Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-14 / 13. szám
r telmű megszorítását illeti, mely a földbirtokost kizárja e hitelpapír forgalmi köréből, az meg pláne egyértelmű a forgó tőkének a gazdaközönségtől való teljes elvonásával. Köszönjük alásan. A jelzálogot a birtok felére korlátozni, s azután a forgó tőke beszerzésének egyetlen most applikabilis eszközét is elvenni a gazdától : ugyan kérjük, hát hol vegyen most ez a boldogtalan beruházást vagy a gazdaság folytatására időközben szükséges tőkét, hacsak nem úgy lopja, vagy nem megy kézizáloggal az uzsoráshoz ? Ez nem jó orvosság. Ennél véghetetlenül jobbat és sikeresebbet hangoztat, sürget, követel az ország osztatlan közvéleménye már évek óta: a mezőgazdasági hitelügy rendezését. Mi e helyett inkább hitelügyi gyökeres reformot mondanánk. Csak ez képes a mát megmenteni a holnap számára ; csak ez viheti ki a középbirtokosságot a hínárból, hogy megtartassák a jövőnek. De ezt nem fogjuk elérni hat évig vajúdó, könyörületességre appelláló, irgalomból tengődő, s államilag nyomorult 500.000 forinttal szeme kitörült, végezetül pedig szerencsésen el Végh Ignácok nyavalyás, kölyök földhitelintézeti eszmékkel, melyek ínséges kinlódásátul az ember csikarást kap s minden koldustarisznya eszébe jut. Ide nagy állami eszközökkel létrehozott, s radikális orvoslásra teljesen képesített hitelnyitó intézmény szükséges, minden nyerészkedési küldetés nélkül. Egy intézet, mely egészen uj alapokon szervezve, s hatósági segédkezésre támaszkodva, községek szerint kutatva fel a birok- és hitelügyi viszonyokat , megállapítaná az egyes birtokosok hitelképességét s azt evidentiában tartaná, mint a bankok, a kereskedők és iparosokét. Egy intézet, mely az igy nyert biztos alapon nyújtaná a szükséges kimutatott s igazolt mértékéhez képest a birtokosoknak beruházásokra, jelzálogkölcsönt s időközi fedezetre határidős lejáratú kissebb összegeket, s ez utóbbi célra a váltó kiküszöbölésével, egy új hitelpapírt teremtene, mely 9—12— 18 hónapos lejárattal, a személyes hitelen alapulna s a váltó romboló következéseit nem zúdítaná a földbirtokosra. Akkor aztán csakugyan el lehet s el is kell venni a földbirtokostól a váltóképességet. Egy kegyetlenül szigorú uzsoratörvény, mely az uzsorát a legsúlyosabb beszámítási, s hivatalból üldözendő közbüntettek kathegóriájába sorozza, ez is oly előfeltétel, amely nélkül hasztalan minden vergődés a javulás felé. Amit nappal megépítünk, az uzsora éjjel lerontja, mint az arzsesi templom falát a rossz szellemek. A terményforgalom könnyítése s az ingatlanok forgalmának bizonyos fokig való megnehezítése, szintén javára válnék a középbirtok megtartásának. Mindenesetre sürgősen szükséges oly nemű törvényes intézkedés, mely a kényszereladásoknál a földbirtok elprédálásának elejét veszi. Erre az egész végrehajtási eljárás átalakításán kívül oly határozat volna szükséges, amely a bíróilag megállapított becsáron, vagy a becsárnak egy bizonyos magas hányadán való eladást meg nem engedi; a végrehajtást szenvedő félnek pedig, vagy jogot ad közrelicitálni, vagy pedig visszaváltási jogot biztosít neki az elért legmagasabb ár részletes lefizetése mellett. Ezek volnának a hitelügy rendezésének oly módozatai, melyek alkalmasak a középbirtok elpusztulásának gátat vetni. Bizony az egészen elmerült birtokos nem fog ezen a réven sem kiúszni. Ahol a birtok túl van terhelve, ahol a személyes hitel ki van merítve, ott a birtokosnak mint ilyennek menthetetlenül vége. De a félig eladósodott, a félig, vagy még azon is felül túlterhelt birtoku ember, még mindig jelentékeny részt menthet meg a hajótörésből s kisebb alapon szilárdabbul szervezkedhetik. És a kisebb vagyon intenzive kezelve többet ér az extenziv a parlagnál. A vagyonilag tönkre jutott középosztály, mint vagyontalan értelmiségnek megmentése más fejezet alá tartozik. Nehezebb feladat, de nem lehetetlen ; mindenesetre megérdemli a kísérletet. Az új pályakezdés