Pesti Hírlap, 1884. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-14 / 14. szám

Budapest, 1384. V­. évf. I*. (1813.) szám. Hétfő, január 14 Előstrotéai Araks Szerkesztési Iroda: s­ícr­ém.........................u Gr* — te. j&rtÁrftek ti* «■» «adipsnet, sádd­­otoi ?. is., I. «mM. ..................’ * * j ^ ^ h*r& a lap »«ellemi részét illat# mz*da» & shtTim­Hig ét­i »«női*“ *■* |j EEblI d 1 11 la H iS I­ Bü! «^8» t te»*« t&i7 képii lappal resKoifP SM »iS W* la Bö» BS HHhwS aBEB Vl ■# aá*er$ t#uatko*ti folasalaeanaek te*­ .............*• **• y^m7r^\ umTM...........................1# , ___ _ JMinl*t«sek ............. POLITIKAI NAPILAP (yjfjg>y äää». gtútálik tiaük. jX- * AAlXU. X > X». 1 I I 1-LXX * V/t öfty ./^ «UDOL.V líOSSIC-nél pEus-ta«, ---------- 4«, Kae Noferacuun* <Uk Ticfam. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz. BPtTÍJLi XIUEUÜXIT" Xl=sa-!'i ■' ■ .j__________-pj-m Mit tesz az alsóház? A felsőház üzenete holnap visszaérkezik az alsóházba. Ez az üzenet azt adja tudtul a Mép képviselőinek, hogy a szabadelvű haladás ■em kell a magyar klerikálisoknak, feudálisok­nak és osztrák kollegáiknak. Azt adja tudtul, hogy az osztrák invázió segítségével leszavazta­tott a liberalizmus azon alakban, melyben an­nak kérdése felállittatott. Fekete-sárga szegélylyel, a Windischgrae- Seek és Schwarzenbergek pecsétjével kopogtat be a főrendek válasza. Miként fogadja az alsóház ? A parlamentnek saját méltósága is koc­kán van a liberalizmus mellett. A holt orga­nizmus feléledt s az alsóház fölé akar nőni. A szabadelvű főurak erőfeszítése nem gátolhatta meg, hogy a sötét anachronizmus magához ra­gadja az aktuális politikát. Nem gátolhatta meg a korszellem sem, hogy az Ausztriából idegen légiót állító reakció szemébe kacagjon modern haladásunknak s mely azt képviseli, a parla­mentnek és a középosztálynak. A felvilágoso­­dottság és egyenlőség szelleme nem gátolhatta meg, hogy a magyar társadalom fejlődésének útján a pásztorbot és a lovagkorbács képezzen akadályt. A magyar alkotmányos szellem nem gátolhatta meg, hogy az osztrák fekete sereget magyar vezetők a főrendiházba csődítsék. Mit mond mindehhez az alsóház? Mit mondanak a nép képviselői? Attól, a­mit mondanak, függ a liberaliz­mus és az alsóház tekintélyének sorsa egyaránt. A liberalizmust meg lehetett sebezni, de ennek a sebnek van hegesztő írja. Az alsóház tekinté­lyét meg lehetett csorbítani, de ezt a csorbát ki lehet köszörülni. A parlament lehet ép úgy árnyékává a felsőháznak, mint eddig árnyéka volt ez az alsónak. De visszaszerezheti tekin­télyét is. Inkább lehet a közvélemény központ­ja, a nemzet szívkamarája, mint volt eddig. Nyilatkozatától függ, hogy egyik vagy má­sik lesz-e. Ellensúlyt kell adnia. Ezt várja tőle az ország. Ellensúlyt a klerikalizmussal és a feudalizmussal szemben. A papság nyíltan megkezdte akcióját a li­beralizmus ellen. Közlönyei nem zaklathatták volna a közvéleményt, a magas klérus a felső­házban nem léphetett volna fel kevesebb tartóz­kodással, habár a papi­ javak elvételéről leen­­dett szó. A magyar klérus a leggazdagabb a konti­nensen. A főpapoknak fejedelmi javaik vannak. Nem akar senki e javakhoz nyúlni, melyeket a műveit nyugaton mindenütt sequestrált az ál­lam. Élvezzék, költsék egyházfejedelmeink kirá­lyi jövedelmeiket. Még azért sem panaszkodik a magyar közvélemény (mily türelmes ez!) hogy Szent István szobrának költségeit éveken át nem lehetett összehozni; pedig hát a javadalmak túlnyomó része az első szent királytól szárma­zik. Azt a gúnyt is eltűri ez a türelmes közvé­lemény, hogy Budapestnek nincs egyetlen egy monumentális temploma. Hogy a lipótvárosi ba­zilika egy évtized óta romhalmaz, s oldalcsar­nokaiban a mammontól sáfárkodtak el az épí­tésére szükséges költségeket. Arról sem panasz­kodunk, hogy a kath. egyház Budapest fővárost ignorálja. Nem csak a prímás, de még csak egy érsek, vagy püspök sem lakik itt. Ha a magas klérus csendesen viseli ma­gát, vagy ha legalább nem lép gátlólag