Pesti Hírlap, 1883. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1883-10-09 / 278. szám
I. PESTI HÍRLAP, 1883. október 9 .finnek meg a magyar nyelv ellen izgatni, rosszat beszélni stb. Az olyan gyermek, a ki a magyar nyelvről a tanítótól csak rosszat hall, elveszti ahoz való kedvét. A dolog igy állván úgy kellene intézkedni, hogy legelőször is a tanítók a magyarosodás ügyének megnyeressenek. Legpraktikusabb eljárás volna: a tanítóképző intézetekbe olyan tanítványokat fel nem venni, akiknek szülei pánszlávok, vagy pedig a kik ellen alapos gyanú forog fenn, hogy a magyarosodás ügyének nem barátja. Szeben vármegye új főispánját, Brenneberg Móricot — mint táviratilag jelentik — ma ünnepélyesen beiktatták hivatalába a megye közgyűlésén. Az eskü letétele után tartott székfoglaló beszédében az új főispán különösen kiemelte, hogy legfőbb törekvése lesz mindenha az ellentétek kiegyenlítése. A beszédet minden részről rokonszenvesen fogadták. Azután Bruckner német nyelven, Gosma Perthen románul, Szálay pedigmagyarul szólalt föl. Végül Tóbiás főjegyző szintén magyar nyelven üdvözölte az uj főispánt a megye közönsége részéről az ujoncállítás Bosznia-Hercegovinában egy hét óta folyik s az 1200 főnyi jutaléknak egyharma már ki is van állítva. Szerajevóban s 12 kerületben okt. 5 ig zavartalanul folyt az állítás. Jóllehet épen e kerületek fejtették ki az első állításnál legnagyobb ellenállást. Köztük van: Mostar, Nevesinje, Konjica és Bilek. Az ujoncozó bizottságoknál számos oly egyén jelentkezik önkényt, aki az első sorozás elől megszökött. POLITIKAI SZEMLE. Bécsi tudósítónk már szombaton jelentette, hogy téves az a hír, mintha a szerb skupsinát feloszlatták volna; most egy belgrádi félhivatalos magyarázat elmondja, hogy a skupstina bezárása, melylyel az új kormány akcióba lépett, csak a rendkívüli ülésszakra vonatkozott, ezzel a legutóbbi választások nem lettek megsemmisítve. Egyáltalán azt hiszik, hogy a kormány manifesztum, vagy másféle hivatalos nyilatkozat alakjában ki fogja fejteni az általa követendő politika főbb vonásait, a vasúti egyezményt pedig — mint már jelentettük — a skupstinától függetlenül ratifikálja. A francia kormányelnöknek, úgy látszik, könnyebb volt megszabadulni Thibaudintől, mint utódot találni helyébe. Saussier, Lévai, Février és Camperon tánokok, kiket a hadügyi tárcával megkínáltak, nem mutatnak kedvet annak elfogadására. Azért egyelőre a tengerészeti minisztert bízták meg a hadügyminisztérium vezetésével. Alfonz spanyol király hír szerint igen szívélyes hangú levéllel válaszolt Vilmos császár sürgönyére. A spanyol lapok, a konzervatív Epoca kivitelével, egymást licitálják túl a kedélyek megnyugtatására szánt közleményeikkel. A kormánypárti Ibéria megcáfolja azt a hírt, mintha Fernandunez megbízást kapott volna, hogy azonnal hagyja el Párist, ha Ferry nem teljesíti Spanyolország feltételeit. A Globo ezer tanuló által aláírt tiltakozást közöl amaz állítás ellen, mintha francia-ellenes tüntetést akarnának rendezni, az El Parvenir, El Liberal és El Progresso pedig azt erősítik, hogy sem Franciaországnak, sem kormányának nem volt szándéka a királyt s egy barátságos nemzetet megsérteni. Sir Stafford Northcote, az angol konzervatív párt e vezérférfia tiszteletére az ulsteri konzervativok bankettet rendeztek, melyen Albercornig elnökölt s konzervatív kitűnőségek nagyobb számmal vettek részt. Northcote hosszabb beszédet tartott, melyben a szabadelvű kormány által követett kül- és belpolitikát nagyon elítélte. Különösen aggodalmakat ébreszt benne India állapota, hol az alkirály politikája végzetes válságot látszik felidézni , de nyugtalanító a helyzet déli Afrikában is. A magában meghasonlott kabinet gyengesége kitűnt a tamatavei affaireben is; a kormány nemsokára odaviszi a dolgot, hogy az angol külföldön szégyenleni fogja bevallani nemzetiségét. Majd az ír kérdésre térve át, nem látni be — úgymond — hova fogja még ragadni ezt a gyönge kormányt Parnell úr, akinek törekvése az Írországot Nagy-Brittanniával összekötő kapcsot eltépni, miben őt megakadályozni a konzervatív, ezen valóban nemzeti párt feladata. Említettük, hogy Antoine metzi képviselő elfogatása alkalmából Rochefort valamennyi franciaországi német kiutasítását hozta szóba s közöltük is, mit felelt erre a berlini Nat. Zeitung. Most