megkönnyítése, az átmenet nehézségei közben biztató segítség, jó akarat a társadalom s az állam részéről sokat tehet e részben. Alkalmilag fogunk még erről szólani. E cikkünk keretén kívül esik. Itt csak ama feltételeket vizsgálhattuk, melyektől a középbirtok megmentését reméljük. S ha a Széchenyi Kálmán gróf nézeteit csak korlátolt mértékben és nagyon feltételesen fogadhatjuk is el , ez épen nem gátol a nemes gróf buzgalma elismerésében; s hogy e kérdést egyátalán vita alá hozta, már az is érdem. Szó szavat ád, eszme eszmét tisztit, adja Nagyszerű fáklyás menetet rögtönöztünk. Körüljártuk a félvárost, a nagy vásártért, a József-tért, s egyik sarokház erkélyén üdvözöltük eget rengető éljenekkel a honmentő férfiakat, az uj alkotmány megalkotóit. S az erkélyről leharsogott a világtalan óriásnak, Wesselényinek szentori hangja. Az a buzdító erő, az a lelkesítő tűz, mely ajkairól lezúgott, s visszhangzott a tágas tér házsorairól, lehatott a keblek mélyeibe s felgyujtá az érzelmeket a műveltebb osztály fiaiban ép úgy, mint a közrendnek nagy tömegében. E pillanatban nem létezett arisztokratikus kiüönködés a város lakói közt. Fáklyát vittünk, csóváltunk, írók és tanárok, iparosok és tisztviselők, napszámosok és háziurak, vegyest, testvéries összhangban. A mellettem álló zubbonyos munkás egyfelől, s atillás ügyvéd másfelől egyképen harsogtatták Eötvös és Wesselényi dicsőítését, s én én büszkének éreztem magamat, hogy Eötvös tiszteletére lobog kezemben a szövetnek. Oh, mi magasztos, főnként pillanatok voltak azok ! Ez üdvözlési estén ezer meg ezernyi szemből lepergő örömkönyűk ömleszték tulajdonképp e városban — a keresztvizet a pozsonyi Alkotmányműre. Ez este szövetkezteté együvé polgárral a polgárt, honfival a honfit. Ez este szentelé meg ünnepélyesen azt az eszmét , hogy jogokban, kötelmekben egyenlők vagyunk mindnyájan, s hogy mindenkinek annyi terhet kell vállalnia, amennyit bir, s oly szerepre vállalkoznia, amelyhez ért. És megalakult a törvény a nemzetőrségről! — Most kell elsősorban bebizonyulnia, hogy mindnyájan egyenlők vagyunk, hogy egyenlőn viseljük a terhet, s nem irtózunk az — egyenlő öltözettől, s a ránk eső szereptől! Vajha ne csalódtunk volna soha ! Megvolt a törvény, de a nemzetőrség nem léphetett életbe egy varázsütésre. Addig is, míg ez szervezkedett, helyét pótolták önkénytes légiók. Így alakult meg a konzervatív „Gyűlde“ csoportja, a „Halálfej“-légió, mely fekete csákó halálfej-jelvényt viselt azon kijelentett szándékkal, hogy mint Mátyás fekete serege vagy győz, vagy halva marad a téren, kegyelmet nem ad s nem fogad el. Legalább ily szavakból szőtt fénykörrel vették körül előzetesen az ő leendő hősiességöket. Az úri utcai Horváth-házban tanyáztak és tenyésztek a „feketeseregiek“ ; e ház tőszomszédságában, a Laffert-házban székelt évek óta a nemzeti kör, mely ez időben „Radikál-kör“ címet vett fel. Mint e kör tagja, természetesen én is a radikál-köri század egyik fegyverese levék, s minthogy egyik rokonom szeretett volna legalább hadnagy lenni, akképen korteskedett, hogy engem főhadnagygyá s őt csakugyan hadnagygyá választotta az alakuló század közgyűlése. Egyenruha, egyenlő fegyverzet nem kelle még ekkor ; elég, hogy megvolt a csapat. Atilla, kabát, fekete, szürke, kék vagy barna — mindegy : csak ott legyen a mellre tűzve a nemzetiszinü kokárda, tisztnek bal karját fogja körül csokorra kötött nemzetiszalag , megvan a harcos öltönye. Fegyvernek elég jó volt az egyvagy kétcsövű vadászpuska, egy-egy diszkard, fringia vagy gyikleső , kész a katona, kész a haza védője. Ily tarka-barka keverékkel gyülekeztünk aztán esténkint s indultunk őrjáratra s pihentünk a kijelölt őrtanyán. Adtak később katona-puskákat is, úgynevezett mangalétát, 15—16 fontosat, rozsdás, piszkos, ronda szerszámokat, aminőket éppen találtak a laktanyák lomtáraiban. Mindegy, csakhogy fegyver volt. Az a tudat, hogy fegyver van kezünkben, szörnyű bátorrá tette a csapatot, legalább mi elhitettük