Pesti Hírlap, 1882. április (4. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-05 / 94. szám
2-ik melléklet aPesti Hírlap 194—1175. számához. Tavaszi divatcikkek. A verőfényes tavaszi napokkal beköszöntöttek a divat vándormadarai is. Tartsunk köztük egy kis körszemlét. Legelőbb szemünkbe ötlenek az elragadó Pompadour- legyezők cretonne-huzattal, melyre virágok s cirádák közé rococo-hölgyek és urak vannak festve. Nagyon divatosak, a selyemszövetre festett virágokkal s tolldisszel ékeskedő legyezők is. De mindennél újabb a sajtolt bőrből készült legyező. Egyáltalán a bőrbrokát és bőrmozaik nagyon fölkapott cikk ismét alkalmazva találjuk a sétaöltönynél, az ahoz úgy illő csinos csizmácskánál, keztyű-manchettenél, legyezőnél, de sőt a kalapnál is. Legalább igen csinos capote- és toque-alakú kalapok készülnek bőrből, melyekre bársony virágokat szoktak varrni finom fémgyöngyökkel. De különben is a toilette sok más részét diszíthetni az ipar legújabb termékeivel, milyenek méterszámra árult kész bordűrök, virágok bőrből. A napernyők többnyire igen nagyok és laposan kifeszítettek, vannak azonban csinos apróságok is, így például a „pagoda-legyező“ kupolát képez s ennél az egyes bordák közti tért még azzal is kisebbitni igyekeznek, hogy a felső szövetet meg a bélést az ernyő alsó szélén szabályszerű ráncokba szedik. A huzat szövetéből való volánt továbbá spanyolcsipke, de hímzett szegély is díszíti az ernyő szélét. Hímzést — kézi munkát — alkalmaznak az ernyők felületén is szép koszorú alakban, felül lazábban, alul sűrűbben fűzött virágokból, melyek mintha az ernyő tetejéről csüngnének alá. Az ily ernyők bélése a hímzés egyik vagy másik főszínével harmóniás, míg az ernyő alapszíne fekete vagy más sötét szín. Vannak még igen szép ernyők sötét alapszínnel, melyekbe egy-egy világosabb borda van beillesztve s azon virághimzés vagy monogramm díszeleg. Szines ernyők — változatosság okáért nem csipkeszövettel, hanem igen ritka szövetű, úgynevezett ananász-tüllel bevonva — a nyáron mosó szövetű ruhákhoz minden esetre igen kapósak lesznek. Az ernyők fogantyúi néha rendkívül nagyok , vagy állatalakokat ábrázolnak vagy nagy gyűrűt képeznek, melybe az egész kéz belefér, de láttunk zergeszarv alakút is, és pedig egy „croumirnek“ nevezett példányon, mely névvel a legdivatosabb s legeredetibb újdonságokat szokták megjelölni. A fátyol-tüllek és gázok a legnagyobb ellentéteket mutatják fel Vannak elütő színű, vörös vagy halványkék chenille-, avagy selyempikot pontocskákkal, majd meg rézpénz nagyságú, továbbá három- vagy négyszögű beszőtt pontokkal tarkított tüllek. A szalagok közt találunk néhány sajátságos, japáni ízlésre valló mintát, mások a recoco-geurének hódolnak, ismét mások on- brée, plus, moirée mintákat tüntetnek fel, szóval a leggazdagabb választék tárul elénk. Egyszínű, fehér, halványrózsa, kék és créme színű latin mosó ruhák e saisonban a legszebb virágmintákkal damascirozva jelentek meg; vannak azonban csikós szövetek is. A különben egyszerű összeállítású nyári ruhák legkedveltebb díszítését hímzett volant vagy a ruhaszövetből való volant képezi, divatos erős cérnacsipkével. Ez a csipke mind hatalmasabb versenytársa lesz a spanyol csipkének, mert selyem, foulard és