Pesti Hírlap, 1883. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1883-11-21 / 321. szám

• Budapest, 1883. V. évf 321. (1761.) szám. Szerda, november 21 ammmmmmmmtmmmm«anw ■■ , n——a . ,HM n i i i ' -------------------------' ■---------1 ——————I— Előfizetési árak: ______ . „ Szerkesztési iroda: ... . ij m _ fej «.jj, I»dap#..c.. lib­r­ute* 7. ti., I. Mt««, ^rris ............w *gS8(§1» Pl k«vá * lap szellemi részétil­ste­mia«*« -2r«#''i'is.......... 7, • raj jjm w r­r­p­ m fSsl BV mm köztemény intézendő. .cftagrndevrr*........................8 9 M m M HH jjSErgSk J H Kp e$S BBKffiSBjk Bem­entetlen levelek «ak tf* kör» ...........................1 . M . Ifc BHkB 'feSr* El Iff Hl ACA BöjT® karoktól fotfadUm­Ak «1. «fa. UlfUm * fa. CSIP' fgL. I fi pH || JUS I lf| gJS Zeáratok «. «Ufa* vidékw 5 fa. if fps 11 H ff m n EPfL Ej il |E08F Kiadóhivatal: — ffi fii bi ysjj m m m bm m m gi m m «04»?«», st^r-v.« ? A JUgjutuni ii t XigrnUz* Sal fii §|1 M Hja i|jj g|i iPjaSH «fenWl nä k«Ta « .I6fiietfa«k fa . Up Bfiji un lepM Upptl fimBM VM­ MS iual mm MbU BUR Sa Hm anBBUMi Mm Ha ■■ áfafa. T.n»tko.a feL»iól»i»lfa»k a •**“ i tt*................*fa»á«k. POLITIKAI NAPILAP. -ää Sxaxidék um Uatik. * viJAlXlVXll XlXXX I LJilA ■ ÄUDOIaF M088ä-ä41 PAKIß-i* ~~ 44, Äro KotrodjMTO iw Yimmm. Horvát Boldizsár. Mint az agg római szenátor, ki hosszú félrevonulás után akkor jelent meg a szenátus­ban, mikor Róma szabadsága veszélyben for­gott , úgy jelent meg ma és beszélt Horvát Boldizsár a parlamentben. A liberális nera nagy bajnoka, a magyar parlamenti szónoklat ékesszavú mestere szólalt ma fel a házban. Rég volt a ház vitáinak ily magas momentuma; rég volt a magyar parla­­mentarismusnak ily ünnepe. Nem csak Horvát Boldizsár szónoklatának magas szárnyalása, oratori díszessége, hanem a szónok egyénisége miatt is. Mint szónok, Horvát Boldizsár utolsó élő és a magyar politikában szereplő tagja annak a nagy gárdának, mely a magyar parlamenti szó­noklatot megteremtette s oly magas színvonalra emelte, hol a francia szónoklat állt a Chat­­eaubriandok, De Serre­k, Guizotok, Thiersek és Berryerk vagy az angol szó­noklat a Chathamek, Foxok, Burkek és P­­ 11 korában. A parlamenti szónoklat, sőt egyáltalán a szónoklat azóta mindenütt lehanyatlott az esz­mény és a művészet magas színvonaláról. A realizmus kapott lábra ebben is, mint egyátalán a művészetben. Az érvelés, a tények ereje most a fő és nem az ideális lendület. A boncolás, rideg demonstráció és nem az eszmék régiói­­ban való magas szárnyalás. A nyers­anyaghal­maz és nem a formatökély. Csak az angol Gladstone és Bright emlékeztetnek még ma is a régi angol iskolára. Hisz az első azzal még szinte érintkezett. Brightnak pedig a re­formszellem, az eszmék ereje s meggyőződés heve kölcsönzik a nagy angol iskola szónoki tradícióit. Horvát Boldizsár nálunk a nagy szónoki iskola élő tagja, a­ki megőrizte idealizmusának fenköltségét, s a nagyszabású minták tökélyét. Már maga tehát azon hír, hogy Horvát Bol­dizsár beszélni fog, a legnagyobb érdeklődést keltette politikai és parlamenti körökben. Az érdeklődést pedig rendkívül fokozta Horvát Boldizsár politikai múltja és egyénisége. Horvát Boldizsár a liberalizmus és de­mokrácia előharcosa volt a magyar politikában. Különösen demokratikus irányánál fogva kivált még a magyar liberalizmus legnagyobb és leg­nemesebb bajnokai közül is. A magyar de­mokráciában mindig megvolt az a