Pesti Hírlap, 1883. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1883-10-09 / 278. szám

I. PESTI HÍRLAP, 1883. október 9 .finnek meg a magyar nyelv ellen izgatni, rosszat beszélni stb. Az olyan gyermek, a ki a magyar nyelvről a tanítótól csak rosszat hall, el­veszti ahoz való kedvét. A dolog igy állván úgy kellene intézkedni, hogy legelőször is a tanítók a magyarosodás ügyének megnyeressenek. Legprakti­kusabb eljárás volna: a tanítóképző intézetekbe olyan tanítványokat fel nem venni, a­kiknek szü­lei pánszlávok, vagy pedig a kik ellen alapos gyanú forog fenn, hogy a magyarosodás ügyének nem ba­rátja­. Szeben vármegye új főispánját, Brenne­­berg Móricot — mint táviratilag jelentik — ma ünnepélyesen beiktatták hivatalába a megye köz­gyűlésén. Az eskü letétele után tartott székfoglaló beszédében az új főispán különösen kiemelte, hogy legfőbb törekvése lesz mindenha az ellentétek ki­egyenlítése. A beszédet minden részről rokonszen­vesen fogadták. Azután Bruckner német nyelven, Gosma Pe­rthen románul, Szál­a­y pedig­­magyarul szólalt föl. Végül Tóbiás főjegyző szintén ma­gyar nyelven üdvözölte az uj főispánt a megye közönsége részéről az ujoncállítás Bosznia-Hercegovinában egy hét óta folyik s az 1200 főnyi jutaléknak egy­­harm­a már ki is van állítva. Szerajevóban s 12 kerületben okt. 5 ig zavartalanul folyt az állítás. Jóllehet épen e kerületek fejtették ki az első állí­tásnál legnagyobb ellenállást. Köztük van: Mostar, Nevesinje, Konjica és Bilek. Az ujoncozó bizottsá­goknál számos oly egyén jelentkezik önkényt, aki az első sorozás elől megszökött. POLITIKAI SZEMLE. Bécsi tudósítónk már szombaton jelentette, hogy téves az a hír, mintha a szerb skup­­s­­­i­n­á­t feloszlatták volna; most egy belgrádi félhivatalos magyarázat elmondja, hogy a skup­­stina bezárása, melylyel az új kormány akció­ba lépett, csak a rendkívüli ülésszakra vonatko­zott, ezzel a legutóbbi választások nem lettek megsemmisítve. Egyáltalán azt hiszik, hogy a kor­mány manifesztum, vagy másféle hivatalos nyi­latkozat alakjában ki fogja fejteni az általa kö­vetendő politika főbb vonásait, a vasúti egyez­ményt pedig — mint már jelentettük — a skup­­stinától függetlenül ratifikálja. A francia kormányelnöknek, úgy látszik, könnyebb volt megszabadulni Thibaudintől, mint utódot találni helyébe. Saussier, Lévai, Février és Camperon tánokok, kiket a hadügyi tárcával megkínáltak, nem mutatnak kedvet annak elfo­gadására. Azért egyelőre a tengerészeti minisz­tert bízták meg a hadügyminisztérium veze­tésével. Alfonz spanyol király hír szerint igen szívélyes hangú levéllel válaszolt Vilmos császár sürgönyére. A spanyol lapok, a konzervatív Epoca kivitelével, egymást licitálják túl a kedé­lyek megnyugtatására szánt közleményeikkel. A kormánypárti Ibéria megcáfolja azt a hírt, mintha Fernan­dunez megbízást kapott volna, hogy azonnal hagyja el Párist, ha Ferry nem teljesíti Spanyolország feltételeit. A Globo ezer tanuló által aláírt tiltakozást közöl amaz állítás ellen, mintha francia-ellenes tüntetést akarnának ren­dezni, az El Parvenir, El Liberal és El Pro­­gresso pedig azt erősítik, hogy sem Franciaor­szágnak, sem kormányának nem volt szándéka a királyt s egy barátságos nemzetet megsérteni. Sir Stafford Northcote, az angol