Pesti Hírlap, 1883. május (5. évfolyam, 120-149. szám)

1883-05-08 / 127. szám

2-ik melléklet a „Pesti Hírlap“ május 8. (keddi) számához. A magyar vörös kereszt közgyűlése. Ünnepélyes jelleget adott a magyar vörös kereszt egylet ma délelőtt megtartott közgyűlé­sének Károly Lajos főherceg megje­lenése. A megyeház nagytermébe már jóval a kitű­zött idő előtt nagyszámú díszes közönség gyűlt egybe. A közönség nagyobb felét a szép nem képezte, többnyire ízléses egyszerűséggel sötétszí­­nű ruhákba öltözve. A férfiközönség sorait ma­gasabb rangú katonatisztek, főpapok, megyei tisztviselők díszruhái s a vörös kereszt betegvi­vőinek egyenruhái tarkiták. Tizenegy órakor érkezett meg Károly Lajos főherceg, a fővédnök helyettese, magyar tábornoki egyenruhában, mellén a Sz.­István­­rend nagykeresztjével s az aranygyapjú jelvé­nyeivel. A megyeház kapujánál gr. S­z­a­p­á­r­y Ist­ván főispán, Földváry alispán, Tisza Kálmán, Bedekovics Kálmán és R­á­d­a­y Gedeon minisz­terek s a megyei tisztikar főbb tagjai ; a terem bejáratánál pedig gr. Károlyi Gyula, gr. Zichy Nándorné, Ribáry József miniszteri tanácsos üdvözölték a főherceget, ki a közönség élénk éljenzése közt foglalt helyet az elnöki asztal elé helyezett piros bársonykarszéken. A gyűlésen gróf Károlyi Gyula és gróf Zichy Nándorné elnököltek; ott voltak dr. Schlauch püspök, özv. gr. Teleki Sándorné, Bedekovics Kálmán és gróf Pejacsevics Lászlóné alelnökök; Ribáry József főjegyző, Császka György püspök, báró Edelsheim­ Gyu­­lai, orsz. főparancsnok, Ráth Károly főpolgár­mester, Kamermayer Károly polgármester, Szi­tányi Bernát, gr. Sztáray Antal, gr. Zichy Nán­dor, gr. Karácsonyi Guidó, Tisza Lajos, Adler Antalné, Bischitz Dávidné, Kármán Lajosné, Kralovánszky Istvánné, Németh Miklósné, Ráth Károlyné, Schnierer Aladárné, Tatay Adolfné, mint választmányi tagok ; Horvátország részéről báró Inkey Nándorné ; a belügyminisztériumtól Jekelfalussy Lajos mint tanácsos; a közös had­ügyminisztérium részéről khannitti Schemel Henrik, dr. Bartl Mór és Bastendorf Antal. A vidéket következők képviselték: A­b­a­ú­j­t Fabinyi Th., A­r­a­d­o­t Lukácsy La­jos és Vásárhelyi Béla, Baranyát Schulhof Adolfné . Budapest kerületeit dr. Or­szág Sándor, dr. Kiss Sándorné, Rupp Zsig­­mondné, Békey Imréné, Schoszberger Zsigmond­­né, dr. Károlyi Viktorné, Molnár Nándor, Deb­recent gr. Bethlen Mikó Róza, Fiumét dr. Gelletich Miklós királyi közjegyző, Győrt Kálózy Lajosné, Hevesi Ury Kopácsy Amá­lia, H.-M.-V­ásárhelyt Hainiss József, K­a-­­­ocs­át Latinovics N., Karcagot Kiss Lő­­rincné , L­i­p­­­ó­t Platthy Gulya , Losoncot Beniczky Gyuláné ; Máramarost gróf Sza­­páry Gyuláné és Dobay Sándor ; M­a­r­o­s-T­o­r­­dát gróf Berchtold Richárdné; II.