Pesti Hírlap, 1881. március (3. évfolyam, 59-89. szám)

1881-03-26 / 84. szám

Budapest, 1888 III. évf. 84. SZál­l (805.) Szombat, március 26. VInfizetési árak: _____ Szerkesztési iroda: dronzetesi ara Bi­sm Enaaptaten, nídor-utc» 7. I«., I. eskirt, Egész évre................. . 14 írt hová ft lap szellemi részét illeti minést. Félévre..............•••••7 „ a 1­ 99 km m közlemény intézendő. Negyedévre.....................3 „ f»0 „ §Ff MEgTCk SSBI8*8 JP*? SJk jagSSAh Bérmentetlen levelek csak ismert ügy hóra.........................1 » 20 , |gggEfp|r lg f®] gSpl­g jjjjfc kezektől fogadtatnak el. ügyes szám helyben 1 kr. PgSSSF SMU» K&l B| M ESaBfigg gg Ifl-Jp lg Kéziratok vissza nem adatnak­ vidékeitől*. §§ Mm Jm n 11 n 0 n h­fi 9 81 W** Kiadóhivatal: ------------ 09 Ujj BS jjm » H BEI ||| III ||S HR Hj Budapest, nádor­ utca 7. szám, ▲ „Magyarország és a Nagyvilág“ cimft LfcB l&ágjll «§ |9 raj H IS Égi Sh fiMHMi jKBHft H hová az előfizetések és a lap szétkűV« nagy képes lappal együtt: ■■ Hl HHHH mm Hl­désére vonatkozó felszólamlások 1351 egész évre......................20 írt. . -------­SS2^e': PflTTTTI^AT M A PIT A P rUl.il 1 1 l\ A 1 M­ Ar I jj A r . •/ »rancistorszig részére pedig egyedüth Százalék mm adatik. A -*■ aajxvx ■ . . « 10J»V BUDOXiI' MOSSE-nél l’AKIS-ban, 401 Elle Notredame des Victoire*. K­antár I Látnival­ik é^szombaton^^TSpS^vSLapokon ~teken 9—1-ig. — Országos képzőművészeti távollétében mindig megtekinthető. — * I t ' d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári-ut végén, a rím Szombat róm.-kath. : Manó . Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó­ mellett. — Városház­a régi a városház ., protestáns : Manó­­ Nyitva : d. e. 9—1 óráig, hétfőn és cbü- hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. —é­s görög-orosz: Benedek­­­törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. h ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^szerdán^ceddM^s^énteken^nai^sványtáivá ban. Nyitva, vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar Állatkert a városligetben. A mai szám tartalma: A közöny. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Színházi csevegés. — A nizzai tűzvész. — Pétervári bombaforgácsok. — Táv­iratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Közg. hírek. — Nyilt-tér. — Regény-csar­nok . Malvina. — Szinlapok. — Hirdetések. A közöny. Maholnap megfordul a kulcs a törvény­hozó terem szárnyas ajtajában, haza mennek a volt honatyák s a nemzet fölhivatik, lépjen a sors mérlegégéhez s vesse súlyát a serpenyőbe ama pártok egyikének a javára, melyek arra vállalkoztak, hogy a hazának egy időre földi gondviselése legyenek. Egy ily határozó mozzanat előtt másutt már egy évvel megindul a mozgalom s előkészittetik a nemzet, hogy ha majd elérkezik az idő, mely őt egy pillanatra saját sorsának urává teszi , ne lepje meg az készületlenül, mert „fugit irre­­parabile tempus“, — a pillanatnak vége s a nemzet sírva nézhet az újra elszalasztott alka­lom után. S ha egy nemzetnek, midőn a választások nagy napja elérkezik, mindig jól meg kell fon­tolnia, mit leszen teendő : még fokozottabb mér­tékben szükség a teendőkre nézve tisztába jutni önmagával, mikor nemcsak hogy tulajdon sorsa oly nyomom, de az egész európai helyzet is annyira bizonytalan, hogy nincsen ember, a ki megmondhatná ma, mit hoz a holnap s oly meglepetéseknek van kitéve minden nemzet, melyek a legmeszebb néző férfiaknak is kívüle esnek a látkörén. El kell készülve lenni ,minde­nekre s úgy lehet, a körülmények megkövete­lik, hogy igazi férfiak álljanak a gáton, mert elsöpör különben a ránk zúdulható