Pesti Hírlap, 1883. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1883-11-01 / 301. szám
Budapest, 1883. V. évf 301. (1741.) szám. ... Előfizetési árak: _ . Szerkesztési iroda: WgSBfek Budape ren. tanár-utca 7. sz., X. «u.iletve.gész évre.........................14 rt r. ^ kg! hová a lap szellemi részét illető ruiuáen r.1 xYIévre............ 7 n » n. rev ^ MBB közlemény intézendő. gyedévre 3 * 60 „ fegjg KlV ^ mIb §jEy-- f|S§ jgrafi Hérillentetlen levelek csak ismert tlgy hóra 1 * 20 „ MKSaagfá Wf «Sfi» fej EH *11 ffS |$§81 pflfljg kezektől fogadtatnak el. Egyes .zára helyben kr. glUeg 13 fejek Hl ppjp E» ffiSk fel jj Kéziratok Tissza nem adatnak vidéken a kr. §3 SP“ Nfflk H Kg pá Tl§ 11 «g^Bpí 11 H Hht Kiadóhivatal: BS ypj fü Ül pl Esi |H feg jpä HUH ■ Budapest, tilorutta 7 a lá a. k „Magyarország és a Nagyvilág“ cimfi EH «HHhP O H láj H M H raj fl||SBM ABBÉ H hová az előfizetések és a lap széttártnagy képes lappal együtt: HH IH Hi Hl H Hi ■HEH Us H ■■ désén vonatkozó felszólamlások in, tévendők. egész ............................. frt. /'SükhílA félévre .........................10 „ Hirdetések POLITIKAI NAPU.AP(fsJÄ/ «jäsäääi. Százalék mm adatik. A VUIXIVIIJ. Ai-TXA XJJXT1 RUDOLF MOSSE-nél PARIS-ban, --—^ 40, Rue Notredame des Victoire«. „Mindenki meg van mentve.“ Megfagy az ember vére annak elgondolásánál, mi történt volna, ha esetleg egy órával később tör ki az a tűzvész, mely tegnap az alkotmányutcai cirkuszt másfél óra alatt porrá hamvasztotta. Aki a Herzog előadásain jelen volt, tanúságot tehet mellette, hogy azoknak rendkívüli vonzó ereje volt s a rendőrségnek kellett közbelépni, hogy azokra 2600 személynél többet be ne ereszszek. Még ennyivel is, — pedig ennyi minden előadáson megjelent, — egészen tele volt a helyiség s beláthatatlan lett volna a következés, ha ennek a tömegnek egyszerre kellett volna menekülni onnan. A rendőrség, úgy látszik, gondolt arra, hogy egy ekkora tömeg alatt összeroskadhat a gyenge faalkotmány , de hogy ki is gyuladhat s tövig éghet, az úgy látszik már tivül esett az ő bölcs látkörén. Vagy tán nagyon is bízott tűzoltóink annyiszor bebizonyult üzemességében és gyakorlatában a nagy égések oltása körül. Mert hogy tűzoltóinkra büszkék vagyunk mi boldog budapestiek, az ismert dolog. Meg szoktuk bizonyos szánalommal tekinteni a „Rezidenzstadt1. lakosságára, melynek nem virraszt ily kitűnő tüzérség az állai fölött. Sokszor hallottunk a bécsi tűzoltóság fölött elitélő véleményt s némi kicsinyléssel tekintettünk arra az intézményre, mely mellett a Ringszinház rettentő katasztrófája megtörténhetett. És most? Most oda jutottunk, hogy a bécsiek visszaadhatják nekünk a szomorú tromfot. Mert csak a véletlenen múlt, hogy a Ringszínházénál sokkalta nagyobb katasztrófát nem kell beigtatnunk Budapest évkönyveibe. Mert igaz ugyan, hogy egy kőszínház és egy végtől végig száraz, lobbanékony fából épült cirkusz égése között nagy a különbség; de azokhoz a hibákhoz, vagy mulasztásokhoz, melyeket tegnap a szomorú eset alkalmából tapasztalni voltunk kénytelenek, semmi köze annak, micsoda anyagból épült a leégett objektum. Csak egy az, ami azokból teljes bizonyossággal következik s ez az, — ami a főváros lakosságára bizony nem igen megnyugtató, — hogy vannak esetek és pedig a legveszedelmesebbek, amikor tűzrendészeti intézményünk fölmondja a szolgálatot. Mert nem