Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)

1880-11-21 / 322. szám

Budapest, 7S80. fi, évf. 322. szám­ (672. ) Vasárnap november 21. Előfizetési árak —Szerkesztési iroda, ■ képe« heti melléklettel egyebt­­ ÉPSll H H Benpe.ten, nidor-utc* 1.,l.«. évre....14 frt — kr« Ilii «MB»»« .­mflui Mn« . «§11 |H ...­­m kova a lap szellőim részét illető Huiadik ?é.térre............... 7 „ — „ HSj Bui raw km Rfi Sin BPlk kSeleraany Inteeende. |:: IS: PtrTI MIO! IO ‘SSilT £§ if I I i§I || Mi *§mW* Kiadóhivatal: Vidéken 5 kr. |gg Hags* «Sajif |§f g§ n a n H m mLim I tndepest, lUor-Btea 7. fi. um Hl IB HIH H hHB JH^aH H *■ «isfi»uaa* i n, * képes melléklet külön: _______ mmétén rcatko.* f.u«awi»s POLITIKAI NAPILAP. Sék4'mr­d?t£'________SZÉPIRODALMI KÉPES HETI MELLÉKLETTEfe^^ ffcgUL 1--------—ÜL"' I« müi^——bbümmím—— i , ' i k­apták ! LÁTNIVALÓK. ▼márnapokon d. e. 10-1­1* fSzváhm sieti t Arial at tArlaia. (Sigár­it, saját di* megtekinthető. _ Kö­rvitgCbítf , M, ru . * K7UJt«mények valamelyike ; a könyvtár pedig bál.) - Ungjir tudományos ska* rokaári­ut végén a vám mellett. - VAr«*».­Vasárnap katholikus : B. assz. beav. a m­iJ^ T• ?££!SjaPitTSIÍSlíá hétV.napon a­l-ig. - OrHágoi démia. (Ferenc Jémeel-tér lajAt hám) - bAs a régi e vár oahás-téren, u ij k­Lipé* nintpfltAna • Tt abjv haaz­I 1 .csütörtökön képtár (Baaterhány-féle) ai akadémia palo- Iparmúzeum. (8agár-nt, a képzömüvé- utcában U. an. a. - VÁront triaradost „ protestáns. B. a837. beav. a természet- és néprajzi-tár ; kedden éa pénte- teában. Nyitva: vasárnap, aaerdán és pénte- aaeti u­raulat kána.) - HírAlyl vár és (redeuU) u alduaaeron. - Állatkor. ., görög-orosz: Anesyphor | ** aaványtar, szerdán és szombaton i­ken 9—1-ig. - Orixdgoi képzőmilvér várkert Budán, in udvar távollétében min­­i városligetben. ,mjs_im­­­­smmmmmmm—mxmmmum­mu—m—ummmm­m _t A magyar irodalom ünnepe. A magyar nemzet irodalmának köszöni fennmaradását, újjászületését. Mikor a kormány Bécsben lakott, az országgyűlés Pozsonyban székelt, a törvények latinul szóltak, a főnemes­ség németül beszélt, tetszhalott volt a nemzet, fel­­ébresztő a dal. Magyarul hangzott az ének, akkor a­kik hallották észrevették, hogy ők magyarok. A költészet szülte a magyar hazafiságot, a hazafiság teremtette a magyar szabadságot, a szabadság szülte a magyar államot. A költőknek több érdemök van a magyar haza kürill, mint az államférfiaknak. Az iroda­lom nagyobb szolgálatokat tett a nemzetnek, mint a politika. Csalódást, kínszenvedést, nyo­mort, és veszedelmet szereztek és szereznek a politikusok a honnak és népének s bánattal te­kintünk vissza a gyászos múltba, aggódva nézünk előre a kétes jövőbe. Ellenben gyönyört okoz a költészet, dicsőséget áraszt a hősökre, kik a hazát szerették s reget beszél a romok­ról, melyek az elköltözött nemzedékek harcait emlegetik; lelkes eszméket és forró szerelmet tanít az ifjúságnak, hogy nemesül érezve, élni tanuljon a hazának és emberiségnek; megjó­solja a nemzet sorsát, mert századokra alkot előre műveket, nyelvet, érzést, törekvést, jellemet. A legnagyobb társadalmi tényező a politi­kában — az irodalom. Az volt, az is lesz. És különösen a magyar nemzet, melynek nincsenek mérhetlen földei, mint az orosznak, végtelen tengerei, mint az angolnak, millió ka­tonái, mint a németnek, egységes állama, mint a franciának : a magyar csak úgy boldogul, ha irodalma virágzik, mely megvédi nemzetisé­gét az idegen gyomt­ól, kifejti nemzeti szellemét magasra, műveltséget terjeszt a népben, erköl­csi és szellemi erőt kölcsönöz az egyeseknek és a