áradat. Maga a levegő is feszítő villanyerőkkel van­­.tele, me­lyek a legnagyobb nyugtalanság ösztönszerü ér­zetével töltik el a kedélyeket s megeshetik, hogy egy nap arra virradunk : két-három világ­rész fölött tört ki a vihar. Nem hiába van ba­bonás hit kötve a nyolcvanas számokhoz! S mi történik nálunk, szemben e válságos kilátásokkal ? Tapasztalni vagyunk kénytelenek, hogy közvetlen a törvényhozási ciklus berekesz­tése előtt, az új választások küszöbén, dermesztő zsibbadás fogja el a nemzet testét, csaknem az egész országban. Itt-ott hallani csak, hogy egyik vagy másik párt valami értekezletformát tartott. Választott elnököt, jegyzőt a közelgő választási mozgalom alkalmára, megéljenezték Kossuth La­jost, vagy nagy ritkán Tisza Kálmánt, ittak rá nagyokat, aztán szétoszottak fáklyás­ zene mellett vagy a legtöbb esetben anélkül. A szórványos tüneteket szemlélve, szinte lehetetlen rá nem gondolnunk a holttetemre, melyen helylyel-közzel mesterségesen előidézett galvanikus rángások hazudják az életet. Háj, milyen más az egészséges életerő pezsgése, mely átvillanyozza a test minden ízét, tettre feszíti az izmokat, lángra gyújtja az agyvelőt, s fennen dobogni kényszeríti a szívet! Duzzadó erő, melegítő hév mindenütt, mintha új világot akarna teremteni a régiből. Ez a dermedés, a mozgékonyság e hiánya, az fog megölni minket ! Ázsiából hozott fataliz­musunk, a hit a magyarok istenében, a sült galamb-várás, ezek a mi megölő betűink. Nem igy volt ez még a 30-as és 40-es években sem, midőn nagy emberek agyában kigyuló nagy esz­mék mozgatták a tömegeket s hajtották világo­san álló, öntudatos cél felé. Ma nincs irányt jelölő nagy szellemünk s a kormány, az örül, ha a nemzet közönybe, le­— A színésznők itt vannak, — felelt a főbiró — a férfiak mind honvédek lettek. — Hm, szép-szép, de a közönségnek szórakozásra van szüksége, majd intézkedem — felelt az öreg rossz német kiejtéssel. Délután már hivatott a térparancsnok Pálfy ezredes s meghagyta, hogy a főparancs­nok rendelete következtében Kolozsvárit színi előadásnak kell történni ; én váltig mondtam, hogy egy tagom sincs, mert mind honvédek ; ki a lovasságnál, ki a tüzéreknél, ki a gyalog­ságnál, utászoknál stb. — Mitsem tesz — szólt Pálfy — reggel mindnyájan a színháznál lesznek. Úgy is volt, kiment mindenünnen a pa­rancs s reggel 9 órára mindnyájan a színház előcsarnokában voltunk. Előadtam, hogy az öreg úr határozott pa­rancsa,­ hogy előadásokat tartsunk, és ha jöve­delem nem lesz, a térparancsnokság útján kap­juk meg a gázsit. Nem örvendett senki, de engedelmes­kedett. Képzelhetni, minő kedvvel játszunk ; elő­vettük a könyvtárból azt a darabot, a­melyik kezünkbe akadt; próbált, kinek kedve volt, s ez elbánás dacára is, az a legsajátosabb, hogy a térparancsnokságra soha sem szorultunk gá­zsiért, mert mindig tele színházunk volt; s ez annál jobban boszantott, mert nem találhattunk ürügyet a tábor után menni, mely elhagyta Ko­lozsvárt. thargiába sülyed, hisz ez az egyetlen biztosítéka uralmának. Egy öntudatra, tetterőre ébredt nem­zet nem tűrné meg oda fenn. Nincs is egyéb, mint az önfentartás ál­lati ösztöne, ami mentségül volna fölhozható a kormány mellett, hogy e rettentő elfásulást láb­­­ rakapni engedte; s nemcsak hogy engedte, de tőle kezelhető minden módon elő is segítette. Soha nem volt füle a közvélemény szavának be­fogadására, sőt Tisza több ízben egész cinikus módra tagadta, hogy egyátalában lehetne köz­vélemény ; — hallatlanná tette, hogy orvoslat­ban hagyhasson nagy, országos panaszokat; gúnyolta a nemzet legszentebb aspirációi ; elle­nére cselekedett annak, amit az egész nemzet akart