Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)
1883-07-01 / 180. szám
1883 julius 1. PESTI HÍRLAP. Jel a szász igazságügyminiszternek Kraszevski ideiglenes szabadonbocsátásáért Brohocki gróf úgy nyilatkozott, hogy ő annál inkább sajnálja Kraszewski elfogatását, mert ez eset az orosz kormány javára szolgál és nehezíti a lengyelek és németek kívánatos kibékülését. Ő (Brohocki) mindig arra ösztönözte Kraszewskit, mint Lengyelország legbefolyásosabb emberét, hogy intse a galíciai képviselőket és politikusokat Ausztria-Magyarország segítségének kieszközlésére arra a célra, hogy a régi lengyel tartományok elszakíttassanak Oroszországtól és vagy az osztrák-magyar monarchiába kebeleztessenek, vagy oly állást nyerjenek, aminő Magyarországé. Ausztria-Magyarországnak saját biztonsága és nagysága érdekében kellene háborút indítania Oroszország ellen, Trientet átengedni Olaszországnak, hogy ez állam nélkülözhetlen segítségét megnyerje. A szövetségesek diadalát biztosítja a nagyobb katonai erő, amely kísérni fogja a nagy múlttal bíró népnek szabadságáért és politikai életéért való küzdelmét.Oroszország meg akarja semmisíteni a lengyelek nemzetiségét, hogy új hódítások után németországi és ausztria-magyarországi szlávokkal hasonló módon végezzen. De a megnagyobbodott és megerősödött Ausztria-Magyarország akadályozná a pánszláv és hódításra vágyó cárság elhaladását, Európa pedig biztosítaná keleti határait az által, ha a lengyeleket elszakítaná Oroszországtól. Kraszewski, midőn elfogadta ezeket az eszméket, nem konspirált Németország ellen ; az ellene intézett vád tehát alaptalan. Dienheim- Brococki gróf Olaszországban honosított mérnök és jól lehet értesülve a lengyelek szándékairól és törekvéseiről, nevezetesen az elfogott lengyel író terveiről. A londoni khinai követséghez Shangaból érkezett sürgöny megcáfolja azt a hírt, mintha a tonkingi kérdés békés megoldására volna kilátás. Tricou francia meghatalmazott oly durván viselte magát Li Hung-Shang alkirálylyal szemben, hogy ez egyszernél többször nem is kívánt találkozni vele, hanem viszszatért Csien-csinbe s egyáltalán nem remélli, hogy békés megegyezésre juthasson a francia meghatalmazottal, ha a napszámosok adómentességi ügyében is nekik kell tenni a puhatolódzásokat s egy közelebb megjelent igazságügyminiszteri rendelet értelmében a járásbíróságok által 20 — 25 órtig hozott marasztaló ítéletekben a végrehajtásokat is teljesíteniök kell. Ez alkalommal elhatározták az elöljárók, hogy ha más után nem segítenek rajtuk, kérvénynyel járulnak a tanács elé újabb erőszaporítás végett. Ezen mozgalomról értesülvén az adófelügyelőség, bizalmas értekezleten hajlandónak nyilatkozott segédkezet nyújtani a napszámosok adómentességének puhatolása ügyében nyújtandó könnyítéshez. Az adófelügyelőség egy újabb megbeszéléshez saját képviselőjét is kiküldötte. A napszámos-adómentesség tárgyában ma volt a második értekezlet a régi városháza tanácstermében s ezen az adóügyi osztály által összehívott értekezleten az elöljárók és jegyzőik majdnem teljes számban jelentek meg. Előre látható, hogy neszét vevén az adómentességnek, 50—60 ezer ember fogja magát napszámosnak vallani be, bárminő foglalkozása van, már most kikutatni fejenkint az igazi kategóriát képtelenség. Kulcsot kelle tehát keresni ahhoz, hogy mely vallomás vehető előre is olyannak, amelyre utólag felülvizsgálni nem kell s a bevallót az adómentes lakosság körébe minden nagyobb skrupulus nélkül bevehetni s e mellett az elöljáróságok is a munka nagy részétől szabaduljanak. Az értekezlet — összhangban az adófelügyelőség képviselőjével — némi eszmecsere után alapul elfogadta a minimális lakbértételt. Megállapítottak ugyanis minden kerületre — a kerületi lakbérviszonyok tekintetbevételével — egy minimális összeget s ha annyit, vagy ennél kisebb összeget fizet a fél, ki magát napszámosnak nevezi — utánnézés nélkül vétetik föl az adómentesek sorába. Ily lakbér minimum pl. az I. kerületben 60 frt, a IV-ikben 100 frt, a VI ikban 120 frt, a VIII-ikban 120 frt stb. Az értekezlet e megállapodás folytán a további erőszaporítás kérelmezését elejteni határozta. