— I——> Előfizetési árak «»a»». TM Szerkesztési iroda:m képes heti melléklettel együtt . BrpScSft. jM Jfl§ Budapesten, aider utca 7., I. oa. 4., 2?**« eYre...frt kr* N li mmm WSSKKk m IS MBS közlemény intézendő. Felevre............. 7 „ » Bfa J3I8 rágj «gj gall K3& Bérmentetlen levelek csak ismertef£yedevre .... 3 „ 50 yt Bgf|figl bHa WS, S«l &KIL*«- re?? «3 KM kezektől fogadtatnak el. Egy hóra......... 1 „ 20 lp|| ijfa ».'A Pj Bírnia ÍPéBkÍIP Kéziratok vissza nem adatnak egyes száma heti melléklet nél ErTM jff iS f|ij'll 88 ifi ||» Kiadóhivatal: 'vmr | law B 1 I ilBlknl JTAirr.’ATM TM küldésére vonatkozó felszólamlások A képes melléklet külön: ______ __ , __ __ ^intézendő. ■ ifi/TM:::::::::::ÍV POLITIKAI NAPILAP. HVetések negyedévre.................... 1 uA »^ / a kiadóhivatalban vétetnek fel. dimina fi'kr " » r * ''' ^1^/ Franciaország részére pedig egyedüli szépirodalmi kepes hetimellekletteLv^^ 1 Á'TKIVALÓK képtár, vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva szett társulat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekinthető. - Közvágóhíd a no-KAPTÁK. . a gyűjtemények valamelyike, a könyvtár pedig ház) - Magyar tudományos akla-roksiki-ut végén a vám mellett. - Város Nemzeti muzeum. (Muzeum-körút.) minden hétköznapon 91-ig. — Országos démia. (Ferenc József-tér saját ház.) — ház a régi a városház-téren, az uj a Lipót-Péntek katholikus. Remigius Nyitra: d. e. 91 óráig, hétfőn és csütörtökön téptár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- Iparmuseum. (Sugár-ut, a képzőmüve- utcában 24. sz. a. — Városi vigadó ,, protestáns : Remicius a természet- és néprajzi-tár , kedden és pentektájában. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénteszeti társulat háza.) — Királyi vár és (redoute) az aldunasoron. — Allathert, görög-orosz Trofim ken HZ ® ayanytárt szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. Országos képzőmüvés vártért Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: Isten őket magyarokul teremtette. — Politikai hirek. A képviselőházból. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — A Szent-László-társulat közgyűlése. — Szinház és müv. — Viszály a Romanov-házban. — gyermekek az aszfalton. — A független Keletrumélia. — Rochefort a flotta demonstrációról. — Táviratok. — Napi hirek. — Törv. csarnok. — Közg. hirek — •Szinlapok. RegénycsarnokA nők a kik ölnek, és a nők kik szavaznak. — Tárca : A nők a kik ölnek, és a nők a kik szavaznak. — A budap.értéki. — Vegyes. Isten őket magyarokul teremtette. Nem úgy van, mint régen volt, hogy a magyart slivegelte mind a német, mind az oláh, mind a tót. Szorongatják a magyart idehaza a nemzetiségek ; a városok germanizáltattak, a faluk eltótosodnak, eloláhosodnak. Nehéz önfentartási küzdelem a nemzet élete, politikája ötven év óta; kik saját hazánkban alig boldogulunk, nem sokat gondoltunk azokkal a magyarokkal, kik idegen országban laknak. Nem teszünk úgy, mint a csehek, kik Prágából a felföldi tótokat nemzetiségi harcra szólítják ; vagy mint a németek, kik Bécsből rajokat bocsátanak Magyarországra; sem mint a szerbek, kik Belgrádból a magyarországi szerbek közt állandó agitációt folytatnak ; sem mint az oláhok, kik Bukarestben Oláhországhoz számítják mind a földet, hol oláhok laknak. Mi magyarok, megtartjuk a nemzetközi jogot s nem háborgatjuk szomszédaink belbékéjét. És ezt helyesen cselekeszszük, mert az igazság a mi fegyverünk, melylyel támadóink ellen védekezünk. De hogy véreinkről Moldvában és Bukovinában megfeledkezzünk, senki tőlünk nem követelheti. Negyvenezer csángó székely lakik határainkon, ősi hunok ivadéka valamennyi, s kilencezer magyar telepítvényes lakik Bukovinában, ezekről Isten gondoskodik, hogy el ne veszszenek, hogy magyarokul