az a lényeges, hogy legyen egy rendkívül ügyes, begyakorolt, elszánt, katonailag fegyelmezett mintatűzoltóságunk. Ez csak eszköz. A cél az, hogy előre lehetlenné tétessék a tűzveszély, s ha mégis kitört, elfojtathassék. A tűzoltók tegnap is megtették amit megtehettek, ki tehet arról, hogy az egész Dunát rá nem zúdíthatták az égő gyehennára? A vizsgálat dolga lesz földeríteni, hogyan támadhatott s hogy terjedhetett el néhány másodperc alatt az a tűzi veszedelem, mely kimondhatatlan gyászt boríthatott volna a főváros lakosságára, ha kissé megkésik. Az már önmagában is feltűnő, hogy a vészt nem jelezték azonnal kitörése pillanatában. Azt mondják, a cirkuszban minden jelenlevő elvesztette fejét. De hiszen tűzjelzőkkel nem csak a cirkusz volt ellátva, vannak ily szerkezetek a környékében is. Kem jutott eszébe senkinek azokat igénybe venni ? És ott a tornyok, közöttük a városház tornya, mely külön tűzjelzővel van ellátva, s melynek őre az ő „magas álláspontjából” — a mikor nem alszik, — első veheti észre a gyanús lángot vagy tűzgomolyt mindjárt abban a pillanatban, a hogy kiüti fejét. Miért kellett a tüzőrségnek épen valamely gőzmalomból értesülni, hogy tűz van s miért úgy, ahogy, mint halljuk, értesült, hogy a Viktoria-gőzmalomban van a tűz ? De ezek csak kicsi részletek. A fő hiba nem abban van. A „Pesti Hírlap“ 1881. december 15-ei számában, két héttel a Ringszinház égése után azt írtuk : „Vagy legyen kőből épült, tűz ellen biztosságot nyújtó épület a lovarda, vagy ne legyen semmilyen. Elég volt az áldozatokból.“ Ott olvasható fehéren feketével. Mintha sejtettük volna, ami bekövetkezett, úgy tudjuk, hogy Herzog cirkusz igazgató mielőtt Budapestre érkezett volna, ajánlatot tett a fővárosnak egy kőcirkusz építésére. Megfoghatatlan hogyan történt, de elutasították. Más város kapva-kapna rajta, hogy ingyen juthat egy hasonló épülethez ; itt elutasítják. Igaz ugyan, hogy ugyanakkor kimondták, miszerint az alkotmányutcai facirkuszt lehordatják s abban többé előadást tartani nem engednek. Most az egyszer, utóljára, kivételképen még megengedik Herzognak, de többé aztán soha senkinek. És megengedték Herzognak, hogy a szurkos fenyőfából, mely évek óta száradt napon, szélben, kátrányos tetővel épült, tartson olyan mutatványokat, melyeken tömérdek tűzfogó anyag halmozódik össze, s melyen a fényes világításon kívül — tűzzel is dolgoznak. Megengedték — két évvel a Ringszinház leégése után ! Ki tud erre kadenciát ? Most aztán a cirkusz leégett. Ezt a cirkuszt nem fogják többé kiadni senkinek s a városi hatóság kényszerülve lesz betartani szavát. Ha le nem égett volna, fogadni mernénk rá, hogy kiadták volna „most az egyszer, utóljára, kivételképen“ még két-három-tíz direktornak egymás után. De ha már kiadták, tudva azt, hogy miből van az az alkotmány, a legszigorúbban kellett volna gondoskodni a tüz elleni prophylaktikus intézkedések pontos betartásáról. A Bachidőben még a faluvégi cigányputri mellé is állíttattak egy-egy kád vizet s hosszú póznán vas- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Bécsvármegyéből. (Delegacionális karcolat.) — A „Pesi Hírlap“ eredeti tárcája. — Az ember úgy érzi magát, mintha otthon lenne. Hiába, nem a hely teszi, nem a Staffage, hanem az arcok. A jó magyar fiziognómiák tökéletesen fentartják az illúziót. Végignézve a delegáción, csak egy két idegenszerű