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A kerületi elöljáróságok nemrégiben értekezletet tartottak, hogy dacára a mostanában nyert erőszaporitásoknak, nem bírnak megfelelni a reájuk nehezedő számos feladatnak akkor. Albert herceg a párbajkérdésről. (Egy halálos párbaj üdvös következményei Angliában.) Ebben a párbajos világban nem lesz érdektelen emlékezetbe hozni, mint tanácskozott Viktória királynő néhai férje, Albert herceg, 1843-ban Wellington herceggel a párbajkérdés felett s mint tett végre oly javaslatokat, melyek következtében az angol hadseregben ma már csak igen ritkán fordul elő párbaj. A herceg életéről írott műben, mely 1876-ban jelent meg Gothában, olvassuk a következőket: Egy 1843. július 1-én vívott párbaj, melyben Fawcett ezredest sógora Monro hadnagy agyonlőtte, kínos módon irányozta a közfigyelmet e kérdésre. Monro oly módon provokáltatott, hogy bár óhajtotta volna elkerülni, mégis párbajra kellett határoznia magát, különben az akkor uralkodó fogalmak szerint becsülete leendett veszélyeztetve. A tényleg bántalmazott félt, most mint bűntettest bélyegeznék meg, s tiszti pályája a szerencsétlen párbaj kimenetele folytán, noha hasonló körülmények közt egyetlen tiszttársa sem térhetett volna ki előle, el volt rontva. Hasonló szerencsétlen esetek más körülmények közt kevesebb feltűnést okoztak, ezúttal azonban a két párbajozó fél közt fennálló rokonsági viszony miatt a párbaj szerencsétlen vége oly kínos benyomást okozott, hogy mindenki érezte, mikép eljött az ideje, tisztába jönni arra nézve, vájjon fentartható-e továbbra is oly rendszer, mely mellett valakit előbb inzultálnak s aztán még annak a veszélynek kell magát kitennie, hogy gyávának mondják, vagy agyonlőjjék, vagy épen bűntettesnek bélyegezzék. Albert hg belátta, hogy elsősorban a hadsereg körében kell véget vetni a párbajozásnak. E célból tanácskozásra kérte Wellington herceget, s így találta, hogy a herceg már foglalkozott is e témával, de arra a meggyőződésre jutott, hogy mit em lehet csinálni, mert a közvéleményen kívül más . Az őrs 7. középiskolai tanáregyesületnek f. évi jul. 5., 6. és 7-én Kolozsváron tartandó közgyűlésén a vallás- és közoktatásügyi minisztérium képviselővel Lövey Sándor miniszteri titkár bízatott meg. A középiskolai tanáregylet közgyűlésén most lesz először a minisztérium hivatalosan képviselve. Egyúttal megjegyezzük, hogy az egyesületnek budapesti tagjai július 3 án az esti gyorsvonattal indulnak Kolozsvárra. — A buda-óbudai honvédegylet f. é. július hó 1-én, vasárnap délutáni 4 órakor a krisztinavárosi iskolaszék termében, mészáros-utca eszköztől nem vár segélyt. Albert lget ez nem elégítette ki. A közvélemény áramlata kétségkívül jó irányt kezdett venni, de még sok baj történhetett addig, míg ez az áramlat elég erős lesz, oly mélyen gyökerező rossz szokást elsodorni. Titoktartásra kötelezett becsületbíróságok intézményét hozta hát javaslatba, melynek ítélete alá legyenek kötelesek a tisztek bocsátani becsületbeli ügyeiket. E bíróság tekintélyét emelendő, Albert hg azt is javasolta, hogy maga Wellington hg álljon annak élére s ha szükségesnek találtatnék, a maga közreműködését is felajánlotta. A herceg javaslatát a szárazföldi és tengeri haderő főnökei alapos megfontolás tárgyává tették. A tengernagyi hivatal lordjai, sok nehézségre való tekintetből, ellene nyilatkoztak. Sir George Murray, táborszernagy, feltétlenül ellenezte a tervet. Viszályok — mondá — választott bíróság ítéletével nem egyenlíthetők ki s az ő nézete szerint a helyesen alkalmazott törvény is elegendő a baj orvoslására. Csakhogy nem is a viszályok kiegyenlítése volt a cél s a törvény, mint mindig kitűnt, képtelen volt az ártatlant megvédeni. „Kétségtelen — írja a herceg egy Wellingtonhoz 1844. jún. 13-án intézett levelében — hogy a hatalom a büntetésre megvan, de szinte jogtalannak látszik, élni e hatalommal, mig más védelemben a tisztek becsülete nem részesül. „Elvont értelemben a becsület sérthetetlen; oly kincs, melyet senki el nem vehet tőlünk s melyet még magunk sem sérthetünk meg. Egy harmadik személynek semminő tette meg nem foszthat bennünket attól. De van oly becsület is, mely egészen a világ ítéletére van alapítva, tehát másoktól függ. Annak, a kinek (ily értelemben vett) becsülete megsértetett, eszközzel kell bírnia, melynek segélyével megcsorbított kincsét visszaszerezhesse