Pesti Hírlap, 1881. február (3. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-14 / 44. szám

l­ lammal szövetkezett banknak a földek és házak árát s mindazt, mit előlegképen kaptak a ka­matokkal együtt. De e rátafizetések is csak ak­kor kezdődhetnek, mikor az uj község már be van rendezve, tehát a harmadik termés után. Az államra igy se volna rossz üzlet a kincstári birtokok eladása s csakis igy lenne gazdaságilag és politikailag hasznos, másképen pedig, úgy a mint most terveztetik az államja­vak eladása — pénzügyi pazarlás és politikai bűn. Öt millió kedvéért e hibát elkövetni nem szabad : ezt bebizonyítá Kerkapoly, de vájjon megértették-e Tisza és Szapáry ? A főrendiház folyó he­ly-én délelőtt 11 óra­kor tartandó ülésében a gazdasági bizottság jelentése, a minisztérium jelentése a Deák Ferenc síremléke ügyé­ben és a csődtörvényjavaslat fog érdemleges tárgyalás alá vétetni. Erről a főrendiház távollevő tagjai az el­nökség által tisztelettel értesíttetnek. A köztisztviselők kvalifikációjáról szóló törvényjavaslat, ide értve mind az állami, mind a tör­vényhatósági tisztviselőket, a belügyminisztérium kebe­lében munkában van, sőt mint Tisza Kálmán miniszter­elnök a képviselőház közigazgatási bizottságának ülésén kijelenté, még ez országgyűlés folyama alatt készen is lesz, azt azonban — mint kijelenté — nem mondhatja, hogy elő is fog terjesztetni. A fővárosi állami rendőr­ség kvalifikációjáról való közelebbi rendelkezésnek a rendőrségi törvényjavaslatba való felvételét és ez okból ellenzi, miután, mint monda, amaz általános törvény az államrendőrségi tisztviselőkről is rendelkezni fog. Tanácsbeosztás 1881. évi február hó 15. és következő napjaira. I. T­a­n­á­c­s. Elnök : Országbíró. Bírák : Soltész Albert, Vértesy Sándor, Veke János, Kauhhofer József, Erdély Sándor. II. T­a­n­á­c­s. Elnök: Alehiek. Bírák : Pápay Károly, Masirevic Samu, Nagy ■Sámuel, Gáli József, Blaskovich István.­­ III. Tanács. Elnök : Tóth Lőrinc. Bírák : Láday Ágoston, Mersics Miklós, Németh Miklós, Lehoczky Kálmán, C'sóok Bálint, IV. Tanács. Elnök : Szabó Imre. Bírák : Manoilovich Emil, Szloboda­ Ferenc, Osváld Sándor, Oberschall Adolf, Sánta Gábor. V.­­t­­a­n­á­c­s. Elnök­: Soltész Albert. Bí­rák : Babos Kálmán, Elekes Pál, Barta Béla, Lacza József.­ ­■ POLITIKAI SZEMZE: opportunusnak tartá odahaza maradni, s nem képviselni a népgyűlésen Trieszt városát, noha ezt a triesztieknek megígérte. Így állván az ügy, nem kell tartanunk, hogy az olasz nép­vezérek bolonderiái válságos, sőt veszélyes hely­zetet teremtenek monarchiánk és Olaszország közt. A tegnapi sokadalomról következő tudósí­tás fekszik előttünk : Rég látott szóma oly heterogén elemekből álló gyülekezetet együtt, mint ez a népgyűlés volt. Részt vettek benne kisiparosok, szatócsok, parasz­tok, kézművesek, tanárok, ügyvédek, hírlapírók és­­ nők. Ez utóbbiak közt volt egy, ki a nők érdekeinek védelmére alakult társulatot védelmezte, s valódi hév­vel szónokolt a nők politikai jogai mellett. Egy szó­nok erre azzal vádolta a hölgyeket, hogy a Vatikán befolyása alatt állanak s azt monda, hogy egyetlen egy pap képes volna minden nőt a szabadelvű eszmék ellen felizgatni. Más szónok meg azt fejtegeté, hogy a nők csak az esetben részesülhetnek politikai jogokban, ha a férfiak a katonai terheket többé nem viselik. A vita során temérdek célzás tétetett a nők bizonyos állapo­tára, mi a népgyűlés ismételt zajos derültségét vonta maga után. Mindez azonban nem gátla a népgyű­­lést azon határozat kimondásában, hogy a nők emancipálandók, s egyenjogúsítandók a férfiakkal. Hosszú vita támadt azon fontos kérdés felett, váljon a meeting határozatai minő ünnepélyes módon hozassanak közhírré. El is fogadták nagy lelkesültség közepett az indítványt, hogy a határozatok ma d. u. 2 órakor a Capitolimnon hirdettessenek ki, antik szabás szerint. E