Pesti Hírlap, 1883. április (5. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-01 / 90. szám
Budapest, 1833. V. évf 90. (1530) «ám. Vasárnap, április 1. " — 8zerke®zté*i iroda: Előfizetési exal: am es« Badaputta, aidor-utc* 7. it., I. aatrt, Egée. ............... . . 14 firt — kr. H 19 her» a l*p acellemi réenet illető miede« .................................................... , — . IIX bS Iliim, 11,1-11- - —. P R. near*, EH M «Ba kőelemény intézendő. Negyedévre 8 ■ 00 B fija ulSiL JiM IÜ IV jÉtE» Bérmentetlen terelek csak ismert Bjjrei síim helybe» d kr. jjÉf jlÉ ra ijE Éggpf ^ ^ ^ Vidéken S kr. Q9 jig jgjxR Igj ||| ||| fill gS jaj Budapest, nndcr-utM 7. ssím, k V rerszig és a tfa£yr:rég“ dl&tt ggg hS 8BB jgg gg jgg| koré az. előfizetések és a lap ezetkttkvagy nipu Upyai egyttt: ____ ” T°na retendők. •*eM ern..................*'*'*■ Hirdetések £zazmek DVU adatik. v^tLM l * iO, Rue Notredame des Vietoire». ..^e POLITIKAI NAPILAP. ,---------------------------------------------------------------------■**======^,Mi^^ rín-i-T -Ml MII, . J J ■ "iJ—....i f lilfTTig ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „PESTI HÍRLAP11 ápril—júniusi folyamára. Az új negyed közeledése alkalmából a „Pesti Hírlap“-ot olvasóink további szíves figyelmébe ajánljuk. Azok maradunk, akik voltunk , előharcosai az igazságnak, melyet pártoktól és kormánytól teljesen független állásunknál fogva megmondhatunk jobbra és balra egyaránt. Senki más érdekeit nem szolgáljuk, mint a nagy közönségéit, melynek összesége a nemzet. Erős magyar nemzeti álláspontunkat, szabadelvűségünket, minden felekezet és társadalmi osztály iránti részrehajlatlanságunkat ismeri a közönség. Bizalma, melylyel kitüntetett, arról tanúskodik, hogy a nemzet zömének érzületét tolmácsoljuk. Elég azt mondanunk, hogy a „Pesti Hírlap“ meg fog felelni e bizalomnak a jövőre is, úgy politikai magatartása, mint tartalmassága által. Vezércikkeinket Beksics Gusztáv, Eötvös Károly és Tors Kálmán kitűnő publicistáink írják. »A t. Házból« című rovatban, melyet oly gyorsan megkedveltek olvasóink, továbbra is Scarron fog írni a parlamenti ülésekről. Tárcarovatában naponkint két-három, gyakran négy, jobbadéra eredeti tárcacikket közöl a »Pesti Hírlap«. Állandó tárcaíróink sorába tartoznak: Jakab Elek, Könyves Tóth Kálmán, Kürthy Emil, Mikszáth Kálmán, Radó Antal, Sziklay János, Tóth Béla, Várady Antal. Frankenburg Adolf jeles tollú írónk ezentúl szintén a „Pesti Hírlap“ tárcarovatját fogja gazdagítani közleményeivel. A világvárosokból a „Pesti Hírlap“ számos eredeti távirati tudósítást és hetenkint több tárcalevelet közöl. Rendes bécsi tudósítóinkon kívül Berlini levelezőnk : Tábori Róbert. Párisi levelezőnk : Arányi Miksa. Londoni levelezőnk : Kácser Lipót. Chicagói levelezőnk : Sárkány Farkas Közgazdasági rovatunk tartalmasságát és változatosságát régóta méltányolják olvasóink. Azon leszünk, hogy a gazdaközönség továbbra is föllelje benne mindazt, ami érdekli. A „Pesti Hírlap“ naponként két teljes ivén, vasár- és ünnepnap harmadfél-három ivén, képekkel és zenemelléklettel jelenik meg. A „PESTI HÍRLAP“ SZERKESZTŐSÉGE. Borostyáni Nándor, Dr. Kenedi Géza, főszerkesztő, felelős szerkesztő. A „Pesti Hirlap“ előfizetési ára: Apr.—dec. 3/4 évre 10 frt 50 kr Apr.—szept. 1li évre 7 „ — „ Apr.