konzervatív párt e vezérférfia tiszteletére az ulsteri konzervativok bankettet rendeztek, me­lyen Albercorn­ig elnökölt s konzervatív kitű­nőségek nagyobb számmal vettek részt. North­­cote hosszabb beszédet tartott, melyben a sza­badelvű kormány által követett kül- és belpo­litikát nagyon elítélte. Különösen aggodalmakat ébreszt benne India állapota, hol az alki­­rály politikája végzetes válságot látszik fel­idézni , de nyugtalanító a helyzet déli Afrikában is. A magában meghasonlott kabinet gyengesége kitűnt a tamatavei affaireben is; a kormány nemsokára odaviszi a dolgot, hogy az angol külföldön szégyenleni fogja bevallani nemzetiségét. Majd az ír kérdésre térve át, nem látni be — úgymond — hova fogja még ragadni ezt a gyönge kormányt Parnell úr, a­kinek törekvése az Írországot Nagy-Brittanniá­­val összekötő kapcsot eltépni, miben őt meg­akadályozni a konzervatív, ezen valóban nem­zeti párt feladata. Említettük, hogy Antoine metzi képviselő elfogatása alkalmából Ro­chefort valamennyi franciaországi német kiuta­sítását hozta szóba s közöltük is, mit felelt er­re a berlini Nat. Zeitung. Most bemutatjuk Ro­chefort nyilatkozatát egész terjedelmében : Poroszországban egy volt franciát, a­ki visz­­szaemlékezik hazájára, galléron ragadtak, mint Po­roszország elleni árulót ; ez több, mint piszkos do­log, ez német. A mig mi egész tömegét a németek­nek tűrjük itt meg ; a­mig n­i elnézzük, hogy a németek behatolnak műhelyeinkbe, pénzügyünket, vasút­­­nkat vezetik, kenyerünket eszik, utcáinkat megtöltik . Poroszországban elfognak egy képvi­sőt, mert azon gyanúban áll, hogy szereti hazáját. Mindent megengedhetnek maguknak nálunk a néme­tek ; oly sokan, oly rémségesen sokan vannak, hogy, ha akarnák, megtölthetnék az egész bevonu­lási utat az északi pályaudvartól a Concorde­­térig. Németek, csak németek mindenütt. Most azon­ban, az Antoine eset után, szemet-szemért, valóban buták lennénk, ha meghagynék a németeknek a kiváltságokat, melyeket a szegény Franciaországban élveznek. A rózsaágyat, melyen oly jól érzik magu­­kat, szegekkel kivert deressé kell átalakítani. Bis­marck úr éppen kapóra jön Antoine elleni árulási perével; űzzük most mi is ki e kémeket s jó lesz akármilyen seprő, a mely kezünk ügyébe esik. Bismarck és a császárok. A Sándor cár és Vilmos császár annyit em­legetett találkozásának terve felől egy berlini leve­lező érdekes részleteket közöl. A terv — úgymond — minden dementi da­cára igen komolyan fontolóra vétetett, létre azon­ban nem jött, mert igen hatalmas akarat nyilvá­nult ellene. Kell-e mondani, hogy e hatalmas aka­rat a Bismarck hercegé volt, a­ki a helyzetet nem találta alkalmasnak arra, hogy a német politikát lekösse oly tény által, mely nem lett volna egy pusztán rokoni és baráti manifesztáció szűk kere­teibe szorítható. Vilmos császár közvetlenül azután, hogy az osztrák-magyar uralkodóval találkozott, óhaját nyil­­vánította a cárral leendő személyes eszmecsere iránt, a­mint már ismeretes is az agg uralkodónak ama törekvése, hogy az egyik részre mutatott ba­rátságot a hozzá rokonilag oly közelálló cári család iránti rokonszenvének nyilvánítása által kompenzálja, úgy látszik azonban, hogy a birodalmi kancellár már akkor igen meggyőző módon tudta kifejteni amaz okokat, melyek a császár