egymással, hogy szörnyű vitézek tudnánk lenni, ha rákerülne a sor. De azért mégis csak elsápadt egyik-másik hencegő hangú óriás, ha azt találtuk emlegetni, hogy még vérbe is kerülhet ez a szabadság. Zs, de se baj. Hisz nekünk csak a város csendjét és rendjét kell megóvnunk ! Itt csak nem lesz háború. Volt is rettenetes fegyelem a szakasz legénysége közt, míg egymást szivarral, borral, fekete kávéval traktálhatták; de mihelyt arra került, hogy holmi félreeső, piszkos utcákon kell taposni az éjféli sarat, már akkor csupa nyűgösködésben, zúgolódásban nyilatkozott a szubordináció. FESTI HÍRLAP 1881. január 14. isten, hogy az eszmecsere beható és általános legyen, s győzzön a legjobb! Csak azután testet is igy nyerjen az ige! A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 6 órakor Szontagh Pál (nógr.) elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a kormány részéről Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter és Kralicz Béla miniszteri tanácsos voltak jelen, tárgyaltatott a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módosításáról szóló törvényjavaslat. A munkáspárt és a szélsőbaloldal. A függetlenségi párt országos értekezletére, mely tudvalevőleg f. é. január 23-án kezdi meg tanácskozásait a fővárosban, az országos munkáspárt is küld képviselőket. A munkáspárt választmánya ugyanis legközelebb ülést tartván, ezen értekezleten való képviseltetésükre dr. Csillag Zsigmond és Csorba Géza urakat kérték fel, — mint a „II.“ írja. — A hadsereg felszereléséhez. A „Pol. Orr.“ lapja élén jelenti: Egy prágai lapnak a cs. kir. hadsereg felszereléséhez leendő messzemenő változásokról hozott híre, melyet több lap részben nagyon fantasztikus további kibővítéssel reprodukált, teljesen tévesnek bizonyul. Amint biztosan állíthatjuk, a közös hadügyminisztérium a hadsereg és harcképessége jól felfogott érdekében csak a legfontosabb ruházati kérdéssel, a lábbeli ügyével foglalkozik, melyre nézve csakugyan kimerítő kísérletek és beható tanulmányok léteznek. Felszerelési módosítások legközelebb igen szerény mértékben fognak beállani. Ezek a lovassági köpenynél a csuklya megszüntetésére s ebből folyólag az álló gallérnak fekvővé való alakítására szorítkoznak. Ha a közös hadügyminisztérium kötelességszerűen nem mulasztja el figyelmét a ruházati kérdésre is fordítani, úgy mégis épen nem gondol arra, hogy olyan felszerelési változásokat tervezzen, melyek, mint a lapokban közöltettek, sem a célszerűség és jó ízlés, még kevésbé pedig a jelen esetben kiválóan mérvadó anyagi viszonyok tekinteteinek meg nem felelnek. . A Boszniában és Herczegovillában elhelyezett csapatok csökkentéséről volt szó a napokban. E kérdést az az értekezlet is tárgyalta, amely a napokban Albrecht főherceg mellett tanácskozott. A „N. W. Tagblatt“ értesül, hogy a megszálló sereget nem fogják ebben az évben csökkenteni, hanem ezután is körülbelül 27.000 emberből fog állani, március és április hónapokban azonban nagyobb helyőrség-változás lesz, amely alkalommal föl fognak váltatni azok a csapatok, amelyek 1878. nyarán mentek Boszniába és Herczegovinába és részt vettek az akcióban. A következő csapatok fognak tehát távozni a megszállott területről : A prágai 1. vadász-zászlóalj, a belovári 16. Vezlar-ezred, a zombori 23. Alfoldi-ezred, az egri 60. Nagy-ezred, a soproni 76. Knebel-ezred és az eszéki 78. Lokcsevics-ezred. A vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter Kolbenheyer Ferenc, legközelebb Buziáson elhunyt miniszteri építész teendőivel ideiglenesen Wéber Antal építészt bizta meg. Pest megye közigazgatási bizottságának ülése. Pest megye közigazgatási bizottsága az új évben ma tartotta első ülését Szapáry István gróf főispán elnöklete alatt ; ez ülésben terjesztettek elő tehát a múlt év második feléről szóló, a szakminisztériumok szerint beosztott jelentések. POLITIKAI SZEMLE. A görög-török határkérdésre vonatkozólag leírni abban két figyelemreméltó jelentés fekszik