Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)
1880-10-18 / 289. szám
, mint bérkocsis Pozsonyba hajtatott. Október 30-án már Kosunthnál volt, de nem bízott benne, egy fiatal lengyel iinitt árulóra reál, lőtt, innen van, hogy a magyar kormánynak december 1-én vette igénybe szolgálatát. Ezen naptól fogva lett ő a magyar nemzeté ! Rövidbe szorítva, ki volt Bem József a magyar nemzetnek és különösen Marosvásárhely sz. kir. városának ? Bem József Erdély megszabadítója volt, ezen várost pedig megmentette azon nyomor sorstól, a melyet Nagy-Enyed kiszenvedett. Ki volt ezen férfiú, ki nem a magyarok földén született, és kinek mégis a magyar nemzet örökíti meg emlékét? Lengyelben szülte őt, a népek szabadságának bajnokául, harcosául vezéréül — meghalt Törökországban, Aeppóban, a népek szabadságának küzdelmében, változatlanul, igazán, hiven. Olvassátok meg a történelmet. Ennyi a hosszú történelem kivonata. 1848-ban, fájdalom, honfivértől ázott e haza földe; falvak, városok lángjától piros lett az égboltja; honfi, honfi ellen emelt kezet; a rend fel volt bontva . Bem József megérkezett vitéz honvédeivel s véget vetett ezen borzasztó állapotnak. Hősies székelyeivel, hatalmas fegyverével, végrehajtatlan kormányával helyreállította a rendet és csendet. Ezért tartozott Bem Józsefnek, mint megmentőjének, különösen hazánk erdélyi része elismeréssel és örök hálával. Mely igaz és hazafias tartozását ezennel leróni igyekezvén, hadd emeljék le a lepelt a honért küzdő nemes alakról, hadd tündököljék nemzedékről-nemzedékre intő emlékül honfiaknak, hogy a hazát szeretni nemes kötelesség, a szabadságért meghalni dicső. Éljen a haza ! Amint Borosnyai Pál befejezte több ízben éljenekkel félbeszakított beszédjét, egy szempillantás alatt lehullott a lepel a szoborról, s ott állott a nagy tömeg előtt az anynyira imádott „Bem apó“ szobra. Szűnni nem akaró életriadal harsant fel, s az egész tömeg mozgásba jött, mintha oda akarna rohanni a szobor lábaihoz. Most a koszorúk lerakása következett. Volt ott koszorú a városok, megyék, egyetemek, honvédegyletek, testületek, függetlenségi párt, egyesek részéről. Minden egyes koszor letételekor hangos szóval kikiáltották, hogy ki részéről jött. A közönség mindannyiszor éljenzésbe tört ki. Különösen viharosan tüntetett, mikor a lengyel küldöttség fellépett a szobor talapzatára, s letette ezüst koszorúját. Összesen negyvenkét, koszorút tettek le. A koszorúk lerakása közben a dalegyesület a következő dalt énekelte: Lehullt az elfedő lepel, Előttünk áll a nagy szobor , A kegyelet hangja lep el, Mert már az arc itt nem komor. Buzgó imát zeng a kebel, Jól tudjuk azt, hogy ki s miért ? A kegyelet igy ünnepel A boldogult emlékiért. Velünk vagy, itt miénk levél, Tested habár elköltözött, Nálunk van a babérlevél , Szivünk hű emléki között. Lelkünk becsül, szivünk szeret, S elhozta a babért neked ; S ma itt szilárd alap felett Leleplező emlékedet. Lehullt az elfedő lepel, Előttünk áll a nagy szobor ; A kegyelet hangja lepel, Mert már az arc itt nem komor. Az érc-szobor bár összedül, Lesz mégis mi feléd vezet, Mert megmarad ha eredül : A kegyelet s emlékezet. Általános csend és figyelem közt lépett Szász Károly a szobor talapzatára, s elszavalta ódáját, mely nagy hatást gyakorolt a közönségre, úgy hogy azt háromszoros éljenekkel szakította félbe. Az ódából a három végstrófát itt adom: A hősnek szól dalom ma itt. Dicsőségét kellet ma zengnem, S dicsőségének árnya nincs! Az aleppói czinteremben A nagy Bem sírba zárva nincs Itt áll. — mint akkor álla épen A visszanyert Erdély fölött. A messzelátóval kezében, Kémlelve távolt és jövőt. D esőbb jövendőnk távolába Uj latkert pillantása nyit; Mig ágyúján pihenve lába, Jelenti: érez s erő van itt ! Mert bár bilincsbe verve voltál, Erdély, szabadnak lát csak ő ! Azóta minden pérczed oltár S szent jóslatot hord rajt’ a kő ! ,,Mely egyszer erejére ébredt, „Elvért, honért mely halni kész, „Többé azontúl azt a népet „El nem sodorja semmi vész !