szándéka ellen az állami érdek szempontjából felhozhatók voltak. Más oldalról azonban ezután is törekedtek a találkozást megvalósítani s a pro és kontra, de mindig nagy határozottsággal fölmerült hírek a be­avatott figyelőt meggyőzhették a kulisszák mögött folyó harc hevességéről. Jellemző eset a következő : Ugyanazon na­pon, mikor a Pol. Corr. bevallotta, hogy tárgyalá­sok folynak a találkozás ügyében, a Köln. Ztg. szokatlanul határozott dementit hozott minden erre vonatkozólag felmerült hit ellen, még­pedig oly forrásból, mely a kancellár közvetlen környezetéből szokott meríteni. Bismarck ezzel újra határozott kifejezésre juttatta a találkozással szemben foglalt álláspontját, amit annál szükségesebbnek tartott, mert ugyanakkor a találkozásra vonatkozó hírek új tápot nyertek a cár kopenhágai időzésének meg­hosszabbításából. A fenforgó viszonyok közt — el lehet mon­dani — a találkozás elmaradása politikailag legalább is oly fontos, mint lett volna annak létrejövetele. A találkozás nem leendett egyéb, mint mesterkélt s gyaníthat­ólag csak félig sikerült kísérlet mélyreható differenciák leplezésére; míg a találkozás elmara­dásával a helyzet, bármily kuszájt is, legalább egy kétértelműségtől ment marad, t. i. az orosz német bensőség kétértelműségétől, melyről nem lehetne tudni, mire van alapítva s mi a célja.____________ válságot, melyet előtte a miniszterek a mostani viszo­nyok közt különösen veszélyesnek jeleztek. Erre Thibaudin, kinek hazafiságára appellált az elnök, haladéktalanul megírta a következő le­mondást : Elnök úr ! Dacára a kiszámított tehetet­lenségnek, a­melybe politikai ellenségeim a parl­a­ment távollétében juttatni akartak, megakadályo­­zandók, hogy eljárásomat az ország képviselőinek ítélete elé terjeszszem, mégis nem vonakodom ön­nek lemondásomat az ön személye és a köztársa­ság iránt való odaadás ugyanoly értelmével fel­ajánlani, a­minő azon a napon töltött el, midőn kötelességemnek tartottam eleget tenni a hazaszere­tetemhez intézett felszólításnak azzal, hogy a had­­ügyminiszteri tárcát elfogadtam. Fogadja stb. Thi­baudin. A határozottan republikánus, meg a radiká­lis lapok aggodalmukat fejezik ki Thibaudinnak a ka­binetből való kiszorítása miatt. A France így ír: . . . Thibaudin tábornok intézményeink biz­tosságát képviselte a kormányban. Ez volt folyton öregbedő népszerűségének titka. Az ország tudta, hogy míg ő a kabinetben van, nem kell merény­lettől vagy meglepetéstől tartania. Ez oka egyszers­mind ama dühös támadásoknak, melyeket a monar­chista koalíció intézett ellene, támogatva a tábornok minisztertársainak jogosulatlan ellenségeskedése által. Ám a demokrácia azért meggyőződve marad, hogy Thibaudinnal egy garancia tűnt el a kabinetből. Ak­kor tűnik el épen, mikor Chambord meghalt s mi­kor a köztársaság ellen lázadó ambíciók új életre kelnek, mikor a trónkövetelők agitálnak, mi­kor híveik összeesküvést szőnek. Távozása nem csak sajnálatot, de aggodalmakat is ébreszt; azt fogják kerdeni az emberek nem épen aggálytalan kíváncsisággal, mely hatalmas okok indíthatták a kormányt e válásra. A minisztérium megfogadta, hogy hatalmas kormányt fog képezni a köztársaság ellenségei ellen s ma kapitulál a hercegek előtt. Sem Franciaország, sem a köztársaság nem fogják neki