Pesti Hírlap, 1883. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1883-12-03 / 333. szám
S518B, deensaver 3 ?SST! hírlap: A francia képviselőkamrából. (Költségvetési vita. — A tonkingi bizottság jelentése.) A képviselőkamra tegnapi ülésén a pénzügyminisztérium költségvetésének a kamatokra és törlesztésekre vonatkozó részét tárgyalta. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a kormány fentartja az általa javasolt 251 milliós tételt, mire a bizottság indítványa, hogy 251 helyett csak 211 állíttassák be, elvettetett — 296 szóval 187 ellen. Rouvier, a pénzügyi bizottság előadója, nagyon méltatlankodott a bizottság veresége miatt. Hogy a kérdés újabb megfontolás tárgyává tétessék indítványt tett a bizottság által ajánlott tételnek egy millióval leendő emelése iránt. Rouvier után Tirard szólt, mire a kamra a Rouvier által újabban ajánlott 212 millió tételt is elvetette, még pedig 300 szóval 210 ellen s a Tirard 251 milliós tételét fogadta el. Végre is a kamara elfogadta a pénzügyminisztérium költségvetését. A kamara ezután a posta- és táviró-minisztérium költségvetését kezdte tárgyalni, midőn Rebau 11 jelent meg a tonkingi bizottság jelentésével a engedélyt kért annak felolvasására. Az engedély megadatván, Renault elsősorban utalt arra, hogy kezdetben a hadműveletek szorítkozni látszottak csupán a Tonkingban tengeri rablók által megzavart biztonság helyreállítására s az 1874-ks szerződés végrehajtására, de utóbb a viszonyok szükségessé tették a tonkingi csapatok létszámának szaporítását. A francia hadi akció célja azonban nem változott, csak kibővíttetett. A viszonyok úgy alakultak, hogy Franciaországnak kötelességévé vált erőteljesebb eszközökhöz nyúlni. Khna beavatkozása a fekete zászlósok mögött új helyzetet teremtett. Franciaország kénytelen 8000 főnyi expedicionális hadtestet s 32 hadihajót küldeni Tonkingba. E célra kér a kormány kilenc millió frankot. A bizottság az összes okmányok előterjesztését kérte és meg is kapta, de Franciaország külügyi politikájáról felvilágosításokat elsősorban a kamra van hivatva kérni a kormánytól. Ha mindjárt a francia akció kezdetén iparkodik kormány és kamara megegyezésre jutni, az akció gyorsabb és hatályosabb lehet. Nehézségek nem forognak fenn , K hna valószínűleg nem fog beavatkozni. A tonkingi affaire mindenesetre elégtelen eszközökkel kezdetett; Gambetta kabinetje nagyon helyesen tanácsolta annak idején, hogy az expedíció egy koloniális hadsereg alakításáig napoltassék el. Renault azután a tonkingi kérdés történetét fejtegeti és rosszalja, hogy már előbb nagyobb súlyt nem fektettek a dologra. Ma fontos kérdés kielégítő egyezmény számára előkészíteni a talajt, konfliktus kikerülése végett. Franciaország ily módon eszélyesen meg fogja gátolni a kereskedelmi érdekeit veszélyeztető összeütközést. A tonkingi tengernagy és főparancsnok — mondá tovább Renault — teljhatalommal van felruházva a katonai akció vezetésére, de noha a bizottság sem kapott közléseket a Hitében történtekről, szóló mégis tudja, hogy a dolgok mai állása nem zárja ki a kiegyezés lehetőségét, mely sok oknál fogva igen tanácsos volna. De míg a tárgyalások eredményét várjuk, nem hagyhatjuk cserben a távol idegen földön kitűzött francia lobogót. Ha újabb kiadások válnak szükségesekké, bizonyára ki fogja a kormány kérni újra a kamarák beleegyezését. A most kért 9 millió elég lesz a költségeket 1884. elejéig fedezni, amennyiben a viszonyok lényegesen nem változnak ; bizonyos azonban, hogy a Tonkingba küldött hadiszereket is pótolni kell, ha a csapatok szállítása válnék szükségessé. A hadügyi és tengerészeti miniszter már most teszik meg az intézkedéseket a parlament által megszavazott erősítések elküldésére. Az előadó azzal végzi jelentését, hogy kéri a kamarát: szavazza meg a kért kilenc milliót. Erre a jelentés tárgyalását péntekre tűzték ki. A sárga könyv — Tonkingra vonatkozó diplomáciai okmányokkal — szerdán kerül szétosztásra, épen nem találkozhatni. A polgári osztály legnagyobb részt távol marad a nagydisztiberektől, melynek szoborral beszegelt útjain nem igen érezné jól magát. A római nép keresett magának más üdülőhelyet, és azt meg is találta. Ami Budapestnek a városliget, Bécsnek a Prater , az Rómának a „fuori le porté.