Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-01 / 32. szám
Budapest 1882. IV évf. 32. Szám (113.) Szerda február 1. ímV- Szerkesztési iroda: Előfizetési arak. m H Iilipeeten, nádor-utca 7. u., t. Orr*' .•••••• 11 trt kr. 89 hová a lap szellemi részét illető mindenre................. . • • . 7 ■ • |:1 i|ya MHMMM wttmn»» |Mf n» mm közlemény intézendő. 'nlévro...............• . 8 a 60 a Ij&l |§2| regi fife g|| jg9 jPsft Bérmentetlen levelek csak ismeri F r«..i'h^4"bio * f jbt II m* is §1 wm 12 IBP 3 fok IBI vidéken 5 ki. Edj Igf*' Vk jS§ H Ejj |j| SSaj&k SB HB WKIBf Kiadóhivatal: ________ KB |j JggS Baj Katál P® §|| j8|| KZ ||| NS Budapest, nádor utca 7. aiin, í. . K.vvvilír* eiaft nar EB EB bÜ r iül gKjBSK 9 kevá ez előfizetések és a lap azétkttl.agytromig ti a nagrmág emu BB BHl ■ ■ H ■ Kj ■ ■ Hidósért, vonatkozó felszólamlások in “M képes lappal egrtttt^ téaendBk. uituL.0 .... io . vöt j Hirdet#*.«-«* : POLITIKAI NAPILAP.awtSSac §zualik nm adatik. 40, Bne Notredame des Vietoiree. ~"'"tTTJt'tAi* ,HM,!TM^rTM»J^mbator,"^tJptrp^TaS^ptdcoTteke^^^^g^^^Ornago^apsomttvn*eti távolétében maidig megtekinthető. — « AMIHI. .Oft Lili de 10—lig fölváltva a gyűjtemények taiaulst tárlata (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári-ut végén, a vám Am ka ii ■ Izmácz Püspök I Niaweti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városház a régi a városház- rda nunifitáns • Bripitta ! Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esti- hétköznapon 9—1-ig. Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmúzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. — ’Körös-orosz • Euthvm { ^^kön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterhány-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — @ 8 r o J ______ [jszerdán^ kedden és pénteken az ásványtárban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár ás va^e-t Budán, az udvar Állatiért a_vAr®6_*Re*L®n._______________ A mai szám tartalma :olgári kormányzat Boszniában. — Politikai hirek. — hadviselés délen. — Politikai szemle. — M marchiánk Oroszország. — Fővárosi ügyek. — Egyletek, vitéze. — Tudomány, irodalom. — Színház, zene, képzővészet. — Az ördög trombitája. — Az elitélt utolsó ije. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek - Törinyszéki csarnok. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Irca: A hol mulatnak. — A mellékleten: Bontoux és Union générale bukása. — Oroszország s a hercevinai fölkelés. — Zsidótörténetek. — A Munkács ünn epély. — Apróságok. — Törvényszéki csarnok. — Krivosje. — Veszélylyel járó foglalkozásnemek. — Oltságok. — Tárca . Hazánk válságosabb napjai. — Regény-csarnok. A rangadó. (41. folyt.) — Vegyes. Polgári kormányzat Boszniában A katonai kormányzat megbukott a kétoglalt tartományban. Megbukott, amennyire sok megbukhatik egy kormány, melynek nincs kormányos felelőssége. Kit kell okolni a két elfoglalt tartományin történő dolgokért ? A lázadásért, a kiadandó illiókért, a kiontott és még kiontandó vérért? Amikor az ágyuk dörögnek, nincs idejük reklamációknak. Csak tényeket konstatálunk. Boszt és Hercegovina rosszul volt kormányozva, nős politikai párt, mely ezt tagadná, s vérmébe fogadná a felelősség nélküli katonai imányzatot. Azt a kormányzatot, melynek volt sürgősebb dolga, mint hogy Bosznián és Hercegovinában benszülött hadsereget intsen, mint teremtettek az angolok Indián, a franciák Algírban. Azt a kormányzatot, ly a világon mindenütt csak katonásdit szejátszani és adminisztrálni nem tud sehol. A onai kormányzat tapintatlansága ajándékozta fiának a sipay lázadást. Azon lázadást, mely