Pesti Hírlap, 1883. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1883-11-01 / 301. szám

Budapest, 1883. V. évf 301. (1741.) szám. ... Előfizetési árak: _ . Szerkesztési iroda: WgSBfek Budape­ ren. tanár-utca 7. sz., X. «u.iletv­e.gész évre.........................14 rt r. ^ kg! hová a lap szellemi részét illető ruiuáen r.1 xYIévre............ 7 n » n­. rev ^ MBB közlemény intézendő. gyedévre 3 * 60 „ fegjg Kl­V ^ mIb §jEy-- f|S§ jgrafi Hérillentetlen levelek csak ismert tlgy hóra 1 * 20 „ MKSaagfá Wf «Sfi» fej EH *11 ffS |$§81 pflfljg kezektől fogadtatnak el. Egyes .zára helyben kr. glUe­g 13 fejek­ Hl ppjp E» ffiSk fel jj Kéziratok Tissza nem adatnak vidéken a kr. §3 SP“ Nfflk H Kg pá Tl§ 11 «g^Bpí 11 H Hht Kiadóhivatal: BS ypj fü Ül pl Esi |H feg jpä HUH ■ Budapest, tilor­utta 7 a lá a. k „Magyarország és a Nagyvilág“ cimfi EH «HHhP O H láj H M H raj fl||SBM ABBÉ H hová az előfizetések és a lap széttárt­nagy képes lappal együtt: HH IH Hi Hl H Hi ■HEH Us H ■■ désén vonatkozó felszólamlások in­, tévendők. egész ............................. frt. /'Sükh­ílA félévre .........................10 „ Hirdetések POLITIKAI NAPU.AP(fsJÄ/ «jäsäääi. Százalék mm adatik. A VUI­XIVIIJ. Ai-TXA XJJXT1 RUDOLF MOSSE-nél PARIS-ban, --—^ 40, Rue Notredame des Victoire«. „Mindenki meg van mentve.“ Megfagy az ember vére annak elgondolá­sánál, mi történt volna, ha esetleg egy órával később tör ki az a tűzvész, mely tegnap az al­kotmányutcai cirkuszt másfél óra alatt porrá hamvasztotta. A­ki a Herzog előadásain jelen volt, tanúsá­got tehet mellette, hogy azoknak rendkívüli vonzó ereje volt s a rendőrségnek kellett közbelépni, hogy azokra 2600 személynél többet be ne ereszsz­ek. Még ennyivel is, — pedig ennyi minden előadáson megjelent, — egészen tele volt a helyiség s beláthatatlan lett volna a követke­zés, ha ennek a tömegnek egyszerre kellett volna menekülni onnan. A rendőrség, úgy látszik, gondolt arra, hogy egy ekkora tömeg alatt összeroskadhat a gyenge faalkotmány , de hogy ki is gyuladhat s tövig éghet, az úgy látszik már tivül esett az ő bölcs látkörén. Vagy tán nagyon is bízott tűzoltóink annyiszor bebizonyult üzemességében és gyakorlatában a nagy égések oltása körül. Mert hogy tűzoltóinkra büszkék vagyunk mi boldog budapestiek, az ismert dolog. Meg szoktuk bizonyos szánalommal tekinteni a „Re­­zidenzstadt1. lakosságára, melynek nem virraszt ily kitűnő tüzérség az állai fölött. Sokszor hal­lottunk a bécsi tűzoltóság fölött elitélő véle­ményt s némi kicsinyléssel tekintettünk arra az intézményre, mely mellett a Ringszinház rettentő katasztrófája megtörténhetett. És most? Most oda jutottunk, hogy a bé­csiek visszaadhatják nekünk a szomorú trom­fot. Mert csak a véletlenen múlt, hogy a Ring­­színházénál sokkalta nagyobb katasztrófát nem kell beigtatnunk Budapest évkönyveibe. Mert igaz ugyan, hogy egy kőszínház és egy végtől végig száraz, lobbanékony fából épült cirkusz égése között nagy a különbség; de azokhoz a hibákhoz, vagy mulasztásokhoz, me­lyeket­ tegnap a szomorú eset alkalmából ta­pasztalni voltunk kénytelenek, semmi köze an­nak, micsoda anyagból épült a leégett objek­tum. Csak egy az, a­mi azokból teljes bizo­nyossággal következik s ez az, — a­mi a főváros lakosságára bizony nem igen megnyug­tató, — hogy vannak esetek és pedig a legve­szedelmesebbek, a­mikor tűzrendészeti intéz­ményünk fölmondja a szolgálatot. Mert nem az