Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)

1882-05-28 / 146. szám

Budapest, 1882. [V. évf. 146. (1227) Szám, Vasárnap, május 28. Előfizetési árak: Szerkesztési Iroda: [ffyt­­ém.....................UM-te Iflilfei m EH Bidapsiten, nádor-utca 7. u., I. mM, 1­7 álérre................................^ PPjfla |||jj a kp “«Nemi részét illat* « Egyes szám helyben 4 kt. fi*COTI MIDI AD Kéziratok iisers nem­ adatnak nagy képes lappal együtt: HEHE Hi El EH Hl H Hl UHUI El­lésére vonatkozó felesálailések ki« ......................20 frt /vCUn7r7Tö\ téneadók. félévré.............................1# \ Hirdetések POLITIKAI NAPILAP Százalék sím adatik. A LLvXXJ. XiXXX LLJXT1 • \ve.ofJYMBUDOU MOSSB-níl PABlg-ta*, '-----4#, B»e Kotredame des Tietekre». Naptár. Látnivalók- I ** a*om*6-**® * képtár. TMámapskri­­­taken t—1-ig. — Inzágtl kápsonttvészett­­ távollétébe*mindig megtekinthető. I „ d. e. 10—1-ig Mrált­ra a gyűjtemények­­ tánulat tárlata. (Sugár-*t, saját kán.) — Xdingóhid a soroksári-*t régé*, a PÉK Vasárnap rém. kath. Pünkösd v.­­ Nemset­ nuietua. (Museum-körut.) valm­elyika ; a kihegvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Kerano Jé­ mellett. — Tároshál a régi a Tároszkia« protestáns Pünkösd v. I ATyitra : d. a. 9—1 óráig« hétfőn ce estt- hétköznapon »—1-ig. — Oteaágo* képtár | acef-tór, saját hó«.) — Iparmúze­um. (Sugár- téren, a* *j a Láp­ót-utóiban A4, m. a. görög-oros* (máj 16) törtökön a termékaut­­ó a népapai-tár. (Beaterkácy-Me­­aa akadémia palotává­ , mt, a képzől»*Véeneti társulat háe*.) — Városi vigadó (redoite) a« ridoaaaeea*. — kan. Kyitra: vaaárnap, aaerdén ce péu-­j Királyi vár és lit kert Budán, aa indiai Áilatkwt a ▼ároeligethen. A mai szám tartalma: Pünkösdkor. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány, irodalom. — Színház, zene, képzőművészet — Távira­tok. — Legújabb. — Napi hírek. — Sport. — Színhá­zak. — Közgazdaság. — Tárca . A fátum gyermeke. — Az utolsó toborzás. (Eredeti illusztrációkkal.) — A te­remtő legszebb könyve. (Költemény.) — Jöjj el, szent­lélek úristen ! — Londoni levél. — Pünkösdkor. (Kép­pel.) — Két Heine adoma. — Vegyes. — Az idei aka­démiai tagválasztások előtt. — A király Bruckban. — Egy jubiláló tanférfiú. — Színház, zene képzőművészet. — A mexikói játékbarlangok. — Budapesti értéktőzsde. — Tárca : Egy magyar emigráns törökországi élményei. (I) — Országgyűlés. — A két hercegnő pere. — Re­génycsarnok: Bűnvirág. (101. folyt.) — Kivonat a hiva­talos lapból. — Tárca: Két költő szerelme. Pünkösdkor. Tüzes nyelvek szálltak az apostolok feje fölé, hogy minden népnek hirdethessék az eszmét. Az eszmének apostolokra, s az aposto­loknak a szó hatalmára van szükségük. Minden eszme csak igy terjedhetett el, csak igy dia­dalmaskodhatott. Kém csak a kereszténység, de a szabadság eszméje is. A szabadságnak szintén voltak apostolai, kik tűz­nyelven be­széltek. Voltak vértanúi, kik gyötrelmes halált szenvedtek. Voltak a magyar faj nagyságának, a magyar állameszmének is. A török invázió után a magyar állam csak is mint eszme létezett. A magyar faj jövője költészet volt, mely mint bűvös lámpa száza­dokra előre vetette fényét. A török megsarcolta, rabszijra fűzte a magyart, virágzó tájakat pusztasággá tett, de kevesebbet ártott a ma­gyar állameszmének, mint Ausztria, mely azzal dicsekedett, hogy a civilizációt hozta Magyar­­országba. Háromszáz esztendőn át, a vi­lágtörténelemben páratlan vaskövetkezetességgel tört a magyar faj beolvasztására, a magyar ál­lameszme megszüntetésére. De a magyar állam­eszme, magyar