“ „Fuori le porté“ annyit tesz, „hogy a kapukon kívül.“ Ezzel a névvel a római a város falaitól jó messze eső apró-cseprő mulatóhelyeket szokta nevezni, melyek felé vasárnaponkint egész népvándorlás indul meg. „A falakon kívül“, az igaz, nem találja meg a nép azt, mit a Pincio olyan bőven nyújt: zöld szint és árnyékot, de megtalálja a végtelen Campagnát, melyet az igazi római ép úgy szeret, mint ahogy az igazi alföldi ember szereti a délibábos pusztát A legkedveltebb kirándulóhely a „fuori porta Popolo“, azaz ama része a Campagnának, melyre mindjárt a Pincio mellett levő Popolo-kapun át lehet kijutni. Ünnepnapokon már félhárom felé megkezdődik erre a vándorlás ; a lóvonatú kocsik alig győzik szállítani a tömérdek embert, mindamellett a publikum legnagyobb része a legolcsóbb közlekedési eszközt választja, azaz kisétál gyalogszerrel a Campagnába. Itt aztán pár perc alatt el van lepve minden ostoria, és megindul csakhamar a mulatság. Ide is, oda is beállítanak a „népzenész“ urak, gitárjaikkal és mandolinjaikkal, egyszerre játszva is meg énekelve is Többnyire kettesével lehet őket látni, de összeállanak öt-hat emberből álló ban-idákba is, amikor aztán a mandolin és gitár mellé hegedű és fuvola is járul. Természetes, hogy leginkább népdalokat énekelnek, vagy népszerűvé vált műdalokat, melyeket aztán a hallgatók is szoktak kísérgetni. Az olaszok ismert zenei érzékénél fogva ilyenkor egész kis betanult énekkart vél az ember hallani, olyan praecisióval, olyan harmóniával dalolják el nótáikat. A vino Genzano, melyet literenként csak 6 soldojával árul a „bottega“, növeli a kedvet, és nagyon hamar megesik, hogy az ének mellé egy kis tánc is járul. Ami a lakomát illeti, azzal nem sokat cerimóniáznak; az oliva árus folyton kéznél van kövér olajbogyóival, melyeknek a mellett, hogy olcsók, még az az előnyük is megvan, hogy hamar jól lakik velük az ember. S így aztán, iddogálva, eddegélve, ének és tánc között vígan telik el a vasárnap délután, legalább bizonynyal vigabban, mint a monte Pincio arisztokrata sétányain. Mikor aztán besötétül, fölkerekednek Romulus jókedvű unokái és nagy csapatokban indulnak vissza a porta del Popolo felé. A Campagna sisságán messze széthordja a szellő a Verdi féle operák édes melódiáit, melyeket kórusban dalolnak a hazatérők; a mandolinos - meg gitáros muzsikusok pedig vígan kisérik a dallamos áriákat, csörgetve zsebükben a soldókat, melyek bőven hullottak ma kalapjukba. És ezzel mára tán elég is volt a római képekből. Bemutattam a sírok Campagnáját és a mulatás Campagnáját — jövőre „Krrr . . . pj képi“ Dr. Radó Antal . Az első madhi. (Egy álpróféta a múlt század végén.) Mohamed Ahmed, aki Hicks pasa csapatainak lekaszabolása révén egyszerre világhírre tett szert, nem az egyetlen és nem az első madhi. Még a múlt század végén — mikor I. Napóleon a syriai hadjárat után 1799 június havában Kairóba tért vissza — támadt egy álpróféta Bahejreh tartományban, aki magát Elmodi angyalnak adta ki, akit Mohamed nagy szorongattatás esetén ígér elküldeni hívőinek. Ez az első madhi törzsének jól fölfegyverzett százhúsz emberét gyűjtötte maga köré, majd a nagy váron magához vont még egy 400 főnyi karavánt, csupa jól fegyverzett megrebinekből, nagyszámú tevével s ezzel a sereggel megtámadott egy hatvan emberből álló francia csapatot Damandúrban ; mindannyit lekaszabolták s fegyvereiket meg egy négyfontost elszedték. E siker sok fanatikus embert vont táborába. A ..próféta“ egy tejes fazékba mártotta ujja hegyeit, azokkal megnedvesité ajkait s azt állította, hogy ez képezi egyetlen táplálékát ; azt is mondta, hogy őt és követőit a golyó sem fogja s mindenfelé hirdette isteni küldetését, így serege lassankint csaknem ötezerre szaporodott, kik közül azonban a legnagyobb rész csak hosszú lándzsákkal volt fölfegyverezve. A veszedelmessé váló ember ellen, ki fanati kus prédikációi által mindig nagyobb számú hívekre tett szert, végre is jónak látta Lefabvre ezredes, Raminach parancsnoka