“ Ezután Bereczky Sándor Bem József 1848—49 honvéd-altábornagy szobrának rövid történetét olvasta föl, mely igy hangzik Az 1866-ik év eseményei Magyarország politikai viszonyaira kedvezőbb hatást gyakorolván, a haza népei s közöttük a 48— 49-iki honvédek is szabadabban kezdettek mozogni s különösen ez utóbbiak országszerte honvédegyleteket kezdettek alapítani, részben jogaik megvédésére, részben az elszegényedett 48—49-iki honvédek özvegyei és árvái, úgy a honvéd-rokkantak s keresetképtelen honvédek segélyezése és gyámolítása tekintetéből. A marosszéki és marosvásárhelyi 48—49-iki honvédek is egyesülvén, alakítoták a marosszéki és a marosvásárhelyi honvédegyletet; egyidejűleg megalakult a budapesti központi választmány is. A marosszéki és marosvásárhelyi honvédegylet két irányban fejlesztette munkásságát, egyfelől saját tagjaikat és a magukat jelentőket igazolták , másfelől gyűjtéseket rendeztek a nyomorban szenvedő honvédek, vagy az elesettek árvái és özvegyei felsegélésére, valamint a szolgálatképes honvédeket igyekezett tisztességes állások elnyerésére segíteni. Rendes, ily tárgyú üléseiben azon indítvány létetett, hogy méltó és igazságos eljárás lenne, az erdélyi hadak 48—49 iki fővezére, honvéd - altábornagy, az Aleppóban, Törökországban elhalt Bem Józsefnek emlékét a Székelyfővárosban Maros-Vásárhely sz. kir. városában emlékoszloppal megörökíteni. Ezen indítvány nagy lelkesedéssel el is fogadtatván, annak kivitelére egy, 38 honvéd- és 16 polgári tagból álló bizottmány neveztetett ki 1868 szeptember 20-án, mely a szoborügyet a honvédügytől elválasztva, merőben elkülönítve kezelje és a szobor felállíthatására gyűjtést rendezzen s mindazon ügyekben, a melyek a szoborra vonatkoznak önállóan működjék. A Bem József 1848—49-iki honvéd altábornagynak emelendő szobor felállítását egyidejűleg a krasznamegyei és a kolozsvári honvéd-egyletek is létesíteni akarván, az ügy eldöntés végett a Pesten 1868-ban májusban tartott honvéd-közgyűlés elébe került, ez végre abban állapodott meg, hogy a szobor Marosvásárhely sz. kir. városában állíttassák fel. Ennek kivitelével a marosszéki és marosvásárhelyi honvéd-egylet bízatott meg. A határozat kiviteléhez a fent említett 54-tagu bizottmány lelkesen hozzá is fogott és a begyült öszszeg kamataival együtt, már az 1879-ik évben a 15 ezer forinthoz közel járt. Miután az adományok már 3 — 4 évvel 1879 előtt megszűntek befolyni, és miután az 1848—49-iki honvédek, a kik az ügy által érdekelve voltak, számban már mind inkább apadtak, eljöttnek mutatkozott az ideje a szobor kivitelének. Erre nézve az egylet kimondotta a szobor és talpadata elkészíttetését s ez okból végrehajtó biztosokut kinevezte. Borosnyay Pál századost, egyleti elnököt, Bereczky Sándor százados és egyleti tagot és Zarándi dr. Knopfler Vilmos kir. tanácsost, Szöllösy Samu honvédtűzmestert és Csíki Károly pénztárnokot, akik, miután az e célra kitűzött pályázat eredménytelenül maradott: Huszár Adolf szobrászati tanár és jeles szobrászszal a szobor mintázatot és elfogadás utáni bronZ- ból leendő megöntése felett 9000 o. é. írtban, Szeleczky Károly kőfaragóval pedig a talpazatnak „ditrón“ kőből leendő elkészítése és a szobor felállítása felett 5000 írtban o. é. megegyeztek, így e művek, aránylag csekély összeg ráfordításával el is készültek ezen év folyamán. Meg kell itt emlékeznünk nemes Ditró községéről és a ditrói Siklódi-családról ; az elsőről azért mivel a talpazathoz tartozó nagy és nehéz köveket saját költségén a „Tászok‘‘ patakából, bajosan hozzáférhető helyről a salamási országutig kiszállította ; a Siklódi-családról azért, mivel a „ditróit“ köveket ingyen engedte bányászni a Bem-szobor talpazatához. Mind Ditró nemes közönsége, mind pedig a Siklódi-család kiérdemelték ezen hazafias tettükért az egyletnek hálás köszönetét! Végre Bajkó Mór tanár úrról kell megemlékeznünk, a ki a kőnek kiaknázása és Marosvásárhelyre lett szállítása körül, nagy szorgalmat és buzgalmat fejtett ki. Az 1880-ik évben a bécsi cs. kir. műöntödében bronzba öntött szobrot Huszár Adolf szobrász Pestre szállitatta és a műcsarnokban közszemlére helyeztette. Folyó év október havában Marosvásárhelyre érkezett a a kitűnő mű sima „ditrótt“ talpazaton áll, hirdetve dicsőn, hogy a mely nemzet nagy fiát meg tudja becsülni , élni fog öröksé! Bereczky Sándor beszéde után a szobor-bizottság elnöke átadta a szobrot Maros- Vásárhely szab. kir. város közönségének, ajánlván, hogy azt őrizze nemzeti ereklyeként. Végül a dalegyesület