s a világ tiszteletét maga számára újra biztosíthassa. Régi időkben a kardra való hivatkozás volt ennek elismert eszköze. A civilizáció terjedésével azonban s a kereszténység befolyása alatt e kereszténytelen ketten is égtek az idén a színkörért. Mannsberger, a leégett szíigazgató és Krecsányi. A fővárosi tanács úgy okoskodván, hogy eddig még minden igazgató leégett a színkörben, méltányosnak tarta az égett embernek adni a színkört. De Mannsbergernek csakugyan nem volt kedve esetleg másodszor is leégni, átengedte tehát a tért Krecsányinak. A vidéken is kitett eddig magáért, kitesz a fővárosban is, gondola. Beállított cifrán, fényesen, dalosan, volt prolog és görögtűz, de még nagyobb tűz az előadásban. Mindjárt észre lehetett venni, hogy különb társulattal van dolgunk, mint amilyenek a boldog emlékezetű régiek voltak, és barbár szokást általában elítélték, törvényileg tiltották s szigorúan büntették; ám póteszközről nem gondoskodtak s igy a tiszt, kinek egész existenciája a becsületen alapszik, amaz alternativa elé állíttatott, hogy vagy a vallás és állam törvényét szegje meg s bűntettes legyen, vagy hogy becsületén szennyet hagyjon s kartársai becsülését elveszítse. Az igazság ezért azt kívánja tehát, hogy fontolóra vegyük, minő más eszköz volna létesítendő, ha az egyetlen eddig ismert eszköz alkalmazását a törvény egész szigorával eltiltja.“ A herceg elmondja ezután, hogy előtte könynyűnek tetszik ezt az eszközt becsületbíróság vagy bíróságok alakjában nyújtani; megengedi azonban, hogy a mindkét (szárazföldi és tengeri) hadseregre egyaránt alkalmazható ily bíróságok szervezésének sok nehézsége van, csatlakozik tehát Wellington herceg nézetéhez, hogy legjobb lesz az ügyet a hadügyminiszter által a kabinet elé terjesztetni, mely aztán tanácscsal járuljon a királynő elé, így jártak is el. A kabinet úgy találta, hogy a becsületbíróságok felállítása sok gyakorlati nehézséggel jár. Ez eszmét elejtették tehát s azt határozták, hogy a kívánt reformot a haditörvény módosítása útján létesítik. E határozat alapján bocsátották ki 1844. ápril havában az úgynevezett „módosított cikkelyeket,amelyek a tisztességes ember jelleméhez illőt eljárásnak azt mondták ki, hogy az okozott bántalomért vagy sértésért bocsánatot kérjen s késznek nyilatkozzék az okozott bántalmat jóvátenni, valamint a sértett fél kötelességévé tették a bocsánatkérő vagy magyarázó nyilatkozatot szívesen fogadni. Albert hercegnek megvolt az az elégtétele, hogy a kérdést nem hiába bolygatta meg, mert az úgynevezett becsületbeli eljárások a katonai törvény e nyilatkozata által lehetetlenekké váltak. Párbajokra ez idő óta alig lehetett gondolni EGYLETEK ÉS INTÉZETEK 3 5. sz. a. tisztújító közgyűlést fog tartani, melyre t. c. tagjai tisztelettel meghivatnak. — A budapesti szabósegédek betegsegélyző és önképző egylete által junius 3-án tartott ünnepélyen befolyt összesen 355 frt 39 kr, miből a kiadást levonva, az egylet céljaira maradt 156 forint 86 krajcár. A jótékony célra való tekintettel adakoztak: Légszeszgyár igazgatóság 6 frt 9 kr, idősb Biró János 3 frt 60 kr, Török György 3 frt, Wittek György 3 frt, Fridrich 3 frt, Hercskó Gábor 2 frt, Spitzer és Krauth 2 frt, Schneider J. 2 frt, Offenheim 2 frt, Minorics 2 frt, Klein D. 2 frt, Gyurics Sámuel 2 frt 40 kr, Szepesi Gyula 1 frt 60 kr, N. N. 1 frt, Stempfen Lajos 20 kr, Mihálykövi 20 kr, Fink Antal 2 frt, Horváth Pál 20 kr, Borbély J. 20 kr, Kiss Imre 20 kr, Wolfart 40 kr, Kaplanka Ágoston 40 kr, Hoffmann 20 kr, B. L. 1 frt, Novotni Károly 1 frt, H. J. 1 frt, Német Gábor 20 kr, Fehérváry János 20 kr, Zakariás 2 frt, Govrik 2 frt, Bergman 50 kr, Koller Ferenc 1 frt, Mozer Ferencné 2 frt, Szabó Lajos 40 kr, idősb Wermann Frigyes 2 frt, szolgaszemélyzet segélyegylete 1 frt, Karácsonyi L. 60, Monaszterki utódai 1.60, Alter és társai 1.60, Fischer és Kohn 1.60, Ács és társa 1.60, Weisz V. 1.60, Koleszár 1.60, Keller és Zsitvai 1.60, Albrecht 160, Janovicz utóda 1.60, Sziadorofszki 1.60, Weisz M. 1.60, Tóth József 1.60, Fabinyi 1.60, Szécsényi 1.60, Jankovics 1.60, Prátzinger János 1.60, Stefany 160, Imre F. 40 kr. Az adakozóknak az egylet választmánya köszönetét nyilvánitja. SZÍNHÁZ, ZENE, KÉPZŐMŰVÉSZETI Az alaguton túlról. (K arckép a színkörből.)