Pesti Hírlap, 1884. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-13 / 13. szám

­ suttogják mindenfelé — vájjon hogyan fog sza­vazni? Ebből megtudhatjuk, hogy e kérdésben hogy gondolkozik az­­ udvar. Rossz ómen, hogy Andrássy mellé ült, a­ki olyan nagy ma­iljeink lett, a­mióta nem providenciális férfiú.“ A figyelem tárgya, Koburg Fülöp her­ceg, zsebbe való kis gukkert hozott, azt hor­dozza körül a fulladásig tömött karzatokon. Ah, azoknak a karzatoknak a női részén bizony érdemes is ma szemlét tartani. De sok szép vi­ruló mágnás lányka mosolyog oda fenn, a­ki­nek nem szükség rettegni Hebron rózsáinak a konkurrenciáját. Katinka grófné is ott van, kö­rülvéve egész udvarától iskolába járó remény­teljes ifjú csemetéknek, kik majd úgy tíz esz­tendő múlva jutnak le innen a karzatról a föld­szintre. Most még csak fertály-született-tör­­vényhozók. De a képviselők karzata se mindennapi. Az is jobbatlan mágnásokkal van tele, de a ki­ket a főrendiek terméből kirekesztett a képvi­selői mandátum. Ott van gróf Károlyi Ti­bor, Tisza Kálmánnak sógora, mellette gróf Tisza Lajos. Somssich Pál nem is állhatja meg, hogy meg ne kérdené : — Ugy­e sajnáljátok most, hogy nem vagytok mágnások? Ott van aztán két gróf Andrássy, Manó­ze Tivadar, gróf Török József, gróf Bánffy Béla, gróf Teleki Samu, gróf Hunyady László, gróf Karácsonyi Guidó, gr. Migazzi Vilmos, gr. Pé­­chy Manó, gr. Pongrácz, gróf Ráday Gedeon, báró Bánhidy Béla, egy csomó báró Kemény, Perényi stb. —­hej, ha csak most nem lenné­nek megbízottjai a misera plebs contribuens­­nek! Csak a fele mehetne be oda a földszintre! De igy szorongva kénytelenek nézni innen a magasból, hogyan ragyog elő hol itt, hol amott egy-egy alabástrom-homlok. Az egész házban csak kettőnek van ilyen ragyogó ala­­bástrom-homloka : gróf Károlyi Pistának, meg gróf Batthyányi Elemérnek. A Gyürky Ábra­hámé meg némiképen az övékéhez fogható, de arra m­ost senki sem figyel. Őket kettejüket azonban minden szem figyelemmel kiséri. Ő már juk hallgat az ifjú és középkorú mágnástábor s járásuk­ kelésük országos misszióban történik a mai napon. Pista gróf pláne leül Haynald mellé a pad szélére s ketten összedugják a fejeket. A legér­dekesebb két fej az egész házban. A mint úgy bizodalmas közelségben látja az ember e két­­ fejet, szinte kedve volna áth­angelrozni azt a kis bíbor cappát a Haynald fejéről a Pista gró­féra. Csinos kalocsai érsek lenne belőle. De a suttogás nem tart sok ideig. Pista gróf valami papírnak a tanulmányozásába merül s a karza­tokon végig fut a hangos sejtelem, hogy Pista gróf — beszélni fog. De mit keres itt a magyar főrendek házá­ban Friedmann, a pesti izraelita hitközség nagyhírű kántora ? Hiszen az igaz, hogy az emancipációnak huszonkét éve már, de nem emlékszünk, hogy főnemességért folyamodott volna. Ott áll a jobboldali hölgyek karzatához támaszkodva, hosszú szürkés Áron szakállával, tipikus keleti barna arcával, most is mint­ egy régens diori. És milyen előzékeny a katholikus egyháznagyok iránt, a­kiknek a padokban már hely nem jutott, széket hozat nekik. Egész ott­honosan viseli itt magát. — De kiről beszél ön ? — kérdő tőlem egy képviselő, a­ki arról nevezetes, hogy Buda­pesten minden zsidót ismer. — Arról a magas barna emberről amott, a ki a karzat második oszlopához támaszkodik háttal, mint a publikánus a Munkácsi ,Krisztus , Pilátus előttijében. — Arról? ugyan menjen, hisz az a fő­rendi ellenzék vezére, gróf Zichy Nándor. — úgy ? ejnye bizony no Friedmannak néztem. Ikertestvérek sem hasonlíthatnának egymáshoz jobban. Már megtörtént. Bocsásson meg nekem ez ártatlan összetévesztésért— mind a kettő. Feltűnik, h­ogy a főrendek katonai tagjai között nem csal tábornokok, de hadnagyok is vannak, valamint a papi tagok között egyszerű plébánosok. Ezeket nem állásuk segítette be ide, hanem a születés. Még mielőtt hadapródok vagy káplánok lettek volna, már a zsebkendőjébe