Angliának csaknem világhatalmi állásába ésszebb gyarmatába került. A katonai kormányzat tapintatlansága okozta a legtöbb algíri mozgalmat. S miért volna az osztrák-magyar katonai kormányzat ügyesebb, tapintatosabb az angolnál és franciánál ? Hiba volt tehát a katonai kormányzatot meghagyni Boszniában és Hercegovinában a foglalás után. Hiba volt nem okulni a történelem tanulságain. Ez a hiba sodorta jelenlegi komor helyzetébe monarchiánkat. S ki tudja, hova fejlődik ez a helyzet? Mi szükség volt a védtörvény végrehajtására a két elfoglalt tartományban, melynek még közjogi helyzete sincs tisztázva? Mi szükség volt különösen a végrehajtás erőszakolására ? Az átalános hadkötelezettséget kiterjeszteni Boszniára és Hercegovinára annyi, mint fegyverezni a monarchia ellen a két elfoglalt tartományt. Annyi mint begyakorolni a modern hadművészetbe a két tartománynak amúgy is harcias és monarchiánk iránt ellenséges lakosságát. Annyi, mint szaporítani a délszláv elemet a hadseregben. És ha még békés után, költségek nélkül lehetett volna végrehajtani az újoncozást. De a legboldogabb egyszerűség is megfejthette volna hogy a végrehajtás akadályokba fog ütközni. S a katonai hatóságok a legnaivabb jelentéseket küldték Bécsbe. Bizonyosra vették, hogy a lakosság nem fog ellenállani. Nem vették észre a titkos terveket, a forradalmi szellemmel. Nem a szerb, montenegrói és orosz izgatókat. Engedték felfegyverezni a lázadókat. Szemeik előtt szervezkedett a forradalom. S ők mégis bíztak. A védtörvény végrehajtását mégsem függesztették fel. Csak akkor ocsúdtak fel álmosságukból, mikor a forradalom már nyíltan explodált. Mikor a krivoljei tűz bosnyák és hercegovinai területre átcsapott. Mikor már saját erejükből nem tudtak segíteni, s a mozgósításhoz, nagy és költséges hadművelethez kellett folyamodni. Katonai kormány még soha sem pacifikált elfoglalt, meghódított tartományokat. A szurony tud követelni engedelmességet, de őszinte kibékülést, ragaszkodást nem ébreszt soha. A legyőzöttek mindig a győzőt látják a katonában, akinek csákójára van írva : vae vietis ! A két elfoglalt tartományt is csak egy szelíd, igazságos, a létező bajokat orvadó polgári kormányzat pacifikálhatta volna. A hadsereg ott lehet, sőt ott kell vala lennie e kormányzat hátterében, hogy ez imponálhasson. De azon pillanattól fogva, mikor az utolsó puska kicsavartatott az utolsó felkelő kezéből, a katonaságnak valóban háttérbe kellett volna lépnie. Ehelyett azonban bizonyos katonai körök saját birodalmuknak, új őrvidéknek tekintették a két elfoglalt tartományt. S kormányzásuk eredménye forradalom lett, mely a monarchiától súlyos pénz és véráldozatokat követel-Hogy mekkorák lesznek ez áldozatok, ma még nem tudja, nem is sejtheti senki. Csak az az egy bizonyos, hogy a forradalom minden áron le fog vezetni. Ha legszebb ezredeinket, legnélkülözhetlenebb millióinkat nyeli is el a forradalom örvénye, ez az örvény be fog törmetni. A rend uralkodni fog Varsóban. De a katonai kormányzatnak nem szabad újra kezdenie szerepét. Ezt már eljátszotta. Hosszúságra se több mint ide Hatvan. San Remotól Cannes-ig, — ezt lehet a két végpontnak veni — a gyorsvonat, noha a veszedelmes kanyarodók miatt csak igen lassan haladhat , harmadfél óra alatt megy. A két végponton túl is, innen is Riviera lesz az, Genna és Marseille közt, de a világ nem tekinti annak. San Remo, Bordighera, Mentone, Monaco, Monte-Carlo, Nizza és Cannes: ez a Riviera. Ez az a boldog vidék, melyet nem látogat hó, fagy és észak zord szele; hol tavaszi nap sugarai fürödnek a tenger azúr hullámaiban, hol illatos virágok nyilnak örökzöld levelű