Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)
1882-05-28 / 146. szám
Budapest, 1882. [V. évf. 146. (1227) Szám, Vasárnap, május 28. Előfizetési árak: Szerkesztési Iroda: [ffytém.....................UM-te Iflilfei m EH Bidapsiten, nádor-utca 7. u., I. mM, 17 álérre................................^ PPjfla |||jj a kp “«Nemi részét illat* « Egyes szám helyben 4 kt. fi*COTI MIDI AD Kéziratok iisers nem adatnak nagy képes lappal együtt: HEHE Hi El EH Hl H Hl UHUI Ellésére vonatkozó felesálailések ki« ......................20 frt /vCUn7r7Tö\ téneadók. félévré.............................1# \ Hirdetések POLITIKAI NAPILAP Százalék sím adatik. A LLvXXJ. XiXXX LLJXT1 • \ve.ofJYMBUDOU MOSSB-níl PABlg-ta*, '-----4#, B»e Kotredame des Tietekre». Naptár. Látnivalók- I ** a*om*6-**® * képtár. TMámapskritaken t—1-ig. — Inzágtl kápsonttvészett távollétébe*mindig megtekinthető. I „ d. e. 10—1-ig Mráltra a gyűjtemények tánulat tárlata. (Sugár-*t, saját kán.) — Xdingóhid a soroksári-*t régé*, a PÉK Vasárnap rém. kath. Pünkösd v. Nemset nuietua. (Museum-körut.) valmelyika ; a kihegvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Kerano Jé mellett. — Tároshál a régi a Tároszkia« protestáns Pünkösd v. I ATyitra : d. a. 9—1 óráig« hétfőn ce estt- hétköznapon »—1-ig. — Oteaágo* képtár | acef-tór, saját hó«.) — Iparmúzeum. (Sugár- téren, a* *j a Lápót-utóiban A4, m. a. görög-oros* (máj 16) törtökön a termékautó a népapai-tár. (Beaterkácy-Meaa akadémia palotává , mt, a képzől»*Véeneti társulat háe*.) — Városi vigadó (redoite) a« ridoaaaeea*. — kan. Kyitra: vaaárnap, aaerdén ce péu-j Királyi vár és lit kert Budán, aa indiai Áilatkwt a ▼ároeligethen. A mai szám tartalma: Pünkösdkor. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány, irodalom. — Színház, zene, képzőművészet — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Sport. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca . A fátum gyermeke. — Az utolsó toborzás. (Eredeti illusztrációkkal.) — A teremtő legszebb könyve. (Költemény.) — Jöjj el, szentlélek úristen ! — Londoni levél. — Pünkösdkor. (Képpel.) — Két Heine adoma. — Vegyes. — Az idei akadémiai tagválasztások előtt. — A király Bruckban. — Egy jubiláló tanférfiú. — Színház, zene képzőművészet. — A mexikói játékbarlangok. — Budapesti értéktőzsde. — Tárca : Egy magyar emigráns törökországi élményei. (I) — Országgyűlés. — A két hercegnő pere. — Regénycsarnok: Bűnvirág. (101. folyt.) — Kivonat a hivatalos lapból. — Tárca: Két költő szerelme. Pünkösdkor. Tüzes nyelvek szálltak az apostolok feje fölé, hogy minden népnek hirdethessék az eszmét. Az eszmének apostolokra, s az apostoloknak a szó hatalmára van szükségük. Minden eszme csak igy terjedhetett el, csak igy diadalmaskodhatott. Kém csak a kereszténység, de a szabadság eszméje is. A szabadságnak szintén voltak apostolai, kik tűznyelven beszéltek. Voltak vértanúi, kik gyötrelmes halált szenvedtek. Voltak a magyar faj nagyságának, a magyar állameszmének is. A török invázió után a magyar állam csak is mint eszme létezett. A magyar faj jövője költészet volt, mely mint bűvös lámpa századokra előre vetette fényét. A török megsarcolta, rabszijra fűzte a magyart, virágzó tájakat pusztasággá tett, de kevesebbet ártott a magyar állameszmének, mint Ausztria, mely azzal dicsekedett, hogy a civilizációt hozta Magyarországba. Háromszáz esztendőn át, a világtörténelemben páratlan vaskövetkezetességgel tört a magyar faj beolvasztására, a magyar állameszme megszüntetésére. De a magyar