modus proklam­andit azonban a kormány estre betiltotta. A népgyűlés nagy zajjal, türelmetlen ,­éhesek vagyunk“ kiáltások közt ért véget. Lám, mily ártatlan heccé zsugorodott ösz­­sze a mumus, melyet veszedelmesnek hittünk. Az egész sokadalom alatt az „irredentára“ csak egyszer történt célzás, mi ellen az elnök sietett óvást emelni, mert jól tudta a kormány hatá­rozatát, hogy mihelyt a szónokok Trieszt, Trient vagy Nizza ügyét kezdik feszegetni, a meeting legott feloszlattatik s folytatása betilta­­tatik. A népvezérek opportimusan viselék ma­gukat s a helyett, hogy monarchiánk ellen iz­gattak volna, a nőket emancipálták. A kedvte­léshez gratulálunk nekik mi is. Az angol kor­m­á­n­ynak meleg napja lesz a jövő héten. A konzervatívok ke­mény támadást készülnek intézni ellene. Lytton lord, India volt alkirálya rosszulási indítványt terjeszt elő s Salisbury, a volt külügyminiszter Nizzából csak azért utazik Londonba vissza, hogy a vitában részt vehessen. A kabinet hely­zete taktikailag is szörnyű hátrányos, mert a felső házban Granville lordé lesz nevében a ve­zérszerep, ki tudvalevőleg igen középszerű szó­nok, — a kabinet feje, Gladstone uram nem védheti személyesen politikáját, mert nem tagja a felsőháznak s igy ott nem is jelenhet meg. Ellenben a konzervatívok legkiválóbb parlamenti erői élükön Beaconsfield lorddal aránytalan szel­lemi túlerővel lesznek a kormány s a whigek felett. A támadás első­sorban Kandahar feladá­sáért intéztetek, mely Oroszország politikájának tett nagy szolgálatot a brit érdekek és főleg In­dia hátrányára. Bennünket a görög­ kérdés bonyodalmai mostanság csak másodsorban érintenek, azért ma dobjuk el magunktól e kérdés fonalait, úgyse jelenthetnénk róla egyebet a nagykövetek közt állítólag létre­jött megegyezés hírének cá­folásánál. Monarchiánk érdek-spbáráját közelebb éri ennél az a sokadalom, melyet tegnap óta az irredentisták és italianissimik R­ó­m­á­b­a­n tar­tanak. Hogy mit terveztek az olasz nyugtalan elemek e meetingre, mely természetű tüntetések lettek volna ott napirenden Garibaldi elnöklete alatt, ha a sajtó közbelépésére, római nagykö­vetünk felszólalására s az olasz kormány intéz­kedéseire e dolgok java el nem marad : ezt meg­­írtuk hetek előtt. A Cairoli-kabinet elég legáli­­san viselte magát irányunkban, midőn rendsza­bályaival a meetingnek monarchiánk ellen irány­zott élét elvette. Maga Garibaldi tábornok is ben excellál: halaszt, tagad, és infor­m­­á­l. Ez utóbbi nálunk kis nehézséggel jár, mert ha az ember például a királyi táblánál valamelyik tanács mind a 17 biráját meg akarja informál­­­ ni, abba beletelik egy hét. Az elnök Budán la­kik a Gellérthegy tájékán, az elő-­­ adó biró a s­z­á­z h­á­z végén, a többi bi-­­­rák pedig — csak a kúria közelében nem — szét-­­ szórva a külváros minden részében és mire az­tán a tanácsjegyzőkre kerül a sor, a szegény , konfortáblis gebe beadta már a derekát. E bajon Teleszky segíteni fog. Május 15-ikétől kezdve, ügyvédi irodájából a királyi tábla, legfőbb ítélőszék és a semmitőszék min­den birájának dolgozó szobájába telefon hálózat fog vezetni és igy a­mikor csak szüksége lesz, telefonon keresztül fogja a bírókat informálni. Ez aztán praktikus és kényelmes is lesz. És hogy Teleszky ezt keresztül fogja vinni, kétséget sem szenved, hisz nála van a hatalom, és most reperálván a perrendtar­tást, lesz gondja arra, hogy a saját kényelmére, még egy erre vonatkozó paragrafust is bele­foltozzon, sőt a­milyen nagy mester, még olyan paragrafust is ki fog fundálni, hogy az ügyvéd­nek ezentúl nem is kell eljárni az úgyis szűk bírói helyiségekbe, hanem onnan hazulról, t c- 1 e f o­n o­n keresztül dúdolhatja a tárgyaló bíró fülébe szükséges tagadásait. Don Diego: PESTI HIBZ.AF EGYLETEK és INTÉZETEK. — Az országos köznevelési egyesület m­a közgyűlést tartott Schwarcz Gyula elnöklete alatt. Első tárgya volt elnöknek érte­kezése : „A magyar irodalom helye az európai köz­művelődésben.