Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)
1882-05-23 / 141. szám
Budapest, 1882. IV. évf. 141. (1222) Szám. Kedd, május 23. A^kr. Szerkesztési irodát: Elofizetesi . Budapesten, nádor-utca 7. »2., X. •*«« , éTr* ••»••••• 1* fr* fc* lÉp! pj|! hová a lap szellemi részét illeti apá?!ésf2j fiWMgj 111 BB teák iMt »agy képes lappal egj í«' * égési évre......................20 írt félévre . io /'Ssr . f Hirdetések POLITIKAI NAPILAP.kmW iiiultk aun adaíli. 1 ULiiillLfU X J JTIX btool? Mossn-níi 40, Kue Notredanae des Yistotrw. >PTTT——ni— MIHIIMI I I I ■■ ■«■■■IIIHIIHM« II !!■! —————————K»» - . - j t '."uw ca aaombetsn a képtár: vasárnapokon | token f—1-ig. — tnzágM hópEOmttvöliett távollét**«» mindig meg tekinthet«. — naptar. j leatniVaiOK. delt—írt váltja a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-*t, saját hál.) — Xörvágóhid a soroksári ut végén, a 3 Kedd róm. kath. Dezse Nemseti museum. (Museum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Perononé mellett. — Városhála régi a várcehée« „ protestáns Dezső ( Nyitva : d. n. é 1 óráig, hétfőn és estt- hétköznapon »-1-ig. — Utcaágos képtár neets-tér, saját kán.) — Xparauseum. (Sugár- téren, maj a Idpót-utcában 14. an. A. — ,, Görög-orosz (máj it) s törtökön a terracenet- os népnad-tár . (Baaterbuey-föle) az akadémia palotáié- nt, a képzémtvéeneti társulat hána.) — Városi vigadó (redonte) u áldomásom. — _________________ I kedden és pénteken az ásványtár; szerdán kan. Nyitva: vasárnap, a Gerán Gerén- Királyi vár és várkert Bndén, az udvar Állatkszt a városligetben.__________________ A mai szám tartalma: Bosznia és a kormánypárt. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány. — A boulognei csata. — Színház, zene, képzőművészet. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca . Közös pénzügyminisztert keresnek. — A mellékleten: „Moments musicant.“ (Hangjegy.) — Részletek a Gotthard vasút megnyitásáról. — Egy angol lap két magyar államférfiról. — Zálogügy a fővárosban. — Gróf és rendőr, mint versenytársak. — Válóper — botrány nélkül. —Regénycsarnok: Bűn virág. (95. folyt.) Vegyes. — Budapesti értéktőzsde. — Tárca: Cigányaink.I. — Országgyűlés. — A magyar orvosok és természetvizsgálók huszonhetedik vándorgyűlése. — Kivonat a hivatalos lapból. Bosznia és a kormánypárt. A bosnyák vita vége beláthatlan, eredménye azonban kétségtelen. A ház megszavazza a hitelt. Ez iránt nincs kétség sem a kormánypárton, sem az ellenzéken. De szintén bizonyosnak tartják a kormánypárton is, hogy a bosnyák politika nem mehet tovább az eddigi kerékvágásban. A többség úgy vélekedik, hogy a lázadás leverésének költségeit meg kell szavazni s hogy a két elfoglalt tartományból nem vonulhatunk ki. De tenni kell valamit, hogy Bosznia és Hercegovina ne legyen árpolitikai viszályok örökös forrása, s főleg, hogy ne kerüljön pénzbe. Tisza Kálmán szintén érzi ennek szükségességét. Tudja, hogy nincs az a többség, melyet a bosnyák politikának a jelenlegi irányban való folytatása meg nem őrölne, nincs az a szívósság, melyet meg nem törne. A bosnyák politikában tehát fordulatnak kell bekövetkezni. Ez iránt folynak most a tanácskozások Bécsben. Ezért késik oly soká a közös pénzügyminiszter kinevezése. A magyar befolyás mérkőzik a katonai körök befolyásával. S a magyar befolyásnak győznie kell, különben a válság kimaradhatlan. S egy ily válság következményei kiszámíthatlanok volnának. De milyen lesz a fordulat, mi lesz sorsa a két elfoglalt tartománynak, ez