Pesti Hírlap, 1881. március (3. évfolyam, 59-89. szám)
1881-03-26 / 84. szám
Budapest, 1888 III. évf. 84. SZáll (805.) Szombat, március 26. VInfizetési árak: _____ Szerkesztési iroda: dronzetesi ara Bism Enaaptaten, nídor-utc» 7. I«., I. eskirt, Egész évre................. . 14 írt hová ft lap szellemi részét illeti minést. Félévre..............•••••7 „ a 1 99 km m közlemény intézendő. Negyedévre.....................3 „ f»0 „ §Ff MEgTCk SSBI8*8 JP*? SJk jagSSAh Bérmentetlen levelek csak ismert ügy hóra.........................1 » 20 , |gggEfp|r lg f®] gSplg jjjjfc kezektől fogadtatnak el. ügyes szám helyben 1 kr. PgSSSF SMU» K&l B| M ESaBfigg gg Ifl-Jp lg Kéziratok vissza nem adatnak vidékeitől*. §§ Mm Jm n 11 n 0 n hfi 9 81 W** Kiadóhivatal: ------------ 09 Ujj BS jjm » H BEI ||| III ||S HR Hj Budapest, nádor utca 7. szám, ▲ „Magyarország és a Nagyvilág“ cimft LfcB l&ágjll «§ |9 raj H IS Égi Sh fiMHMi jKBHft H hová az előfizetések és a lap szétkűV« nagy képes lappal együtt: ■■ Hl HHHH mm Hldésére vonatkozó felszólamlások 1351 egész évre......................20 írt. . -------SS2^e': PflTTTTI^AT M A PIT A P rUl.il 1 1 l\ A 1 M Ar I jj A r . •/ »rancistorszig részére pedig egyedüth Százalék mm adatik. A -*■ aajxvx ■ . . « 10J»V BUDOXiI' MOSSE-nél l’AKIS-ban, 401 Elle Notredame des Victoire*. Kantár I Látnivalik é^szombaton^^TSpS^vSLapokon ~teken 9—1-ig. — Országos képzőművészeti távollétében mindig megtekinthető. — * I t ' d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári-ut végén, a rím Szombat róm.-kath. : Manó . Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városháza régi a városház ., protestáns : Manó Nyitva : d. e. 9—1 óráig, hétfőn és cbü- hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. —és görög-orosz: Benedektörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. h ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^szerdán^ceddM^s^énteken^nai^sványtáivá ban. Nyitva, vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar Állatkert a városligetben. A mai szám tartalma: A közöny. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Színházi csevegés. — A nizzai tűzvész. — Pétervári bombaforgácsok. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Közg. hírek. — Nyilt-tér. — Regény-csarnok . Malvina. — Szinlapok. — Hirdetések. A közöny. Maholnap megfordul a kulcs a törvényhozó terem szárnyas ajtajában, haza mennek a volt honatyák s a nemzet fölhivatik, lépjen a sors mérlegégéhez s vesse súlyát a serpenyőbe ama pártok egyikének a javára, melyek arra vállalkoztak, hogy a hazának egy időre földi gondviselése legyenek. Egy ily határozó mozzanat előtt másutt már egy évvel megindul a mozgalom s előkészittetik a nemzet, hogy ha majd elérkezik az idő, mely őt egy pillanatra saját sorsának urává teszi , ne lepje meg az készületlenül, mert „fugit irreparabile tempus“, — a pillanatnak vége s a nemzet sírva nézhet az újra elszalasztott alkalom után. S ha egy nemzetnek, midőn a választások nagy napja elérkezik, mindig jól meg kell fontolnia, mit leszen teendő : még fokozottabb mértékben szükség a teendőkre nézve tisztába jutni önmagával, mikor nemcsak hogy tulajdon sorsa oly nyomom, de az egész európai helyzet is annyira bizonytalan, hogy nincsen ember, a ki megmondhatná ma, mit hoz a holnap s oly meglepetéseknek van kitéve minden nemzet, melyek a legmeszebb néző férfiaknak is kívüle esnek a látkörén. El kell készülve lenni ,mindenekre s úgy lehet, a körülmények megkövetelik, hogy igazi férfiak álljanak a gáton, mert elsöpör különben a ránk zúdulható áradat. Maga a