­Kanizsát Ullmann Sándor; Nyíregyházát Sztarek Ferenczné ; P­ü­s­p­ö­k-L­a­d­á­n­y­t Lipovniczky Imréné ; Pozsonyt gr. Eszterházy Gizella és Palugyay ; Siófokot Magyar Gyula; Sze­­g­e­d­e­t Pálffy Ferenc és Keméndy Nándor ; Sopront özv. Csáky Manóné ; Szolnok­­i D­­o­b­o­k­á­t Torma Imréné és Sebes Pál; T­o­­­­r­o­n­t­á 11 gróf Karácsonyi Guido és Bodor Rózsa ; Vácot Csávolszky József. A horvátorsági egyleteket kép­viselték : Bedekovich Kálmán miniszter, b. Peja­csevics Lászlóné, Tallián Ede kanonok, Sztanko­­vics Milán képviselő, Türk Ferenc, b. Inkey Nándorné, b. Vranyiczányi Klotild és b. Vra­­nyiczányi Lajosné, Musselin Emilné, özv. Tome­­kovics Adolfné és Sztankovics Milánné. Meg kell még említenünk a jelen voltak kö­zül Tisza Kálmánt, gr. Andrássy Gyulát, gr. S­z­a­p­á­r­y Géza fiumei kormányzót , Graef, Ghiczy és Forinyák tábornokokat, G­a­b­r­­­á­n­y­i térparancsnokot, P­i­n­g­i­c­z­e­r Sándor magyar gárdaszázadost, Károly Lajos főherceg hadsegédét és végül a megyei tisztikar képviselőit. Gróf Károlyi Gyula, mielőtt az ülést megnyitná, köszönetet mondott Károly Lajos fő­herceg ő fenségének, a fővédnökhelyettesnek, ki a tanácskozás megfigyelése végett ide fáradozott és ezzel az egylet iránti meleg érdeklődésének uj bizonyságát adta. (Éljenzés.) Ezután röviden összegezvén a lefolyt egy­leti év főbb mozzanatait, konstatálta a rendkívüli gyarapodást, mely a jelen­tés adataiból kitűnik. Gr. Zichy Nándorné a horvát nőket üd­vözölte; lelkes szavakkal emelte ki, hogy a horvátok, kikkel nyolcszáz éven át osztoztunk örömben és bánatban és együtt küzdtünk a haza jogaiért és a korona fényének emelése érdekében, most ily nemes versenyre kelnek velünk a jótékony­ság terén. B. Vranyiczányi Lajosné horvát nyel­ven köszönte meg a szives fogadtatást és kije­lente, hogy a horvát fiókegyletek mindent el fog­nak követni a közös cél érdekében. Tallián kanonok magyar nyelven kö­szönte meg az elnöknő üdvözlő szavait és be­szédét a király, királyné és a hadsereg élteté­sével végezé. Ribáry József mint tanácsos, az egylet főjegyzője felolvasta ezután az é­v­i je­le­n­t­é­s­t. E jelentésből első­sorban ki kell emelnünk a sorsjegy kölcsönre vonatkozó ada­tokat. Az egylet az összes 800,000 sorsjegyet tudvalevőleg a magyar országos banknak adta el; az eladási árból 2.403,885 frt 36 frt a törlesztési alapba, 240,000 frtot a tartalék­­alapba tett le; e letétemények bőven fedezik a költségeket, úgy hogy a tiszta nyere­mény 1.236,000 forint. Ez összegből 450,000 frt az Erzsébet-kór­­ház építésére és felszerelésére, 225,000 frt 10 sebesült szállító oszlop felállítására, 220,000 frt a mozgó raktárak első felszerelésére, 21,000 frt 12 társzekér beszerzésére, 120,000 frt tartalék-kórházak berendezésére és 200,000 forint kezelési és tartalékalapra fog fordít­­tatni. A kórház az árlejtés eredményéhez ké­pest 434,395 frtba fog kerülni, úgy, hogy az e célra előbb befolyt 70,000 forintot külön alap­ként fogják kezelni. Eddig az egylet 11 sebe­sültszállító oszloppal, azaz 165 sebesültszállító kocsival bír; ez oszlopokból 5 Budapesten és egy-egy Pozsony, Komárom, Kassa, Temesvár, Kolozsvár és Zágráb városokban lesz állandóan elhelyezve. Az egylet azon helyeken, a­hol sebesült­szállító oszlop állomásozik, minden egyes oszlop­nak megfelelő, 200 betegre szóló tartalék­­kórházat fog felállítani. A betegápolónők ügye eddigelé nem igen halad. Számuk ugyan nagy áldo­zattal 32-re