sarokból készült díszes sétaruhakon is mind gyakrabban találjuk már alkalmazva. A gombok is dús választékot nyújtanak. Sok fajtája van kivált a fémgomboknak, melyek sokszor a maguk nemében igazi műre-mekek vagy kis képek vannak kiverve rajtuk — s középkori képek, harcijelenetek mondák alak-jainak utánzatai, — vagy renaissance-kori virágalakokat és arabeszkeket tüntetnek fel s igen hatásosan ütnek el a ruhaszövettől. Az ipar e termékeinek határozott elsőbbséget kell adnunk az úgynevezett phantasie- és divatgombok számtalan nemei közt, hanem az is bizonyos, hogy amazok ezeknél sokkal drágábbak. íme: a tavaszi divatcikkek. Tessék választani! Jegyzőkönyv. Felvétetett Budapesten a Kerepesi úti temetőben, 1882. ápril 4-én. Jelen voltak a Petőfi-társaság részéről : Komócsy József alelnök és Neugebauer társasági tag ; a tek. főv. hatóság részéről : dr. Schermann Adolf tisz. főorvosi szaksegéd és Meixner Ferenc köztemetői igazgató. Tárgy : Petőfi Sándor nagy költőnk szüleinek földi maradványai áthelyezése a ferencvárosi temetőből a Kerepesi úti temetőbe. A fent kitett napon 7 órakor mi alólkottak megjelentünk a ferencvárosi temetőben, az általunk ismert sirt fölástuk s a drága hamvakat fölszedtük. A csontvázak ép állapotban voltak: az anya koponyáján a selyem tej kötő csaknem egészen ép volt; az apa koponyáján a haj szintén ép állapotban találtatott. Minden kis csontdarab az érckoporsóba elhelyeztetvén, jelenlétünken átszállittatott a kerepesi úti temetőbe, hol a tek. fővárosi hatóság által, a nagy költő emléke iránt való kegyeletből ajándékozott díszhelyen álló (parcella u.5 negyedik sor 41. sz.) sírba lebocsáttatott. Mint említésre méltó körülményt jegyezzük fel, hogy a két koporsó felett, rézsútosan egy gyermekkoporsót is, találtunk a kiásatás alkalmával. A régi sirkövet is átszállittattuk s azt az uj sir fölé helyeztük el, hogy mig a kegyelet a nagy költő emlékéhez méltó sirkő övel jelöli meg a helyet, hol szüleinek hamvai pihennek, az is Útmutatóul szolgáljon. Az uj sírba a hamvakat pontban 8 órakor helyeztettük el. K. m. f. Komócsy József, a Petőfi-társaság alelnöke. Neugebauer László, a Petőfitársaság rendes tagja. A t. főorvos megbízásából: dr. Schermann, t. főorvosi szaksegéd, Meixner Ferenc, köztemetői igazg. A szükséges orvosrendőri óvóintézkedések megtétettek. Dr. Schermann: Petőfi szüleinek hamvai. Ma reggel helyezték át Petőfi Sándor szüleinek hamvait a Petőfi társaság megbizottainak jelenlétében a ferencvárosi temetőből a Kerepesi úti temetőbe. Az áthelyezésről felvett jegyzőkönyv következőleg hangzik: [ Uj Donizetti opera. (Alba herceg.) Róma, márc. 1. Az olasz mester sok tisztelőjét fogja érdekelni Donizetti töredékben hátrahagyott operájának Rómában történt első bemutatása s határozott sikere. Az Apollószínháznak feledhetetlen estéje volt a premiere. Nmcsak a közönség, de a sajtó is egyértelmű volt a magasztalásokban, melyekkel az új művet elhalmozta. Pedig az érdem nem is egészen a Donizettié; osztozik abban Salvi is, kinek sikerült a halál által megszakított munkát a mester szelemében folytatni s befejezni. Donizettitől ered az első két felvonás s a harmadiknak is nagyobb része. De a negyedikben is ő írta meg az ének szólamokat, csak a hangszerelés volt kiegészítendő. Egy halála előtt kevéssel írt levelében maga a mester is úgy tekinti az operát, mint befejezettet. Miért nem adták hát elő még 1841-ben ? „Cheréhez la femme.