levegő is feszítő villanyerőkkel van.tele, melyek a legnagyobb nyugtalanság ösztönszerü érzetével töltik el a kedélyeket s megeshetik, hogy egy nap arra virradunk : két-három világrész fölött tört ki a vihar. Nem hiába van babonás hit kötve a nyolcvanas számokhoz! S mi történik nálunk, szemben e válságos kilátásokkal ? Tapasztalni vagyunk kénytelenek, hogy közvetlen a törvényhozási ciklus berekesztése előtt, az új választások küszöbén, dermesztő zsibbadás fogja el a nemzet testét, csaknem az egész országban. Itt-ott hallani csak, hogy egyik vagy másik párt valami értekezletformát tartott. Választott elnököt, jegyzőt a közelgő választási mozgalom alkalmára, megéljenezték Kossuth Lajost, vagy nagy ritkán Tisza Kálmánt, ittak rá nagyokat, aztán szétoszottak fáklyás zene mellett vagy a legtöbb esetben anélkül. A szórványos tüneteket szemlélve, szinte lehetetlen rá nem gondolnunk a holttetemre, melyen helylyel-közzel mesterségesen előidézett galvanikus rángások hazudják az életet. Háj, milyen más az egészséges életerő pezsgése, mely átvillanyozza a test minden ízét, tettre feszíti az izmokat, lángra gyújtja az agyvelőt, s fennen dobogni kényszeríti a szívet! Duzzadó erő, melegítő hév mindenütt, mintha új világot akarna teremteni a régiből. Ez a dermedés, a mozgékonyság e hiánya, az fog megölni minket ! Ázsiából hozott fatalizmusunk, a hit a magyarok istenében, a sült galamb-várás, ezek a mi megölő betűink. Nem igy volt ez még a 30-as és 40-es években sem, midőn nagy emberek agyában kigyuló nagy eszmék mozgatták a tömegeket s hajtották világosan álló, öntudatos cél felé. Ma nincs irányt jelölő nagy szellemünk s a kormány, az örül, ha a nemzet közönybe, le— A színésznők itt vannak, — felelt a főbiró — a férfiak mind honvédek lettek. — Hm, szép-szép, de a közönségnek szórakozásra van szüksége, majd intézkedem — felelt az öreg rossz német kiejtéssel. Délután már hivatott a térparancsnok Pálfy ezredes s meghagyta, hogy a főparancsnok rendelete következtében Kolozsvárit színi előadásnak kell történni ; én váltig mondtam, hogy egy tagom sincs, mert mind honvédek ; ki a lovasságnál, ki a tüzéreknél, ki a gyalogságnál, utászoknál stb. — Mitsem tesz — szólt Pálfy — reggel mindnyájan a színháznál lesznek. Úgy is volt, kiment mindenünnen a parancs s reggel 9 órára mindnyájan a színház előcsarnokában voltunk. Előadtam, hogy az öreg úr határozott parancsa, hogy előadásokat tartsunk, és ha jövedelem nem lesz, a térparancsnokság útján kapjuk meg a gázsit. Nem örvendett senki, de engedelmeskedett. Képzelhetni, minő kedvvel játszunk ; elővettük a könyvtárból azt a darabot, amelyik kezünkbe akadt; próbált, kinek kedve volt, s ez elbánás dacára is, az a legsajátosabb, hogy a térparancsnokságra soha sem szorultunk gázsiért, mert mindig tele színházunk volt; s ez annál jobban boszantott, mert nem találhattunk ürügyet a tábor után menni, mely elhagyta Kolozsvárt. thargiába sülyed, hisz ez az egyetlen biztosítéka uralmának. Egy öntudatra, tetterőre ébredt nemzet nem tűrné meg oda fenn. Nincs is egyéb, mint az önfentartás állati ösztöne, ami mentségül volna fölhozható a kormány mellett, hogy e rettentő elfásulást láb rakapni engedte; s nemcsak hogy engedte, de tőle kezelhető minden módon elő is segítette. Soha nem volt füle a közvélemény szavának befogadására, sőt Tisza több ízben egész cinikus módra tagadta, hogy egyátalában lehetne közvélemény ; — hallatlanná tette, hogy orvoslatban hagyhasson nagy, országos panaszokat; gúnyolta a nemzet legszentebb aspirációi ; ellenére cselekedett annak, amit az egész nemzet akart