Pesti Hírlap, 1882. szeptember (4. évfolyam, 240-269. szám)

1882-09-11 / 250. szám

Budapest 1882. IV. évi 250. (1331) szám *____________ Hétfő, szeptemberi 1. Szerkesztési iroda: Előfizetési sorai. ^ »idoz­at« 7. »., I. tett* *." »T*« é».........................Iáért ka. éjin Epj folTi a lap szellemi részét életé misém*' Félém V a — • Pll ________ ____ Hl |B|| nj »a „h­fk­L mm m közlemény intézendő. Melyedém 8 a 68 a fepsl Pgl fSB IwgS Hérmentetlen levelek caak Mgj hóra .........................1 a 88 a ’*111^glS,a |fi| Éli [111* fall Cvjji líra kezektől fogadtatnak el. Egye* Mám helyben 4L kr. Bpjp lg i|| Ifi |||| jÉjPjffl v.,,xa ***** ^ ________ ffli lllj III ||S p|| ||| Bj III g|| ftij ill Budapest, nador-itta 7. síia, .. .Kamtomig ti» tii?*mb' ein» Ql «fan WMm fSf Si ffl I H H Hl §8 « ei«»wtfcek­­■»>»».■***. .... hL ■■ »«SB« fm sa esi hi ms es Bennna wm ««*&• vanatkea« foi««*ia»i4»k­e­»‘er ‘»pm appu eej-ntt­­egen erre.....................MM. /"ToiIn7^Wvi­télárre . . lé Hirdetések POLITIKAI NAPILAPosa * . látnivalók. d „ MráEra a gyűjtemények társulat tárlat», (lagémt, saját ház.) — KSszígóUd a soroksárl­at végén, ■ Töm Kom. kath.: Emil Jácint Tortana­­ Beats* mostam. (Man.......MM) Taimnelyfk­e; a klayztár pedig minden nagya­ td­omány­os akadémia. (Verena Jé­­mesett. — Városkái a régi a Társakéi, II protestáns : Pronis és János S Irén: 4. a. »—1 éráig, kétfitn ée esd- hétkés napon é—1-ig. — Onságos képtár Kel-tér, saját káé.) — Sp&mnisua. (Sugár- tér«, aa­aj a Lipét-ateában ft. so. a. — „ Gürög-oross ■ Sándor, János, Pál­­ tértékén a tara beast és aáprsjaitár. (Baaterkány-ééte) as skálámén galetájá- at, a káreétaérésaeti társulat kása.) — Várni rigádé (redoate) as aldaaaaerea. -e m__^ | keádon la pénteken aaáaránytár; saaréán kan. Kyitra : Taeáraay, saeráán és pén- Királyi tár és ttekert Budán, aa adrer Ab­itkirt a_Tö rpsligetkop. A mai szám tartalma: A rémkép. — A király ulja. — Az egyiptomi harctér­ről. — A tiszvesztári bűnügy. — Tíz kihivis egyszerre. — Egyletek és intézetek. — A drezdai antiszemita kon­gresszus. — A magyar reformátusok zsinatja. — Táviratok. — Napi hírek. — Közgazdaság. — Tárca. Román közmondások. — A mellékleten — Az Este ez­red fogadtatása. — Az első magyar halászati kiállítás. — Színház, zene, képzőművészet. — Levelek a szer­kesztőhöz. — Vegyes. — Regény-csarnok . A méltósá­­gos asszony. (33 közt.) — Kivonat a hivatalos lapból. A rémkép. Hinni akarjuk, hogy a debreceni zsinat eredménye megnyugtató lesz. Az állam és a protestáns egyház közt nem támad ellentét. A korona javaslatait a zsinat nem utasítja vissza, habár az egyoldalú felekezetiség mindent elkö­vet az összeütközés felidézésére. A siker érdeme kétségkívül a zsinat jó­zan többségéé lesz. De bőven kijut abból azon kiváló férfiaknak is, kiknek főszerepük volt a szellemek vezetésében. Nem avatkozunk abba a vitába, mely a debreceni zsinat ügye felett a sajtóban, s a szó­széken napirenden volt, s van jelenleg is. Az egyház és állam közti jogviszony nehéz problé­máját sem akarjuk egy hírlapi cikk keretében megoldani. A protestáns egyházak autonómiáját tiszteljük, sőt tisztelünk és tiszteletben tar­tani kívánunk minden autonómiát. De csak azon pontig, a­míg a magyar állam érdekei­vel és feladataival ellentétbe nem jut. Ezen ponton túl minden autonómia túlkapás, gát a magyar ügy utján. S mint ilyet a kor szel­leme ostromolja azt. A kik védik, s tollal ke­zükben, ékesszóval ajkukon a résen állnak, lehetnek derék hívek, igaz hazafiak, de a magyar állam feladataival, a magyar po­litika eszközeivel