Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-14 / 14. szám

a. mai szám tartalma: i ff/ f / y Budapest 1892. IV évf 14 szám (1095) Szombat jan­uár 11 _... . . . Szerkesztési iroda: Krofizetésü fcrrk. __ __ Budapelten, a-sor-utca 7. si., I. sr.ak­t, .Xftémtm*.........................Mfd­-te ||n­ kova a lap szellemi részét illető mindem Ft!éw. m HM m m költemény intézendő. A ,UaSP«r#r«Eag is i KisTAig* dal kV I I I llllkMI hová az előfizetések és a lap ewetktti­#rr*..............2t frt. *-• M(mmu ja S, ,\.\ 'i'i'J/ ,\ Hirdetéseit •: POLITIKAI NAPILAP ^0) «ra «dafur. 1 A’XXX X_XJXXX ■ V RUDOLF MOSSE-nél PARIS-ban, *0, Bue líotredame des Yiotoires. IS* UL TJ t & T T^frivfd­AIr szombaton a képtár, vasárnapokon teken 9—1-ig.'— Országos képzoművesztit távollétében mindig megtekinthető. — ^ 4, «. i#—fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári­ ut végén, a vám . « ... ITemzsti mU28nm. (Muzsum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó­ mellett. — Városház­a régi a városház-SBomtmt rom.- Kain conor mtv. s nyitva: d. •. t—1 óráig, hétfőn és esti­ hétköznapon t—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmúzeum. (Sugár- téren, al­uj a Lipót-utcában 24. sz. a. — » protestáns: Mór­törtökön a természet és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Város: vigadó (redoute) az aldunanoron. — » görög orosz : Szilveszter zaerdán kedden és pénteken az ásványtár­­ban. Nyitva : vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán,__az udvar Állatáért a városligetben. _____ A zavar kezdete. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — A dalmát fölkelés. — Vádak a rendőrség ellen. — Fővárosi ügyek. — Egyletek,intézetek. — Színház, zene, képzőművészet — Az elnökgyilkos az esküdtszék előtt — A spanyol királyi pár látogatása Lissabonban — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvény­­széki csarnok. — Szirlapok. — Közgazdaság. Tárca. Schiller „Hanmil­.“ — A mellékleten. A nihilisták munkánál. — Pestmegye közgyűlése — Szentpétervári levél. — A legújabb divat. — A Balkán félséget álla­mainak haderői. — Gróf Zichy Ödön kivégeztetése 1848- ban. — Egy katonapuska története. — A bécsi szin­­házégéshez. — Regény-csarnok. A rangadó. — Vegyes. A zavar kezdete. Derült fényes napok járnak, mintha a tavasz készülne bekopogtatni január közepén. De a politikai időjárás még inkább siet. A tavasz bonyodalmait előlegezi a tél kö­zepén. A zavarok, talán vészes bonyodalmak komor jelenségei kezdenek felvonulni a lát­határra. Franciaországban, mint a táviró jelenti, Gambetta leköszönni készül. Úgy fordulhat, hogy valóban le kell köszönnie. Megbuktatja a lajstromos szavazás, az alkotmányrevízió. S megbuktatja ezeknél inkább az a végzet hatal­mával rendelkező szellem, mely Franciaországot nem hagyja nyugodni, a belső béke áldását élvezni. Mely rázkódásból rázkódásba, forrada­lomból forradalomba kergeti azt. Ila Gambetta bukik, ki, vagy kik lesznek utódai ? A vörös, vagy fekete reakcionáriusok, az intranzigensek, vagy az imperialisták ? A Rochefortok szelleme fog-e győzni, vagy a Cassagnacoké ? A rend utolsó biztosítéka Franciaország­ban Gambetta. Ha­­ kidől, a versenyző pár­tok szilaj dühvel fognak egymásra csattanni. S ha egyszer a belső békét Franciaországban fel­dúlta a belső harc, ki fogja akkor garantírozni a világbékét ? Az egyiptomi kérdés váratlan fordulattal európai kérdéssé lett, sőt fenyeget, hogy euró­pai válsággá lesz. Anglia és Franciaország együttes jegyzéke összekötötte a