faj, magyar szabadság apostolai tűznyelvvel, vagy lángkarddal védték a megtáma­dottat, ótták, terjesztették a magyar állameszmét. Frangepán, Kád­asdy, Tököli, Rákóczy, Kossuth, Szécsenyi, Deák, bár különböző eszközökkel harcoltak, mind a magyar faj, a magyar állam­eszme apostolai, a nemzet hősei voltak. Ez az eszme többé nem puszta vágy, nem holt betű az artikulusokban, hanem valóság. Kern azon eszme megvalósulása, melyért Rákóczy és Kos­suth küzdöttek, hogy aztán elbukva közös sorsra jussanak: az egyik Rodostót, a má­sik Barracconet tegye híressé, örök emléke­­zetűvé. De oly valóság, mely annál in­kább kielégíti a nemzet nagy többségét, mert Rákóczy és Kossuth eszméjéért küzdve háromszáz éven át mindig elbukott. A magyar állameszme tény, melyet többé eltagadni nem lehet. De nem oly eszme, melynek többé apos­tolokra, s ez apostoloknak tüznyelvre nem volna szükségük. Minden eszmének, mig végkövet­­kezményeig el nem jutott, harcolni kell, külön­ben elvész, mint elveszett annyi eszme, mely a küzdelemben meglazult. S a magyar állameszme még nem jutott el végkövetkezményeig. Csodá­latos hóditó erő rejlik benne. Legyőzte a tizen­kilencedik századot. Le a francia forradalmak,Can­ning, III. Napoleon, Bismarck, Cavour, Kesselrode, Goresakoff politikáját, a nemzetiségi politikát. Az államoknak nemzetiség szerinti alakulása nagy világtörténelmi tényekben nyilvánult. Létrejött tőlünk nyugaton, délen az olasz s a német egység. Keleten nemzetiségi államok támadtak. Románia, Szerbia, Bulgária a 19 ik század nem­zetiségi eszméjében gyökereznek. Sőt ez az eszme még a velünk állami szövetségben levő Ausztriába is betört. Csak idő kérdése az, hogy Csehország, Galicia többé-kevésbbé tágkörű ál­lami életet kapjon . Ausztria a német centralis­ták egységi művét föderalizmusra változ­tassa. A 19. század diadalmas eszméje csak a kis Magyarország határain állapodott meg. Csak a magyar államon nem éreztette bomlasztó ha­tását. Magyarország területi állam maradt, mi­kor a területi állam Európa minden pontján megbukott. Magyarországon csak egy nemzet van, bár legalább 4—5 nyelv létezik egymás mellett. A magyar faj csak valamivel haladja meg a hat milliót. De közel két millió német az imént vallotta magát szívvel, lélekkel magyar­nak. A szintén közel két millió tót csak oly magyar érzelmeire, gondolkodására, múltjára, je­lenére nézve, mint Árpád utódai. Kincs a pán­szlávizmusnak oly sikere, mely tótjainkat a magyarság ellen felizgathassa. Tót állameszme nincs, külön tót aspirációk, néhány lutheránus kolompos ábrándján kívül, nem léteznek. Ha­sonlót mondhatunk a románok, sőt a szerbek többségéről. A magyar nemzet tehát nem hat millió, hanem kétszer annyi. Tizenkét millió magyar kész mindenkor életét és vagyonát ál­dozni a magyar állameszméért, mely a négy folyam tájáról kizárta a nemzetiségi torzsalko­dást, az államnak a grammatika alá helye­zését. De habár ily hatalmas erő rejlik a ma­gyar állameszmében, nem pihenhet meg, apos­tolai nem vonulhatnak vissza a harcból. A nem­zetek nyelvükben, kultúrájukban élnek. Anglia nyelvileg beolvasztotta ugyan Írországot, s mégis rettenetes politikai és társadalmi ellentét iffiai asamuuk 20 oldalt tartalmas. * A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A fátum gyermeke. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tár­cája. — Akit az isten egy garasra teremtett, soha sem lesznek forintjai. Minden csak föltevés, találgatás, de ez az egy tény. Ami pedig tény az tény, legjobb megadni magunkat előtte. Ott van a Kaláczi Gyuri esete. Azé a Kaláczi gyereké, aki már huszonegy éves korá­ban, midőn másod­éves orvosnövendék volt, nagykorusittatott s elpocsékolta minden örök­ségét. Szülei elhalván, rokonai váltig intették a takarékoskodásra, mire Gyuri, mint nagy fata­lista, igy szólott: — Ugyan hagyják el kérem! önökben nincsen semmi logika s azonfelül a közvéle­ményt sem tisztelik eléggé. A közvélemény azt végezte felőlem, hogy tékozló lump vagyok, hát annak kell maradnom ... ez alól nincs ki­búvó. — Magadtól függ. — Dehogy függ. Megmagyarázom mind­járt. Vegyük fel azt az esetet, hogy bemegyek a trafikba s veszek ott huszonhárom krajcáros szivarokat, mi történik ? Az, hogy az emberek igy fognak szólani: „mi ez a lump, hogy paza­rolja a pénzét !“ — És méltán fogják mondhatni. — Megengedem. De vegyük most már az ellenkező esetet, bemegyek a szivaros boltba és szerényen két krajcáros szivarokat veszek. Kol nem így fognak szólani ? ,,Ez a lump, már any­­nyira jutott, hogy kurta szivarokat szi.“ Ilyen logikával nem is lehetett egyéb Kaláczi Gyuri, mint országos lump. A­míg a pénze tartott, nasizott, kártyázott a pesti kávé­házakban, a­helyett, hogy a tanórákra járt volna, mikor pedig a pénze elfogyott, gibicke­­dett a nasivasi játékosok mellett, s némely nagy húzás után egy-egy hatos sápot kapott a nye­rőtől, ez volt a jövedelme. Napról-napra sülyedt e mellett az élet mellett. A szép fiúból, lassan kint sárga viasz­­képli proletár lett, hogy napról-napra még mé­lyebben essék s ott találja magát egy reggel a társadalom legutolsó söpredéke között. Azok a gázlángok a kávéházak csillárain nagyon vérítik az embereket, s mint a­hogy a napfény kiszívja az igazi szint a szövetből, s fakónak változtatja, a gázlángok az életerőt szívják ki s elhomályosítják a lelket. Fény, a melynek sötétség a folytatása. Szegény Kaláczi Gyuri, igazi csavargó lett. Ruhái elszakadoztak, csizmáiból kinézett az egyik lábujja, hiába kente be azt is suviksszal, hogy a járókelők ne vegyék hirtelen észre. Nem­ törődtek már ő vele a járókelők. Kém volt már egyetlen cérnaszál sem, a­mi őt ehhez az em­beriséghez kötné, kivévén a kártyakompánia, annak a számára még megvolt , hogy kelle­metlen legyen neki. Hiába füstöltek Pesten a kémények: mi­kor déltájban bejött nyári szállásáról, az Orczy kertből a városba, az ő számára nem főztek már sehol a világon. Évek elmúltak már azóta,a­mikor ő utoljára evett asszony főztjéből meleg­ételt. Kapi exisztenciája, jó és balsorsa a kell­­nerek szeszélyétől függött. Kern is volt már egyéb vágya a földön, mint hogy „Józef“, a fő­pincér gráciáját bírja teljes mértékben. Eny­­nyivel boldog tudna lenni tán, mert a boldog­ságra a sok sem elég sokszor, de a kevés is sok néha. Mert görbe szemmel nézték ám a „dok­tort“ (gúnyból nevezték így a 35 éves exor­­vosnövendéket) s ha valamelyik mérges volt, a doktoron töltötte a bosszúját, a­ki ott ült, ott drukkolt, együtt érzett a játékosokkal estétől reggelig, véres verejték csurogván ráncosodó homlokán. Mindig egy-egy firmához szegődött, ahhoz, a­ki „rokonszenves gibicnek“ deklarálta, mert volt olyan is, a­ki így szólt: — Ke üljön mellettem doktor ! Ön nagyon antipathikus ember. S ezt mindig többen­ többen találták így, a­mint a doktor külseje mindinkább torzult. Kern sokat ért már a „rokonszenve“. Csak nagy kasszáknál jövedelmezett néha egy hatost. Pedig becsületes igazi rokonszenv volt. Együtt érzett, együtt örült, együtt szenvedett a játékossal. Ez a sok szenvedés ölte, vérítette idő előtt. A láz, a­mely fogva tartotta idegeit, a játék, meg talán a sok éhezés is valóságos

Next