“ E nagytudományú felolvasásból mutatóul a kö­vetkező részeket adjuk : Körülbelül egy évtizede annak, hogy elmélete­met Európa nemzeti irodalmainak színvonalairól, s e színvonalak osztályozásáról az „Országos köznevelési egyesület“­­ közgyűlésének első ízben bemutattam. Ezen elmélet értelmében hat irodalmi színvonal lenne a velünk egykorú európai irodalmak öszveszégében meg­­különböztetendő. Elméletem szerint ugyanis az első szín­­valon állanak azon irodalmak, a­melyek az emberiség ismeretkörének öregbítésében és az emberiség eszme­körének fejlesztésében oly vezérszerepet visznek, mely­hez mint irányadóhoz az összes műveit európai nemzeti irodalmak állandó belenyugvással alkalmazkodnak. Ily irodalmak az angol, német és francia irodalom. A má­sodik színvonalon állanak azon irodalmak, a­melyek úgy az emberiség ismeretkörének előbbrevitelében, mint az emberiség eszmekörének fejlesztésében saját önálló, rendszeresen folytonos munkájuk által tényleg részt vesz­­nek ugyan, de a­melyek az e téren elért saját eredmé­nyeiket folytonos egybefüggésben csak m­ás irodalmak valamelyikének, pl. a franciának közvetítésével képesek az emberiség köztulajdonába belejátszani. Ily irodalmak az olasz, dán, svéd és hollandi irodalmak. A harmadik színvonalon állanak azon irodalmak, a­melyek a maguk tevékenységével az emberiség összes szellemi életét felölelik már ugyan, de a­melyek az emberiség isme­retkörét — egyes fénytett kivételes eseteket leszámítva, — teh­át rendszerint, vagyis túlnyomólag csakis a saját speciális nemzeti létekből merített, vagy csakis saját hazá­­juk földterületéről fakasztott szellemi termékekkel gazda­gítják, az emberi eszmekor fejlesztésére pedig befolyást folytonos egybefüggésben gyakorolni még egyátalán nem képesek. Ily nemzeti irodalmak a spanyol, az orosz, a magyar, a norvég, a portugál, a lengyel, a cseh és a vlám irodalom.­­ A negyedik színvonalon állanak azon nemzeti irodalmak, a melyek az emberiség összes szel­lemi életét még nem ölelték föl ugyan, de a­melyek már a szellemi munkának több rendbeli magasabb szak­máját folytonos irodalmi művelésben részesítik, habár, — ismét egyes fényteli kiviteleket leszámítva, — e téren is más nemzeti irodalmakból táplálkozván, inkább reproduktív munkát végeznek. Ily irodalmak : a lir­n, az új­görög, a rumén, a lett, az eszth, az izlandi, a horvát, a szerb irodalom. — Az ötödik színvonalon állanak azon irodalmak, a melyek legnagyobb fokú mű­ködése holmi népies hirlapirásban nyilatkozik. Ily iro­dalmak a tót, a baszk, a gael, stb. irodalmak. — Végre a hatodik színvonalon állanak azon irodalmak, a melyek még mindig nem hoznak létre valami magasabbat egy­házi és népkölteményeknél. Ily irodalom az osztyák, a szürjén, a mordvin stb. irodalom. Ez volt azon osztályzás, melyet, mint mondom, már egy évtizeddel ezelőtt bemutattam egyesületünknek; föntartom azt lényegében ma is, és ugyanannyival inkább, minthogy azóta, hogy ezen osztályzást „Die Demokratie“ című művembe is fölvettem, át kezd már szivárogni tágabb körbe is, így egy oly jelentékeny államtudós, mint Schaffte átkölcsönözte ezen osztályzást „Bau und Organismus des socialen Körpers“ című mun­kájába egész terjedelmében, csupán csak a magyar irodalmat hagyta el a harmadik színvonalról, mintha nem akarná elhinni, hogy a magyar irodalom csakugyan azon színvonalon, a spanyol, norvég, orosz, portugál, lengyel és cseh mellett teljes jogosultsággal lenne ké­pes a maga helyét megállani. És így általános körvonalakban tisztázva lenne azon hely, mely a magyar tudományos irodalmat Európa szellemvilágában megilleti. Ragadjuk meg ezentúl több oldalról az alkalmat, valahányszor ilyes csak kínálko­zik, arra, hogy, követve a svéd és orosz akadémiák példáját, valamely