fákon s gyümölcsöt hoz fél, nyár egyaránt. Palesztinája, búcsujáró szent helye a betegeknek és a gazdagoknak. Azok, a természetet megcsalva, egy évben két nyarat s egy telet sem élnek. Menekülnek a tüdővesztő fagy elől, ide, a narancsfák közé. S a sápadt, vézna, elsoványodott összetört alakok, kik San-Remoba fáradtan, a lomfás bánatos mosolyával érkeznek, hónapok múlva pirosan, nekiteljesedve hagyják el az áldott helyet. A Riviera betegei San-Remot, Bordigherat és Mentonet keresik föl. Viszonylag csendes, nyugalmas helyek, hol nem zavarja meg az alvók álmát semmiféle szerenád, sem pisztolylövés, mely egy kifosztott játékos utolsó játszmáját jelentené. Veszedelmes ember, ott, néhány orvoson kívül alig van. De ezek megelégesznek azzal, hogy recipéket írnak és konyhasó belégzéseket rendelnek. Élet a sétányokon csak 12 től 3 ig van s mindenki, mindennap egymás A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A hol mulatnak. — A Riviéra. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. A bölcs, ki figyelemmel kiséri az emberi fejlődését a történelem előtti idők szürkéétől egészen villámfényes napjainkig, kényn bevallani, hogy az emberi ész három vagyy évezredes munkálkodása sokkal több lemeset, szépet és mulatságosat hozott létre, iz a szó szoros értelmében hasznosat, s szavakkal. Véges elménk mindig szívesebállt az élvezetek, mint a komoly munka gálatában. A kővésőtől a hegyóriásokat átlyuggató sifuróig nem járt meg oly hosszú utat a foly-os spekuláció, mint a görögök kockájáétól a roulette-ig, az indusok festett csonttyaitól az écartéig és a baccaratig. Az eke adi ékének, alig változva egy görbülettel a ,raok óta, de az élvezetek, gyönyörök sora, ’■■nnap gazdagodik egygyel vagy többel. A a jelvényei, kapa, kasza, sarló egyesítenék őket, mert a magyar kasza elvágja a spaivet, de elválasztja őket kedvteléseik kitége. Olasz a dalban, spanyol a bikák véres alában, francia a pikantériákban, németben, magyar a borban leli kedvét. Egyik sem a mulatságából. Csak egyes nagy piacok fák, melyeket az élvezetek vásárának lehetne íeni s ott, mint egy semleges területen tarnak azok, kik mulatni akarnak. Lázas, siető életmódunkat, mely huszonnégy óra alatt negyvennyolc órára valót él, nem elégítik ki többé a Tuskulumok nyájas és csendes örömei. Az élvezetekben nem a lélek boldog nyugalmát, de az idegek zsibbadását, az agy kábulatát keressük. Nem a természet néma beszédje, hanem a forrongó, tarka, változatos társaság khaotikus zaja elégi: ki. Mintha a szakmánia ide is harapódzott volna, vannak szakvidékek, ahol csak dolgoznak s mások, ahol csak mulatnak. Mindezek a reflexiók egy levél olvasásakor szülem lettek, melyet Nizzából kaptam egy jó barátomtól, ki a decemberi egynapos hótól megrettenve a földközi tenger mellékére futott, téli nyaralójába. Nem tud betelni a Riviera csodálatával. Minden lépten nyomon a paradicsomhoz hasonlítja. Az együgyű! A paradicsomban csak egy volt szép: az ember. Neki is csak az tetszik a Riviérán. Kékebb az ég Görögországban, hatalmasabbak a pálmák Afrikában, aranyosabbak a narancsok Siciliában, illatosabbak a vadvirágok Észak Amerika végtelen mezőin. De az ilyen XIX-ik századbeli rové-nak az mind csak holt tárgy. Élvezni igazán csak akkor tudja, ha a természet pompája csak fóliája az emberi fényűzésnek. Ha valahol, úgy a Riviérán megtalálja ezt. Keskeny kis földesik az egész, egy hegylánc és a tenger habjai közé szorítva. Olyan keskeny, hogy a térképeken a városok nevei a a tengert jelző kék foltba irvák, mert nem férnének el azon a kis földszalagon. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.