arc tűnik szembe, például Wodiáneré és a Kállay Bánié, ki lassan mint Liszt Ferenchez kezd hasonlítani. Mindent meg lehet magyarázni a világon, csak azt nem, hogy ezt a jámbor Wodiánert, ki esetlen alakjával egy egész országot képes disgusztáttá tenni, nem egy testületet, miért cipeli magukkal örökösen ? Ez oszt’ már igazán „rendkívüli szükséglet ! . Azt már tudják önök az újságokból, hogy miután Balk talált magának egy másik krasznahorkai Andrássyt is, (s míg csipkedi a nagyot, gyámolja a szegényebbe!), nekik esett a tabarékosoknak,an nem jöttek el az invitációra, s ugyr megn ,üa a fejeiket Bécsből — hogy most okvetlenül, egyhangúlag fogják őket megválasztani itthon a kerületeikben. S mert nem jöttek el Szilágyiék, az elnökség hozzál . : '/ ,,Tsnzágzik tartalékkésöl«téh«í“‚ h^jái’hu helyettük Rakovszky Gézát, Bicskeyt, Török Józsefet (de nem a patikárust — pedig annak van tán szere a tehetetlenség ellen is.) Nagyszerű látvány ez igy — csupa mamelukok együtt. Emberek, akik egy nyelven beszélnek, egy érzelmet vallanak, egyet gondolnak, s gondolataikat egyetlen szóval fejezik ki. Mint egy jól dedresszírozott énekkar. Mintha csak egy igen hangzanék, egy megnyújtott szörnyen alázatos igen, és mintha egyetlen fej bólintana. A méla csendet nem zavarja meg semmi. Az álló tóba nem vet egyetlen kavicsot sem merész gonosz kéz, hogy hullámzásba hozza sima tükrét. Hogy bent a delegációban mi történik, arról nem szükséges írni. Az olvasó látja az előterjesztéseket mint fogalmazványokat s nem szükséges őket többé látnia mint törvényeket. A fenséges apparátus olyan, mint a nagyon lyukas rosta, minden szem átesik rajta, még a kukoring szem is ; az egész rostálás hát csak forma. Ami történik is, az se történik. Ott van a derék Kálnoky gróf. A monarchia legszelídebb és leggyámoltalanabb alakja. Mikor Andrássy után ő lépett a külügyminiszteri székbe, egyszer egyik hivatalnokától azt kérdezte Pulszky Guszti: — És tud a külügyminiszter magyarul ? A hivatalnok erre megrezzenve felelte : — Az kérem státustitok ! Most utólagosan kisült róla, hogy nem tud egyebet magyarul, mint odajegyezni a neve után von Kőröspatak. Abba, hogy magyarul nem tud, lassan kint belenyugodtunk — ne irigyeljük őt a németektől , — hanem hogy a diplomáciához sem tud, az már egy kicsit boszantó dolog — Prileszky Tádénak. Mert hát ez történt, hogy az osztrák - ma ■ gyar és muszka viszonyról szólva, Szlávy Oliver azzal csörtetett ki a folyosóra, akarom mondani az előszobába, hogy : — No gyerekek jön a muszka ! Istenugyse jön! Lett nagy riadalom a delegátusok között. Latinovics Gábor Bajának kőfalakat akart kieszközölni, Móric Pál az orosz nagykövethez kívánt folyamodni, hogy a Móric-ivadékok azon esetre is benne legyenek a hettmanságokban. Bánffy Béla kijelentette, hogy elköltözik Bukovinába a csángókhoz , de magával viszi Verhovayt is. A „Nemzet“ öt munkatársa Jókai, Csernátony, Hegedűs, Láng, Berzeviczy, arról kezdenek okoskodni, hogy lapjukat beleolvadják a „Ruszkij Myr“-ba. A legjobban járt gróf Karácsonyi Guido ; ő átaludta a Kálnoky első nyilatkozatát és csak a második nyilatkozatais lett ébren. Neki hát nem jutott az ijedségből semmi De hát ezekben a napokban valóban a Neraezis uralkodik A mint Kálnoky észrevette, hogy megijesztette a delegátusokat és a világot — ő maga Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.