Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)

1880-11-08 / 309. szám

Budapest, 1880. //. évf. 309. szám (6­5.9. } Hétfő, november 8. . 1 ........■■ i.m«TM„ , „ , l1'”1 ................... .......................................... .........WC** Wl«!——............... ...............hg. Előfizetési árak Szerkesztési iroda:­­ képez heti melléklettel együtt i ^Bflk H| Hj Bidapestei, tWct s‘.m 7., I. «3. t, jegyedeTM::::2M : ILJ& ff” f||| ■ H n jf |n|■ A ff% Airr •*“ —»: Egy hur» .. 1 „ 20 „ Kpar IjsL» \||&. H H Mi jg||gjpp Igj SjB IsjLJB K4fthritok Tiuli nw ilitut H IP | H nini Bkwr Kiadóhivatal: Vidéken & kr. ||| ffMjffll Baj ■ M 8H M EU S3 BL_ BB ■ Budapest, nádor ute» 1 »*„ --------- Ki Balga» EH BB BB Mjy Bi 1S9 BB HHBB^vB HL u tiseieu.«»­­• »u, * kipes melléklet külön: _____ ter:.:::::4« POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések Megyedévre.............. 1 ” r \j j * kiadóhivatalban Tétetnek SaL. Százalék nem adatik. SZÉPIRODALMI KÉPES HETI MELLÉKLETTEL. ■' ^------------1—..................... - - ______________—miiiiii'iiii. ■ i k­aptár I LÁTNIVALÓK. képtár, vasárnapokon d. e. 10­­1-ig fölváltva Heti tdriulat tárlata. (Sngir­at, saját dif megtekinthető.­­ K­h­ágóhid­a­c& a r­­­a a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig hás.) - Hagyar tudományon akft* voksári­at végén a vám mellett. - Tárét« Xlétto Vathalítu« • fWtfrtaA Nemaet­ mniemn. (Museum-körut.) minden hétköznepon 9­1-ig. - Oruágoi démia. (Ferenc Jóseef-tér saját hás.) — kán e régi a vároaház-téren, u ij a Lápét. _ «. 8 ' I Nyitva: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Essterházy-féle) as akadémia palo- sparmanem­. (Bugár-ut, a képsömű­vé- utcában 34. as. a. - Táróés vigadd » protestáns: trottíned a termésset- ég néprajzi-tár, kedden és pente­ tájában. Nyitva: vasárnap, »Bordán és pánte­­sseti társulat kása.) - Királyi Tár­ét (redoute) am aldonaseren.­­ illatkert )) görög-orosz : Nestor ken as ásványtár, szerdán de asombaton a ken 9—1-ig. — Ortsiigot képiőmelvé* Tárkert Budán, az udvar távollátában mint a városligetben. A mai szám tartalma: Polikai lacikonyha. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Párisi levél. — Les dieux, s’en vont. — Német sajtónk és a külföld. — Fejedelmi mésallisnceok. — Jelenet egy még meg nem írt vígjátékról. — Táviratok. — Ős­zi ló­versenyek. — Napi hírek. — Törv. csarnok. — Közg. hírek. — Szinlapok. — Tárca. Apró arcképek az ügy­védi kamarából. — Regény­csarnok . Egy párisi gamin utazása a föld körül. — Törv. értesítő.­­— Hirdetések. Politikai lacikonyha. Szabad a vásár. Budapesten megkezdődött a politikai évad s a miniszterek, képviselők és újságírók, a kaszinó és a klubbok erősen dol­goznak, korteskednek és pártoskodnak. Itt van az udvar, a delegáció, újra elkezdődött az or­szággyűlés, folyik az intrika mindenfelé. A főintrikusok Andrássy és Tisza a kor­mánypárton Sennyey és Bittó az ellenzéken. De minden párt kebelén belül is foly az áská­­lódás és Verhovay, Szilágyi Dezső, vagy Hor­váth Gyula urak sem tétlenek. Megérzik a le­vegőn, hogy közelednek a választások, s meg­látszik, a kormányférfiakon, hogy 1'*­ külpolitikai események készülnek s azért lesznek a válasz­tások tavaszszal, hogy legyen a kormánynak parlamentje a nyáron, melylyel lehessen nem­csak egeret fogatni, de törököt is. Andrássy nagyon szeretne megint külügy­miniszter lenni. Haymerlét, kit még mindig hely­tartójának tekint, mert ily szándékkal tette őt hivatalába, ki akarná buktatni székéből, s e munkát a delegációk által szeretné végeztetni. Csakhogy a delegációk nem igen alkalmasak miniszterbuktatásra, Haymerle pedig épen nem hajlandó Andrássy kedvéért megbukni. Az osz­trák delegációban sikereket aratott, s nyilatko­zatai a külföldön