Pesti Hírlap, 1881. február (3. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-14 / 44. szám
l lammal szövetkezett banknak a földek és házak árát s mindazt, mit előlegképen kaptak a kamatokkal együtt. De e rátafizetések is csak akkor kezdődhetnek, mikor az uj község már be van rendezve, tehát a harmadik termés után. Az államra igy se volna rossz üzlet a kincstári birtokok eladása s csakis igy lenne gazdaságilag és politikailag hasznos, másképen pedig, úgy a mint most terveztetik az államjavak eladása — pénzügyi pazarlás és politikai bűn. Öt millió kedvéért e hibát elkövetni nem szabad : ezt bebizonyítá Kerkapoly, de vájjon megértették-e Tisza és Szapáry ? A főrendiház folyó hely-én délelőtt 11 órakor tartandó ülésében a gazdasági bizottság jelentése, a minisztérium jelentése a Deák Ferenc síremléke ügyében és a csődtörvényjavaslat fog érdemleges tárgyalás alá vétetni. Erről a főrendiház távollevő tagjai az elnökség által tisztelettel értesíttetnek. A köztisztviselők kvalifikációjáról szóló törvényjavaslat, ide értve mind az állami, mind a törvényhatósági tisztviselőket, a belügyminisztérium kebelében munkában van, sőt mint Tisza Kálmán miniszterelnök a képviselőház közigazgatási bizottságának ülésén kijelenté, még ez országgyűlés folyama alatt készen is lesz, azt azonban — mint kijelenté — nem mondhatja, hogy elő is fog terjesztetni. A fővárosi állami rendőrség kvalifikációjáról való közelebbi rendelkezésnek a rendőrségi törvényjavaslatba való felvételét és ez okból ellenzi, miután, mint monda, amaz általános törvény az államrendőrségi tisztviselőkről is rendelkezni fog. Tanácsbeosztás 1881. évi február hó 15. és következő napjaira. I. Tanács. Elnök : Országbíró. Bírák : Soltész Albert, Vértesy Sándor, Veke János, Kauhhofer József, Erdély Sándor. II. Tanács. Elnök: Alehiek. Bírák : Pápay Károly, Masirevic Samu, Nagy ■Sámuel, Gáli József, Blaskovich István. III. Tanács. Elnök : Tóth Lőrinc. Bírák : Láday Ágoston, Mersics Miklós, Németh Miklós, Lehoczky Kálmán, C'sóok Bálint, IV. Tanács. Elnök : Szabó Imre. Bírák : Manoilovich Emil, Szloboda Ferenc, Osváld Sándor, Oberschall Adolf, Sánta Gábor. V.tanács. Elnök: Soltész Albert. Bírák : Babos Kálmán, Elekes Pál, Barta Béla, Lacza József. ■ POLITIKAI SZEMZE: opportunusnak tartá odahaza maradni, s nem képviselni a népgyűlésen Trieszt városát, noha ezt a triesztieknek megígérte. Így állván az ügy, nem kell tartanunk, hogy az olasz népvezérek bolonderiái válságos, sőt veszélyes helyzetet teremtenek monarchiánk és Olaszország közt. A tegnapi sokadalomról következő tudósítás fekszik előttünk : Rég látott szóma oly heterogén elemekből álló gyülekezetet együtt, mint ez a népgyűlés volt. Részt vettek benne kisiparosok, szatócsok, parasztok, kézművesek, tanárok, ügyvédek, hírlapírók és nők. Ez utóbbiak közt volt egy, ki a nők érdekeinek védelmére alakult társulatot védelmezte, s valódi hévvel szónokolt a nők politikai jogai mellett. Egy szónok erre azzal vádolta a hölgyeket, hogy a Vatikán befolyása alatt állanak s azt monda, hogy egyetlen egy pap képes volna minden nőt a szabadelvű eszmék ellen felizgatni. Más szónok meg azt fejtegeté, hogy a nők csak az esetben részesülhetnek politikai jogokban, ha a férfiak a katonai terheket többé nem viselik. A vita során temérdek célzás tétetett a nők bizonyos állapotára, mi a népgyűlés ismételt zajos derültségét vonta maga után. Mindez azonban nem gátla a népgyűlést azon határozat kimondásában, hogy a nők emancipálandók, s egyenjogúsítandók a férfiakkal. Hosszú vita támadt azon fontos kérdés felett, váljon a meeting határozatai minő ünnepélyes módon hozassanak közhírré. El is fogadták nagy lelkesültség közepett az indítványt, hogy a határozatok ma d. u. 2 órakor a Capitolimnon hirdettessenek ki, antik szabás