Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)

1882-05-23 / 141. szám

Budapest, 1882. IV. évf. 141. (1222) Szám. Kedd, május 23. A^kr. Szerkesztési irodát: Elofizetesi . Budapesten, nádor-utca 7. »2., X. •*«« , éTr* ••»••••• 1* fr* fc* lÉp! pj|! hová a lap szellemi részét illeti apá?!ésf2j fiWMgj 111 BB teák iMt »agy képes lappal egj­ í«' * égési évre......................20 írt­­ félévre . io /'Ssr . f Hirdetések POLITIKAI NAPILAP.kmW iiiultk aun adaíli. 1 ULiiillLfU X J JTIX btool? Mossn-níi 40, Kue Notredanae des Yistotrw. >PTTT——ni— MIHIIMI I I I ■■ ■«■■■IIIHIIHM« II !!■! —————————K»» - . - j t '."uw ca aaombetsn a képtár: vasárnapokon | token f—1-ig. — tnzágM hópEOmttvöliett távollét**«» mindig meg tekinthet«. — naptar. j leatniVaiOK. d­e­lt—írt váltja a gyűjtemények­­ társulat tárlata. (Sugár-*t, saját hál.) — Xörvágóhid a soroksári­ ut végén, a 3 Kedd róm. kath. Dezse Nemseti museum. (Museum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden­­ Magyar tudományos akadémia. (Perono­né­ mellett. — Városhál­a régi a várcehée« „ protestáns Dezső ( Nyitva : d. n. é­ 1 óráig, hétfőn és estt- hétköznapon »-1-ig. — Utcaágos képtár neets-tér, saját kán.) — Xparauseum. (Sugár- téren, m­aj a Idp­ót-utcában 14. an. A. — ,, Görög-orosz (máj it) s törtökön a terracenet- os népnad-tár . (Baaterbuey-föle) az akadémia palotáié-­­ nt, a képzémtvéeneti társulat hána.) — Városi vigadó (redonte) u áldomásom. — _________________ I kedden és pénteken az ásványtár; szerdán kan. Nyitva: vasárnap, a Gerá­n Ge­rén-­­ Királyi vár és várkert Bndén, az udvar Állatkszt a városligetben.__________________ A mai szám tartalma: Bosznia és a kormánypárt. — Politikai hírek. — Poli­tikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány. — A boulognei csata. — Színház, zene, képzőművészet. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Színházak. — Köz­gazdaság. — Tárca . Közös pénzügyminisztert keresnek. — A mellékleten: „Moments musicant.“ (Hangjegy.) — Részletek a Gotthard vasút megnyitásáról. — Egy an­gol lap két magyar állam­férfiról. — Zálogügy a fővárosban. — Gróf és rendőr, mint versenytársak. — Válóper — botrány nélkül. —Regénycsarnok: Bűn virág. (95. folyt.) Vegyes. — Budapesti értéktőzsde. — Tárca: Cigánya­ink.­­I. — Országgyűlés. — A magyar orvosok és természetvizsgálók huszon­he­tedik vándorgyűlése. — Kivonat a hivatalos lapból. Bosznia és a kormánypárt. A bosnyák vita vége beláthatlan, ered­ménye azonban kétségtelen. A ház megsza­vazza a hitelt. Ez iránt nincs kétség sem a kormánypárton, sem az ellenzéken. De szintén bizonyosnak tartják a kor­mánypárton is, hogy a bosnyák politika nem mehet tovább az eddigi kerékvágásban. A több­­ség úgy vélekedik, hogy a lázadás leverésének költségeit meg kell szavazni s hogy a két el­foglalt tartományból nem vonulhatunk ki. De tenni kell valamit, hogy Bosznia és Hercegovina ne legyen árpolitikai viszályok örökös forrása, s főleg, hogy ne kerüljön pénzbe. Tisza Kál­mán szintén érzi ennek szükségességét. Tudja, hogy nincs az a többség, melyet a bosnyák po­­­­litikának a jelenlegi irányban való folytatása meg nem őrölne, nincs az a szívósság, melyet meg nem törne. A bosnyák politikában tehát fordulatnak­ kell bekövetkezni. Ez iránt folynak most a tanácskozások Bécsben. Ezért késik oly soká a közös pénzügy­miniszter kinevezése. A magyar befolyás mérkő­zik a katonai körök befolyásával. S a magyar befolyásnak győznie kell, különben a válság kimaradhatlan. S egy ily válság következményei­­ kiszámíthatlanok volnának. De milyen lesz a