Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)
1880-11-02 / 303. szám
Budapest, mp. II. évf. 303. szám (653.) Kedd, november 2. *____________ ... ......... ii, i_______nr......................-|~ -------------------- --------------------------------------ti -------------------- rrtsi -T fc-ft —- ... ■ Előfizetési árak _ Budapesten ^doVtf u 7TM*^ V, „ ' . , BW in __ ____ __ __ __ hova a lap szellemi részét illető mind«7. erre......14 írt — kr. fggl bbmm 99 B HS S9 B flfl közlemény intézendő. Félivre........ • 7 „ — N SHPf!p9i Hfl BBpB £fifa ff§3 B ^^fl Bérraentetlen levelek enk maw Hegyedeire .... 3 „ 50 „ jagf OSHA lg B BL-J3B Kg iga yfl B JBft pl fcwektSl fogadtatnak «L Lgy búra........ 1 20 * |fl Kg gj Kfriratok vUsaa nem adatnak fcrres «Am» heti meiiikiet lO* fl gi 11 9 Ül |§| B 9 Hu iMKiadóhivatal: köl helyben 4 kr. §§| HL M H al i I H | Hl___flM» 9 Budapest, aud.r ntca 7. V.deken_5_kr. §g l&jggBi «ffiF 9 9 | |Hill WSM UH» 9 4. . l.p /....rto klidásáre vonatkozó felszólamlást* A képes melléklet külön: __ . _ __ __ __ ^ inta*«ndok. évre......4M POTJTIKAT NAPTLAP. \T, INTÉZET fj Hirdetések ...............? I VLdllJVm llill ALHll . AZZllVJ*: SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLEKLETTEL. )^WICMBíMnBaapUUWinBllllllii «■■■■»■■■■■■■■■"■ggSi T Á TVIVáf ÓK képtár: Tatárnapokon d. e. 101-ig «elváltva sieti társulat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekinthető. - Közvágóhid a *í-A A P T i K. ! LAlIU»AliUi», a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig ház.) - Magyar tudományos akaroksárt-ut végén a vám mellett. - Tár«»» ■V . Nemien muierm. (Mneenm-kömt.) minden hétköznapon 9-1-ig. - Országos démia. (Ferenc József-tér saját ház.) —- hál a régi a városban-téren, az uj a Jrend Katholik US . Halottak eml. , Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön káptár (Eszterházy-féle) an akadémia palo- spurmuseum. (Bngár-nt, a képzőmüve- utcában M. sa. a. városi vigadói protestáns • Gottleb a természet- és néprajzi-tár; kedden és pentotájában. Nyitva: vasárnap, szerdán és pénteszeti társulat kána.) — Királyi vdr és (radonta) az aldunasoron. — állatkert görög-OroSE : Hilárion 1 ken az ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. Országos képiömítTé* T*rkért Budán, az udvar távollétéban mint a városligetben. A mai szám tartalma: A bőkezű delegációk. — Politikai hírek. — Az ir mozgalom ellen. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet.— A két Toldy sírjánál. — Látogatás Lamartine és Heine — szelleménél. — Táviratok. — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. hírek. — Szinlapok. — Tárca: Falusi temető a halottak ünnepén. — Még egy fejezet a szórakozottról. — Regénycsarnok . Egy párisi gamin utazása a föld körül. — Vegyes. — Terv. értesítő. — Hirdetések. A bőkezű delegációk. Nekünk nincs pénzünk, az osztrákoknak több van, de azoknak sincs elég. Nálunk nagyobb a jövő évi deficit mint az idén és tavai és Ausztriában szintén nagyobb. A magyar állam hitelből él, az osztrák állam is évről-évre hitelezői által fedezteti kiadásait. A nép sok vidékén Magyarországnak el van szegényedve, de Ausztriának is vannak szegény tartományai. Jól kellene gazdálkodni és takarékoskodni itt is ott is, hogy megállítsuk a hanyatlást és hogy rendbe jöjjünk az államháztartással ; radikális törlésekre volna szükség az improduktív kiadásokban és radikális reformokra a közgazdasági politikában, hogy nép és állam ismét boldoguljanak, e helyett minden esztendőben újra meg újra szaporítjuk a katonai kiadásokat és az adósságot, melyért a kamat külföldre megy s mindig annyi embert tartunk zászló alatt, mintha háborúak volna, akik aztán nem dolgoznak csak fogyasztanak. Ily gazdálkodás mellett tönkre kell jutnunk előbb utóbb, s a militarizmus felemészti, magát az államot és az országot, melynek védelmére rendeltetett. Az idei delegációk még túltesznek minden