az, ami még homályban van. Eziránt nincsenek tisztázva a nézetek. Az okkupációnak kiindulási pontja volt hibás, s a két tartománynak a portához való viszonyában voltak elhintve a nehézségek és bonyodalmak magvai. Ha Bosznia és Hercego-vina csak közvetve tartozik vala a török biroda-lomhoz, ha csak vazallus állam a porta irányáiban és Szerajevóban egy bosnyák fejedelem ül a trónon, mint régen Szerbiában, Romániában,vagy mint jelenleg Bulgáriában, a helyzet sokkal egyszerűbb leendett. Európától csak az okkupálásra kellett volna mandátumot kérnünk, nem egyszersmind az adminisztrációra. Hadseregünk megszállta volna a két tartományt, de mindent a régiben hagyott volna. Megmaradt volna a bosnyák közigazgatás, a bosnyák fejedelem, s ennek a portához való vazallusi viszonya. Csapataink amellett, hogy felügyelnek a rendre, s támogatják a bosnyák fejedelmet, erre rákényszerítették volna az osztrák-magyar protektorátust. Készen találtuk volna a két elfoglalt tartományban a bosnyák állameszmét, ami most ott nincs, sőt nincs ott semmiféle állameszme, mert a török elzüllött, az osztrákmagyar állameszme pedig még nem hatolt be sem a viszonyokba, sem a bosnyákok felfogásába. Oly helyzetben leendettünk ott, mint az angolok és a franciák a múlt század második felében Indiában. Jovánovicsnak lord Clive, vagy Dupleix példáját kell vala követnie. Az első protegálta Meer Jaffiert, s megtette Bengália, Orissa és Bahar nábobjává , de azért nem volt egyéb, mint előkelő angol alattvaló. Dupleix pedig Surrajah-Davlah-t védte, s ha győz, ezen fejedelem francia alattvalóvá, Bengália francia gyarmattá lesz. De, hogy ily politikát lehessen követni, szükség lett volna bosnyák állameszmére, bosnyák fejedelemre, vagy trónkövetelőre, kinek követelését támogathassuk. Ám mindegyik hiányzott. Saját nevünkben és Európa nevében mentünk Szerajevóba, Mostarba. Nem találtunk készen egyetlen érdeket sem, melynek keretébe beleilleszthettük volna érdekeinket. Sőt a tényleges viszonyokkal sem tudtuk összekapcsolni érdekeinket. Tabula rasát csináltunk ott hadsereggel, cseh és horvát hivatalnokokkal, az osztrák bírói szervezettel, perrendtartással. Nem támaszkodtunk egyik elemre sem. Nem a muzulmánokra, vagy szlávokra, nem a keresztény, vagy mohamedán vallásra, így történt aztán, hogy a mohamedánokat nem nyertük meg, a szlávokat pedig ellenségünkké tette a külföldi izgatás. Az osztrák-magyar uralmat nem tartja fenn más, mint a fegyver hatalma. A belföldi érdekek közül egy sem támogatja hatályosan azt. És így folynának tovább a dolgok Boszniában és Hercegovinában, ha ott politikánkat meg nem változtatjuk. Mindenekelőtt vissza kell állítani Bosznia nemzeti jellegét. Ez a mohamedánizmusban gyökerezhetik. Ennek van ott legtöbb tradíciója, legtöbb tényleges hatalma, mert a magyar állameszme már a tradíciókban sem él. S ehhez kell szabni az adminisztrációt, melynek vissza kell adni mohamedán jellegét. Ekkor persze le kell mondani az unifikálási és civilizátori kísérletekről. Vissza kell helyezni a kádikat. Nem szabad az agrárius kérdés bolygatásával elkeseríteni a mohamedán földesurakat. A horvát hivatalnokoknak ki kell hurcolkodniok. Ha aztán egy hatalmas állami tényezőt megnyertünk, A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Közös pénzügyminisztert keresnek. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Mikor a Tóth Lőrinc-féle bankett volt, Ágai, akit mindenféle dicséretekkel halmoztak el az ételneműek jóságáért, elbizakodva kérdi a közel hozzá ülő Szontágh Páltól ? — Evett-e már ilyen ebédet, képviselő úr ? — Ettem egyszer — mondá Szontágh Pál elgondolkozva — ezelőtt nyolc esztendővel Bugy-Mihályfalván, az ottani nagy vendéglőben. Ez akkor csak tréfa volt. Hanem ma igazán komolyan telelhette volna valaki a karzaton, aki még soha sem volt országgyűlésen, hogy hiszen láttam én már ilyen parlament - formát odahaza a falusi kupaktanácsban nagy civakodások alkalmával. Szélcsendes napokon még az is nagy kérdés a tisztelt ház folyosóin, hogy ki lesz Benedek-Apátiban a közjegyző ? Tíz-húsz képviselő agyazkodik Paulerre, akiknek mindnyájának megígérte, hogy az ő jelöltjüknek is lehet kilátása. Ezek mindennap tudni akarnak valami újat. Lesik a ház kapujában, a buffetben és nagyot köszönnek neki, hogy észrevegye őket, ha talántán mondani akarna valamit a „közjegyző-ügyben.“ De Panier hallgat. Mindegy, azért a chance-ok mégis változnak napról-napra a protektorok szemeiben, a szerint, amint nyájasan vagy kevésbé nyájasan köszön vissza a miniszter. De ilyen izgalmas időszakban, mint a bosnyák vita, mikor Tisza Kálmánt mindennap agyonütik kétszer s midőn Tisza Kálmán hasonlóképen tönkre teszi az ellenzéket minden órában egyszer s másnap azért mindig elölről kezdődik ez a niebelungi harc, ilyenkor talán nem is érdekes, ki lesz a közös pénzügyminiszter ? Annyira nehéz kitalálni, hogy már nem is találgatja senki, Így volt az mindig, csakhogy azelőtt azért volt nehéz kitalálni, mert tömérdek nagy emberünk volt, aki bepasszolt ebbe a hivatalba, most meg azért nehéz, mert egy sincs. Okvetlenül olyan lesz hát a közös pénzügyminiszter, aki nem való erre a hivatalra. S ilyen ember nagyon sok van! Ki tudhatná, melyiket éri a vakszerencse ? Először Tisza Lajost jelölték. Ő igazán nem érdemli azt meg, hogy az újságok olyan rutul bánjanak vele, hogy ahol valami fontos állás megürül, mindjárt beajánlgatják; meg akarták már tenni csak rövid idő óta királyi oldala melletti miniszternek, bukaresti nagyköv I vetnek, s nem tudom én, minek még. Egészen más Széchen Antal gróf. Ő olyan, mint a párja alatt maradt „eladó lány.“ ! Kinálgatni kell. S neki magának is jól esik, ha grigyüi lehetnek. Az nem tesz semmit, hogy a dologból aztán semmi sem lesz. Vannak hölgyek, akiknek, ha petrezselymet árulnak is, jól esik, hogy nevük minduntalan előfordul a báli szépek között. A semminél az is több ! Több mindenféle kombinációt eresztenek meg Széchen miniszterségének valószínűsége mellett, kivált a konzervatív körökben, de ezek igazán kevés értékkel bírnak s halomra dönti őket azon másik kombináció, hogy Széchen már csak azért sem lehet közös pénzügyminiszter, hogy ez nagyon megnövesztené a Gyulai Pál szarvát, ki az egész világot felöklelné kevélységében, ha egy Kisfaludy társasági tag vinné a közös pénzügyminiszteri tárcát. Ez az igazi kombináció ! Kik maradtak még jelölteknek ? Végezzünk azokkal is, Orczy és Majthényi. Orczy olyan állásban van a megboldogult Wenckheim óta, amely épen nem nevezhető iskolának. Ha a képviselői állás arra való, hogy a végzett fiatal ember tanuljon valamit a házban, akkor a király oldala melletti miniszterség arra való, hogy ott elfelejtse az ember azt is, amit tud. Orczynak nem volt mit felejteni, s ha talál lenni a közös pénzügyér-, beteljesedik az a közmondás itt is, hogy azok melegszenek, akik közel vannak a tűzhöz. No de Magyarországon miért is ne essék meg ilyen természetes dolog, mikor már az is Mai számunk 14 oldást tartalmazt!..