szerint. E modus proklamandit azonban a kormány estre betiltotta. A népgyűlés nagy zajjal, türelmetlen ,éhesek vagyunk“ kiáltások közt ért véget. Lám, mily ártatlan heccé zsugorodott öszsze a mumus, melyet veszedelmesnek hittünk. Az egész sokadalom alatt az „irredentára“ csak egyszer történt célzás, mi ellen az elnök sietett óvást emelni, mert jól tudta a kormány határozatát, hogy mihelyt a szónokok Trieszt, Trient vagy Nizza ügyét kezdik feszegetni, a meeting legott feloszlattatik s folytatása betiltatatik. A népvezérek opportimusan viselék magukat s a helyett, hogy monarchiánk ellen izgattak volna, a nőket emancipálták. A kedvteléshez gratulálunk nekik mi is. Az angol kormánynak meleg napja lesz a jövő héten. A konzervatívok kemény támadást készülnek intézni ellene. Lytton lord, India volt alkirálya rosszulási indítványt terjeszt elő s Salisbury, a volt külügyminiszter Nizzából csak azért utazik Londonba vissza, hogy a vitában részt vehessen. A kabinet helyzete taktikailag is szörnyű hátrányos, mert a felső házban Granville lordé lesz nevében a vezérszerep, ki tudvalevőleg igen középszerű szónok, — a kabinet feje, Gladstone uram nem védheti személyesen politikáját, mert nem tagja a felsőháznak s igy ott nem is jelenhet meg. Ellenben a konzervatívok legkiválóbb parlamenti erői élükön Beaconsfield lorddal aránytalan szellemi túlerővel lesznek a kormány s a whigek felett. A támadás elsősorban Kandahar feladásáért intéztetek, mely Oroszország politikájának tett nagy szolgálatot a brit érdekek és főleg India hátrányára. Bennünket a görög kérdés bonyodalmai mostanság csak másodsorban érintenek, azért ma dobjuk el magunktól e kérdés fonalait, úgyse jelenthetnénk róla egyebet a nagykövetek közt állítólag létrejött megegyezés hírének cáfolásánál. Monarchiánk érdek-spbáráját közelebb éri ennél az a sokadalom, melyet tegnap óta az irredentisták és italianissimik Rómában tartanak. Hogy mit terveztek az olasz nyugtalan elemek e meetingre, mely természetű tüntetések lettek volna ott napirenden Garibaldi elnöklete alatt, ha a sajtó közbelépésére, római nagykövetünk felszólalására s az olasz kormány intézkedéseire e dolgok java el nem marad : ezt megírtuk hetek előtt. A Cairoli-kabinet elég legálisan viselte magát irányunkban, midőn rendszabályaival a meetingnek monarchiánk ellen irányzott élét elvette. Maga Garibaldi tábornok is ben excellál: halaszt, tagad, és informál. Ez utóbbi nálunk kis nehézséggel jár, mert ha az ember például a királyi táblánál valamelyik tanács mind a 17 biráját meg akarja informál ni, abba beletelik egy hét. Az elnök Budán lakik a Gellérthegy tájékán, az elő- adó biró a száz ház végén, a többi bi-rák pedig — csak a kúria közelében nem — szét- szórva a külváros minden részében és mire aztán a tanácsjegyzőkre kerül a sor, a szegény , konfortáblis gebe beadta már a derekát. E bajon Teleszky segíteni fog. Május 15-ikétől kezdve, ügyvédi irodájából a királyi tábla, legfőbb ítélőszék és a semmitőszék minden birájának dolgozó szobájába telefon hálózat fog vezetni és igy amikor csak szüksége lesz, telefonon keresztül fogja a bírókat informálni. Ez aztán praktikus és kényelmes is lesz. És hogy Teleszky ezt keresztül fogja vinni, kétséget sem szenved, hisz nála van a hatalom, és most reperálván a perrendtartást, lesz gondja arra, hogy a saját kényelmére, még egy erre vonatkozó paragrafust is belefoltozzon, sőt amilyen nagy mester, még olyan paragrafust is ki fog fundálni, hogy az ügyvédnek ezentúl nem is kell eljárni az úgyis szűk bírói helyiségekbe, hanem onnan hazulról, t c- 1 e f on on keresztül dúdolhatja a tárgyaló bíró fülébe szükséges tagadásait. Don Diego: PESTI HIBZ.AF EGYLETEK és INTÉZETEK. — Az országos köznevelési egyesület ma közgyűlést tartott Schwarcz Gyula elnöklete alatt. Első tárgya volt elnöknek értekezése : „A magyar irodalom helye az európai közművelődésben.