“ Egy igen érdemes primadonna, ki akkoriban dísze volt a párisi operának, úgy találta, hogy az ő számára igen jelentéktelen szerep volt írva a dalműben, s azért az operaénekesnők szokott praxisához folyamodott, s megtagadta a föllépést. Később aztán nem gondoltak az operára ; elfeledték épen úgy, mint a Polieutoi első nápolyi előadása után, — amiben különben nem kis része volt a bourbon-kormány cenzorainak is. Szövegét Seribe irta s tárgya teljesen hasonló a Verdi „Szicíliai vecsernyéséhez, mert ez utóbbit is Seribe irta, ki Donizetti halála után, minthogy az első libretto színre nem került, jogosultnak érezte magát arra, hogy művét így értékesítse. A két operaszöveg csak a színhelyre nézve tér el egymástól, mert míg a Verdié Szicíliában, addig a Donizettié Belgiumban játszik. Ezenkívül a szereplők nevei vannak megváltoztatva s a francia zsarnokság spanyol kényuralommal helyettesítve. Némileg a katasztrófa is különbözik, de ez az új opera előnyére, mely a drámai érdeket jobban összpontosítja. Hét személye van a darabnak: Alba herceg (bariton) Marcello, ifjú belga (tenor), Amália Egmont gróf leánya (primadonna), Daniele serfőző (bass) és még két spanyol tiszt. Az első felvonás a brüsszeli piacon foly le, búcsú alatt, hol a nép táncol és iddogál. Spanyol katonák zavarják őket meg, kik elveszik poharaikat s inni kérnek. Daniele szolgál nekik, de mivel vonakodnak fizetni, szóváltás támad köztük. Ekkor lép föl Amália, ki Daniele felvigyázata alatt áll. Sandoval érdekkel tudakozódik utána s midőn a herceg kíséretével átvonul a színpadon, felszólítja őt hogy kiáltsa, mint a többi: „Éljen a kormányzó!“ vagy pedig énekeljen valamit. Amália azonban via dal helyett néhány allegorikus stancát énekel, melyben egy vészszel küzködő hajót irva le, buzdítja a népet szabadsága viszszavivására. Mikor bevégzi, a föllelkesült belgák meg akarják támadni a spanyolokat, azonban a herceg viszszatér s a nép és a katonák eloszolnak. Itt aztán egy gyönyörű tercett következik, melyben a herceg a nép iránti megvetését, Amália a hercegtől való borzadályát s Daniele a zsarnokkal szemben táplált gyűlöletét fejezik ki. Most Marcello lép fel, ki Brüggéből érkezik s nem véve észre a herceg jelenlétét, köszönti Amáliát. A herceg Marcellóban saját fiát csieri fel, egy asszonytól, ki őt fiával tizenöt év előtt hagyta el, és halálos ágyán levélben kérte, hogy ha valaha Marcello veszélyben forogna, kímélje őt, mert saját fia. A herceg atyai érzelmei felébrednek s a többieket elküldve, egyedül marad fiával s kéri őt, hogy keresse dicsőségét más kézen s ne lépjen többé Danielle házába. Kérésének azonban nincs sikere, mert Marcelo az ajtóhoz lép és kopogtat rajta. Ezzel végződik az első felvonás. A második Daniele lakásán foly le, Amália belép s tudtára adja neki, hogy Marcellot újra elfogták, egyszersmind sürgeti, hogy hívja össze barátait s szabadítsák ki. Hanem ez fölösleges, mert Marcello megjelen, miután titkos kijáratot fedezett föl börtönéből, melyen át menekült. Figyelmezteti barátait, hogy ez után eljuthatnak a palotába, hol a herceg épen ünnepélyt akart rendezni. Rohanják tehát meg s küzdjék ki szabadságukat. Mindnyájan csatlakoznak a vállalathoz s fegyvereket osztanak ki; de ekkor lepi meg őket Sandoval katonáival s mindeniket elfogja Marcello kivételével. Midőn ez általános csodálkozásra szolgáltat okot, a Ladoval így felel: „Te, nemes belga, bántalmazhatsz, amint akarsz, meg vagyunk bízva, hogy ne bántsunk.