s kényszerítette olyanokra, amiktől lel­kéből irtózott; irtotta az önérzetet, dogmává emelte a meghunyászkodást, tűrte, sőt párt­fogásába vette a korrupciót, bölcseségnek kiál­totta ki a félelmet, erénynek hirdette a gyá­vaságot s megerjesztette a nemzetben azt az ellenállási erőt, mely nélkül nemzet nem marad­hat meg szabad nemzetnek sehol. Azt hiszszük, ennek a kornak is megérke­zik egykor Tacitusa, a­ki meg fogja írni, mi­féle recipe szerint bizatott rá a magyar nemzet, ragyogó múltja, természetes nagy ereje dacára apródonkint leszokni arról, hogy magát öncél­nak tekintse s hogyan hitette el magával, hogy akkor cselekszik saját érdekében legbölcsebben, ha azok akarata szerint jár el mindenekben, kiktől soha jót nem tapasztalt s kik annyiszor akarták elveszteni. Tisza Kálmán szembeszökő példa gyanánt fog szolgálni a történetirónak, hogy egy nemzetet minő könnyű szerrel vezet­het el egy saját kebeléből vált „jó barát“ oda, hova azt elvezetni mások százados erőfeszítései­nek sem sikerült. Bach mintát vehetne róla. Néhány hetet csak kitartottunk, de hallva, olvasva az öreg úr előnyomulását Szeben felé, felkiáltottunk: „Ne tovább Mór, itt a határ — ha tetszik, lövessen főbe az öreg, de mi me­gyünk vissza élni, halni társainkkal.“ Én, hogy a felelősség alól némileg fel le­­­gyek mentve, tagjaimat előre küldöttem, gon­dolva, hogy egyedül csak nem fognak játszatni — és most, mint polgári egyén, bejelentettem az esetet a kormánybiztosnál. A kormánybiztos — ki már céljaira nézve azelőtt is tudakozódott rólam s alkalmasint ajánlva is lettem előtte — tudomásul vévén je­lentésemet, felszólított, ha nem vállalnám-e el a fiók-kormánybiztosságot Udvarhelyszékre, mint odavaló illetőségű ; szóváltás után megtudtam, hogy a fiók kormánybiztosnak az volna a feladata, hogy helységről helységre járván,­ a hivatali visszaéléseket konstatálja és arról hivatalos jelentést tegyen. — nekem ez a hivatalos kiküldetés épen szülőföldemre, hol annyi tanulótársam, jó barátom, rokonom van, sehogy sem tetszett, és azt nem fogadtam el,­ hanem ahelyett ajánlatot tettem, hogy beme­gyek ugyan Udvarhelyre, ha szükséges, zász­­­lóalj-alakításra, s e minőségemben előre is biz­tos sikert ígértem. A kormánybiztos elfogadta és másnap már indultam Udvarhelyre, ugyanakkor lett küldve­ egy biztos Marosszékre, egy másik Háromszékre zászlóalj-alakításra. Én már a szinházhoz való visszarendelés előtt A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. ftSOl iJte® #fforDI«ö*8S8 főteb'í Irta: Feleki Miklós. Kolozsvárnak talán soha sem volt boldo­gabb karácsonyja, mint 1848-ban. Egy héttel előbb már hire járt, hogy Bem vitéz honvédeivel Kolozsvárnak tart. — Wardi­­ner troupja már pakolt Fehérvár felé, s Ko­lozsvár közönsége, mely a német uralom alatt élőhalottnak látszott, feltámadt halottaiból és egy fővel magasabb lett. Készült a hires töltöttkáposzta minden háznál, s karácsony másodnapján a megérkezett és kifáradt honvédek csakugyan a legmagyaro­sabb vendégszeretetben részesültek. Volt öröm, ujjongás mindenfelé ; a város ü­nnepies fényben úszott, mindenki a belső­­középutca szegletháza felé igyekezett, hogy láthassa a mesés öreg urat, ki oda szál­­lásoltatott, meg is jelent az ablakban egy percre, hogy az éljenzésnek vége-hossza ne legyen. De hagyjuk az öreg urat pihenni, eléggé el van fáradva,­­ hagyjuk a jó közönséget is örömmámorában és szóljunk arról, mi másnap történt. Hogy, hogy nem, az öreg urnák másnap tenger teendői közt az is eszébe jutott, hogy tudakozódjék a főbírótól, ha van-e a városnak­­színészete ? Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.

Next