nincsenek tisztában. Amikor a helvét protestáns egyházról van szó, akkor legkevesebb ok és alkalom lehet a magyar érdekek veszélyéről beszélni. Ez az egyház az, mely leginkább azonosította magát ez érdekekkel. Ennek az egyháznak autonómiája volt az, melynek védfalai közé a magyar ügy menekült, s az önkény ellen nem sikertelen har­cot vívott. De azért erre az egyházra, erre az auto­nómiára nézve sem tehetünk kivételt. Mert ki­váltságát joggal igényelhetnék a többi feleke­zetek. Igényelhetné az evang. protestáns egy­ház. Pedig semmi sem válik oly könnyen poli­tikai intézménynyé, mint az egyházi autonómia, ha az állami hatalomnak arra nincs kellő befo­lyása. A szerb egyházi szervezet egész a leg­újabb időkig politikai propaganda volt. Az evang. egyházról ismételten felmerültek a többé­­kevésbé jogos panaszok, hogy autonómiájának hátterében a pánszlávizmus lappang. Ily körülmények közt a magyar állam semmi felekezeti érzékenykedés miatt sem mond­­­­hat le felügyeleti és ellenőrzési jogáról. Köve­­­­telheti és követelnie kell, hogy a jogkörébe eső rendeletek végrehajtassanak. Hogy tehát az azok elleni felirati jog abszolút vétójoggá ne fajuljon. Követelheti és követelnie kell a fele­kezeti iskolákra való befolyást. Meg kell szab­nia azon minimumot, melyen alól az ily iskolák színvonala nem sülyedhet. Nem csak a magyar állameszme, de egyátalán a modern állameszme nevében joga van ehhez. A korszellem feltétlenül az egyen­lősítés, a középkori privilégiumok lerombolása felé tör. Legelőször az egyéni kiváltságok estek áldozatul. Most arról van szó, hogy a testületiek jussanak összhangba a modern állami renddel. E kívánságoknak tehát nem lerombolása, de az új eszmékhez és viszonyokhoz való szabása az irány. Ezzel az iránynyal szemben hasztalan hi­vatkoznak a protestáns, vagy bármely autonó­mia túlzó hívei a múlt tanulságaira. Az állam jogkörébe kapásukat hasztalan akarják igazolni egy rémkép felállításával. Ez a rémkép az, hogy a magyar szabad­ságnak még szüksége lehet a különféle autonó­miák védfalára. Az abszolutizmus elől ide me­nekülhet. Nem vitatkozunk arról, váljon képzel­hető-e Magyarországon még abszolutizmus, vagy épen idegen zsarnokság. Arról sem beszélünk, hogy a helyi és felekezeti autonómiák védfala vajmi gyenge utalom lenne ott, a­hol a nemzet ellenállási ereje megtörött. Ugyanazon győztes hatalom, mely eltiporta a nemzetet, nem fog megállni a helyi és vallási önkormányzat salva guardiája előtt. Elismerjük, hogy az ily autonómia a nemzeti ügy érdekében hasznos lehet. Még a legzsarnokabb hatalom is szereti önkényét a jogosság színében feltüntetni. Abban áll a jog felségének hatalma és varázsa, hogy az önkény ritkán meri nyíltan megtámadni. Többnyire ke­rülő utakat választ. Kétségtelen tehát, hogy a nemzet ellenállása, egy borzasztó katasztrófa után, melyben a parlament, szabad sajtó és honvédelem elveszett, bevonulhatna a különféle autonómiák útvesztőjébe, hogy ott guerilla har­cot folytasson. De ezt az elméletet mindenre lehet alkal­mazni. Ha a magyar politikának még mindig az abszolutizmus és idegen elnyomás rémképét kell szem előtt tartania, akkor örökös mozdulat­lanságra van kárhoztatva. Akkor nem oldhatja meg feladatait. Úgy a­helyett, hogy előre ha­ladna, vissza kell lépnie. Modern alkotások he­lyett visszafelé kell reformálni intézményeinket. Akkor kár volt a 48. előtti megyét lerombol- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Román közmondások. *) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A nép szelleme egyebek közt röpke mondásaiban, példabeszédeiben