Pesti Hírlap, 1883. május (5. évfolyam, 120-149. szám)
1883-05-08 / 127. szám
2-ik melléklet a „Pesti Hírlap“ május 8. (keddi) számához. A magyar vörös kereszt közgyűlése. Ünnepélyes jelleget adott a magyar vörös kereszt egylet ma délelőtt megtartott közgyűlésének Károly Lajos főherceg megjelenése. A megyeház nagytermébe már jóval a kitűzött idő előtt nagyszámú díszes közönség gyűlt egybe. A közönség nagyobb felét a szép nem képezte, többnyire ízléses egyszerűséggel sötétszínű ruhákba öltözve. A férfiközönség sorait magasabb rangú katonatisztek, főpapok, megyei tisztviselők díszruhái s a vörös kereszt betegvivőinek egyenruhái tarkiták. Tizenegy órakor érkezett meg Károly Lajos főherceg, a fővédnök helyettese, magyar tábornoki egyenruhában, mellén a Sz.Istvánrend nagykeresztjével s az aranygyapjú jelvényeivel. A megyeház kapujánál gr. Szapáry István főispán, Földváry alispán, Tisza Kálmán, Bedekovics Kálmán és Ráday Gedeon miniszterek s a megyei tisztikar főbb tagjai ; a terem bejáratánál pedig gr. Károlyi Gyula, gr. Zichy Nándorné, Ribáry József miniszteri tanácsos üdvözölték a főherceget, ki a közönség élénk éljenzése közt foglalt helyet az elnöki asztal elé helyezett piros bársonykarszéken. A gyűlésen gróf Károlyi Gyula és gróf Zichy Nándorné elnököltek; ott voltak dr. Schlauch püspök, özv. gr. Teleki Sándorné, Bedekovics Kálmán és gróf Pejacsevics Lászlóné alelnökök; Ribáry József főjegyző, Császka György püspök, báró Edelsheim Gyulai, orsz. főparancsnok, Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester, Szitányi Bernát, gr. Sztáray Antal, gr. Zichy Nándor, gr. Karácsonyi Guidó, Tisza Lajos, Adler Antalné, Bischitz Dávidné, Kármán Lajosné, Kralovánszky Istvánné, Németh Miklósné, Ráth Károlyné, Schnierer Aladárné, Tatay Adolfné, mint választmányi tagok ; Horvátország részéről báró Inkey Nándorné ; a belügyminisztériumtól Jekelfalussy Lajos mint tanácsos; a közös hadügyminisztérium részéről khannitti Schemel Henrik, dr. Bartl Mór és Bastendorf Antal. A vidéket következők képviselték: Abaújt Fabinyi Th., Aradot Lukácsy Lajos és Vásárhelyi Béla, Baranyát Schulhof Adolfné . Budapest kerületeit dr. Ország Sándor, dr. Kiss Sándorné, Rupp Zsigmondné, Békey Imréné, Schoszberger Zsigmondné, dr. Károlyi Viktorné, Molnár Nándor, Debrecent gr. Bethlen Mikó Róza, Fiumét dr. Gelletich Miklós királyi közjegyző, Győrt Kálózy Lajosné, Hevesi Ury Kopácsy Amália, H.-M.-Vásárhelyt Hainiss József, Ka-ocsát Latinovics N., Karcagot Kiss Lőrincné , Lipót Platthy Gulya , Losoncot Beniczky Gyuláné ; Máramarost gróf Szapáry Gyuláné és Dobay Sándor ; Maros-Tordát gróf Berchtold Richárdné; II.Kanizsát Ullmann Sándor; Nyíregyházát Sztarek Ferenczné ; Püspök-Ladányt Lipovniczky Imréné ; Pozsonyt gr. Eszterházy Gizella és Palugyay ; Siófokot Magyar Gyula; Szegedet Pálffy Ferenc és Keméndy Nándor ; Sopront özv. Csáky Manóné ; Szolnoki Dobokát Torma Imréné és Sebes Pál; Torontá 11 gróf Karácsonyi Guido és Bodor Rózsa ; Vácot Csávolszky József. A horvátorsági egyleteket képviselték : Bedekovich Kálmán miniszter, b. Pejacsevics Lászlóné, Tallián Ede kanonok, Sztankovics Milán képviselő, Türk Ferenc, b. Inkey Nándorné, b. Vranyiczányi Klotild és b. Vranyiczányi Lajosné, Musselin Emilné, özv. Tomekovics Adolfné és Sztankovics Milánné. Meg kell még említenünk a jelen voltak közül Tisza Kálmánt, gr. Andrássy Gyulát, gr. Szapáry Géza fiumei kormányzót , Graef, Ghiczy és Forinyák tábornokokat, Gabrányi térparancsnokot, Pingiczer Sándor magyar gárdaszázadost, Károly Lajos főherceg hadsegédét és végül a megyei tisztikar képviselőit. Gróf Károlyi Gyula, mielőtt az ülést megnyitná, köszönetet mondott Károly Lajos főherceg ő fenségének, a fővédnökhelyettesnek, ki a tanácskozás megfigyelése végett ide fáradozott és ezzel az egylet iránti meleg érdeklődésének uj bizonyságát adta. (Éljenzés.) Ezután röviden összegezvén a lefolyt egyleti év főbb mozzanatait, konstatálta a rendkívüli gyarapodást, mely a jelentés adataiból kitűnik. Gr. Zichy