a lényeges, hogy legyen egy rendkívül ügyes, begyakorolt, elszánt, katonailag fegyelmezett mintatűzoltóságunk. Ez csak esz­köz. A cél az, hogy előre lehetlenné tétessék a tűzveszély, s ha mégis kitört, elfojtathassék. A tűzoltók tegnap is megtették a­mit megtehettek, ki tehet arról, hogy az egész Dunát rá nem zú­díthatták az égő gyehennára? A vizsgálat dolga lesz földeríteni, hogyan támadhatott s hogy terjedhetett el néhány má­sodperc alatt az a tűzi veszedelem, mely ki­mondhatatlan gyászt boríthatott volna a fővá­ros lakosságára, ha kissé megkésik. Az már önmagában is feltűnő, hogy a vészt nem jelezték azonnal kitörése pillanatá­ban. Azt mondják, a cirkuszban minden jelen­levő elvesztette fejét. De hiszen tűzjelzőkkel nem csak a cirkusz volt ellátva, vannak ily szerkeze­tek a környékében is. Kem­ jutott eszébe senki­nek azokat igénybe venni ? És ott a tornyok, közöttük a városház tornya, mely külön tűzjel­zővel van ellátva, s melynek őre az ő „magas álláspontjából” — a mikor nem alszik, — első veheti észre a gyanús lángot vagy tűzgomolyt mindjárt abban a pillanatban, a hogy kiüti fe­jét. Miért kellett a tüzőrségnek épen valamely gőzmalomból értesülni, hogy tűz van s miért úgy, a­hogy, mint halljuk, értesült, hogy a Vik­­toria-gőzmalomban van a tűz ? De ezek csak kicsi részletek. A fő hiba nem abban van. A „Pesti Hírlap“ 1881. december 15-ei számában, két héttel a Ringszinház égése után azt írtuk : „Vagy legyen kőből épült, tűz ellen biz­tosságot nyújtó épület a lovarda, vagy ne le­gyen semmilyen. Elég volt az áldozatokból.“ Ott olvasható fehéren feketével. Mintha sejtettük volna, a­mi bekövetkezett, úgy tudjuk, hogy Herzog cirkusz igazgató mielőtt Budapestre érkezett volna, ajánlatot tett a fővárosnak egy kőcirkusz építésére. Megfog­hatatlan hogyan történt, de­­ elutasították. Más város kapva-kapna rajta, hogy ingyen jut­hat egy hasonló épülethez ; itt elutasítják. Igaz ugyan, hogy ugyanakkor kimond­ták, miszerint az alkotmányutcai facirkuszt le­­hordatják s abban többé előadást tartani nem engednek. Most az egyszer, utóljára, kivételké­pen még megengedik Herzognak, de többé aztán soha senkinek. És megengedték Herzognak, hogy a szur­kos fenyőfából, mely évek óta száradt napon, szélben, kátrányos tetővel épült, tartson olyan mutatványokat, melyeken tömérdek tűzfogó anyag halmozódik össze, s melyen a fényes világításon kívül — tűzzel is dolgoznak. Megengedték — két évvel a Ringszinház leégése után ! Ki tud erre kadenciát ? Most aztán a cirkusz leégett. Ezt a cir­kuszt nem fogják többé kiadni senkinek s a városi hatóság kényszerülve lesz betartani sza­vát. Ha le nem égett volna, fogadni mernénk rá, hogy kiadták volna „most az egyszer, utól­jára, kivételképen“ még két-három-tíz direktor­nak egymás után. De ha már kiadták, tudva azt, hogy mi­ből van az az alkotmány, a legszigorúbban kellett volna gondoskodni a tüz elleni prophylak­­tikus intézkedések pontos betartásáról. A Bach­­időben még a faluvégi cigányputri mellé is ál­líttattak egy-egy kád vizet s hosszú póznán vas- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Bécsvármegyéből. (Delegacionális karcolat.) — A „P­e­s­i Hírlap“ eredeti tárcája. — Az ember úgy érzi magát, mintha otthon lenne. Hiába, nem a hely teszi, nem a Staffage, hanem az arcok. A jó magyar fiziognómiák tö­kéletesen fentartják az illúziót. Végignézve a delegáción, csak egy két idegenszerű arc tűnik szembe, például Wodiá­­neré és a Kállay Bánié, ki lassan mint Liszt Fe­renchez kezd hasonlítani. Mindent meg lehet magyarázni a világon, csak azt nem, hogy ezt a jámbor Wodiánert, ki eset­len alakjával egy egész országot képes disgusztáttá tenni, nem egy testületet, miért cipel­i magukkal örökösen ? Ez oszt’ már igazán „rendkívüli szük­séglet !