bonyodalom csomóját. Ki fogja szét­vágni? Talán a kard. A piramisok földjén forradalom törhet ki. A kairói intriga a török fenhatóság alá játsz­­hatja vissza a fáraók birodalmát. Anglia kény­szerülhet a beavatkozásra. Gladstone kénysze­rülhet leküzdeni a manchesteriánusokat, a­kik most azt kiáltják : Egyiptom az egyiptomiaké ! Miként ezelőtt azt kiáltották : A Balkán, a balkáni népeké. Ez utóbbit Gladstone együtt kiáltotta ve­lük. Az előbbit azonban visszautasítja. És ha Anglia beavatkozik Egyiptomban, be fog avat­kozni Franciaország is. Be fog avatkozni min­denki, mert az egyiptomi kérdés a keleti kér­dés újabb alakja. Újabb lokalizációja a bujdosó keleti nya­valyának, melyből Európa nem fog kigyó­gyulni soha. És a sötét pontokat nem kell messze ke­resnünk. Van közelebb is. A monarchia déli végcsúcsán setétlenek a krivosjei hegyek. Ezek­ben a hegyekben tanyázik a forradalom. Az or­mokon kigyulladó őrtűz jelzőtűzzé lehet a dél­szláv lázongás számára. Egyik ezredünk a má­sik után indul Boszniába és Hercegovinába. A baj tehát itt és nem a Boccában van. Mindezek csak a zavar előjelei, melyek csalhatnak is. De van már bevégzett tény, mely félreismerhette. A porosz államcsíny. A zava­rosban szeret halászni a reakció. És Bismarck megcsinálta Poroszországban a royalista abszo­lutizmust. Németországban meg akarja csinálni a császári önkényuralmat. Ehez azonban új za­varosra van szüksége. Fog gondoskodni róla. Közeledik a tavasz. Az egész sötét szín hátterében a nagy in­­trigás athléta alakja magaslik fel. Az előjáték már­is sikerül neki. Mi lesz a valódi színdarab ? Hova intézi a főcsapást? Pusztán a szabadság ellen­e, vagy államokat, népeket lök egymásra véres echoe-ban, mint a titánok az eget ostro­molva hegyeket dobtak hegyekre? Bécsi lapok az európai szabadság elleni összeesküvés lelep­lezésével foglalkoznak. Való tény-e ez az össze­esküvés. Ki tudná állítani, de ki tudná tagadni is ? Az egész feltárt eszmemenet beleillik Bis­marck eszmemenetébe. A parlamentárizians el­leni gyűlölet Bismarck lelkületére vall. Üldözni a szélső pártokat, kiirtan­i Európa közepén és keletén az angol parlamenti eszméket, belevág a vér és vas politikájába. És mert Magyarország Európa közepén van, a fenyegetés nekünk is szól. Szocialistáink, nihilistáink nincsenek, de van parlamentarizmu­sunk, van alkotmányos szabadságunk. A fekete rém tehát ránk is felemeli kezét. Ez a kéz azonban tehetetlen, egy automata keze. Nem fog az zúzva törve lecsattanni. Bismarck hatalmas ember. Rendelkezik két millió szurony felett. Európát tűzbe, lángba bo­ríthatja. Gyengéket emelhet fel, hatalmasokat alázhat meg; agyában, mint egy pokoli üstben a legrettenetesebb terveket forralhatja. Ebben az esztendőben megváltozhatik Európa térképe. De a népek szabadságával még Bismarck sem bír. A kor szellemét nem győzhetik le a sedáni tábornokok. Ha a népek résen állnak. Ám Bismarck praktikus politikus. Nem fog háborúkat viselni, hogy az abszolút király­ság theóriáját diadalra juttassa Európában. Az abszolutizmus is lehet elmélet, mint a szabadság. A vaskancellár konkrét dolgokat szokott célba venni. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA.____ Schiller „Haramiai.