bemutatjuk Rochefort nyilatkozatát egész terjedelmében : Poroszországban egy volt franciát, aki viszszaemlékezik hazájára, galléron ragadtak, mint Poroszország elleni árulót ; ez több, mint piszkos dolog, ez német. A mig mi egész tömegét a németeknek tűrjük itt meg ; amig ni elnézzük, hogy a németek behatolnak műhelyeinkbe, pénzügyünket, vasútnkat vezetik, kenyerünket eszik, utcáinkat megtöltik . Poroszországban elfognak egy képvisőt, mert azon gyanúban áll, hogy szereti hazáját. Mindent megengedhetnek maguknak nálunk a németek ; oly sokan, oly rémségesen sokan vannak, hogy, ha akarnák, megtölthetnék az egész bevonulási utat az északi pályaudvartól a Concordetérig. Németek, csak németek mindenütt. Most azonban, az Antoine eset után, szemet-szemért, valóban buták lennénk, ha meghagynék a németeknek a kiváltságokat, melyeket a szegény Franciaországban élveznek. A rózsaágyat, melyen oly jól érzik magukat, szegekkel kivert deressé kell átalakítani. Bismarck úr éppen kapóra jön Antoine elleni árulási perével; űzzük most mi is ki e kémeket s jó lesz akármilyen seprő, a mely kezünk ügyébe esik. Bismarck és a császárok. A Sándor cár és Vilmos császár annyit emlegetett találkozásának terve felől egy berlini levelező érdekes részleteket közöl. A terv — úgymond — minden dementi dacára igen komolyan fontolóra vétetett, létre azonban nem jött, mert igen hatalmas akarat nyilvánult ellene. Kell-e mondani, hogy e hatalmas akarat a Bismarck hercegé volt, aki a helyzetet nem találta alkalmasnak arra, hogy a német politikát lekösse oly tény által, mely nem lett volna egy pusztán rokoni és baráti manifesztáció szűk kereteibe szorítható. Vilmos császár közvetlenül azután, hogy az osztrák-magyar uralkodóval találkozott, óhaját nyilvánította a cárral leendő személyes eszmecsere iránt, amint már ismeretes is az agg uralkodónak ama törekvése, hogy az egyik részre mutatott barátságot a hozzá rokonilag oly közelálló cári család iránti rokonszenvének nyilvánítása által kompenzálja, úgy látszik azonban, hogy a birodalmi kancellár már akkor igen meggyőző módon tudta kifejteni amaz okokat, melyek a császár szándéka ellen az állami érdek szempontjából felhozhatók voltak. Más oldalról azonban ezután is törekedtek a találkozást megvalósítani s a pro és kontra, de mindig nagy határozottsággal fölmerült hírek a beavatott figyelőt meggyőzhették a kulisszák mögött folyó harc hevességéről. Jellemző eset a következő : Ugyanazon napon, mikor a Pol. Corr. bevallotta, hogy tárgyalások folynak a találkozás ügyében, a Köln. Ztg. szokatlanul határozott dementit hozott minden erre vonatkozólag felmerült hit ellen, mégpedig oly forrásból, mely a kancellár közvetlen környezetéből szokott meríteni. Bismarck ezzel újra határozott kifejezésre juttatta a találkozással szemben foglalt álláspontját, amit annál szükségesebbnek tartott, mert ugyanakkor a találkozásra vonatkozó hírek új tápot nyertek a cár kopenhágai időzésének meghosszabbításából. A fenforgó viszonyok közt — el lehet mondani — a találkozás elmaradása politikailag legalább is oly fontos, mint lett volna annak létrejövetele. A találkozás nem leendett egyéb, mint mesterkélt s gyaníthatólag csak félig sikerült kísérlet mélyreható differenciák leplezésére; míg a találkozás elmaradásával a helyzet, bármily kuszájt is, legalább egy kétértelműségtől ment marad, t. i. az orosz német bensőség kétértelműségétől, melyről nem lehetne tudni, mire van alapítva s mi a célja.____________ válságot, melyet előtte a miniszterek a mostani viszonyok közt különösen veszélyesnek jeleztek. Erre Thibaudin, kinek hazafiságára appellált az elnök, haladéktalanul megírta a következő lemondást : Elnök úr ! Dacára a kiszámított tehetetlenségnek, amelybe politikai ellenségeim a parlament távollétében juttatni akartak, megakadályozandók, hogy eljárásomat az ország képviselőinek ítélete elé terjeszszem, mégis nem vonakodom önnek lemondásomat az ön személye és a köztársaság iránt való odaadás ugyanoly értelmével felajánlani, aminő azon a napon töltött el, midőn kötelességemnek tartottam eleget tenni a hazaszeretetemhez intézett felszólításnak azzal, hogy a hadügyminiszteri tárcát elfogadtam. Fogadja stb. Thibaudin. A határozottan republikánus, meg a radikális lapok aggodalmukat fejezik ki Thibaudinnak a kabinetből