—jun. l/« évre 3 ,, 50 „ Egy hóra I „ 20 „ Előfizetések a hó bármely napján elfogadtatnak. Az előfizetési pénzeket legcélszerűbb postautalványnyal a kiadóhivatalba küldeni, ily cím alatt: A „Pesti Hirlap“ kiadóhivatalának, Budapest, nádor utca 7. szám. Mutatványszámokat szívesen küld ingyen a kiadóhivatal. LÉGRÁDY TESTVÉREK, A „Pesti Hirlap“ kiadó tulajdonosai. Mailáth temetése. Gyásznap volt a mai. Nemcsak a főváros, de az ország temette Mailáthot. Deák temetése óta nem látott ily gyászpompát Budapest. A harangoknak nem volt ily szomorú kongása. Gyászmenet nem volt ily impozáns. Az arcokon nem tükröződött ennyi bánat, a szemekben nem fénylett ennyi köny. Hét év óta nem volt ily szomorú napja a magyarnak. Pedig e hét év alatt sok vesztesége volt a nemzetnek. Nagyjai egymás után dőltek ki. Csaknem minden évben volt kit siratnia. Egyebet sem tett, mint örök nyugalomra kisértje, temette nagyembereit. S uj nagyok nem emelkedtek a kidőlt oszlopok helyén. Ama tragikus sors, mely Mailáthnak osztályrészül jutott, kétségkívül emelte a véres áldozat iránti közrészvétet. Éles jajkiáltás harsogott az országban. Az iszony, az elképedés rázta meg a legedzettebb idegeket is. A szörnyű bűntett azonban magában véve nem emelhette ily magas fokra a közrokonszenvet, nem tehette ily mélylyé a nemzet gyászát. Deák temetése óta nem volt Magyarországon ily monstre temetés, ily igaz bánat, ily tompa kétségbeesés, mert Deák óta nem vesztette el a magyar oly nagy emberét, mint Mailáth. Csak ez a tudat lehet mértéke az országos gyász, a borzasztó katasztrófa felett érzett rengeteg bánat fokának. A régi gárdából utolsó nagyjainak egyikét, temette ma az ország. Már kezünk ujjai is felettébb számosak arra, hogy megszámláljuk azokat, akik még élnek. Mailáthot bizonyára még a legnagyobb rokonszenv sem emelheti egy színvonalra a magyar lángész azon nagy triumvirátusával, melynek tagjai voltak : Széchenyi, Deák, Kossuth. De azon másodrangu nagyok, másodszülött óriások közt egyike volt az elsőknek, kik a magyar faj életfája virágzásának alkalmával, annyian voltak, s a három főoszlop közt a magyar dicsőség Pantheonját tartották, mint mindmegannyi fényes, fájdalom, most már sorra kidőlt oszlopok. A híres magyar történeti arisztokrácia a politikában nem vezette a magyar nemzetet. Csak azon tagjai szerepeltek a nemzet élén, kik a liberalizmus, parlamentarizmus és a magyar államiság terén harmóniába olvadtak a nemzet aspirációival. Az Andrássy Gyula által vezetett magyar whig-arisztokrácia és a nemzet kölcsönös hatással voltak egymásra. A hajdan feudális, később a birodalmi érdekekért és a régi magyar közjogért küzdő arisztokrácia és a nemzet közt ellenben nagy űr volt mindig. Ezt az űrt azonban betöltötte a hazafiság és a kölcsönös tisztelet. A nemzet büszkeséggel tekintett toryarisztokráciájára, melylyel nem értett egyet, de melyben bámulta a fényes észtehetséget, a hazafiságot, a nagy vagyont, a középkori Magyarország nemes és impozáns megtestesülését. Mai A ■,PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Hogy ölték meg Mailáth Jánost ? (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) A lapokban, még a külföldiekben is,előfordult, hogy Mailáth György nagyapját is megölték volna a cselédjei. Hanem ez téves állítás, mert a meggyilkolt Mailáth János, honti földbirtokos, nem nagyapja Mailáth Györgynek, hanem csak ugyanazon családból való, a székhelyi Mailáthok nemesi