köznek, hogy békében és háborúban, küzköd­­ve mindig nemzeti létéért saját honában és a külfölddel szemben, meg tudja védelmezni hár­mas sáncait: édes hangzatú nyelvét, béreövezte hazáját, büszke szabadságát. Ha kardja össze­törött, szívének húrja nem szakad meg, él a nemzet, míg irodalma él. A magyarnak legfőbb kincse, mert leg­főbb fegyvere nemzeti irodalma. Nemcsak feltá­madását köszönheti annak, egész fejlődése, po­litikai és kultúrtörténete egy század óta jó részt az irodalom műve. Hanyatlásának az elmúlt évtizedben egyik oka és jele, hogy irodalmát elhanyagolta. Esz­ményi tartalom nélkül, nemesebb törekvés nél­kül, nemzeti genius nélkül élte napjait durva realizmusban, csak pénzre vágyódva, hatalmat vadászva, hivatalt keresve. Irodalma lehanyatlott. Sivár volt neki a föld, száraz a levegő, állatiasak az emberek. Mégis a költészet nem tűnt el, az irodalom ín­séggel küzdve dolgozott tovább, mint akkor, midőn még nem volt magyar állam és nem ál­lott a tudományoknak palotája a Dunaparton. E szegény irodalom mostoha viszonyok közt is nemesebb maradt, mint a hatalom és pénz bir­tokában pazarló politika. Most is, mellőzve, feledve, lenézve, a magyar irodalom több jót mivelt, mint a magyar államférfiak, s a sze­rény magyar költők és írók nemesebb önérzet­tel tekinthetnek szegénységükre és alkotásaikra vissza, mert ők „ingyen“ szolgálták a hont s nem ártottak neki. Övék az érdem, hogy még él a hit a nép keblében. Ápoljátok az irodalmat költők és nemzet,, ne engedjétek tespedni, veszni. Ha szellemileg is elszegényedünk, mi marad nekünk ? Ötven éve múlt, hogy Kisfaludy Károly meghalt. Emlékét ünnepelik holnap Bu­dapest, Győr, Pozsony és mely születését látta Tóth. Ez ünnepek a kegyelet koszorúit teszik sírjára annak, ki babérból fűzött koszorút saját halántékára. Lám ez irodalmi babér most is virít. A­mit Kisfaludy Károly alkotott köz­kincs lett és az maradt máig. — A magyar drámát ő teremtette s a magyar színjáték a nemzeti nyelv terjesztésének , művelésének és a magyar szellem emelkedésé­nek egyik leghathatósb eszköze lön. Magyar színházak emelkednek mindenfelé, magyar szí­nészek játszanak az ország minden vidékén, magyar színdarabok teremnek egymás után, így dolgozik az irodalom. Az irodalmi ünnepélyek elismerést szavaz­nak az íróknak; a költőknek nemzet háláját, a szellem köznapszámosainak a nemzet buzdí­tását jelentik. Aranyat nem kérünk a nemzet­től, a szíveket kérjük jutalomképen. A költő nem tud írni, ha nem szeret és nem szerettetik. — A tudományt lehet gon­dolni, a szépet érezni kell. Szépirodalom csak ott virulhat, hol a nemzetben meleg érzés honol. Ha a nemzet ismét szeretni fogja az iro­dalmat, akkor fog az irodalom teremthetni iga­zán szépet. Az irodalmi ünnepélyek arra valók, hogy a nemzetet az irodalommal egybe kap­csolják. Nem maradnak azok hatás nélkül az írókra, sem a közönségre. Ezen emelő kölcsön­hatás ad nekik kultúrát és politikai jelen­tőséget. _____________ A mai szám tartalma: A magyar irodalom ünnepe. — Politikai hírek. — A kolosvári vérengzés cseh szemüvegen át. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Szinház és művészet. — Blaháné toborzása. — Szapáry gróf legújabb prése. — A zsidóhajsza Németországban. — Párisi divat. — Táv­iratok. — Napi hirek. — Nyilttér. — Az uj fogyasztási adók ellen. — Szinlapok. — Közg. hirek. — A budap. értéktőzsde. — Tárca : Fővárosi anabaptisták. — A mellékleten: Regény­csarnok . Egy párisi gammn utaása a föld körül. — A képviselőházból. — Hirdetések. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Fővárosi anabaptisták. (Ez is egy szakasz a majom természetrajzához.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Nem kell hinni, hogy az anabaptistákból csak az a nagy darab maradt volna hátra, aki a „Prófétában“ az „ad nos, ad salutarem u­u­ undam“-ot énekli. Az érzelmes leydeni szabólegény sokkal jobban megalapítá az ő eklézsiáját , mit „Na­del und Zwirn“ , s az anabaptizáló Fipszeknek nem egyhamar fogy ki a czérnája. Például csak Budapesten is nem­ kevesebb, mint egy városi bizottság s egy fővárosi köz­munkák tanácsa működik ernyedetlen buzgalommal a­ leydeni fipszianizmus hatósági propagálásán. Megkeresztelnek, kikeresztelnek, átkeresz­telnek, össszevissza, agyba-főbe keresztelnek ezek mindent, ami az útjukba esik, kétszer­­háromszor is egymásután, hogy csupa Jordán vize az egész működésük. Most megint azt hallom, hogy egy-két becsületes keresztyén utca nevének akarnak nekiesni. A „Váci-utca“ legyen „Stefánia-utca“, a „Sugár-ut“ pedig „Andrássy-utta“ avancék­oz­­tassék. Mert hát a dolog úgy van, hogy a váci­utca történeti megállapodottsága neve s a sugár­­út, mely egy eredeti és találó fogalmat vont az utca­nevek körébe: semmiképen nem mozdítja elő azt a hatósági törekvést, hogy az ember lassan kint el ne tudjon igazodni Budapest út­vesztőiben. Még nagyobb hibájuk, hogy a Bécs majmolásának oly szép virulásnak induló ügyét, semmiben nem szolgálják. Ami már igazán cudarság tőlük. Hiszen tudniok kellene a megátalkodott ósdi utcáknak, hogy Magyarország fővárosának nincs buzgóbb törekvése, mint tökéletesen átala­kulni Bécs kaptájára Kezdik a civilizáló sangerek, folytatja a hatóság. Orfeum, Neue­ Welt, Colosseum, Dianna- Säale: a vándor múzsa vállain hozatnak le Bécsből, s az otthoni nagyok mintájára aprókat kölykeznek itt nekünk. Úgy kívánja a paritás. A bécsi gassenhauert, steierisch jodelt, és schweinerisch couplettet, azt is áttelepítik a király-utcára, s Budapest külső fiziognómiája, amint az a plakátumokban nyilatkozik, „semmi kívánni valót nem hagy hátra“ (még ezt a bor- s­zasztó mondatot sem) a bécsieskedés szempont- I jából. Egy idő óta ugyan kiszakadt a szusz a gassenhauerből, a steirisch jodli bennrekedt a werkliben. A népszínház magyar dalai zendül­­nek, pendülnek, nyikkannak úton-útfélen, a le­vegőt már visszahódítottuk, Budapest „hangjai“ magyarok. A német múzsa elpatkolt. A német „Längerei“-ok számára készül az útilapu. De Bécs hatósági majmolása a külsősé­gekben,­­ csak úgy folyik, mint annakelőtte. Azon kezdték, hogy behozták nekünk elő­ször is a bécsi „Ring“-et. Parisnak vannak boule­­vardjai; Pétervárnak van prospektusa ; Berlinnek „hársfasora“ — Bécsnek Ringstrasse-je. Mindez ugyanannyi helyi sajátságnak felel meg. Mindig eredeti, mindig találó ott, a­hol van. Bécs Ringj­e egy valóságos gyűrű a régi belváros körül, tehát igen szabatos topográfiai jelzés i­s azonkívül a német város­építési hagyomány­nak felel meg: a régi német városok egy vagy két „Ring“-ből (piactérből) állanak, amikből az utcák szétsugárzanak. Nálunk elneveztek belső körútnak oly utcza­­szereket, a­mik úgy hasonlítnak a körhöz, mint a sarkantyús csizma a Watermörderhez. Mindegy, ha egyszer Ringnek lenni kell. Az országút jó becsületes neve, nekünk parasz­tos volt; a váci-ut fi done i­s igaz ugyan, hogy még ötven esztendő múlva is váci-útnak és or­­szág-utnak fogjuk mondani a különféle szentek­ről elkeresztelt Ringeket ; de hát éppen ez benne az eredeti: mind azzá keresztelni, ahogy soha senki nem fogja nevezni. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next