állameszme, magyar faj, magyar szabadság apostolai tűznyelvvel, vagy lángkarddal védték a megtámadottat, ótták, terjesztették a magyar állameszmét. Frangepán, Kádasdy, Tököli, Rákóczy, Kossuth, Szécsenyi, Deák, bár különböző eszközökkel harcoltak, mind a magyar faj, a magyar állameszme apostolai, a nemzet hősei voltak. Ez az eszme többé nem puszta vágy, nem holt betű az artikulusokban, hanem valóság. Kern azon eszme megvalósulása, melyért Rákóczy és Kossuth küzdöttek, hogy aztán elbukva közös sorsra jussanak: az egyik Rodostót, a másik Barracconet tegye híressé, örök emlékezetűvé. De oly valóság, mely annál inkább kielégíti a nemzet nagy többségét, mert Rákóczy és Kossuth eszméjéért küzdve háromszáz éven át mindig elbukott. A magyar állameszme tény, melyet többé eltagadni nem lehet. De nem oly eszme, melynek többé apostolokra, s ez apostoloknak tüznyelvre nem volna szükségük. Minden eszmének, mig végkövetkezményeig el nem jutott, harcolni kell, különben elvész, mint elveszett annyi eszme, mely a küzdelemben meglazult. S a magyar állameszme még nem jutott el végkövetkezményeig. Csodálatos hóditó erő rejlik benne. Legyőzte a tizenkilencedik századot. Le a francia forradalmak,Canning, III. Napoleon, Bismarck, Cavour, Kesselrode, Goresakoff politikáját, a nemzetiségi politikát. Az államoknak nemzetiség szerinti alakulása nagy világtörténelmi tényekben nyilvánult. Létrejött tőlünk nyugaton, délen az olasz s a német egység. Keleten nemzetiségi államok támadtak. Románia, Szerbia, Bulgária a 19 ik század nemzetiségi eszméjében gyökereznek. Sőt ez az eszme még a velünk állami szövetségben levő Ausztriába is betört. Csak idő kérdése az, hogy Csehország, Galicia többé-kevésbbé tágkörű állami életet kapjon . Ausztria a német centralisták egységi művét föderalizmusra változtassa. A 19. század diadalmas eszméje csak a kis Magyarország határain állapodott meg. Csak a magyar államon nem éreztette bomlasztó hatását. Magyarország területi állam maradt, mikor a területi állam Európa minden pontján megbukott. Magyarországon csak egy nemzet van, bár legalább 4—5 nyelv létezik egymás mellett. A magyar faj csak valamivel haladja meg a hat milliót. De közel két millió német az imént vallotta magát szívvel, lélekkel magyarnak. A szintén közel két millió tót csak oly magyar érzelmeire, gondolkodására, múltjára, jelenére nézve, mint Árpád utódai. Kincs a pánszlávizmusnak oly sikere, mely tótjainkat a magyarság ellen felizgathassa. Tót állameszme nincs, külön tót aspirációk, néhány lutheránus kolompos ábrándján kívül, nem léteznek. Hasonlót mondhatunk a románok, sőt a szerbek többségéről. A magyar nemzet tehát nem hat millió, hanem kétszer annyi. Tizenkét millió magyar kész mindenkor életét és vagyonát áldozni a magyar állameszméért, mely a négy folyam tájáról kizárta a nemzetiségi torzsalkodást, az államnak a grammatika alá helyezését. De habár ily hatalmas erő rejlik a magyar állameszmében, nem pihenhet meg, apostolai nem vonulhatnak vissza a harcból. A nemzetek nyelvükben, kultúrájukban élnek. Anglia nyelvileg beolvasztotta ugyan Írországot, s mégis rettenetes politikai és társadalmi ellentét iffiai asamuuk 20 oldalt tartalmas. * A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A fátum gyermeke. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Akit az isten egy garasra teremtett, soha sem lesznek forintjai. Minden csak föltevés, találgatás, de ez az egy tény. Ami pedig tény az tény, legjobb megadni magunkat előtte. Ott van a Kaláczi Gyuri esete. Azé a Kaláczi gyereké, aki már huszonegy éves korában, midőn másodéves orvosnövendék volt, nagykorusittatott s elpocsékolta minden örökségét. Szülei elhalván, rokonai váltig intették a takarékoskodásra, mire Gyuri, mint nagy fatalista, igy szólott: — Ugyan hagyják el kérem! önökben nincsen semmi logika s azonfelül a közvéleményt sem tisztelik eléggé. A közvélemény azt végezte felőlem, hogy tékozló lump vagyok, hát annak kell maradnom ... ez alól nincs kibúvó. — Magadtól függ. — Dehogy függ. Megmagyarázom mindjárt. Vegyük fel azt az esetet, hogy bemegyek a trafikba s veszek ott huszonhárom krajcáros szivarokat, mi történik ? Az, hogy az emberek igy fognak szólani: „mi ez a lump, hogy pazarolja a pénzét !“ — És méltán fogják mondhatni. — Megengedem. De vegyük most már az ellenkező esetet, bemegyek a szivaros boltba és szerényen két krajcáros szivarokat veszek. Kol nem így fognak szólani ? ,,Ez a lump, már anynyira jutott, hogy kurta szivarokat szi.“ Ilyen logikával nem is lehetett egyéb Kaláczi Gyuri, mint országos lump. Amíg a pénze tartott, nasizott, kártyázott a pesti kávéházakban, ahelyett, hogy a tanórákra járt volna, mikor pedig a pénze elfogyott, gibickedett a nasivasi játékosok mellett, s némely nagy húzás után egy-egy hatos sápot kapott a nyerőtől, ez volt a jövedelme. Napról-napra sülyedt e mellett az élet mellett. A szép fiúból, lassan kint sárga viaszképli proletár lett, hogy napról-napra még mélyebben essék s ott találja magát egy reggel a társadalom legutolsó söpredéke között. Azok a gázlángok a kávéházak csillárain nagyon vérítik az embereket, s mint ahogy a napfény kiszívja az igazi szint a szövetből, s fakónak változtatja, a gázlángok az életerőt szívják ki s elhomályosítják a lelket. Fény, a melynek sötétség a folytatása. Szegény Kaláczi Gyuri, igazi csavargó lett. Ruhái elszakadoztak, csizmáiból kinézett az egyik lábujja, hiába kente be azt is suviksszal, hogy a járókelők ne vegyék hirtelen észre. Nem törődtek már ő vele a járókelők. Kém volt már egyetlen cérnaszál sem, ami őt ehhez az emberiséghez kötné, kivévén a kártyakompánia, annak a számára még megvolt , hogy kellemetlen legyen neki. Hiába füstöltek Pesten a kémények: mikor déltájban bejött nyári szállásáról, az Orczy kertből a városba, az ő számára nem főztek már sehol a világon. Évek elmúltak már azóta,amikor ő utoljára evett asszony főztjéből melegételt. Kapi exisztenciája, jó és balsorsa a kellnerek szeszélyétől függött. Kern is volt már egyéb vágya a földön, mint hogy „Józef“, a főpincér gráciáját bírja teljes mértékben. Enynyivel boldog tudna lenni tán, mert a boldogságra a sok sem elég sokszor, de a kevés is sok néha. Mert görbe szemmel nézték ám a „doktort“ (gúnyból nevezték így a 35 éves exorvosnövendéket) s ha valamelyik mérges volt, a doktoron töltötte a bosszúját, aki ott ült, ott drukkolt, együtt érzett a játékosokkal estétől reggelig, véres verejték csurogván ráncosodó homlokán. Mindig egy-egy firmához szegődött, ahhoz, aki „rokonszenves gibicnek“ deklarálta, mert volt olyan is, aki így szólt: — Ke üljön mellettem doktor ! Ön nagyon antipathikus ember. S ezt mindig többen többen találták így, amint a doktor külseje mindinkább torzult. Kern sokat ért már a „rokonszenve“. Csak nagy kasszáknál jövedelmezett néha egy hatost. Pedig becsületes igazi rokonszenv volt. Együtt érzett, együtt örült, együtt szenvedett a játékossal. Ez a sok szenvedés ölte, vérítette idő előtt. A láz, amely fogva tartotta idegeit, a játék, meg talán a sok éhezés is valóságos