“ E nagytudományú felolvasásból mutatóul a következő részeket adjuk : Körülbelül egy évtizede annak, hogy elméletemet Európa nemzeti irodalmainak színvonalairól, s e színvonalak osztályozásáról az „Országos köznevelési egyesület“ közgyűlésének első ízben bemutattam. Ezen elmélet értelmében hat irodalmi színvonal lenne a velünk egykorú európai irodalmak öszveszégében megkülönböztetendő. Elméletem szerint ugyanis az első színvalon állanak azon irodalmak, amelyek az emberiség ismeretkörének öregbítésében és az emberiség eszmekörének fejlesztésében oly vezérszerepet visznek, melyhez mint irányadóhoz az összes műveit európai nemzeti irodalmak állandó belenyugvással alkalmazkodnak. Ily irodalmak az angol, német és francia irodalom. A második színvonalon állanak azon irodalmak, amelyek úgy az emberiség ismeretkörének előbbrevitelében, mint az emberiség eszmekörének fejlesztésében saját önálló, rendszeresen folytonos munkájuk által tényleg részt vesznek ugyan, de amelyek az e téren elért saját eredményeiket folytonos egybefüggésben csak más irodalmak valamelyikének, pl. a franciának közvetítésével képesek az emberiség köztulajdonába belejátszani. Ily irodalmak az olasz, dán, svéd és hollandi irodalmak. A harmadik színvonalon állanak azon irodalmak, amelyek a maguk tevékenységével az emberiség összes szellemi életét felölelik már ugyan, de amelyek az emberiség ismeretkörét — egyes fénytett kivételes eseteket leszámítva, — tehát rendszerint, vagyis túlnyomólag csakis a saját speciális nemzeti létekből merített, vagy csakis saját hazájuk földterületéről fakasztott szellemi termékekkel gazdagítják, az emberi eszmekor fejlesztésére pedig befolyást folytonos egybefüggésben gyakorolni még egyátalán nem képesek. Ily nemzeti irodalmak a spanyol, az orosz, a magyar, a norvég, a portugál, a lengyel, a cseh és a vlám irodalom. A negyedik színvonalon állanak azon nemzeti irodalmak, a melyek az emberiség összes szellemi életét még nem ölelték föl ugyan, de amelyek már a szellemi munkának több rendbeli magasabb szakmáját folytonos irodalmi művelésben részesítik, habár, — ismét egyes fényteli kiviteleket leszámítva, — e téren is más nemzeti irodalmakból táplálkozván, inkább reproduktív munkát végeznek. Ily irodalmak : a lirn, az újgörög, a rumén, a lett, az eszth, az izlandi, a horvát, a szerb irodalom. — Az ötödik színvonalon állanak azon irodalmak, a melyek legnagyobb fokú működése holmi népies hirlapirásban nyilatkozik. Ily irodalmak a tót, a baszk, a gael, stb. irodalmak. — Végre a hatodik színvonalon állanak azon irodalmak, a melyek még mindig nem hoznak létre valami magasabbat egyházi és népkölteményeknél. Ily irodalom az osztyák, a szürjén, a mordvin stb. irodalom. Ez volt azon osztályzás, melyet, mint mondom, már egy évtizeddel ezelőtt bemutattam egyesületünknek; föntartom azt lényegében ma is, és ugyanannyival inkább, minthogy azóta, hogy ezen osztályzást „Die Demokratie“ című művembe is fölvettem, át kezd már szivárogni tágabb körbe is, így egy oly jelentékeny államtudós, mint Schaffte átkölcsönözte ezen osztályzást „Bau und Organismus des socialen Körpers“ című munkájába egész terjedelmében, csupán csak a magyar irodalmat hagyta el a harmadik színvonalról, mintha nem akarná elhinni, hogy a magyar irodalom csakugyan azon színvonalon, a spanyol, norvég, orosz, portugál, lengyel és cseh mellett teljes jogosultsággal lenne képes a maga helyét megállani. És így általános körvonalakban tisztázva lenne azon hely, mely a magyar tudományos irodalmat Európa szellemvilágában megilleti. Ragadjuk meg ezentúl több oldalról az alkalmat, valahányszor ilyes csak kínálkozik, arra, hogy, követve a svéd és orosz akadémiák példáját, valamely