táborba szállni kétszáz emberrel, hogy visszavegye Damandurt. „Elmodi angyal“ beszédet tartott csapataihoz, a közeledő hitetlenek ellen vezette őket s teljesen bekente a francia csapatot. Lefabvre azonban néhány embere elvesztésével keresztülvágta magát s ismét elfoglalta ramanjehi állomását. Az arabok, kik közül elég sokan sebesültek meg és estek el, most szemrehányásokat tettek Elmodinak, aki arról biztosította őket, hogy a hitetlenek fegyvere nem árthat nekik. Egy angyal azonban soha sem jő zavarba , helyeket citált a koránból, melyek azt bizonyítják, hogy csak az ingatak hitüek és gyávák ölhetők meg. Tekintélye tehát még mindig nem rendült meg. Ekkor jelent meg a kairói sheik kiáltványa, mely megakadályozta a fölkelést Bahejrieh tartomány ellen, Lamase francia tábornok pedig a Deltából Damanhur ellen indult, döntő harcban leölt katonáival ezerhatszáz fanatikus arabot Elmodi angyallal egyetemben, a többit szétkergette s a tartomány nyugalmát ismét helyreállította. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A városi képviselők néhai Tavaszy Endre hamvai fölé díszes síremléket helyeztek, amelynek felállítása már hetek előtt megtörtént. A pénzt egyhatósági bizottsági tagokból alakult bizottság gyűjtötte össze Királyi Pál kezdeményezésére. E bizottság királyi elnöklete alatt ma tartotta zárülését. Frey József pénztárnok jelentése szerint összegyűjtetett 710 frt, a síremlék 747 írtba került. A mutatkozó hiányt az ülés tagjai azonnal összeadták és pótolták. Ezután Ybl Miklósnak, a síremlék tervezéséért és a művezetésért, Frey Józsefnek a pénzkezelésért, Kurcz Vilmos ferencvárosi plébánosnak a jegyzői teendőkért és Kamermayer polgármester indítványára a kegyeletes mozgalom megindítójának, Királyi Pálnak köszönetet szavaztak. Kurcznak a sireemlék leleplezésénél mondott beszédét az adakozók közt széjjel fogják osztani. _______________________________ Egyletek és intézetek. A magyar jogászegyletből. A Magyar Jogászegylet tegnap esti ülésén folytatta Manojlovics Emil kir. kúriai bíró elnöklete alatt a perjogi felolvasó ciklust. Az ülésen az ügyvédi és bírói kar számos előkelősége volt jelen. Dr. De l’Adami Rezső felolvasó behatóan ismertette az angol perjogot s az abból levonható tanulságot alkalmazta a mi viszonyainkra. Szerinte a szóbeliség lényege nem a teljes bizonyítási közvetlenségben áll, mely Angliában sem volt kivihető, és hogy azzal csak a periratok obligatórius használata áll ellentétben, melyet Emmer kíván. A szóbeliség lényege az anyagi igazság birói kinyomozásában sem áll, mely ellenkezik a felek magánjogi autonómiájával, a perjog egész konstrukciójával és alapeszméjével és a mellett a bírói inkvizíció veszélyével jár. A szóbeliség lényege a felek perbeli autonómiája, fakultatív bizonyítás és perviteli mód mellett szerinte elsősorban a vitás tények és nézetek közvetlen ismeretének a bíróra oktrogálásában, e mellett a felek és bíráik közötti közvetlen érintkezés minden torlaszának, segédhivatali, írásbeli stb akadályának lerontásában áll, amiért is ő az ügyvédi képviseleti kényszert is igazságtalan gyámkodásként megtámadja. A mi eljárásunk szerinte nem azért oly rossz, mert írásbeli közvetett bizonyíték felvételi és előadó rendszeren alapszik, hanem azért, mert a bírói szervezet rossz, a bírák túl vannak terhelve, 5 perc alatt döntik el a pert. Gyökeres szervezeti reform nélkül a mai bíróságokkal és ügyvédséggel nem vár semmit. A második nagy hiba minálunk a bürokratikus birói szervezet, a sok, olcsó és rossz biró, kinek kontrolja a sok magasabb instancia, amely ugyanazon birói anyagból, sőt a nepotizmus és a protekció mai féktelen uralma mellett sokszor a legrosszabbból rekrutálja magát. Ezzel összefügg a bürokratikus eljárási szellem, az örökös gyámkodás a felek felett, az ügy végigcipelése a sok segédhivatalon stb. Ismerteti az ügybírósági szervezet és eljárás fölényeit, az illetékesség, kézbesítés stb. célszerű megállapítása, illetve eszközlése iránt tesz javaslatokat és küönösen a bizonyítási eljárásban a perdöntő esküt egyedül a polgári esküdtszék által tartja pótólhatónak. Ismerteti a tény és