fordulat, mi lesz sorsa a­­ két elfoglalt tartománynak, ez az, a­mi még­­ homályban van. Eziránt nincsenek tisztázva a­­ nézetek. Az okkupációnak kiindulási pontja volt­­ hibás, s a két tartománynak a portához való­­ viszonyában voltak elhintve a nehézségek és­­ bonyodalmak magvai. Ha Bosznia és Hercego-­­­vina csak közvetve tartozik vala a török biroda-­­­lomhoz, ha csak vazallus állam a porta irányá­­i­ban és Szerajevóban egy bosnyák fejedelem ül­­ a trónon, mint régen Szerbiában, Romániában,vagy mint jelenleg Bulgáriában, a helyzet sokkal egy­szerűbb leendett. Európától csak az okkupá­­­­lásra kellett volna mandátumot kérnünk, nem egyszersmind az adminisztrációra. Hadseregünk megszállta volna a két tartományt, de mindent a régiben hagyott volna. Megmaradt volna a bosnyák közigazgatás, a bosnyák fejedelem, s ennek a portához való vazallusi viszonya. Csa­pataink amellett, hogy felügyelnek a rendre, s támogatják a bosnyák fejedelmet, erre rákény­­szerít­ették volna az osztrák-magyar protekto­rátust. Készen találtuk volna a két elfoglalt tartományban a bosnyák állameszmét, ami most ott nincs, sőt nincs ott semmiféle állameszme, mert a török elzüllött, az osztrák­magyar állameszme pedig még nem hatolt be sem a viszonyokba, sem a bosnyákok felfogásába. Oly helyzetben leendettünk ott, mint az angolok és a franciák a múlt század második felében Indiában. Jovánovicsnak lord Clive, vagy Dupleix példáját kell vala kö­vetnie. Az első protegálta Meer Jaffiert, s meg­tette Bengália, Orissa és Bahar nábobjává , de­­ azért nem volt egyéb, mint előkelő angol alatt­­­­való. Dupleix pedig Surrajah-Davlah-t védte, s ha győz, ezen fejedelem francia alattvalóvá, Ben­gália francia gyarmattá lesz. De, hogy ily politikát lehessen követni, szükség lett volna bosnyák állameszmére, bos­nyák fejedelemre, vagy trónkövetelőre, kinek követelését támogathassuk. Ám mindegyik hi­ányzott. Saját nevünkben és Európa nevében mentünk Szerajevóba, Mostarba. Nem találtunk készen egyetlen érdeket sem, melynek keretébe beleilleszthettük volna érdekeinket. Sőt a tény­leges viszonyokkal sem tudtuk összekapcsolni érdekeinket. Tabula rasát csináltunk ott hadse­reggel, cseh és horvát hivatalnokokkal, az osz­trák bírói szervezettel, perrendtartással. Nem­ támaszkodtunk egyik elemre sem. Nem a mu­zulmánokra, vagy szlávokra, nem a keresztény, vagy mohamedán vallásra, így történt aztán, hogy a mohamedánokat nem nyertük meg, a szlávokat pedig ellenségünkké tette a külföldi izgatás. Az osztrák-magyar uralmat nem tartja fenn más, mint a fegyver hatalma. A belföldi érdekek közül egy sem támogatja hatályosan azt. És így folynának tovább a dolgok Bosz­niában és Hercegovinában, ha ott politi­kánkat meg nem változtatjuk. Mindenekelőtt vissza kell állítani Bosznia nemzeti jellegét. Ez a mohamedánizmusban gyökerezhetik. Ennek van ott legtöbb tradíciója, legtöbb tényleges hatalma, mert a magyar állameszme már a tradíciókban sem él. S ehhez kell szabni az adminisztrációt, melynek vissza kell adni mo­hamedán jellegét. Ekkor persze le kell mon­dani az unifikálási és civilizátori kísérle­tekről. Vissza kell helyezni a kádikat. Nem sza­bad az agrárius kérdés bolygatásával elkeserí­teni a mohamedán földes­urakat. A horvát hi­vatalnokoknak ki kell hurcolkodniok. Ha aztán egy hatalmas állami tényezőt megnyertünk, A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Közös pénzügyminisztert keresnek. — A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — Mikor a Tóth Lőrinc-féle bankett volt, Ágai, a­kit mindenféle dicséretekkel halmoztak el