“ Egy magándal vezeti be a harmadik felvonást, melyben a herceg Marcello anyja iránti szerelmének ad kifejezést, ki őt tíz év előtt elhagyta. Megrendeli Carlonak, hogy a foglyokat egy óra lefolyása alatt kivégezze s elsüld Marcelloért s fölfedi neki születése titkát. Mig Marcello meglepetéstől némán áll, fölhangzik künn a „De profundis“ s a herceg kéri, hogy nézzen ki az ablakon, hol Amáliát és Danielet és társait most vezetik a vérpadra. Csak nevezze őt atyjának, s megbocsát nekik. Marcello habozik, de az utolsó pillanatban teljesíti a herceg kívánságát s a végrehajtás föl lesz függesztve. A foglyokat behozzák. Marcello kéri a herceget, hogy ne fedje föl előttük a titkot, mely őt örökre elválasztja Amália szívétől. De Sandoval kijelenti nekik, hogy éltöket Marcellonak köszönhetik, s erre őt árulónak bélyegzik, Amália pedig megvetően fordul el tőle. Az utolsó felvonás színhelye az antwerpeni rakpart. Alba herceg lemondva hatalmáról Medina Celi javára, Spanyolországba készül utazni, midőn Amália hozzá közeledve, azon ürügy alatt, hogy egy kérvényt nyújt át neki, hirtelen tőrt ránt s le akarja szúrni a herceget. Marcello azonban közbeugrik s ő kapja a döfést. „Mit tettél ?“ — dadogja a herceg. „Kötelességemet !“ suttogja elhalóan Mareello. Amália kétségbeesetten omlik kihalt tetemeire. Zenei tekintetben kitűnően sikerült részletei a dalműnek : egy gyönyörű induló az első felvonásban, mely Alba herceg bevonulását jelzi, továbbá egy szoprán ária s a már említett tercett. A második felvonás kezdetén a serfőzők egy pompás kardalt énekelnek ; van ebben egy szoprán románc is, mely erősen emlékeztet Borgia Lukréciára. Gyöngye az operának egy rondó, a szoprán, tenor és basszus által előadva, míg a szoprán és tenor bájos kettőse: E arcan fataeu. De legnagyobb hatású az összeesküvők invokációja a szabadsághoz, szoprán, tenor, basszus és karra. Legkevesebbet még a harmadik felvonás ér, egy bariton románc kivételével, melyet Donizetti a Paria című operájából elevenített föl, továbbá figyelmet érdemel még Marcello és Alba duettje s a finálé. Ám a negyedik felvonás újra tele van szépségekkel. A tenornak egy epedő, panazzos románczával kezdődik : „Angelo cas tó e bell; ezt egy fölülmúlhatlan crescendo követi, midőn Amália borzadva hátrál a vélt árulótól s ez fölkiált: „No, non son io colpe vole, „Ne attesto eddio Signor 1“ Ezt egy igen szerencsésen gondolt kettős s azután még egy második is követi Amália és Marcello között, mely utóbbi egyhangú vélemények szerint a legköltőibb mindazok közt, melyeket a maestro valaha irt. REGÉNY-CSARNOK. Bűn-világ. Regény. Irta: Belot Adolf. ELSŐ KÖTET. 49 Második rész. (Folytatás.) Visszatérnék Párisba s ott nem is találnék ily nevű nőt, mert e név viselője valószínűleg megmaradt ellenszenvénél az asszonyok iránt s nem nősült meg soha. Csakis Gervais kisasz-