Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)
1880-11-21 / 322. szám
Budapest, 7S80. fi, évf. 322. szám (672. ) Vasárnap november 21. Előfizetési árak —Szerkesztési iroda, ■ képe« heti melléklettel egyebt ÉPSll H H Benpe.ten, nidor-utc* 1.,l.«. évre....14 frt — kr« Ilii «MB»»« .mflui Mn« . «§11 |H ...m kova a lap szellőim részét illető Huiadik ?é.térre............... 7 „ — „ HSj Bui raw km Rfi Sin BPlk kSeleraany Inteeende. |:: IS: PtrTI MIO! IO ‘SSilT £§ if I I i§I || Mi *§mW* Kiadóhivatal: Vidéken 5 kr. |gg Hags* «Sajif |§f g§ n a n H m mLim I tndepest, lUor-Btea 7. fi. um Hl IB HIH H hHB JH^aH H *■ «isfi»uaa* i n, * képes melléklet külön: _______ mmétén rcatko.* f.u«awi»s POLITIKAI NAPILAP. Sék4'mrd?t£'________SZÉPIRODALMI KÉPES HETI MELLÉKLETTEfe^^ ffcgUL 1--------—ÜL"' I« müi^——bbümmím—— i , ' i kapták ! LÁTNIVALÓK. ▼márnapokon d. e. 10-11* fSzváhm sieti t Arial at tArlaia. (Sigárit, saját di* megtekinthető. _ KörvitgCbítf , M, ru . * K7UJt«mények valamelyike ; a könyvtár pedig bál.) - Ungjir tudományos ska* rokaáriut végén a vám mellett. - VAr«*».Vasárnap katholikus : B. assz. beav. a miJ^ T• ?££!SjaPitTSIÍSlíá hétV.napon al-ig. - OrHágoi démia. (Ferenc Jémeel-tér lajAt hám) - bAs a régi e vár oahás-téren, u ij kLipé* nintpfltAna • Tt abjv haazI 1 .csütörtökön képtár (Baaterhány-féle) ai akadémia palo- Iparmúzeum. (8agár-nt, a képzömüvé- utcában U. an. a. - VÁront triaradost „ protestáns. B. a837. beav. a természet- és néprajzi-tár ; kedden éa pénte- teában. Nyitva: vasárnap, aaerdán és pénte- aaeti uraulat kána.) - HírAlyl vár és (redeuU) u alduaaeron. - Állatkor. ., görög-orosz: Anesyphor | ** aaványtar, szerdán és szombaton iken 9—1-ig. - Orixdgoi képzőmilvér várkert Budán, in udvar távollétében mini városligetben. ,mjs_imsmmmmmmm—mxmmmummu—m—ummmmm _t A magyar irodalom ünnepe. A magyar nemzet irodalmának köszöni fennmaradását, újjászületését. Mikor a kormány Bécsben lakott, az országgyűlés Pozsonyban székelt, a törvények latinul szóltak, a főnemesség németül beszélt, tetszhalott volt a nemzet, felébresztő a dal. Magyarul hangzott az ének, akkor akik hallották észrevették, hogy ők magyarok. A költészet szülte a magyar hazafiságot, a hazafiság teremtette a magyar szabadságot, a szabadság szülte a magyar államot. A költőknek több érdemök van a magyar haza kürill, mint az államférfiaknak. Az irodalom nagyobb szolgálatokat tett a nemzetnek, mint a politika. Csalódást, kínszenvedést, nyomort, és veszedelmet szereztek és szereznek a politikusok a honnak és népének s bánattal tekintünk vissza a gyászos múltba, aggódva nézünk előre a kétes jövőbe. Ellenben gyönyört okoz a költészet, dicsőséget áraszt a hősökre, kik a hazát szerették s reget beszél a romokról, melyek az elköltözött nemzedékek harcait emlegetik; lelkes eszméket és forró szerelmet tanít az ifjúságnak, hogy nemesül érezve, élni tanuljon a hazának és emberiségnek; megjósolja a nemzet sorsát, mert századokra alkot előre műveket, nyelvet, érzést, törekvést, jellemet. A legnagyobb társadalmi tényező a politikában — az irodalom. Az volt, az is lesz. És különösen a magyar nemzet, melynek nincsenek mérhetlen földei, mint az orosznak, végtelen tengerei, mint az angolnak, millió katonái, mint a németnek, egységes állama, mint a franciának : a magyar csak úgy boldogul, ha irodalma virágzik, mely megvédi nemzetiségét az idegen gyomtól, kifejti nemzeti szellemét magasra, műveltséget terjeszt a népben, erkölcsi és szellemi erőt kölcsönöz az egyeseknek és a