megmaradjanak. Az oláh kormány mindent elkövet, hogy a csángóktól elvegye nemzetiségüket. Csak a székelyföld szomszédsága és a katholikus vallás tartja bennök a lelket. A csángók szegények ragaszkodnak származásukhoz, nyelvükhöz, szokásaikhoz. A hegyi nép egyszerűségével szeretik völgyeiket, szorgalommal dolgoznak, takarékosan költenek, iparkodva kereskednek. Műveltségök csekély, de felér a szomszéd oláhok műveltségével és azt a katholikus egyháznak, nem pedig magyar fajrokonaiknak köszönhetik. A magyarok nagy Magyarországon a szegény csángókról és bukovinai magyarokról megfeledkeztek és sok ideig nem tettek érték épen semmit, most is kicsoda törődik velük ? Egy-egy kutató nyelvbúvár jár közöttük régi szólásmódokat gyűjteni. Egy-egy katholikus pap vállalkozik őket meglátogatni. Szomorú hírek érkeznek néha elhagyatottságukról, aki olvassa, elsajnálkozik rajtuk, de segíteni senki áldozatot nem hoz. Csak legújabban egy derék magyar főpap, Kubinszky Mihály püspök, fogta fel ügyöket és kétszer beutazta a húsz magyar parochiát, mely a jászvásári püspök által többnyire nem magyar papokkal láttatik el. Megesett szive a népen. Mint jó keresztény és igaz magyar sietett a csángók egyházi és nemzeti ügyét felkarolni s reájuk intézte a Szent-Lászlótársulat figyelmét, mely jótékony célú magyar katholikus egylet szerény jövedelmének nagyobb részét a csángók megmentésére fordítja. Valóban jól esett lelkünknek a Szent Lászlótársulat mai közgyűlésén hallani, hogy a múlt évben 2244 forintot a csángók egyházainak és iskoláinak segélyezésére fordított. Mily csekély összeg ! És mennyi áldás van rajta ! A társulat többet is tenne, de nem lehet, mert nincs pénze. Hogyan, a gazdag, a hatalmas katholikus egyház Magyarországon a nemzeti és kulturai céloknak szolgáló Szent Lászlótársulatot, mely a német protestáns Gusztáv Adolf-egylet mintájára készült, fel nem karolná ? úgy látszik, hogy nem. A közöny urainkban és népünkben, még papságunkban is, oly nagy, hogy itt minden társadalmi élet kiszárad. Pedig a Szent László-társulat az egyedüli, mely a csángókról és a bukovinai magyarokról gondoskodik. És teszi azt anélkül, hogy politikai zavarokat idézve fel közöttük, mi csak vesztükre volna. Teszi a legegyszerűbb és legcélszerűbb módon, humanisztikus jótékonysággal s a vallás palástjában. Ki hatna jobban a csángó népre, mint a pap és tanító, és mi költhetné fel inkább a ragaszkodást bennök nemzetiségekhöz, mint ha látják, hogy iskoláik és egyházaik Magyarországból segélyt kapnak. Ne tagadjuk meg testvéreinket, kik hazánkon kívül szorultak. Régen be kellett volna őket hozni a kincstári jószágokra, de ez most már bajosan fog menni. Kalandos, kivihetetlen tervek helyett inkább adjunk nekik hasznos segélyt, mint teszi a Szent László-társulat és teszi Kubinszky. Valóban e szent ügy igen rokonszenvessé teszi a nemzet előtt a Szent László-társulatot s mi őszintén kívánjuk, hogy a katholikus főúri és egyházi körök ezen, a divatból kiment magyar egyletet ismét felkarolják. Ha a Lourdesba küldendő magyar zászlóra begyül négyezer forint kegyes adományokból, a csángó magyarok fentartására tizszer annyinak kellene befolyni a Szent- László-társulat pénztárába. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A nők a kik ölnek és a nők a kik szavaznak. *) (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Paks, szeptember 27-én 1880. Tegnap kaptam meg Dumas Sándor legújabb könyvét. Huszonnégy óra alatt tizenkét kiadás fogyott el belőle. A külső sikerrel tehát az író és a kiadó egyaránt meg lehet elé- gedve. Egész Páris és egész Franciaország ezt a könyvet olvasta két napig, a társadalmi kér- désekkel foglalkozók még gyakran fogják idézni egyes tételeit, a legkiválóbb francia és külföldi kritikusok írnak róla