jel­lemvonás, a­mit Lafayette mondott a forradalom első korszakának demokráciá­járól, hogy királyi demokrácia. A mi de­mokráciánk soha sem volt romboló, felforgató. Az egyenlőséget nem kereste a társadalmi nagy­ságoknak sárba tiprásában. Ellenkezőleg : alap­eszméje az volt, hogy az alsóbb társadalmi ré­tegeket a felsőbbek színvonalára emelje. Sőt mindig erősen volt és van ma is képviselve benne az arisztokratikus elem. Horvát Boldizsár a királyi demokráciát képviselte, de lehető tisz­tán őrizve meg annak valódi természetét, ő képviselte azt a demokráciát, mely nem puszta frázis, hanem lényeg. A­mi Eötvösben csak ideális lendület, az Horvát Boldizsárban öntu­datos eszme, élő tan, cselekvési irány volt. En­nek folyománya volt az ő tiszta, eszményi li­beralizmusa, mely megaranyozta politikai pályá­ját, s melyből erős, öntudatos magyar politi­kája folyt. Ezt a demokráciát, ezt a liberalizmust vitte ő a magyar miniszteri székbe. Ezt a de­mokráciát, ezt a liberalizmust akarta ő megva­lósítani, mint aktív államférfi. Intézmények ál­tal akarta azt megerősíteni, s minden támadás ellenében biztosítani. Ezért akarta ő megvalósí­tani az általános kötelező polgári házasságot is, mely a magyar állameszme és az egyenlőség szükséges folyománya. Ugyanezt a demokráciát és liberalizmust tartotta szem előtt a bírói szer­vezet átalakításának tervezésében, az úrbéri vi­szonyok végleges rendezésében, s azon számos más törvénytervezetben, mely az ő visszavonu­lása után az igazságügy minisztérium papírkosa­rában maradt. Horvát Boldizsár azonban meg­bukott, s pedig nem nyíltan felállított elvi kér­désben, hanem visszavonult, mert az akkori kormányban nem volt elég akciószabadsága. S a magyar demokrácia nem volt résen, sőt ébren sem volt Engedte félreszoríttatni legfőbb képviselőjét. Mert akkor a demokráciá­nak és liberalismusnak nem voltak harcai. Nem születtek meg a társadalmi ellentétek. Pedig ha a liberalismus és demokrácia bír való előélet­tel, Horvát Boldizsárt minden áron fenn kellett volna tartania, hogy az intézmények egész rend­­szerében elsáncolva magát, lehetetlenné tegye utóbb a visszahatásnak nem csak győzelmét, hanem még támadását is. Ha a liberalismus és demokrácia teljes szervezetet kap vala, most nem kellene harcolnia. Uralma vitátlan lenne. Horvát Boldizsár azonban félrevonult. A liberalizmus és demokrácia nem fejezte be or­­ganizálódását. Nem építette meg védműveit. Nem fegyverezte fel várait. A demokrata mi­niszter majdnem teljesen kivonult a magyar po­litikából. Utoljára még — ha jól emlékszünk — a gyámsági és gondnoksági törvényjavaslat tárgyalása alkalmával szólalt fel. Tartózkodott az aktív szerepléstől. Engedte folyni medrekben a politikai harcokat. Tehette is. A liberalizmusnak és demo­kráciának nem voltak nagyobb megpróbáltatá­sai. A visszahatás éveken át szervezkedett, de nem lépett ki nyíltan. Csak fenyegetett, de nem támadott. A legújabb időben azonban támadásra ment az egész vonalon. Megrohanta minden ponton a liberalizmust és demokráciát. El akar­ta tapodni szabadelvű hagyományainkat. Sárral dobálta meg a magyar nemzet nagy korszakának fényes emlékeit. Az agrárius reakció, az anti­szemitizmus, ultramontanizmus felemelte torz fejét, hogy leheletével elhomályosítsa a nemzet nagy múltjának tiszta tükrét. Tisza Kálmán ismételten megmutatta, hogy a reakciót nem engedi elhatalmasodni. És Ti­sza Kálmán minden válságos pillanatban meg is menti a