is él. Ezek­ben nyilatkozik a nép józan esze, mint a köz­mondások nagymesterénél, Sancho Panzánál, bolondos gazdájával szemben. Ezért összegyűj­tött közmondások mindig bizonyos józanságot hirdetnek; nem a nép poézisének, hanem mo­­ral-filozófiájának útjelzői. Mint a népmondák, népmesék és népballadák, a közmondások is gyakran több népnél azonosak. Ezek többnyire oly általános elemi igazságok kifejezői, hogy egyik nyelv a másikból önkénytelenül átköl­­csönzi. Melyik európai nyelven ne volnának meg ily közmondások: A ki másnak vermet ás, maga esik bele. — Az alma nem messze esik a fájától. — Nem mind arany, a mi fénylik.— Uj seprű jól seper. — Munka után édes a pi­henés. — Kezdetben minden dolog nehéz. — Addig jár a korsó a kútra, mig eltörik. — Eső után köpenyeg. — Kéz kezet mos. — Szeget - szeggel. — Verd a vasat a mig meleg. A kis füzetben, mely a fenti címet viseli, szintén megtalálhatók ezek a közös és ősrégi szentenciák. Hiszen nem egy közülök, mint pl. Meztelen születtem, meztelen halok meg. A ki nem dolgozik, ne egyék. Meglátjuk a szálkát a más szemében s a magunkéban nem a gerendát stb., már a bibliában is meglelhető. Vannak ismét közmondások, melyeknek egy az értelmük, de különböző nyelvek vagy egy és ugyanaz a nyelv is különbözőleg va­riálják azokat. — Teszem azt az eszmét, hogy „jobb valami, mint semmi,“ a román közmon­dások közt a következő változatokban talál­hatjuk meg: Jobb egy nyúl a nyárson, mint kettő a mezőn, jobb ma egy sólyom, mint egy hétig veréb; jobb egy veréb a nyárson, mint ezer a kerítésen. Jobb egy élő paraszt egy holt királynál. A „két dudás egy csárdában meg nem fér“ meg a „sok szakács elsózza a le­vest,“ szójárást füzetünkben a következő válto­zatokban találjuk: Két csónakban ülni nem lehet. A­hol két meny van, ott a ház sepretlen. A hajó két kormányossal elsülyed. A­mi azonban a kis füzetet becsessé te­szi, az az a sok tősgyökeres, eredeti ötlet, mely egészen román észjárás és honi termék. Még a francia moralisták, egy La Bruyére, egy Montaigue se röstelkedhetnének ily maximákért. A gyümölcsnélküli fára senki sem dob követ. — A nap nap s még­se tudja megmelegíteni az egész világot. — A telt kalász meghajoltan áll. — Jobb kis gazdának, mint nagy szolgá­nak lenni. — A rövid szerelem hosszú sóhaj­tás. — A harag vége a sajnálkozás kezdete. — A gyöngy a tenger fenekén van, a dög felette úszkál. — A gyertyát nem a vakok, hanem azok számára gyújtják meg, a­kik látnak. — Olyan nőt végy, a­kit te szerettél és nem mások. Tréfás hasonlatokra, humoros ötletekre is elég példa van. Ilyenek: A részeges, ha hídra lép, behunyja a szemét, hogy ne lássa a vizet. Mást gondol a részeges, mást a korcsmáros. — Ha éget az üszők, még apád szakállára is el­hajtod. — A megújított szerelem olyan, mint a melegített étel. — Mit használ a betegnek az arany ágy. — Ne nyald, a mit leköp­tél stb. Tárgy szerint legtöbb közmondás az asz­­szonyokkal, a pénzzel és a borral foglalkozik. A biróságot több közmondás elmésen gúnyolja . A bíróság olyan, mint a tövis bozót, hová a juhok a farkas elől menekülnek s nem tudnak úgy kijönni, hogy gyapjúk egy része ott ne maradjon. — A biró olyan mint a kígyó, sohase jár egyenesen. A megtorlás elmélete, melylyel a román népet vádolják, a füzetben csak egy-két jelen­téktelen mondással van képviselve, de az önsze­retet tanát sűrűn látjuk hirdetve. Íme néhány példa: Téged sajnállak, de magamért megha­sad a szivem. — Mi közünk a világgal? A vi- *j Román közmord sok. Irta: Moldovin­a Gergely. Ko­szmr 1882. Mai Mámnak 12 oldalt tartalmas

Next