volt hímezve a kilencágú korona. Azonban kezdődik az ülés. Az elnök félre­veri a harangot, s a pártok igyekeznek állást foglalni, nem ülhetvén mindannyian. Gróf Czi­­ráky János 81 ezer lélek bizalmát mutatja be ismét, mire Friedmann, — akarom mondani Zichy Nándor kimutatni kéri, hogy mindössze hányan bíznak eddig a főrendiházban Magyar­­országnak tizenöt millió lakói közül? Haynald helyeslő mozdulatot tesz szétterí­tett palástjában s jelt ád, mintha csak Liszt Ferencet látnám, mikor a nagy orchestert diri­gálja az Erzsébet oratoriumra. És csakugyan föláll az ország primása s röviden jelenti, a maga és az egész katholikus klérus nevében, hogy a változatlanul beterjesztett törvényjavaslat még most sem felel meg sem hitelveinek, sem lelkiismeretének, sem a haza javának, azért hát megint csak nem járul hozzá. Nagy éljenriadal felel szavaira az egész jobboldalon. Mint a zugó vihar, olyan az. Most gróf­ Széchen Antal szólal föl, a Bismarck fejű. Innen a karzati oszlop mellől hallva, úgy hangzik a szava, mint a szegény meggyilkolt országbíróé, a főrendiház előbbi el­nökéé. Erősen tagolt, kissé az orron keresztül 2, a következetes, a harc­kész libe­ralizmus zászlaját. A megalkuvás, a közvetítés, vagy épen a megretirálás ideje lejárt. Elv ellen elvet kell ál­lítani. A tromfra tromfot kell adni. A kormányt az egész parlamentnek, párt­ , különbség nélkül kell támogatnia. Nincs most kormánypárt, nincs ellenzék. Csak egy párt lehetséges a nép, a nemzet képvi­selői közt: a feudalizmus és az ultra­­montanizmus elleni harc pártja. Az antiszemitizmus mákonyától megmér­gezett közvéleménynek pedig eszmélnie kell. Nyissa fel szemét és lásson a középosztály. Lássa be, hogy többé nem a zsidókról van szó, hanem róla magáról. S nem kétkedünk, hogy ha a liberalizmus és demokrácia zászlajára a kötelező polgári há­zasság lesz írva, a nemzet zöme e zászló körül fog sorakozni. Hadd álljon ki nyíltan félreismerhetlen jel­szavak alatt a liberalizmus a csatatérre, úgy kínálja az ütközetet. Határozottan vettessék fel a középosztály hatalmi kérdése, még egyszer, véglegesen. Törvényes, alkotmányos harcot akarunk , de harcot a teljes diadalig, vagy a végleges bukásig. Szabad eszmék elvi harcát, melyben a bukás is diadal, a vereség is győzelem. Akarja-e Tisza Kálmán ezt a harcot szer­vezni és vezetni? Ha nem, vagy a parlamenten kívüli okok miatt most lehetetlen volna ez a kormányon, akkor meg kell és meg lehet cselekednie az ellenzéken. Hadd foglalja el a kormány pad­jait, akkor a leplezetlen ultramontanizmus és a nyílt reakció. Tiszát minden liberális ember, pártkülönb­ség nélkül, követni fogja a rövid idő alatt győ­zelmes oppozícióba. Akkor ki fog tűnni, mit tud­nak ők és mit tudunk mi. Ki fog tűnni, hogy él-e még Magyarorszá­gon középosztály, mely a feudalizmus idejében mint gentiy ezer esztendeig fentartotta ezt az országot, ki fog tűnni, kezet akar-e most csó­kolni a káplánoknak és a főúri udvarmesterek­nek, vagy pedig visszaköveteli politikai és társa­dalmi súlyát. És így, vagy úgy, ki fog tűnni az utóbbi. Akár a kormányon, akár az ellenzéken a kö­zéposztály által képviselt liberalizmus győzni fog, ha győzni akar. A megvert, a leszavazott liberalizmus visz­­szafordul üldözői ellen, s fülükbe dörgi: Vele­tek és általatok nem lehetett, tehát elle­netek! Tisza Kálmán lehet sokkal nagyobb, sok­kal népszerűbb, mint volt, ha a liberalizmus harckész seregének élére áll s vezeti azt akár a kormányon, akár az ellenzéken. Ha rossz géniusára hallgat, akkor nem akar harcot ; de akkor az ő és a liberalizmus ellenségei megro­hanják, megfojtják s dicstelenül fog félre szorit­­tatni s vele együtt tán a liberalizmus is. Képviselőválasztási mozgalmak. A nóg­rádi választókerületben a leköszönt Scitovszky Já­nos helyébe egyhangúlag Huszár István, a mér­sékelt ellenzék jelöltje választatott meg ország­ kép­viselővé. — Késmárkon három párt állott