kedvezőn fogadtattak; most a magyar delegációt, melyben Andrássynak pártja van, küldik ellene, azonban alighanem ezen vi­har is elmúlik hajótörés nélkül. Haymerle ugyanis a magyar delegációban némaságra van kényszerítve s helyette Kállay tartozik hallani, érteni és beszélni: ezen süketnéma szerep ez­úttal a közös külügyminiszternek igen hasznos titkos ellenfele Andrássy és ennek hajtóival szemben. Hogy mért bukjék meg Haymerre, azt voltakép senki meg nem mondhatja, mert a mi hiba a Keleten történt, a berlini szerződés a bosnyák foglalás, a megoldatlan kérdések, az mind Andrássy műve . Hay­merle tőle örökölte a helyzetet úgy a mint van, kivéve, hogy Angliában Beaconsfield megbukott és Gladstone következett, de erről Haymerle nem­ tehet. Sze­gény Haymerle még nem tett se jót, se roszat, olyan mint a bűnbak, kit az ember saját vét­keiért vet oda áldozatul. Haymerléről egyebet nem tudunk, mint vallott nézeteit ismerjük s ezekből okot a bizalmatlanságra sokkal kevésbé meríthetünk, mint Andrássy tetteiből. Arról is folyt szóbeszéd, hogy Andrássy le­gyen magyar miniszterelnök. Nagyon megun­hatta a terebesi nyugalmat. Az „Egyetértés“ elbeszélése szerint Tisza hajlandónak nyilatko­zott Andrássy javára visszalépni, de ez a nagy­lelkű ajánlatot el nem fogadta, ellenben Szapá­­ryt jelölte ki Tisza Kálmán utódjául. A dolog tán nem egészen úgy áll. Hogy Andrássy Tiszát nem bánja, ha menne az tény, mert hogy nem ragaszkodik hozzá és lejárt nagyságnak tekinti nem is titkolja, az is való, hogy a magyar miniszterelnökséget nem am­­bicionálja. — Nagy Sándornak Macedonia kicsiny — ő ismét külügyminiszter szeretne lenni, de hogy Tisza akár Andrássy akár Sza­­páry kedvéért visszavonulni hajlandó volna, abban nincs semmi okszerűség és valószínűség. Ellenkezőleg Tisza készül a választásokra s e régből egy csomó „népszerű“ törvényjavaslat­tal lép az országgyűlés elé, hogy port hintsen a választók szemébe és lefőzvén az ellenzéket maga részére hódítsa a közhangulatot. E tör­vényjavaslatok vasúti és adóreformok: Tisza Kálmán ismeri az emberek hibáját és realisz­tikus ígéretekkel korteskedik. Már hogy Szapáry Gyula gróf szeretne a a fúzió segélyével magyar miniszterelnökké lenni, az szent igaz. A mérsékelt ellenzék most kezd gondol­kozni azon, hogy mit tévő legyen ? A szétszórt csapatokat Bittó István kívánja egyesíteni. Pár­tot akar teremteni a pártokból és frakciókból társadalmi úton. Közös klubbot akar, hol a pár­­tonkívüliek és egyesült ellenzékiek együtt ta­nácskozzanak a kormány ellen követendő maguk­­tartása felett a házban és a nem közjogi ellen­zék érdekeinek megóvásáról intézkedjenek a választásoknál. E közös ellenzéki klubb aligha­nem létre fog jönni, s minthogy közös Prog­ramm nem kívántatik, voltakép az egész mér­sékelt ellenzék pártonkívüliekből fog állni. Sennyey Pál báró lesz a vezér, ha be­széde, melyet tartani fog, a pártemberek tet­szését meg fogja nyerni? Sennyey nagyon ké­szül az akcióra. Széll Kálmán cm­erator még mindig nincs Budapesten. A szélső balpárton ismét nagyot lendített előre Simonyi Lajos báró lemondása. Simonyi Lajostól ered a szó, melyet ma székiben beszél­nek róla, hogy mondá : „Utat a szélső­­­balnak !“ Van tehát a vásáron : Andrássy-párt, Ti­­sza-párt, mérsékelt ellenzék, szélsőbal és e pár­tok különböző árnyalatai a választók vá­­laszszatok. Nem hiába a zörög a levél, mamija egy régi közmondás. A közmondások igazat szólnak, tartja a nép, de igazán nem tudjuk, mit tartsunk mi azon hí­rekről, melyeket Haymerle báró közelálló bukása felől terjesztgetnek. Alig néhány nap előtt értesítette egy párisi táviratunk­­. olvasóinkat a „Gaulois“ azon berlini fiai számunk­­ oldalt tartozaa. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Apró arcképek az ügyvédi kamarából. A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. VIII. Közlemény. Dr. Friedmann Bernát. Nem nagyobb, mint egy notiz-plajbász. A feje akkora, mint egy gombostű, de azért elég tudomány szorult bele, úgy hogy abból az ügyvédi kamara több tagjának bátran adhatna kölcsön és még is maradna neki. Füzesséry és Friedmann vagy Eduárd és Kunigunda. Ha nagy gazember ül a vádlottak padján, akkor bizonyos, hogy vagy Füzesséry, vagy dr. Friedmann rontja tüdejét érte. Eisenblath Náthán konfliktusba jött a fé­ny­ező-törvény­székkel. A büntető törvény máso­dik részének majdnem minden paragrafusa ellen vétett. Lopott, csalt, sikkasztott, hamisított, zsa­rolt és tudja isten mit nem követett még el. Az ügyésznek kétszer is kiszárad a torka, míg a cudarságok hosszú lajstromát elősorolhatja, de azért Eisenblathnak egy szál haja sem görbül meg. Dr. Friedmann feláll a tintatartó tetejére és a „tisztelt védenc úr“ mellett olyan beszédet ereszt meg, hogy mire befejezi, az alanyi, tárgyi tényálladék, bizonyíték hiányával és két mázsa enyhítő körülmény elsorolásával, olyan fé­nyesre lubickolta Eisenblath becsületét, hogy nem csak a teljes felmentésért esedezik, hanem némi kárpótlásul a kiállott vizsgálati fogságért, azt is követeli, hogy védence mellére, az­­ ügyész tűzze fel a becsületrend keresztjét. És ha mindezek dacára megtörténik, hogy­­ a védenc arra rásóznak egy pár esztendőt, hát , akkor appellál, semiséget informál, hogy csak úgy csurog az izzadság pici homlokáról. És az informálásban is túltesz valamennyi fiskálison. Dacára, hogy most minden felsőbb bírónál ki van írva, miszerint: e házban a há­­j­zalás, koldulás, sípládávali játszás és i­n­for­m­á­l­á­s tilos és némely táblai bíró az ajtókat Wertheim lakattal, az ablakokat pedig vasrá­­j­csozattal­­ látja el, sőt torlaszokat is emel,­­ csakhogy ügyvéd be ne tegye lábát hozzá in­formálni, a kis Friedmann mégis behatol. Talál­­ ő mindig olyan hasadékocskát az ajtón vagy az­­ ablakon, melyen bebújhat. Mégis informálja az­tán a referenst vagy a szavazó bírót úgy, hogy jobban se kell. Elmondja a kódext az első paragrafustól az utolsóig, citálja Csemegi indo­kait, Schnierer kommentárját, Bernett, Carafat, Pauler valamennyi rendeleteit és ráadásul még a „Büntetőjogtárából“ néhány döntvénnyel is meg­toldja az információt és mire aztán befejezi , az igaz, hogy a bűnügyből semmit sem tud a bíró — de a praelekciónak mégis hasznát vette, mert most legalább elmondhatja, hogy ne egy­­s­z­e­r jól átvette az egész büntetőtörvényt, az arra vonatkozó rendeletekkel együtt. Vannak ügyvédek és — sub rosa meg­mondhatom — hogy nem csekély azoknak száma, a­kik előleget kérnek a féltől, de ér­dekében nem tesznek semmit és ha az elfogy, ismét előleget kérnek és ismét nem tesznek semmit. Dr. Friedmann dicséretére legyen mondva, nem tartozik ebbe a kategóriába. Sőt ellenke­zőleg, ő még többet is tesz a védencéért, mint kellene, mit legjobban illusztrál az a körülmény, hogy a múlt hetekben, midőn egyik kliensének bűnügyét referálták a ki­. táblánál — bár a perrendtartás lakatot szab az auditorium szá­jára — ő úgy bele­szólt a referádóba, hogy az elnöktől kezdve a tanács jegyzőig, ha­nyattvágódott mindegyik. El is érte a beleszólással célját, mert épen ezen szokatlan jogorvoslat folytán lett az első bírósági ítélet feloldva. Hogy hány mákvirágot rántott már ki a hínárból maga sem tudja, de hogy egy új boszniai hadjáratra való ármádiát lehetne a jó madarakból kiállítani, az éppenséggel nem fog túlzásnak látszani, mikor az ezredik ha­mis bukással párosult vádlottért elmondott véd­­beszéd jubileumát ülte meg taval. Már most hol vannak a többi csalók, tolvajok, sikkasz­­tók és a dii majorum gentium tudniillik krach-

Next