­ . Azt már tudják önök az újságokból, hogy miután Balk talált magának egy másik krasz­­nahorkai Andrássyt is, (s míg csipkedi a na­gyot, gyámo­lja a szegényebbe!), nekik esett a tabarékosoknak,a­n nem jöttek el az invi­­tációra, s ugyr megn ,üa a fejeiket Bécsből — hogy most okvetlenül, egyhangúlag fogják őket megválasztani ittho­n a kerületeikben. S mert nem jöttek el Szilágyiék, az elnök­ség hozzál . : '/ ,,Tsnz­ágz­ik tartalék­késöl«téh«í“‚ h^jái­’hu helyettük Rakovszky Gézát, Bicskeyt, Török Józsefet (de nem a pa­­tikárust — pedig annak van tán szere a tehe­tetlenség ellen is.) Nagyszerű látvány ez igy — csupa ma­­melukok együtt. Emberek, akik egy nyelven be­szélnek, egy érzelmet vallanak, egyet gondolnak, s gondolataikat egyetlen szóval fejezik ki. Mint egy jól dedresszírozott énekkar. Mintha csak egy igen hangzanék, egy megnyújtott szörnyen alázatos igen, és mintha egyetlen fej bó­lintana. A méla csendet nem zavarja meg semmi. Az álló tóba nem vet egyetlen kavicsot sem merész gonosz kéz, hogy hullámzásba hozza sima tükrét. Hogy bent a delegációban mi történik, arról nem szükséges írni. Az olvasó látja az előterjesztéseket mint fogalmazványokat s nem szükséges őket többé látnia mint törvényeket. A fenséges apparátus olyan, mint a nagyon lyukas rosta,­­ minden szem átesik rajta, még a ku­­koring szem is ; az egész rostálás hát csak forma. Ami történik is, az se történik. Ott van a derék Kálnoky gróf. A mon­archia legszelídebb és leggyámoltalanabb alakja. Mikor Andrássy után ő lépett a külügymi­niszteri székbe, egyszer egyik hivatalnokától azt kérdezte Pulszky Guszti: — És tud a külügyminiszter magyarul ? A hivatalnok erre megrezzenve felelte : — Az kérem státustitok ! Most utólagosa­n kisült róla, hogy nem tud egyebet magyarul, mint odajegyezni a neve után von Kőröspatak. Abba, hogy magyarul nem tud, lassan kint belenyugodtunk — ne irigyeljük őt a németek­től , — hanem hogy a diplomáciához sem tud, az már egy kicsit boszantó dolog — Prileszky Tádénak. Mert hát ez történt, hogy az osztrák - ma ■ gyar és muszka viszonyról szólva, Szlávy Oliver azzal csörtetett ki a folyosóra, akarom mondani az előszobába, hogy : — No gyerekek jön a muszka ! Isten­­ugyse jön! Lett nagy riadalom a delegátusok között. Latinovics Gábor Bajának kőfalakat akart ki­eszközölni, Móric Pál az orosz nagykövethez kívánt folyamodni, hogy a Móric-ivadékok azon esetre is benne legyenek a hettmanságokban. Bánffy Béla kijelentette, hogy elköltözik Bukovinába a csángókhoz , de magával viszi Verhovayt is. A „Nemzet“ öt munkatársa Jókai, Csernátony, Hegedűs, Láng, Berzeviczy, arról kezdenek okoskodni, hogy lapjukat beleolvad­ják a „Ruszkij Myr“-ba. A legjobban járt gróf Karácsonyi Guido ; ő átaludta a Kálnoky első nyilatkozatát és csak a második nyilatkozatai­s lett ébren. Neki hát nem jutott az ijedségből semmi De hát ezekben a napokban valóban a Neraezis uralkodik A mint Kálnoky észrevette, hogy megijesz­tette a delegátusokat és a világot — ő maga Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.

Next