egy­mással szemben. A kormánypárt jelöltje: dr. Anda­­házy László ügyvéd, a mérsékelt ellenzéké : Szala­­gyi Aurél tanár. A függetlenségi párt visszavonult a küzdtérről. — A bogsáni választókerületben Antonescu István lemondott képviselő helyére a ke­rület szabadelvű pártja jan. 16-i értekezletén teszi meg kijelölését. A zágrábi tartománygyűlés tegnapi ülésén, ■— mint táviratilag jelentettük, — a költségvetési indemnityt nagy többséggel megszavazta. A szavazást egyébként sem Zágrábban, sem Budapes­ten nem tekintik kiváló eseménynek s maga a báni kormány is tisztában van vele, hogy a több­ség csak „ad hoc“ alakult. Jó benyomást tett azon­ban Héderváry gr. bán párbeszéde, melyben az új bán a felelősséget röviden és határozottan ma­gára vállalta mindazért, a­mit a tartományi kor­mány cselekszik. Figyelmet keltett Gyurgyevics szerb képviselő beszéde is, mely a szer­­bek álláspontját kellő tisztasággal fejtette ki. A szerbek a „külön horvát állam“ gondolatát tiszta képtelenségnek tartják, de a magyar állam­eszmét sem fogadják el s megmaradnak a közös ál­lameszme gondolata mellett, mely a nemzeti párt támogatása mellett a szerb nemzetiséget a horvát területen is biztositja s a szerbek szívósan ragasz­kodnak külön nemzetiségükhöz. — A tulajdonképeni államjogi vita csak a tizenegyes bizottság u. n. „al­kotmánysértési javaslatának“ és a különvélemények­nek tárgyalásával veszi kezdetét s előreláthatólag minden pártküzdelem dacára is, a bizottság véle­ménye szerint regnikoláris küldöttség választására fog vezetni a Magyarországgal való államjogi ügyek uj rendezése végett Osztrák pairek. ő felsége f. hó 9-kén kelt legfelsőbb kéziratával Kolovrat-Krakovski Zdenko gr. kamarást és Walterskirchen Ernő bárót mint örökös tagokat, továbbá Buschmann b. nyug. osztályfőnö­köt, Chotek gr. követet, Eitelberger udv. tanácsost és múzeumi igazgatót, Fugger-Baubenhausen gróf ezredest és titkos tanácsost, Gondolagheraldi b. föld­­birtokost, dr. Hauswirtet, a skót bencések zárdájá­nak apátját, gr. Koziebrodzki tábornok földbirtokost és Schülert, a déli vasút vezérigazgatóját, mint élet­hossziglani tagokat hívta meg az osztrák urakhá­­zába. Az új pairek legnagyobb része a feudálisok javára esik. Ezekkel együtt a Taaffe kabinet fönál­­lása óta épen 64 új tag hivatott meg az urak­­házába. Giers orosz külügyminiszter bécsi látoga­tása, mint ismételve megerősítik, kifejezett meg­hívás folytán jön létre. Az orosz külügyminiszter nyugati útjában sem Berlint sem Bécset nem akarta érinteni. Először német részről kapott meghívást, melyet nyomban a bécsi udvar m­eghívása követett, még­pedig az udvariasság minden formájával. Giers valószínűleg jan. 19-én vagy 20-án érkezik meg Bécsbe. A szerb hadseregben a görö kel. karácsony alkalmával nagymérvű előléptetések és kitüntetések történtek.­ Jurkovics Balázs a zajcsári esetről isme­retes alezredes a fehér-sas rendet kapta, Beniczky alezredes az alexináci harc jutalma gyanánt ezre­dessé lépett elő s még számos törzstiszt részesült kitüntetésekben. A legénység között katonai érdem­­kereszteket osztottak ki. A gör. kel. uj év napján az udvari fogadtatás nagy ünnepélyességek közt fog végbemenni. PESTI HÍRLAP, 1884. január 13. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Lesz-e különb omnibuszközle­kedésünk? Az omnibusz-közlekedés rendezésére a főváros által megindított akció eredményre vállal­kozó hiányában nem vezetvén, a közrendészeti bi­zottság kidolgoztatta a tervezett szabályt oly ala­pon, hogy több engedélyes feltételeztetik, akár két­­két útvonalra is más-más engedélyes, s természe­tesen tekintettel a már most jogosított társaskocsi­tulajdonosok szerzett jogaira. A szabály tárgyalását mai ülésén kezdte meg a közrendészeti bizottság Kada alpolgármester elnöklete alatt. Célja volna a közönség igényeinek megfelelő berendezésű társasko­csik biztosítása a közlekedés folytonosságával, s

Next