ágából. A meggyilkolt Mailáth János kereskenyi földbirtokos s a jelenlegi országbíró szerencsétlen vége között nagy a hasonlatosság s különösen feltűnő nagynak látszik a hasonlóság a körülmények között, amelyek a két Mailáth meggyilkolását előidézték. Egy zivataros nyári éjszakát követő reggelen a kerti házat, melyben egyedül hált, nyitva találták egészen üresen. Az ur, aki lefeküdt este, nem volt ott s ágya sem volt összegyűrve. Pedig a házbeliek, kik a főépületben háltak, éjjel szépen elkísérték egész az ajtóig. Bizonyos, hogy bement abból a célból, hogy lefeküdjék. Reggel azonban nem találták s egy rezes láda, melyben pénzét tartotta, fel volt törve és az ezüstnemű is eltűnt, pedig a család összes használatban nem levő ezüstneműjét itt tartotta. A család nem tudta mire vélni a dolgot s a pillanatnyi zavarban azt sem bírta kivenni a rejtélyes csellel szemben, mi történt ? Eltűnés-e ez, vagy rablógyilkosság ? Minden körülmény mellett és ellen számos ok szólott. Ha csak eltűnt volna Mailáth János, miért vitte volna magával az ezüstöket s hogyan ennyi tömérdek ezüstöt egymaga ? Vagy pedig miért törte volna fel a lábát, melyben pénzét tartotta, hiszen ha ki akarta venni, tudta hogy a kulcs hol van elrejtve a ládától ? Ha azonban rablógyilkosság volt, akkor Mailáthot el kellett volna némítaniok a gyilkosoknak, mert kiáltott volna egyébként s kiáltására felriad az egész udvar? Ha pedig elnémítják, megölik, ennek is kellett volna, hogy nyoma legyen, vagy dulakodás vagy vér? A legkisebb áruló jel sem adta magyarázatát, mikép történhetett. A vizsgáló bíró sem bírt semmit kisütni, noha az összes cselédeket befogdosták, kivallatták. A legkisebbke szál sem jutott a vizsgálat vezetőinek kezeibe. Végre mintegy két hét múlva, amire a kutatás nem volt képes, a játszó Mailáth gyerekek megtalálták apjuk holttestét egy bedőlt pincében a hegy alatt, egészen rendesen felöltözve, és úgy, ahogy azon az éjen volt, midőn a főépületben elköltött vacsora után bement kerti lakába lefeküdni. A hivatalos boncolat egyetlen feltűnő körülményt konstatált, hogy Mailáth János nem halhatott meg azon éjjel, mert beleiben az ételnemü semmi maradványait fel nem fedezték s úgy az a körülmény sem volt kizárva, hogy éhen halállal múlt ki. Teste semmi külső sérülést nem mutatott. Nyilvánvaló tehát, hogy Mailáthot előbb elcsalták valahová s csak azután rabolták ki a lakását. De ki csalta el, hova s miként s kik rabolták ki ? ezekre a nagy kérdőjelekre nem lehetett magyarázatul találni sehogy sem. S elmúlt húsz egész esztendő, feledés fátyola is egészen elfödte a dolgot, már az emberek nem is igen emlékeztek a gyilkosságra, sőt a vizsgálati iratokat is régen penész födte, a midőn egyszer a Mailáth-család tagjai az odavaló papnál egy vacsorán vettek részt s az egyik közülök felismerte a cukortartót, hogy az elorzott ezüstnemükből való. Természetesen nagy zavar lett a társaságban s a pap azonnal megnevezte a helyet Pesten, ahol az ezüst cukortartót szerezte. A vizsgálat újra megkezdődött, az illető ezüstműves beismerte, hogy tőle való az edény, mely a gondviselés csodálatos útjain ismét viszszajutott abba a faluba s a család szemei elé. Arra is emlékezett az ezüstműves, hogy egy embertől vette valamikor, tizenöt-húsz év előtt de a személyét leírni nem volt képes. Hát a dolog mégis csak ennyiben maradt Mai számunk 20 oldalt tartalmaz