nyugateurópai nyelven is közzéte­gyük azon műveket és értekezéseket, melyekkel magyar­­szaktudósok önálló búvárlat alapján igyekeznek gazda­gítani, tovább fejleszteni a tudományt. Hisz, ha csak időt veszünk magunknak, vajmi könnyen meg fogunk győződhetni azon nagy szolgálatról, melyet a magyar tudományosság jó hírnevének tettek Leni K­ossék, midőn nyugateurópai nyelven is közre­bocsátotta anthropologist buvárlatait. Hunfalvy Pál rumén, Budenz finn­ugor, Goldzieher sémir mytho­­logiáját, Mayr Aurél szanszkrit buvárlatait, Kohut persa, gróf Kuun Géza krimiai, agahyrsi és kun tanulmá­nyait, Torma Károly, dáciai föliratait, Keleti, Körösi statisztikai tanulmányaikat, Szabó József geolig­jai bu­várlatait, Hazslinszky, Kánitz füvészeti, Thatz Károly vegytani, Jedrassik anatómiai, Brassai, Horváth, Hu­­nyady, König mennyiségtani, Nagy Károly, Konkoly, Schulhof csillagászati, Fröhlich Izor, Schuller Alajos ter­mészettani, Bak­ó Mátyás, Plósz Pál chemiai, biológiai, Thanhoffer mikroskopognostikai, Vámbéry dragatai s ro­kon tanulmányait. Láthatja Európa tudományossága, hogy nekünk, magyar nemzetnek is vannak szép számmal tudósaink, a­kik képesek részt venni a tudomány fejlesztésében, gazdagításában; mi pedig sokat szenvedett, sors ül­dözte, szegény magyar nemzet bizalmat meríthetünk azon elismerésből, melyet jeleseink Európa legmagasabb értelmiségének köreiben kiérdemeltek, — igen, mi magya­rok bizalmat meríthetünk ezen elismerésből arra, hogy csüg­gedni nincs okunk. Használjuk föl, értékesítsük a végzett munkát becsületesen v­eszélyesen. Ezáltal nemcsak az emberiségnek teszszük meg azon munkát, melyre ben­nünket, mint az európai népcsalád tagját, a fölvilágosult hazaszeretet kötelez , de midőn ezt teszszük, egyúttal kezünkbe kapjuk azt a fegyvert, amelylyel a legbizto­sabb s legfényesebb módon némíthatjuk el ellenségeinket. Úgy legyen, kívánom, én, és meg vagyok győ­ződve, kívánják Önök is uram ! — mint az „Országos köznevelési egyesület“ tagjai, teljes szívükből. Köpesdi Sándor egy monstrum verbi ellen, me­ly a németben lábra kapott, óvást emel, nehogy ez áth­o­­zassék nyelvünkbe. A korlátlan monarchiát a németben „die Absolutie“-nak nevelik „absolutia“ szóból, pedig ilyen szó nem létezik. — Soproni társaskör. Főváro­sunkban tartózkodó soproniak és Sopron iránt, érdeklő­dők társas egyesület alakításán fáradoznak, célul tűzvén ki a Sopronból és általában a tagok szülőföldjéről ki­kerülő ifjakat, kik maguk képzése végett valamely na­gyobb városba szándékoznak­­ ide hazánk központjába édesgetni. Minthogy ez egyesület célját az ifjak­nak mind erkölcsi, mind anyagi segélyezése által akarja elérni, méltó, hogy a dicséretre érdemes törekvés, mi­nél tágasabb körben pártfogolva legyen.­­ A népnevelők budapesti egyletének paedagogiai szakosz­tálya ma d. e. 10 órakor ülést tartott. Elnök jelentette, hogy a könyvek bírálatait a jövő ülésben fogja bemu­tatni. Ezután Lederer A. tag tett jelentést a b­r­ü­s­z­­szeli tanügyi congre­ss­ázásról. A congresszus nem csak a művelt világ napirendjén lévő paedagogiai kérdésekkel foglalkozott, hanem új eszmék is merültek fel, melyek a paedagogia terén a jövő kort fogják foglalkoztatni. A congresszus 6 osz­tályba volt beosztva, melyek közöl az I. a gyermekker­tek a II. a középiskolák a III. az egyetemek, akadé­miák a IV. a szakiskolák ügyeivel az V. a felnőttek oktatásával foglalkozott, míg a VI. a tanügyi egészség­ügyet vette tárgyalása alapjául. Összesen 74 tanügyi tétel lett megvitatva, ezek közül Lederer magának hár­mat választott ki, melyekről értekezik. Utána Dr. Ke­rékgyártó Elek olvasta fel­ „az iskolai t­a­k­a­­r­ékpénztárak kérdése feletti“ értekezését, mely szintén éljennel fogadtatott. Mindkét értekezlet a népnevelők lapjában fog megjelenni. — A „vörös kereszt“ orszá­gos segélyző egylet I. évi január 188­. február 14.

Next