való kiszorítása miatt. A France így ír: . . . Thibaudin tábornok intézményeink biztosságát képviselte a kormányban. Ez volt folyton öregbedő népszerűségének titka. Az ország tudta, hogy míg ő a kabinetben van, nem kell merénylettől vagy meglepetéstől tartania. Ez oka egyszersmind ama dühös támadásoknak, melyeket a monarchista koalíció intézett ellene, támogatva a tábornok minisztertársainak jogosulatlan ellenségeskedése által. Ám a demokrácia azért meggyőződve marad, hogy Thibaudinnal egy garancia tűnt el a kabinetből. Akkor tűnik el épen, mikor Chambord meghalt s mikor a köztársaság ellen lázadó ambíciók új életre kelnek, mikor a trónkövetelők agitálnak, mikor híveik összeesküvést szőnek. Távozása nem csak sajnálatot, de aggodalmakat is ébreszt; azt fogják kerdeni az emberek nem épen aggálytalan kíváncsisággal, mely hatalmas okok indíthatták a kormányt e válásra. A minisztérium megfogadta, hogy hatalmas kormányt fog képezni a köztársaság ellenségei ellen s ma kapitulál a hercegek előtt. Sem Franciaország, sem a köztársaság nem fogják neki megbocsáthatni, hogy a külfölddel szemben e megaláztatásnak, itthon e veszélynek tette ki. A Temps rosszalja Thibaudin levelét, melyben a miniszterekről úgy szól, mint ellenségeiről, holott köztük volt s tovább is maradt volna ; a Temps azt is tagadja, mintha Thibaudin orleanista összeesküvésnek esett volna áldozatul, melyet Ferry, Challemes-Lacour, Tirard és társaik szőttek. * Egy angol lap levelezője előtt Thibaudin úgy nyilatkozott, hogy ő a minisztertanácsban mindig támogatta kollégáit, ezek azonban legjelentéktelenebb javaslatát is mindig szándékosan elvetették. A spanyol király megérkezésekor csakugyan rosszul volt, különben nem is tudta, hogy a vendéget mint királyt fogadják-e, vagy csak úgynevezett redukált Programm szerint. „Ürügyet kerestek — monda tovább — hogy eltávolíthassanak. Vagy Spanyol- vagy Németországnak áldoztak fel, inkább hiszem, hogy Németországnak.“ Elmondta végül, hogy legnagyobb bűne népszerűsége volt, s hogy ő sohasem konspirált kollégái ellen. Válság a francia kabinetben. (Thibaudin lemondásáról.) Ama körülményekről, melyek közt Thibaudin lemondása bekövetkezett, a France, mely a volt hadügyminiszterrel különösen intim viszonyban állott, ezeket írja: Ferry miniszterelnök fölkereste a hadügyminisztert s lemondása benyújtását kérte, okul hozva fel, hogy minisztertársaival nincs jó egyetértésben s hogy a spanyol király fogadtatásáról is tüntetőleg távol maradt; kijelentette egyszersmind, hogy lemondását a köztársaság elnöke el fogja fogadni. Thibaudin megtagadta a lemondást, kijelentve, hogy csak az elnök határozottan kifejezett óhajának fog engedni. A hadügyminiszter erre az elyséei palotába ment. Itt az elnök maga is közölte vele, hogy kénytelen elfogadni lemondását, elkerülendő a miniszteri FŐVÁROSI ÜGYEK. Az adóügyi bizottság ma Haberhauer János tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott, amelynek első tárgya volt az a közgyűlési utasítás, hogy a bizottság vizsgálja meg az ez idő szerint használatban levő adóbevallási ívek helyességét és jelentését mutassa be. Ez a közgyűlési utasítás a Rémi-féle indítvány alkalmából adatott, melynek tárgya éppen az új adóív volt. A számvevőség tanulmányozta a kérdést s azon véleményt adja, hogy az összeírási ívet mostani szerkezete igen jó és azon változtatni nem kell. Hanem van egy hibája az ívnek mégis és pedig az, hogy rajta van a közmunkaváltsági rovat is. Ez azért baj, mert az adóíveké az adófelügyelőség veszi át, kiveti belőlük az állami adókat s csak mikor ez készen van, kapja meg az íveket a város a közmunkaváltság kivetés végett. így megesett az is, hogy a közmunkaváltság csak esztendő derekán volt beszedhető, illetőleg a beszedés elkezdhető, számvevőség azért azt javasolja, hogy a közműnk váltság a többi adóval ugyan együtt, de köven hassék össze. Az adófelügyelő ennek ellen nyilatkozott átiratában. A bizottság Ferenczy, Zmei Pál, Uhl, Fluck G. hozzászólása után oda nyilakozott, hogy az adózók terhelése volna kettős összeírást rendelni el, azért a számvevőség javasla el nem fogadható. Hanem a baj megszűntése végett ajánltatik azon expediens, hol az adóösszeirás után az összes éveket vegye a város és nyolc nap alatt írja ki belőle a közmunkakötelezettségeket. Ez annál könt