liberalismus és demokrácia nagy hagyományait. De mégis szükség volt rá, hogy Horvát Boldizsár kilépve visszavonultságából, a liberalismus zászlaja alatt felvegye a harcot, midőn ez a zászló harcba megy. Horvát Boldi­zsár nem maradhatott el abból a küzdelemből, melyet a liberalizmus vív a visszahatás ellen. Az ő ékesszólására, erkölcsi súlyára, nagy múlt­jára szükség volt. És Horvát Boldizsár megje­lent a küzdtéren. Megmutatta, hogy ereje nem hanyatlott, idealizmusa ép oly magas szárnya­­lása, mint régen, ékesszólása nem vesztett ne­mes koloritjából, s hogy liberalismusa és demo­­kratismusa oly szilárd és fenkölt, mint akkor, midőn a magyar parlament annyiszor volt ta­núja fényes szerepléseinek. A kötelező polgári házasság mellett tört lándját ő is, mint I­r­á­ny­i, akinek mai fellé­pése szintén a vita egyik fénypontja volt, meg­mutatva, hogy Irányi mindig síkra száll a libe­ralizmusért, valahányszor erre alkalom nyílik s hogy a régi gárda nemes, fenkölt gondolkodása képviselőinek beszédében egyenlő hévvel nyilat­kozik. Mint a liberalizmus nagy alkotásainak egyik vezérmunkása, Horvát Boldizsár a nemes fájdalom érzetével gyakorolt kritikát új viszonya­ink és a társadalmi szenvedélyek elvadulása fe­lett. Magas nézpontról nyitott tisztult látkört S bár a jelenleg tárgyalt javaslat nem üti meg Horvát Boldizsár liberalizmusának mér­tékét, a zsidók és keresztények közti házasságot mégis elfogadta, mert az égető szükségen segít, s egy lépés a liberalizmus kitűzött célja felé. Beszédének vége, ahol ezt kijelentette, még az ő szónoklatában is a fénypontot képezte. A ne­mes hév, s az igazság meggyőző erejének me­lege ömlött el szavain. A nyugodt, a viszonyok­kal számolni tudó liberalizmus feladatát soha senki sem jelölte ki szebben és találóbban, mint ő. A szabadelvűség álláspontjáról nem is tett senki akkora szolgálatot a javaslatnak szintén, mint ő. Innéttől a liberalizmus álláspontjáról sen­ki sem támadhatja meg a javaslatot. Ha Hor­vát Boldizsár, a liberalizmus nagy bajnoka, a szabad eszmék legelső képviselője, a liberális tradíciók egyik fő letéteményese elfogadja: mi­ként utasíthatná azt vissza akárki ? Miként uta­síthatná vissza Hodossy ? De egyébként is, Hor­vát Boldizsár nagy szolgálatot tett a liberaliz­musnak és demokráciának nemes, ideális szár­­nyalású szónoklata által. És azért, ha a ma­gyar parlamentarizmus köszönettel tartozik ama fényes beszédért, melyet Horvát Boldizsár tar­tott, a demokrácia és a liberalizmus hálára van kötelezve. Üdvözli Horvát Boldizsárban uj akcióba lépett veteránját. Minisztertanács volt ma este, mely több órán át tartott A fiumei bucsuünnepélyek tegnap értek vé­get Szapáry Géza gróf és neje elutazásával. A bu­­csufogadtatás — új a levelezőnk — i. e. 10 órá­tól d. u. 2 óráig tartott. Részt vett azon Fiume egész előkelősége, köztük Róbert pármai herceg, Lobkovitz bg, Ciotta polgármester, a municipium és az államhivatalok főnökei és számos kiváló fiu­mei család. A volt kormányzó látható­ag meg volt indulva. Az elutazás esti 6 órakor történt beláthatlan tömeg jelenlétében. A pályaházban Ciotta podesta gyönyörű virágbokrétát nyujtott át a grófi párnak. A vonat a nép egy verő é­jenzése közt in­dult útnak. A városból bengáli tűz fénye kisérte el a tározókat. — Délután dr. Németh Imre min. ta­nácsos, aki a megelőző na­p is külön sok­cet adott, most különvonatot rendezett Buccanba, melyen Mil számunk 16 oldalt tartalmaz

Next