ismertetést és bírálatot. Várjon a belső siker is megfelel-e a külsőnek ? "Ha őszinték akarunk lenni, e kérdésre 1 nemmel, kell felelnünk Dumas Sándor pár év óta felhagyott a drámaírással és fényes tehetségét a társadalom-bölcsészeti kérdések vitatásának szenteli. Nem hiszem hogy a bölcsészet ezen elhatározással annyit nyert volna, amennyit a drámairodalom , vesztett. Mindamellett legújabb műve, világosság, közvetlenség és ha szabad e szót használnom, gyakorlatiasság tekintetében messze felülmúlja korábbi morál-filozófiai iratait, a l’ h o m m e f e m m e-ot és az elválásról írt brochure-jét. S habár a végsorokban előtűnni látom is a Saint- Simonisták szentháromságát: Isten, férfi és nő, — szerencsére a mystikus tünemény épen a könyv végére került s a szerzőnek nem maradt ideje és tere a ködös elmélkedések beláthatlan mezején tévelyegni. Dumas könyve egészben véve a nőkkel foglalkozik, azok társadalmi állásával és helyzetével szemben a törvényekkel, természetesen nem általánosságban, hanem a francia társadalmat és törvényeket vevén alapul. Nemcsak azon nőkről beszél „akik ölnek“ vagy akik „szavazni akarnának“, hanem az anyákról, a szerencsétlen hitvesekről, a bukottakról. A címet azon eszme sugallta, hogy a három híres bűneset, mely legközelebb történt, a Marie Biére, Virginie Dumaire és De Tillyné aszszonyság bűnesete, a gyakorlat terére vitte azon elméleti eszméket, melyek eddig a törvényhozásban szükséges módosításokat illetőleg felmerültek, a nők társadalmi helyzetére nézve. Dumas e módosításokat elkerülhetleneknek mondja és azt hiszi, hogy a dolgok természetszerű rendje előfogja azokat idézni múlhatlanul. Könyvének azon lapjai, melyek úgyszólván az eszmék diadalmenetét írják le, a legszebbek közé tartoznak, melyekkel a francia irodalom dicsekedhetik. „Az erkölcsi világban is úgy áll a dolog, mint az anyagiban. Az egyiknek törvényei ép úgy egymásból folynak és ép oly kérlelhetlenek, mint a másiké. Ezen órában, midőn e sorokat irom, a tenger felől fúvó szél szobám ablakait korbácsolja, egyidejűleg felduzzasztja a hullámokat és feldagasztja azoknak vitorláit, kik e szileges haragot fel tudják használni; a száraz föld felé hajtja azon párákat, melyek harmat vagy eső alakjában fognak visszahallani, a mezőkre átviszi s ott elterjeszti a láthatatlan csirák milliárdjait, melyek termékenyitnek vagy pusztítnak a talajoknak különféleségéhez képest, melyekre lehullanak, megedzi ezeket, megöli amazokat; semmi sem képes megállítani, sem útjáról leterelni; azt teszi, amit tennie kell, sietteti mindannak halálát, aminek el kell vesznie, megteremti, gyorsítja, meghosszabbítja, mindannak életét, aminek életben kell maradnia. Ez így áll a dolog az eszmékkel is. Elindulnak a láthatár valamelyik pontjáról és egyenesen előre tartanak; termékenyítők azon társadalomra nézve, mely befogadásukra kész és halált hozók; azokra nézve, melyek be nem fogadják, vagy kivetkőztetik természetükből. Hogyan születnek ? Honnét jönnek ? Hogyan születik e szél ? Honnét jő ? . . . „Még egy meglepő hasonlatosság van a két világ közt. E láthatatlan csirák, melyeket a szél magával ragad, egy szép napon alakot öltenek ; növényzet áll elő ott, ahova leestek; fa kizöldül, fa felemelkedik, erdő szétterjed. Ugyanaz történik a társadalmakban is. Időjártával, midőn első tekintetre uj eszmék (noha ez eszmék soha se egyebek, mint hasonló természetű korábbi más eszmék folytatólagos tünetei) ismételjük, midőn látszólag uj eszmék szétterjednek e levegőben, megvitattatnak, megtagadtalak, a régi észjárásban megcsontosodott népek erkölcsei és törvényei által visszautasit *) Alexandre Dumas fils: Les femmes qui tuent et les femmes qui votent. 12-dik kiadás. Paris, Calmann Lévy 1880. Mai számunk oldalt tartalmaz.