felszaporodott, de azon remény, hogy ez ápolónők népszerűekké válván, az ország nagyobb városaiban állandó alkal­mazást fognak nyerni, eddig csak a fővá­rosban teljesült. Pozsonyban, Kassán és Kolozs­várott állítottak fel betegápolónői intézeteket, de oly nagy a részvétlenség a közönség köré­ben, hogy mindhárom városban két-három ápo­lónő sem talál foglalkozást. A jelentésben ezt az ügyet méltán az egyleti tagok meleg pártolá­sába ajánlja. A múlt közgyűlés óta 7 megyei, 1 városi, 4 vidéki választmány és 61 fiókegylet alakult. 1882-ben a tagdijakból az alapítványokon kívül 28,965 frt volt a bevétel, mely eredmény kielégítőnek mondható. Hazafias örömmel jelenti továbbá a vá­lasztmány, hogy a Horvát-Szlavon segélyegylet a legfelsőbb helyen jóváhagyott alapelvek alap­ján csatlakozott. Az egylet címe a következő : „A magyar szent korona országainak vörös­ ke­reszt egylete, Horvát-Szlavon királyságok.“ A sebesült szállító oszlopok személyzete a honvédség kebeléből lesz kiállítva ; 144 al­tiszt és ember már behivatott és első segély­nyújtás teendőibe be is gyakoroltatott már. Budapesten a nemzeti tornaegylet tagjaiból 22 tagú betegvivő szakasz is ala­kult már. Kolozsvárit is megindultak ez irány­ban az előkészítő lépések és remélhető, hogy e példák utánzásra fognak találni a vidéki vá­rosokban. Az egylet vagyoni állására vonat­kozó kimutatásokból a következő örvendetes számokat idézzük : 1879-ben volt 2103 tag és 24.984 frt pénztári maradvány; 1881. végén 38.298 tag és 213,900 frt pénztári maradvány ; 1882. végén pedig volt 45,097 tag (1709 alapító, 2803 tízforintos, 37,087 rendes és 3598 rendki­­rendkivüli tag) a pénztári maradvány pedig meghaladta a másfél milliót (1.561,253 frt 57 kr.) A fiókegyletek száma Magyarországban háromszázötvenre, Horvát-Szlavonországban pe­dig 15-re rúg. Az évi jelentés, valamint a számvizsgáló választmány előterjesztése egyhangúlag tudomá­sul vétettek : a közgyűlés megadta a központi választmánynak a felmentvényt és Tóth József Sándor pénztárnoknak köszönetet szavazott. A gyűlés most áttért a vidéki egyleteknek és a központi választmánynak javaslataira. Határozatba ment, hogy a f­i­ó­k­e­gy­le­t­e­k az alapítványokból és 10 forintos tagsági díjakból befolyó pénzeket és a kisebb tagdíjak utáni jövedelem egy­harmadát a központba fogják küldeni, az utóbbi jövede­lem második harmadát pedig átadják a megyei választmányoknak. A közgyűlés az Erzsébet-kórház építési terveit és költségvetését jóváhagyta; 5000 frtot szavazott meg 50.000 darab sebkötőcsomag be­szerzésére és 8010 frtot a betegápolónők begya­korlására. A választmányból kilépett tagok újból megválasztottak, név szerint a következők: a férfi­ osztályból: Gróf Bánffy Bé­la, gróf Bethlen András, Brüll Miksa, Gschwindt Mihály, báró Majthényi László, gróf Nádasdy Ferenc, Reich Ignác, Schveiger Márton, Soms­­sich Pál, Szabó János, gróf Sztáray Antal, gr. Wenkheim Frigyes; a női osztály­ból: gr. Andrássy Aladárné, dr. Apáthy Ist­vánné, gr. Berchtold Richárdné, Bischitz Dá­­vidné, gr. Hunyady Lászlóné, Ivánka Imréné, Mailáth