korábbin ; nyolc millióval többet fognak megszavazni a hadügyminiszternek, mint mennyivel tavar beérte. Talán háború van ? Korántsem , egy békebudget akar lenni. Ha háború találna lenni, annak minden költséget még ezenfelül külön fognának megszavaztatni. A roppant összegek csak a sereg harckészültségére szánják s azonfelül még a honvédség is pénzbe kerül. Magyarország katonai kiadásokra évenkint mintegy negyvenkét milliót áldoz, vagyis többet, mint összes civil adminisztrációjára. Ausztria ezen évszázadban soha sem volt deficit nélkül és háromszor ért kisebb nagyobb állambukást s ennek egyedüli oka a militarizmus. Ha így folytatjuk nem sokára újra ott állunk, hogy az államfőnk fenyeget bennünket. S ha még egyetlenegy hadjáratot megnyertünk volna. Mégis mindkét delegáció megszavaz mindent. Ez már így szokás náluk. A delegáció áll: főrendekből és mamelukokból. A mi kis oppozíció egyes budgettételek ellen az albizottságban előfordul, ami törlés egyik vagy másik delegációban történik, az is a plénumban elvesz vagy az üzenetváltások alkalmával elenyészik. A hadügymniszternek van legjobb dolga, neki csak követelni kell és megadatik nekie. A magyar delegáció hadügyi albizottsága már az egész rendes költséget 150.000 forint levonásával elfogadta. E csekély törlés a gyalogságnál a századosoknak lóval ellátása ellen irányul s jó hogy megtörtént, mert a lóhátas törzstiszt urak igy is agyonmasíroztatják a szegény bakákat, s ha még a százados urak is lóhátról beszélgetnek, akkor még sokkal több lesz az emberhalál fáradságból. Az osztrák delegáció pénzügyi bizottsága harmadfél milliót törölt tegnap a rendes kiadásokból, de ez csak móka, mert a teljes ülésben , mint előre tudva van, 37 szavazattal 20 ellenében az eredeti összeg a hadügyminiszter kívánságaként fog megszavaztatni. És mert töröltek az osztrákok anynyit ? Mért ragaszkodtak ahoz, hogy az ujjoncok fél, évvel később hivassanak be s tehát ne három de csak két és fél esztendeig szolgáljanak, mi által ily tetemes megtakarítás volna eszközölhető , talán komolyan opponálnak ? Épen nem ; az egész csak párttaktika, truttpolitika. Az osztrák alkotmányhű párt, mely a delegációkban többségben van, hetek óta alkudozik egy kompromisszum felett a kormánynyal és a főrendiekkel, s e kulisszák mögötti alkudozásban késznek nyilatkozott az egész hadügyi költségvetést levonás és változtatás nélkül, — csak némi csekély módosítással — amennyiben a krakkói és pólai várépítési költségeket több évre megosztani kívánta volna — elfogadni, ha a főrendek az alkotmánypárttal Taaffe gróf megbuktatására egyesülnek. Ezen intrika felsült, a kompromiszszum nem jött létre. Már most a derék alkotmánypárti képviselők mérgükben neki estek , tegnap vasárnap — mert szombaton este dűlt dugába a kompromisszum — neki kezdtek ismét opponálni és törültek amennyit csak törülhettek. De ez csak demonstráció akar lenni és nem megtakarítás, mert mint említek, már ki van csinálva, hogy a kormánynak többsége biztos. Az osztrák alkotmánypárt takarékossága tehát a delegációban sem őszinte, sem pedig hasznos. Mégis örvendünk neki, mert habár így a milliók kidobatnak, reméljük, hogy legalább néhány százezer megtakaríttatik s legalább, azon öszszegek, melyeket a magyar delegáció az extraordináriumban törülni fog, az üzenetváltásnál megmaradnak azért, mert közös szavazásnál az osztrák ellenzék valószínűleg a kisebb összegre fogna szavazni. Veszett fejszének nyele is jó, ha akad. A „PESTI HÍRLAP“ TARCÁJA, Falusi temető a halottak ünnepén. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. Az elköltözöttek városában vagyok a kerepesi utón kivül. A holtaknak ma elfogadó napjuk van, fogadják az élők látogatását, koszorúit, könyeit. Körülöttem vásári tolongás, elfojtott sóhaj, hangos zokogás, lármás jajveszéklés, kérkedő kacér fájdalom. A sírokon egész kertek díszes élővirágból, pompás koszorúk, színes mécsek, fősz angyalok. Egy sírbolt előtt állok, melynek feldíszítése bármely színpadi rendezőnek is becsületére vállnék. Bámulom a pompát, s feledem kér-dezni, ki volt a halott, kit még halála után is igy tisztelnek meg a túlélők. Körülöttem mindenfelé a hit, a név, a gazdagság nagyjai nyugodszák örök álmukat és részesülnek — a sok ízben talán elkésett, — hódolat és elismerés adójában. Lelkemet nem érinti mind e fény, mindezen látványosság. Most, az év ezen egyetlen napján, mely a drága halottaknak van szentelve, szeretne egyedül lenni emlékeivel, fájdalmával, kegyeletes érzelmeivel. Túlcsapong a felcicomázott dombokon, át a márvány sírköveken, s a messze távolban keres egy kis falut, melynek végén óriási fák sötét árnyában, kis temetőben megpihen. A falusi temetőnek nincsenek színes mécsei, virágdíszítése, tolongó látogatói. Csendes az, mint egész éven át, titokzatosan suttog a szél és kergeti a zörgő falevelet egyik sírról a másikra, mint üzenetet a túlvilágról. Nincsenek országos halottai e temetőnek, szerény emberek pihennek itt, s pihenésük édes és mély, mert életükben csak úgy váltakozott fájdalom, küzdés, csalódás, mintha hírük meszsze túlhatott volna a kis falu határán. Itt egy bedőlt sirhalom. Jól emlékszem még a temetésre . . . egyszerű volt s dísztelen. Egy koldusasszony vánszorgott a faluba betegen, csecsemővel karjai között. Házról-házra bekopogtatott menhelyért, kiűzték mindenütt. Végre egy istállóban összerogyott s haldokolva, s könyörgött, hogy gyermekét ne hagyják éhen ■ elveszni. Meghalt. Gyermeke felnőtt, szép tér- s metű, tüzes szemű leány lett belőle, kit szépesége elszédített, s belesodort abba az örvénybe, melyből nincs menekvés. Ha a fővárosban lenne csirhalom, bizonyára sietett volna anyjának nyugvóhelyét koszorúkkal borítani a leány, s minden imádója tett volna legalább egy virágot az aranyos rácsra ... de itt senki sem látja, senki sem ismeri, jeltelen marad a dudvás, s bedőlt sir. A forgószél tovább játszik a lehullt leve-lekkel, s azokat egy másik sirra sodorja. Rozs- damarta vaskereszten francia felirat. Kiűzetve : hazájából politikai elveiért, mint nevelő jött fajunkba a francia ifjú. Távol honától, rokonaitól, barátaitól, mint idegen hideg földbe átültetett délövi csemete, elsatnyult, elhervadt és egy utolsó imá-val hálátlan hazájáért njakán lehelte ki lelkét, mely dacolva a tilalommal régen visszakalanddozott talán elhagyott tűzhelyéhez s enyeteg busongó szeretteivel, mig csontjai érzéketlenül porladnak az idegen hantok alatt, termékenyítve azokat a szent szabadság eszméivel. A vaskeresztet rajongó magyar honfiak emelték az idegen elvtársnak. Azóta Franciaországban diadalra jutott az eszme, s a magyarországi kis faluban rozsda marja a bajnok sírkeresztjét. A legtöbb simák korhadt fejfája van, s mellette jobbra balra óriási fák emelkednek Temetéskor bonyáztatva ültették ide mindhármat. A fejfa elkorhad, elpusztul; a csemeték felnőnek és erdő lesz belőlük, melynek koronái között hallkan suttogó szellővé lesz az árvák, az özvegy, az anya panasza. Az itt nyugvó halottak mind egyszerű földmivelők voltak, emberi gyarlóságokkal, emberi erényekkel. Születtek, nyomorogtak, meghaltak, s nyomot maguk után nem hagytak. Soha sem jutott eszükbe a kérdés : „miért is van mind e küzdés ?“ Nem értek rá. Reggeltől estig a munka súlya alatt görnyedtek, s éjjel oly édesen körülfogta elméjüket az álom, hogy gondolkozni nem maradt idejük. Utánuk gyermekeik fogták kezükbe az eke szarvát, a kapa nyelét és azzal egyetlen szellemi öröküket, a haza lángoló szeretetét. S majd ők is követik az öregeket a csendes temetőbe egy nyomorteljes élet végén, s gyermekeik és unokáik szintén beledőlnek hideg sírjaikba, melyeket csakhamar bemódosít a feledés. Falun nincs idő az érzelgésre. Mindenki kisírja fájdalmát egyszer s mindenkorra, aztán folytatja a munkát és feledi a halottakat. Azért Mai számiuk 8 oldalt tartalmaz.