“ Egy ,p­remiere* száz év előtt. Épen ma száz éve annak, — 1782. jan. 15. — hogy Schillernek a „Baranyák“ című sz­­omorújátéka legelőször szinrekerült a mann­­heimi nemzeti színházban. A darab nem volt teljesen ismeretlen a közönség előtt, mert már egy fél évvel előbb megjelent nyomtatásban, izgalomba hozva Németország irodalmi köreit. Ismeretes dolog, hogy a munkának nem akadt kiadója. Szerzője oda adta volna ötven forintért, de nem találkozott könyvkereskedő, a­ki egy ismeretlen ifjú első kísérletére ily „nagy“ összeget kockáztatott volna. A költő tehát saját költségére nyomatta ki. Egy barátjának jótállása mellett kétszáz forintot vett kölcsön, — ennyibe k­iült a nyomatás és a papír, — nyomasztó adósság egy szegény katona-orvosra nézve, a­kinek mindössze 18 forint havi fizetése volt! De elképzelhetjük, milyen gyönyörűséggel la­pozgatta végig a fiatal költő művének ezt a legelső kiadását, a­melyből ma már csak egyete­­­len ismert példány létezik. Schiller az ő „Haramiait“ nem a színpad­nak szánta, drámai regénynek akarta tekinteni , és meg volt róla győződve, hogy a darab soha­­­sem fog a színpadon polgárjogot nyerni. Ugyan-­­ azért eleinte nem is akart hallani annak színte­­hoza­taláról. De a­midőn Mannheimből azt az értesítést nyer­te, hogy az ottani színházban elő akarják adni darabját, csak át kell dolgoznia: nem so­kat kérette magát. Tizennégy nap alatt elké­szült az átdolgozással, eltelt azonban három hó­nap, a­míg az új tragédia színre került. Schiller ebben az időben Stuttgartban tar­tózkodott. Ezredesétől megkapta az engedélyt, hogy két napra távozhassák és hogy egyenru­háját polgári öltönynyel cserélhesse föl. Nagy nehezen megszerezte a szükséges úti költséget is és az előadás napján szerencsésen megérkezett Mannheimbe. Hogyan dobogott az ifjú szive, midőn nevét a színlapon olvasta, a mely nem csak a darab címét és a személyeket, hanem a végén a költőnek a közönséghez intézett megszólítását is tartalmazta, a­melyben figyelmezteti az utób­bit a darab merészségeire és biztosítja őt a szerző erkölcsös célzatairól. A ház zsúfolásig megtelt. Heidelbergből, Darmstadtból, Frankfurtból, Mainzból, Worms­­ból, Speyerbő­l és az egész környékről özönlött a közönség a premierere. Az előadás kezdete a darab hosszúsága miatt délutáni öt órára volt kitűzve, sokan azonban már egy órakor bemen­tek a színházba, hogy jó helyet kapjanak. Szabadjegyeket nem osztogattak. Maga az intendáns is megváltotta páholyát, a színészek is csak pénzért kaptak jegyet. A szerző Sebvan könyvárus páholyából nézte végig az előadást. A darab hét felvonásból állott. Az első, második és harmadik úgy végződött, mint az újabb átdolgozásban; a negyedik azzal a jele­nettel, a­midőn Károly és Amália fölismerik egymást; az ötödik a torony-jelenetet tartal­mazta, a hatodik az ostromot, a hetedik a költő által átdolgozott befejezést A kiállítás az akkori felfogás szerint fé­nyes volt, mintegy száz aranyba került! De volt is érte csupa új jelmez,­­ az igaz, hogy ó­ német szabású, mert az intendáns hatalmas szava a cselekvényt három évszázaddal előbbre helyezte,­­ volt két új díszlet, a­mely külön a darab számára készült, és volt egy mozgatható hold, a­mely a megfelelő pillanatban lassan végig ha­ladt a színpad egén. Csupa olyan dolgok, a­me­lyekről az ifjú még csak nem is álmodott! Ilyenekben , neki ekkor még egyáltalán nem is volt akarata, vagy kívánsága. Csak annyit tu­dott, hogy Moor Károlynak tollas föveggel kell megjelennie , és úgy is jelent meg. Sebiller nagyon meg volt elégedve az elő­adással, habár a színészek mind nagyon fiata­lok voltak és így nem valószínű, hogy a művé­szi tekintélynek valami magas fokán állottak; másfelől azonban talán épen az kölcsönzött az, előadásnak kiváló érdeket, hogy ezt a darabot, Mai számnak 14 oldalt tartalmaz.

Next