Györgyné, dr. Schnierer Aladárné, gr. Szapáry Gyuláné, dr. Haynald Lajos, gr. Kará­csonyi Guido, Ráth József, gr. Pejacsevics Pálné és Szende Béla választmányi tagok helyébe, a­kik elhunytak, a következők választottak: báró Hor­­nyik Károly címzetes püspök, gr. Festetich Ta­­szilóné és Tabódy József kamarás. Gr. Károlyi Gyula elnök végül köszönetet mondott Pest megyének a terem átengedéséért és a közgyűlést befejezettnek nyilvánította. Károly Lajos főherceg ezután még körül­belül fél óráig maradt a teremben és többek­kel társalgott, név szerint az elnökség tagjaival, gr. Andrássy Gyulával, Ráth főpolgármesterrel, a főbb megyei tisztviselőkkel, a jelen vét tábor­nokokkal és egyleti hivatalnokokkal ; hosszabb ideig beszélgetett nevezetesen a horvát küldött­séggel, melynek tagjait gróf Pejacsevics Lász­lóné egyenként mutatta be neki. Többek előtt főleg a felett nyilvánította örömét, hogy a sors­­jegykölcsön sikere folytán az egylet ily szép gyarapodásnak indult. 13. Zajos ülés a német birodalmi gyűlésben. (Scholz miniszter a parlamentáris kormányról.) Scholz német birodalmi pénzügyminiszter a birodalmi gyűlés szombati ülésében valósággal iz­galmat keltő nyilatkozatokat tett, Bamberger beszé­dére válaszolva, a­ki Bismarcknak a parlamenti rendszer ellen elkövetett bűneit ostorozta. Scholz beszédének lényege következő: Az előttem szóló képviselő úr azon panasz­kodik, hogy ma már lehetetlen egy szabad szót mondani, félremagyaráztatás nélkül; nos, én erre azt jegyzem meg: soha nem volt oly kor, melyben a kis és nagy hatóságokat oly hallatlan módon tá­madták volna a nép és sajtó részéről, mint nap­jainkban. (Nyugtalanság balról, tetszés jobbfelől.) Bamberger úr elégiája tehát jogosulatlan. Azt is mondta a képviselő úr, hogy minden par­lamentnek joga van azt kívánni, hogy a kormány a többség akarata szerint kormányozzon. Mi erre azt mondjuk, a mi kormányunk nem par­lamentáris, de monarchikus. (Tetszés jobbról.) Hol is itt a birodalmi gyűlésben a több­ség ? (Nagyon helyes­ jobbról.) Ily pártviszonyok mellett, minek e házban uralkodnak, el kell ítélni az önök theóriását! Vájjon csak parlamentáris kor­mány vagy ál-alkotmányosság lehetséges-e ? Nincs harmadik eset? Nem lehet-e vájjon kor­mányozni az uralkodó akarata sze­rint a népképviselet közreműködése mellett? (Nagy mozgás balról. Zajos tetszés jobbfelől.) Önöknek joguk van minden javaslatra nemet mondani; sajnos, eleget éltek is e jogukkal. (He­lyeslés jobbfelől.) Az ellen azonban tiltakoznom kell, hogy egy nem létező többség akarjon marsch­­routát szabni a kormány elé. (Tetszés jobbról.) Népképviselet és korona közt nálunk is ott áll a felelős miniszter; ezt a birodalmi kancellár múlt évben hosszú beszédében oly világosan ki­fejtette, hogy szinte fölöslegesnek látszik, erről még valamit mondani. A különbség nálunk csak az, hogy a politika vezetése felett az el­határozás az uralkodót illeti meg, a politika iránya és szelleme az ő akaratától függ, de a rendszabályok itt is csak oly felelősség mellett hajtatnak végre, mint más országban. Bolond volna

Next