Nándorné a horvát nőket üdvözölte; lelkes szavakkal emelte ki, hogy a horvátok, kikkel nyolcszáz éven át osztoztunk örömben és bánatban és együtt küzdtünk a haza jogaiért és a korona fényének emelése érdekében, most ily nemes versenyre kelnek velünk a jótékonyság terén. B. Vranyiczányi Lajosné horvát nyelven köszönte meg a szives fogadtatást és kijelente, hogy a horvát fiókegyletek mindent el fognak követni a közös cél érdekében. Tallián kanonok magyar nyelven köszönte meg az elnöknő üdvözlő szavait és beszédét a király, királyné és a hadsereg éltetésével végezé. Ribáry József mint tanácsos, az egylet főjegyzője felolvasta ezután az évi jelentést. E jelentésből elsősorban ki kell emelnünk a sorsjegy kölcsönre vonatkozó adatokat. Az egylet az összes 800,000 sorsjegyet tudvalevőleg a magyar országos banknak adta el; az eladási árból 2.403,885 frt 36 frt a törlesztési alapba, 240,000 frtot a tartalékalapba tett le; e letétemények bőven fedezik a költségeket, úgy hogy a tiszta nyeremény 1.236,000 forint. Ez összegből 450,000 frt az Erzsébet-kórház építésére és felszerelésére, 225,000 frt 10 sebesült szállító oszlop felállítására, 220,000 frt a mozgó raktárak első felszerelésére, 21,000 frt 12 társzekér beszerzésére, 120,000 frt tartalék-kórházak berendezésére és 200,000 forint kezelési és tartalékalapra fog fordíttatni. A kórház az árlejtés eredményéhez képest 434,395 frtba fog kerülni, úgy, hogy az e célra előbb befolyt 70,000 forintot külön alapként fogják kezelni. Eddig az egylet 11 sebesültszállító oszloppal, azaz 165 sebesültszállító kocsival bír; ez oszlopokból 5 Budapesten és egy-egy Pozsony, Komárom, Kassa, Temesvár, Kolozsvár és Zágráb városokban lesz állandóan elhelyezve. Az egylet azon helyeken, ahol sebesültszállító oszlop állomásozik, minden egyes oszlopnak megfelelő, 200 betegre szóló tartalékkórházat fog felállítani. A betegápolónők ügye eddigelé nem igen halad. Számuk ugyan nagy áldozattal 32-re felszaporodott, de azon remény, hogy ez ápolónők népszerűekké válván, az ország nagyobb városaiban állandó alkalmazást fognak nyerni, eddig csak a fővárosban teljesült. Pozsonyban, Kassán és Kolozsvárott állítottak fel betegápolónői intézeteket, de oly nagy a részvétlenség a közönség körében, hogy mindhárom városban két-három ápolónő sem talál foglalkozást. A jelentésben ezt az ügyet méltán az egyleti tagok meleg pártolásába ajánlja. A múlt közgyűlés óta 7 megyei, 1 városi, 4 vidéki választmány és 61 fiókegylet alakult. 1882-ben a tagdijakból az alapítványokon kívül 28,965 frt volt a bevétel, mely eredmény kielégítőnek mondható. Hazafias örömmel jelenti továbbá a választmány, hogy a Horvát-Szlavon segélyegylet a legfelsőbb helyen jóváhagyott alapelvek alapján csatlakozott. Az egylet címe a következő : „A magyar szent korona országainak vörös kereszt egylete, Horvát-Szlavon királyságok.“ A sebesült szállító oszlopok személyzete a honvédség kebeléből lesz kiállítva ; 144 altiszt és ember már behivatott és első segélynyújtás teendőibe be is gyakoroltatott már. Budapesten a nemzeti tornaegylet tagjaiból 22 tagú betegvivő szakasz is alakult már. Kolozsvárit is megindultak ez irányban az előkészítő lépések és remélhető, hogy e példák utánzásra fognak találni a vidéki városokban. Az egylet vagyoni állására vonatkozó kimutatásokból a következő örvendetes számokat idézzük : 1879-ben volt 2103 tag és 24.984 frt pénztári maradvány; 1881. végén 38.298 tag és 213,900 frt pénztári maradvány ; 1882. végén pedig volt 45,097 tag (1709 alapító, 2803 tízforintos, 37,087 rendes és 3598 rendkirendkivüli tag) a pénztári maradvány pedig meghaladta a másfél milliót (1.561,253 frt 57 kr.) A fiókegyletek száma Magyarországban háromszázötvenre, Horvát-Szlavonországban pedig 15-re rúg. Az évi jelentés, valamint a számvizsgáló választmány előterjesztése egyhangúlag tudomásul vétettek : a közgyűlés megadta a központi választmánynak a felmentvényt és Tóth József Sándor pénztárnoknak köszönetet szavazott. A gyűlés most áttért a vidéki