s kényszerítette olyanokra, amiktől lelkéből irtózott; irtotta az önérzetet, dogmává emelte a meghunyászkodást, tűrte, sőt pártfogásába vette a korrupciót, bölcseségnek kiáltotta ki a félelmet, erénynek hirdette a gyávaságot s megerjesztette a nemzetben azt az ellenállási erőt, mely nélkül nemzet nem maradhat meg szabad nemzetnek sehol. Azt hiszszük, ennek a kornak is megérkezik egykor Tacitusa, aki meg fogja írni, miféle recipe szerint bizatott rá a magyar nemzet, ragyogó múltja, természetes nagy ereje dacára apródonkint leszokni arról, hogy magát öncélnak tekintse s hogyan hitette el magával, hogy akkor cselekszik saját érdekében legbölcsebben, ha azok akarata szerint jár el mindenekben, kiktől soha jót nem tapasztalt s kik annyiszor akarták elveszteni. Tisza Kálmán szembeszökő példa gyanánt fog szolgálni a történetirónak, hogy egy nemzetet minő könnyű szerrel vezethet el egy saját kebeléből vált „jó barát“ oda, hova azt elvezetni mások százados erőfeszítéseinek sem sikerült. Bach mintát vehetne róla. Néhány hetet csak kitartottunk, de hallva, olvasva az öreg úr előnyomulását Szeben felé, felkiáltottunk: „Ne tovább Mór, itt a határ — ha tetszik, lövessen főbe az öreg, de mi megyünk vissza élni, halni társainkkal.“ Én, hogy a felelősség alól némileg fel legyek mentve, tagjaimat előre küldöttem, gondolva, hogy egyedül csak nem fognak játszatni — és most, mint polgári egyén, bejelentettem az esetet a kormánybiztosnál. A kormánybiztos — ki már céljaira nézve azelőtt is tudakozódott rólam s alkalmasint ajánlva is lettem előtte — tudomásul vévén jelentésemet, felszólított, ha nem vállalnám-e el a fiók-kormánybiztosságot Udvarhelyszékre, mint odavaló illetőségű ; szóváltás után megtudtam, hogy a fiók kormánybiztosnak az volna a feladata, hogy helységről helységre járván, a hivatali visszaéléseket konstatálja és arról hivatalos jelentést tegyen. — nekem ez a hivatalos kiküldetés épen szülőföldemre, hol annyi tanulótársam, jó barátom, rokonom van, sehogy sem tetszett, és azt nem fogadtam el, hanem ahelyett ajánlatot tettem, hogy bemegyek ugyan Udvarhelyre, ha szükséges, zászlóalj-alakításra, s e minőségemben előre is biztos sikert ígértem. A kormánybiztos elfogadta és másnap már indultam Udvarhelyre, ugyanakkor lett küldve egy biztos Marosszékre, egy másik Háromszékre zászlóalj-alakításra. Én már a szinházhoz való visszarendelés előtt A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. ftSOl iJte® #fforDI«ö*8S8 főteb'í Irta: Feleki Miklós. Kolozsvárnak talán soha sem volt boldogabb karácsonyja, mint 1848-ban. Egy héttel előbb már hire járt, hogy Bem vitéz honvédeivel Kolozsvárnak tart. — Wardiner troupja már pakolt Fehérvár felé, s Kolozsvár közönsége, mely a német uralom alatt élőhalottnak látszott, feltámadt halottaiból és egy fővel magasabb lett. Készült a hires töltöttkáposzta minden háznál, s karácsony másodnapján a megérkezett és kifáradt honvédek csakugyan a legmagyarosabb vendégszeretetben részesültek. Volt öröm, ujjongás mindenfelé ; a város ünnepies fényben úszott, mindenki a belsőközéputca szegletháza felé igyekezett, hogy láthassa a mesés öreg urat, ki oda szállásoltatott, meg is jelent az ablakban egy percre, hogy az éljenzésnek vége-hossza ne legyen. De hagyjuk az öreg urat pihenni, eléggé el van fáradva, hagyjuk a jó közönséget is örömmámorában és szóljunk arról, mi másnap történt. Hogy, hogy nem, az öreg urnák másnap tenger teendői közt az is eszébe jutott, hogy tudakozódjék a főbírótól, ha van-e a városnakszínészete ? Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.