megbocsáthatni, hogy a külfölddel szemben e megaláztatásnak, itthon e veszélynek tette ki. A Temps rosszalja Thibaudin levelét, mely­ben a miniszterekről úgy szól, mint ellenségeiről, holott köztük volt s tovább is maradt volna ; a Temps azt is tagadja, mintha Thibaudin orleanista összeesküvésnek esett volna áldozatul, melyet Ferry, Challemes-Lacour, Tirard és társaik szőttek. * Egy angol lap levelezője előtt Thibaudin úgy nyilatkozott, hogy ő a minisztertanácsban mindig támogatta kollégáit, ezek azonban legjelentéktelenebb javaslatát is mindig szándékosan elvetették. A spa­nyol király megérkezésekor csakugyan rosszul volt, különben nem is tudta, hogy a vendéget mint ki­rályt fogadják-e, vagy csak úgynevezett redukált Programm szerint. „Ürügyet kerestek — monda to­vább — hogy eltávolíthassanak. Vagy Spanyol- vagy Németországnak áldoztak fel, inkább hiszem, hogy Németországnak.“ Elmondta végül, hogy legnagyobb bűne népszerűsége volt, s hogy ő sohasem kon­­spirált kollégái ellen. Válság a francia kabinetben. (Thibaudin lemondásáról.) Ama körülményekről, melyek közt Thibaudin lemondása bekövetkezett, a France, mely a volt hadügyminiszterrel különösen intim viszonyban állott, ezeket írja: Ferry miniszterelnök fölkereste a hadügymi­nisztert s lemondása benyújtását kérte, okul hozva fel, hogy minisztertársaival nincs jó egyetértés­ben s hogy a spanyol király fogadtatásáról is tün­tetőleg távol maradt; kijelentette egyszersmind, hogy lemondását a köztársaság elnöke el fogja fogadni. Thibaudin megtagadta a lemondást, kijelentve, hogy csak az elnök határozottan kifejezett óhajának fog engedni. A hadügyminiszter erre az elyséei palotába ment. Itt az elnök maga is közölte vele, hogy kény­telen elfogadni lemondását, elkerülendő a miniszteri FŐVÁROSI ÜGYEK.­ ­ Az adóügyi bizottság ma Ha­­berhauer János tanácsnok elnöklete alatt ülést tar­tott, a­melynek első tárgya volt az a közgyűlési utasítás, hogy a bizottság vizsgálja meg az ez idő szerint használatban levő adóbevallási ívek helyes­ségét és jelentését mutassa be. Ez a közgyűlési utasítás a Rémi-féle indítvány alkalmából adatott, melynek tárgya éppen az új adóív volt. A szám­vevőség tanulmányozta a kérdést s azon véleményt adja, hogy az összeírási ívet mostani szerkezete igen jó és azon változtatni nem kell. Hanem van egy hibája az ívnek mégis és pe­dig az, hogy rajta van a közmunkavált­sági rovat is. Ez azért baj, mert az adóíveké az adófelügyelőség veszi át, kiveti belőlük az ál­lami adókat s csak mikor ez készen van, kapja meg az íveket a város a közmunkaváltság kivetés végett. így megesett az is, hogy a közmunkavált­ság csak esztendő derekán volt beszed­hető, illetőleg a beszedés elkezdhető, számvevőség azért azt javasolja, hogy a közműnk­ váltság a többi adóval ugyan együtt, de k­­­­­ö­­ven h­assék össze. Az adófelügyelő ennek ellen nyilatkozott átiratában. A bizottság Ferenczy, Zmei Pál, Uhl, Fluck G. hozzászólása után oda nyila­kozott, hogy az adózók terhelése volna kettős ös­­szeírást rendelni el, azért a számvevőség javasla el nem fogadható. Hanem a baj megszűnt­­ése végett ajánltatik azon expediens, hol az adóösszeirás után az összes éveket vegye a város és nyolc nap alatt írja ki belő­le a közmunkakötelezettségeket. Ez annál könt

Next