egyleteknek és a központi választmánynak javaslataira. Határozatba ment, hogy a fiókegyletek az alapítványokból és 10 forintos tagsági díjakból befolyó pénzeket és a kisebb tagdíjak utáni jövedelem egyharmadát a központba fogják küldeni, az utóbbi jövedelem második harmadát pedig átadják a megyei választmányoknak. A közgyűlés az Erzsébet-kórház építési terveit és költségvetését jóváhagyta; 5000 frtot szavazott meg 50.000 darab sebkötőcsomag beszerzésére és 8010 frtot a betegápolónők begyakorlására. A választmányból kilépett tagok újból megválasztottak, név szerint a következők: a férfi osztályból: Gróf Bánffy Béla, gróf Bethlen András, Brüll Miksa, Gschwindt Mihály, báró Majthényi László, gróf Nádasdy Ferenc, Reich Ignác, Schveiger Márton, Somssich Pál, Szabó János, gróf Sztáray Antal, gr. Wenkheim Frigyes; a női osztályból: gr. Andrássy Aladárné, dr. Apáthy Istvánné, gr. Berchtold Richárdné, Bischitz Dávidné, gr. Hunyady Lászlóné, Ivánka Imréné, Mailáth Györgyné, dr. Schnierer Aladárné, gr. Szapáry Gyuláné, dr. Haynald Lajos, gr. Karácsonyi Guido, Ráth József, gr. Pejacsevics Pálné és Szende Béla választmányi tagok helyébe, akik elhunytak, a következők választottak: báró Hornyik Károly címzetes püspök, gr. Festetich Taszilóné és Tabódy József kamarás. Gr. Károlyi Gyula elnök végül köszönetet mondott Pest megyének a terem átengedéséért és a közgyűlést befejezettnek nyilvánította. Károly Lajos főherceg ezután még körülbelül fél óráig maradt a teremben és többekkel társalgott, név szerint az elnökség tagjaival, gr. Andrássy Gyulával, Ráth főpolgármesterrel, a főbb megyei tisztviselőkkel, a jelen vét tábornokokkal és egyleti hivatalnokokkal ; hosszabb ideig beszélgetett nevezetesen a horvát küldöttséggel, melynek tagjait gróf Pejacsevics Lászlóné egyenként mutatta be neki. Többek előtt főleg a felett nyilvánította örömét, hogy a sorsjegykölcsön sikere folytán az egylet ily szép gyarapodásnak indult. 13. Zajos ülés a német birodalmi gyűlésben. (Scholz miniszter a parlamentáris kormányról.) Scholz német birodalmi pénzügyminiszter a birodalmi gyűlés szombati ülésében valósággal izgalmat keltő nyilatkozatokat tett, Bamberger beszédére válaszolva, aki Bismarcknak a parlamenti rendszer ellen elkövetett bűneit ostorozta. Scholz beszédének lényege következő: Az előttem szóló képviselő úr azon panaszkodik, hogy ma már lehetetlen egy szabad szót mondani, félremagyaráztatás nélkül; nos, én erre azt jegyzem meg: soha nem volt oly kor, melyben a kis és nagy hatóságokat oly hallatlan módon támadták volna a nép és sajtó részéről, mint napjainkban. (Nyugtalanság balról, tetszés jobbfelől.) Bamberger úr elégiája tehát jogosulatlan. Azt is mondta a képviselő úr, hogy minden parlamentnek joga van azt kívánni, hogy a kormány a többség akarata szerint kormányozzon. Mi erre azt mondjuk, a mi kormányunk nem parlamentáris, de monarchikus. (Tetszés jobbról.) Hol is itt a birodalmi gyűlésben a többség ? (Nagyon helyes jobbról.) Ily pártviszonyok mellett, minek e házban uralkodnak, el kell ítélni az önök theóriását! Vájjon csak parlamentáris kormány vagy ál-alkotmányosság lehetséges-e ? Nincs harmadik eset? Nem lehet-e vájjon kormányozni az uralkodó akarata szerint a népképviselet közreműködése mellett? (Nagy mozgás balról. Zajos tetszés jobbfelől.) Önöknek joguk van minden javaslatra nemet mondani; sajnos, eleget éltek is e jogukkal. (Helyeslés jobbfelől.) Az ellen azonban tiltakoznom kell, hogy egy nem létező többség akarjon marschroutát szabni a kormány elé. (Tetszés jobbról.) Népképviselet és korona közt nálunk is ott áll a felelős miniszter; ezt a birodalmi kancellár múlt évben hosszú beszédében oly világosan kifejtette, hogy szinte fölöslegesnek látszik, erről még valamit mondani. A különbség nálunk csak az, hogy a politika vezetése felett az elhatározás az uralkodót illeti meg, a politika iránya és szelleme az ő akaratától függ, de a rendszabályok itt is csak oly felelősség mellett hajtatnak végre, mint más országban. Bolond volna