elénekelte a Szózatot, s ezzel a szoborhoz jutás a nagy közönségnek is megengedtetett, mely azt nagy lelkesedés közt hullámzotta körül. Marosvásárhely, okt. 17. Pestmegye alispánja a megye közönségének megbízásából a következő táviratot intézte a Bemszobor bizottságának Marosvásárhelyt : ,,A legutóbbi magyar szabadságharcban oroszlánként vívott lengyel hős, Bem altábornagy szobrának leleplezése alkalmából Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönsége a két nemzet által magáénak vallott megdicsőült hadvezér emléke előtt legmélyebb hódolatát s a szobor felállítása felett legbensőbb örömét fejezvén ki, hazafias üdvözletét küldi az ünneplő honfiaknak. Megyém közönségének megbízásából : Földváry Mihály, a ispán. A diszlakomii. Négy órakor délután gyűlt össze a vendégsereg a „Transsylvania“ szálloda szépen díszített öt termében felterített asztalokhoz ; körülbelül 400 ember vett részt e lakomán. Az ország minden részéből érkezett vendégeken kívül a város értelmisége teljes számmal jelent meg. A szokásos pohárköszöntők árja megindulván, először Borosnyai Pál képviselő, szoborbizottsági elnök éltette a királyt, Vörösmarty szavaival szólva : „addig éljen, míg a honnak él,“ majd az ország védangyalát, a királyasszonyt s végül a jövő reménységét, a trónörököst. A közönség minden névnél felállva, háromszoros zajos éljenzéssel hódolt az uralkodó családnak. A második pohárköszöntőt Ajtay Sándor polgármester mondotta, ki a kedves vendégeket meleg és lelkes szavakkal üdvözölte, mire a nagyváradi „Bihar“ szerkesztője Gyalokay Lajos válaszolt a vendégek nevében. Heves beszédet tartott, Kossuth Lajost éltetve Ugrón Gábor képviselő, kinek ékesszólása valódi tetszésvihart idézett elő. Szász Domokos erdélyi egyházkerületi főjegyző a régi honvédekért ürite poharát, mire Lázár Ádám volt képviselő a testvér lengyel nemzet hű fiait, s azoknak jelenlevő képviselőit éltette. Orbán Balázs politikai beszédet tartott, melynek végét Lengyelország fölszabadításának és régi fényébe visszaállításának vágya képezte. A lengyelek nevében választ Liszevicz mondott lengyel nyelven, megköszönve a szives fogadtatást s az Osztrolenka hősének hozott hódolatot, a pompás Bem szobrot. A mű megalkotóját, Huszár Adolf szobrászt Bédi Gergely főispán köszönte fel, Domahidy Ferenc volt képviselő pedig Bem tábornok egykori barátját és hazánk egyik legkiválóbb főurát, a geniális srót Teleki Sándor grófot éltette. Sándor Kálmán helybeli hirlapíró, a „Pesti Hírlap“ egyik tudósítója a lelkes egyetemi ifjúságért ivott, míg Szász Károly emelkedett hangú szónoklatban az édes hazát és a bérces kis Erdélyt éltette. Számtalan más toast a zajban és a zene meg-megrendülő hangjai közt elveszett, a lakoma azonban a lehető legderültebb hangulatban tartott 6 és fél óráig. A nagyterem karzatát Marosvásárhely szépei foglalták el, kik érdekkel nézték a ritkán kínálkozó látványt. A díszelőadás s a bálok. A bankettről a színteremben rendezett díszelőadásra vonult a vendégsereg. Sztupa Andor jól szervezett színtársulata ez alkalomra Bem apóról szóló látványos darabot adottt elő, a „szózat“ és „hymnusz“ eléneklésével és görögtűzzel világítót képlettel. A színmű előadását nem várták végig, mert még az estére rendezett két bálon is meg kellett jelennünk. A „Transsylvánia“ szállodába vonulásunk alkalmával meglepetéssel láttuk, hogy a szobor körül még mindig nagy tömeg tolong, bámulva magát a szobrot, a talapzatra rakott igen számos szép koszorút, melyeket szintén a terembe hoztak föl, közszemlére kitenni, s a felvonuló vendégsereget. Az egyik bál a szentkirály utcai Nagy Ferenc-féle új színkör helyiségében, a másik az elite-bál a „Transsylvánia“ termeiben tartatik; e távirat elküldésekor már megrendült az első csárdás zenéje. A vendégeken s a város urain kívül Maros - Vásárhely s legszebb leányait és ifjú asszonyait foglalja magában e két helyiség, ebben a középosztály abban az iparos elem t túlnyomó. Az erdélyi arisztokrácia e polgári ünnepélytől tüntetőleg távoltartván magát, a bálokon is alig van képviselve. A futólagos szemle után összeállított, hiányos névsorból álljanak itt a következő nevek: Z. Bodolla Katinka, Ferenczy Julika, Finta Gizella, Jeniserszky Adrienne, Ke- PESTI HÍRLAP 1880. október 18.