az ételneműek jóságáért, elbizakodva kérdi a közel hozzá ülő Szontágh Páltól ? — Evett-e már ilyen ebédet, képvi­selő úr ? — Ettem egyszer — mondá Szontágh Pál elgondolkozva — ezelőtt nyolc esztendővel Bugy-Mihályfalván, az ottani nagy vendég­lőben. Ez akkor csak tréfa volt. Hanem ma igazán komolyan telelhette volna valaki a karzaton, a­ki még soha sem volt országgyűlésen, hogy hiszen láttam én már ilyen parlament - formát odahaza a falusi kupaktanácsban nagy civakodások alkalmával. Szélcsendes napokon még az is nagy kér­dés a tisztelt ház folyosóin, hogy ki lesz Bene­­dek-Apátiban a közjegyző ? Tíz-húsz képviselő agyazkodik Paulerre, a­kiknek mindnyájának megígérte, hogy az ő jelöltjüknek is lehet kilá­tása. Ezek mindennap tudni akarnak valami újat. Lesik a ház kapujában, a buffetben és nagyot köszönnek neki, hogy észrevegye őket, ha talántán mondani akarna valamit a „köz­jegyző-ügyben.“ De Panier hallgat. Mindegy, azért a chance-ok mégis változnak napról-napra a protektorok szemeiben, a szerint, a­mint nyájasan vagy kevésbé nyájasan köszön vissza a miniszter. De ilyen izgalmas időszakban, mint a bosnyák vita, mikor Tisza Kálmánt mindennap agyonütik kétszer s midőn Tisza Kálmán ha­sonlóképen tönkre teszi az ellenzéket minden órában egyszer s másnap azért mindig elölről kezdődik ez a niebelungi harc, ilyenkor talán nem is érdekes, ki lesz a közös pénzügymi­niszter ? Annyira nehéz kitalálni, hogy már nem is találgatja senki, Így volt az mindig, csak­hogy azelőtt azért volt nehéz kitalálni, mert tömérdek nagy emberünk volt, aki bepasszolt ebbe a hivatalba, most meg azért nehéz, mert egy sincs. Okvetlenül olyan lesz hát a közös pénz­ügyminiszter, a­ki nem való erre a hivatalra. S ilyen ember nagyon sok van! Ki tudhatná, me­lyiket éri a vakszerencse ? Először Tisza Lajost jelölték. Ő igazán nem érdemli azt meg, hogy az újságok olyan rutul bánjanak vele, hogy a­hol valami fontos állás megürül, mindjárt beajánlgatják; meg akarták már tenni csak rövid idő óta király­i oldala melletti miniszternek, bukaresti nagyköv I vetnek, s nem tudom én, minek még. Egészen más Széchen Antal gróf. Ő olyan,­­ mint a párja alatt maradt „eladó lány.“ ! Kinálgatni kell. S neki magának is jól esik, ha grigyüi lehetnek. Az nem tesz semmit, hogy a dologból aztán semmi sem lesz. Vannak hölgyek, a­kiknek, ha petrezselymet árulnak is, jól esik, hogy nevük minduntalan elő­fordul a báli szépek között. A semminél az is több ! Több mindenféle kombinációt eresztenek meg Széchen miniszterségének valószínűsége mellett, kivált a konzervatív körökben, de ezek igazán kevés értékkel bírnak s halomra dönti őket azon másik kombináció, hogy Széchen már csak azért sem lehet közös pénzügymi­niszter, hogy ez nagyon megnövesztené a Gyulai Pál szarvát, ki az egész világot felök­lelné kevélységében, ha egy Kisfaludy társasági tag vinné a közös pénzügyminiszteri tárcát. Ez az igazi kombináció ! Kik maradtak még jelölteknek ? Végezzünk azokkal is, Orczy és Majthényi. Orczy olyan állásban van a megboldogult Wenckheim óta, a­mely épen nem nevezhető iskolának. Ha a képviselői állás arra való, hogy a végzett fiatal ember tanuljon valamit a házban, akkor a király oldala melletti minisz­terség arra való, hogy ott elfelejtse az ember azt is, a­mit tud. Orczynak nem volt mit felejteni, s ha­­ talál lenni a közös pénzügyér-, beteljesedik az a közmondás itt is, hogy azok melegszenek, a­kik közel vannak a tűzhöz. No de Magyarországon miért is ne essék meg ilyen természetes dolog, mikor már az is Mai számunk 14 oldást tartalmazt!..

Next