köznek, hogy békében és háborúban, küzködve mindig nemzeti létéért saját honában és a külfölddel szemben, meg tudja védelmezni hármas sáncait: édes hangzatú nyelvét, béreövezte hazáját, büszke szabadságát. Ha kardja összetörött, szívének húrja nem szakad meg, él a nemzet, míg irodalma él. A magyarnak legfőbb kincse, mert legfőbb fegyvere nemzeti irodalma. Nemcsak feltámadását köszönheti annak, egész fejlődése, politikai és kultúrtörténete egy század óta jó részt az irodalom műve. Hanyatlásának az elmúlt évtizedben egyik oka és jele, hogy irodalmát elhanyagolta. Eszményi tartalom nélkül, nemesebb törekvés nélkül, nemzeti genius nélkül élte napjait durva realizmusban, csak pénzre vágyódva, hatalmat vadászva, hivatalt keresve. Irodalma lehanyatlott. Sivár volt neki a föld, száraz a levegő, állatiasak az emberek. Mégis a költészet nem tűnt el, az irodalom ínséggel küzdve dolgozott tovább, mint akkor, midőn még nem volt magyar állam és nem állott a tudományoknak palotája a Dunaparton. E szegény irodalom mostoha viszonyok közt is nemesebb maradt, mint a hatalom és pénz birtokában pazarló politika. Most is, mellőzve, feledve, lenézve, a magyar irodalom több jót mivelt, mint a magyar államférfiak, s a szerény magyar költők és írók nemesebb önérzettel tekinthetnek szegénységükre és alkotásaikra vissza, mert ők „ingyen“ szolgálták a hont s nem ártottak neki. Övék az érdem, hogy még él a hit a nép keblében. Ápoljátok az irodalmat költők és nemzet,, ne engedjétek tespedni, veszni. Ha szellemileg is elszegényedünk, mi marad nekünk ? Ötven éve múlt, hogy Kisfaludy Károly meghalt. Emlékét ünnepelik holnap Budapest, Győr, Pozsony és mely születését látta Tóth. Ez ünnepek a kegyelet koszorúit teszik sírjára annak, ki babérból fűzött koszorút saját halántékára. Lám ez irodalmi babér most is virít. Amit Kisfaludy Károly alkotott közkincs lett és az maradt máig. — A magyar drámát ő teremtette s a magyar színjáték a nemzeti nyelv terjesztésének , művelésének és a magyar szellem emelkedésének egyik leghathatósb eszköze lön. Magyar színházak emelkednek mindenfelé, magyar színészek játszanak az ország minden vidékén, magyar színdarabok teremnek egymás után, így dolgozik az irodalom. Az irodalmi ünnepélyek elismerést szavaznak az íróknak; a költőknek nemzet háláját, a szellem köznapszámosainak a nemzet buzdítását jelentik. Aranyat nem kérünk a nemzettől, a szíveket kérjük jutalomképen. A költő nem tud írni, ha nem szeret és nem szerettetik. — A tudományt lehet gondolni, a szépet érezni kell. Szépirodalom csak ott virulhat, hol a nemzetben meleg érzés honol. Ha a nemzet ismét szeretni fogja az irodalmat, akkor fog az irodalom teremthetni igazán szépet. Az irodalmi ünnepélyek arra valók, hogy a nemzetet az irodalommal egybe kapcsolják. Nem maradnak azok hatás nélkül az írókra, sem a közönségre. Ezen emelő kölcsönhatás ad nekik kultúrát és politikai jelentőséget. _____________ A mai szám tartalma: A magyar irodalom ünnepe. — Politikai hírek. — A kolosvári vérengzés cseh szemüvegen át. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Szinház és művészet. — Blaháné toborzása. — Szapáry gróf legújabb prése. — A zsidóhajsza Németországban. — Párisi divat. — Táviratok. — Napi hirek. — Nyilttér. — Az uj fogyasztási adók ellen. — Szinlapok. — Közg. hirek. — A budap. értéktőzsde. — Tárca : Fővárosi anabaptisták. — A mellékleten: Regénycsarnok . Egy párisi gammn utaása a föld körül. — A képviselőházból. — Hirdetések. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Fővárosi anabaptisták. (Ez is egy szakasz a majom természetrajzához.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Nem kell hinni, hogy az anabaptistákból csak az a nagy darab maradt volna hátra, aki a „Prófétában“ az „ad nos, ad salutarem uu undam“-ot énekli. Az érzelmes leydeni szabólegény sokkal jobban megalapítá az ő eklézsiáját , mit „Nadel und Zwirn“ , s az anabaptizáló Fipszeknek nem egyhamar fogy ki a czérnája. Például csak Budapesten is nem kevesebb, mint egy városi bizottság s egy fővárosi közmunkák tanácsa működik ernyedetlen buzgalommal a leydeni fipszianizmus hatósági propagálásán. Megkeresztelnek, kikeresztelnek, átkeresztelnek, össszevissza, agyba-főbe keresztelnek ezek mindent, ami az útjukba esik, kétszerháromszor is egymásután, hogy csupa Jordán vize az egész működésük. Most megint azt hallom, hogy egy-két becsületes keresztyén utca nevének akarnak nekiesni. A „Váci-utca“ legyen „Stefánia-utca“, a „Sugár-ut“ pedig „Andrássy-utta“ avancékoztassék. Mert hát a dolog úgy van, hogy a váciutca történeti megállapodottsága neve s a sugárút, mely egy eredeti és találó fogalmat vont az utcanevek körébe: semmiképen nem mozdítja elő azt a hatósági törekvést, hogy az ember lassan kint el ne tudjon igazodni Budapest útvesztőiben. Még nagyobb hibájuk, hogy a Bécs majmolásának oly szép virulásnak induló ügyét, semmiben nem szolgálják. Ami már igazán cudarság tőlük. Hiszen tudniok kellene a megátalkodott ósdi utcáknak, hogy Magyarország fővárosának nincs buzgóbb törekvése, mint tökéletesen átalakulni Bécs kaptájára Kezdik a civilizáló sangerek, folytatja a hatóság. Orfeum, Neue Welt, Colosseum, Dianna- Säale: a vándor múzsa vállain hozatnak le Bécsből, s az otthoni nagyok mintájára aprókat kölykeznek itt nekünk. Úgy kívánja a paritás. A bécsi gassenhauert, steierisch jodelt, és schweinerisch couplettet, azt is áttelepítik a király-utcára, s Budapest külső fiziognómiája, amint az a plakátumokban nyilatkozik, „semmi kívánni valót nem hagy hátra“ (még ezt a bor- szasztó mondatot sem) a bécsieskedés szempont- I jából. Egy idő óta ugyan kiszakadt a szusz a gassenhauerből, a steirisch jodli bennrekedt a werkliben. A népszínház magyar dalai zendülnek, pendülnek, nyikkannak úton-útfélen, a levegőt már visszahódítottuk, Budapest „hangjai“ magyarok. A német múzsa elpatkolt. A német „Längerei“-ok számára készül az útilapu. De Bécs hatósági majmolása a külsőségekben, csak úgy folyik, mint annakelőtte. Azon kezdték, hogy behozták nekünk először is a bécsi „Ring“-et. Parisnak vannak boulevardjai; Pétervárnak van prospektusa ; Berlinnek „hársfasora“ — Bécsnek Ringstrasse-je. Mindez ugyanannyi helyi sajátságnak felel meg. Mindig eredeti, mindig találó ott, ahol van. Bécs Ringje egy valóságos gyűrű a régi belváros körül, tehát igen szabatos topográfiai jelzés is azonkívül a német városépítési hagyománynak felel meg: a régi német városok egy vagy két „Ring“-ből (piactérből) állanak, amikből az utcák szétsugárzanak. Nálunk elneveztek belső körútnak oly utczaszereket, amik úgy hasonlítnak a körhöz, mint a sarkantyús csizma a Watermörderhez. Mindegy, ha egyszer Ringnek lenni kell. Az országút jó becsületes neve, nekünk parasztos volt; a váci-ut fi done is igaz ugyan, hogy még ötven esztendő múlva is váci-útnak és ország-utnak fogjuk mondani a különféle szentekről elkeresztelt Ringeket ; de hát éppen ez benne az eredeti: mind azzá keresztelni, ahogy soha senki nem fogja nevezni. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.