nyugateurópai nyelven is közzétegyük azon műveket és értekezéseket, melyekkel magyarszaktudósok önálló búvárlat alapján igyekeznek gazdagítani, tovább fejleszteni a tudományt. Hisz, ha csak időt veszünk magunknak, vajmi könnyen meg fogunk győződhetni azon nagy szolgálatról, melyet a magyar tudományosság jó hírnevének tettek Leni Kossék, midőn nyugateurópai nyelven is közrebocsátotta anthropologist buvárlatait. Hunfalvy Pál rumén, Budenz finnugor, Goldzieher sémir mythologiáját, Mayr Aurél szanszkrit buvárlatait, Kohut persa, gróf Kuun Géza krimiai, agahyrsi és kun tanulmányait, Torma Károly, dáciai föliratait, Keleti, Körösi statisztikai tanulmányaikat, Szabó József geoligjai buvárlatait, Hazslinszky, Kánitz füvészeti, Thatz Károly vegytani, Jedrassik anatómiai, Brassai, Horváth, Hunyady, König mennyiségtani, Nagy Károly, Konkoly, Schulhof csillagászati, Fröhlich Izor, Schuller Alajos természettani, Bakó Mátyás, Plósz Pál chemiai, biológiai, Thanhoffer mikroskopognostikai, Vámbéry dragatai s rokon tanulmányait. Láthatja Európa tudományossága, hogy nekünk, magyar nemzetnek is vannak szép számmal tudósaink, akik képesek részt venni a tudomány fejlesztésében, gazdagításában; mi pedig sokat szenvedett, sors üldözte, szegény magyar nemzet bizalmat meríthetünk azon elismerésből, melyet jeleseink Európa legmagasabb értelmiségének köreiben kiérdemeltek, — igen, mi magyarok bizalmat meríthetünk ezen elismerésből arra, hogy csüggedni nincs okunk. Használjuk föl, értékesítsük a végzett munkát becsületesen veszélyesen. Ezáltal nemcsak az emberiségnek teszszük meg azon munkát, melyre bennünket, mint az európai népcsalád tagját, a fölvilágosult hazaszeretet kötelez , de midőn ezt teszszük, egyúttal kezünkbe kapjuk azt a fegyvert, amelylyel a legbiztosabb s legfényesebb módon némíthatjuk el ellenségeinket. Úgy legyen, kívánom, én, és meg vagyok győződve, kívánják Önök is uram ! — mint az „Országos köznevelési egyesület“ tagjai, teljes szívükből. Köpesdi Sándor egy monstrum verbi ellen, mely a németben lábra kapott, óvást emel, nehogy ez áthozassék nyelvünkbe. A korlátlan monarchiát a németben „die Absolutie“-nak nevelik „absolutia“ szóból, pedig ilyen szó nem létezik. — Soproni társaskör. Fővárosunkban tartózkodó soproniak és Sopron iránt, érdeklődők társas egyesület alakításán fáradoznak, célul tűzvén ki a Sopronból és általában a tagok szülőföldjéről kikerülő ifjakat, kik maguk képzése végett valamely nagyobb városba szándékoznak ide hazánk központjába édesgetni. Minthogy ez egyesület célját az ifjaknak mind erkölcsi, mind anyagi segélyezése által akarja elérni, méltó, hogy a dicséretre érdemes törekvés, minél tágasabb körben pártfogolva legyen. A népnevelők budapesti egyletének paedagogiai szakosztálya ma d. e. 10 órakor ülést tartott. Elnök jelentette, hogy a könyvek bírálatait a jövő ülésben fogja bemutatni. Ezután Lederer A. tag tett jelentést a brüszszeli tanügyi congressázásról. A congresszus nem csak a művelt világ napirendjén lévő paedagogiai kérdésekkel foglalkozott, hanem új eszmék is merültek fel, melyek a paedagogia terén a jövő kort fogják foglalkoztatni. A congresszus 6 osztályba volt beosztva, melyek közöl az I. a gyermekkertek a II. a középiskolák a III. az egyetemek, akadémiák a IV. a szakiskolák ügyeivel az V. a felnőttek oktatásával foglalkozott, míg a VI. a tanügyi egészségügyet vette tárgyalása alapjául. Összesen 74 tanügyi tétel lett megvitatva, ezek közül Lederer magának hármat választott ki, melyekről értekezik. Utána Dr. Kerékgyártó Elek olvasta fel „az iskolai takarékpénztárak kérdése feletti“ értekezését, mely szintén éljennel fogadtatott. Mindkét értekezlet a népnevelők lapjában fog megjelenni. — A „vörös kereszt“ országos segélyző egylet I. évi január 188. február 14.