haladá­sunk elé, akkor senki sem beszél róla. Zavarta­lanul élhet fényben, gazdagságban. Oly kelle­metlen célzásokat sem kell hallania, mint me­lyeket a tegnapi ülésen Gyürky Ábrahám igen talpra esetten tett a főrendiházban. S valóban a tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdag klérus nem civódik az állammal. Az ultramontanizmus és a kultúrharc mindenütt csak ott jött létre, ahol az állam a klérust előbb szegénynyé, azután asketává tette. Ez a tapasztalat azonban meg van cáfolva. A senki által nem bántott, gazdag, fényes ma­gyar klérus, anélkül, hogy asketa volna, provo­kálja az államot és a parlamentet. Fizetett lap­jaiban felerőszakolja a kultúrharcot, melyet az állam kerül. Nincs-e szükség ezzel a fellépéssel szem­ben ellensúlyra? S nincs-e szükség ellensúlyra a feudaliz­mus szárnypróbálgatásával szemben is. A konzervatívok egy része nem tanult és nem feledett. S mert a régi, Apponyi György­­féle konzervativizmusnak ma már nem csak si­kere nem lehet, hanem értelme sem, a liberaliz­must fel akarják tartóztatni útján. Sőt visszalé­pést akarnak. Ha a dikaszteriális rendszerhez nem tér­hetnek vissza, a parlamentarizmust akarják meg­­rendszabályozni. S hogy ezt tehessék, meg kell előbb rendszabályozniok a szabadságot. Tizenhét esztendeig hallgattak. Most elér­kezettnek látják idejüket. Ezért van szükség a parlament és a köz­vélemény határozott állásfoglalására. Ki kell nyi­latkoztatnia mindkettőnek, hogy a liberalizmus és demokrácia kész elfogadni a védelmi harcot. Sőt ha szükséges, támadólag is fellép. És mert az összeütközést a házassági javaslat, ez a csekély ürügy provokálta, ki kell szélesbíteni az alapot. Beszédekben, programmokban ki kell fejteni a liberalizmus követelményeit. Hadd lássa az ultramontanizmus és feudalizmus, hogy a szabadelvűség és a demo­krácia nem görnyed meg az ostorcsapás alatt, melyet rámértek. Sőt büszkén emeli fel fejét, hogy elégté­telt szerezzen magának. És fog szerezni. Ezt kell megmondania, vagy legalább sza­vaiból kiéreztetnie az alsóháznak. i.«i­ A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Marie Pigeonnier. (Sarah Bernhardt válasza.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Páris, jan. 11. A Pesti Hírlap olvasói ismerik Sarah Bar­mim történetét; tudják, hogy Marie Colombier, az Odeon-theátre színésznője, körülbelől három héttel ezelőtt egy Sarah Bernhardt ellen írt gyalázatos regényt tett közzé, melyben előadja a nagy művésznő szerelmi kalandjait, magánvi­szonyait, kegyetlenül pelengérre állítja Sarah Bernhardt sokszor vitatott, de alapjában nagyon elismert nevét. — Sarah Bernhardt még mindig a nagy közönség kedvence, milyenhez Párisban ■hasonló nincs. — Bármit cselekedjék is, egyet­len fellépése eloszlatni képes a magánéletében felmerülő skandalumok árnyoldalait. Marie Colombier volt az első, ki néhány udvarlója közreműködésével fellebbenteni merte a magánélet fátyolát s bemutatta a nagy kö­zönségnek Sarah Bernhardt különc magaviseletét első fellépésétől a mai napig. Colombier egykor Sarah legjobb barátnőihez tartozott és nem ké­telkedett senki, hogy mind­az, a­mit a gyaláza­tos regényben közölt, igaz, mert senki se is­merhette a nagy művésznő kalandos életét any­­agira, mint meghitt barátnője. Ismeretes azon botrányos, de drastikus mód is, melylyel Sarah Colombier lakásán meg­boszulta magát; közölve volt miként vágott, tépett, tört a finom bútor és művészies beren­dezés közepette, s miként bújt el az exszínész­­nő a függöny mögé, tanúja lévén, miként hajtja végre Sarah Bernhardt vandalusi pusztítását lakásán. Egy néhány eredménytelen kihívás, a fran­cia sajtó kíméletlen bírálata volt Colombier megjelent regényének jutalma. De a „Sarah Bar­­num“ című könyv már huszadik kiadását érte el s a mellett, hogy Sarah Bernhardt megkese­­rülte, Colombier még a nagy anyagi sikert is élvezi. Sarah nem elégedett meg a Colombiern állt bosszúval s Richepin barátjával, kinek Na­­nah Sahibját csak az imént adták legelőször a Porte Saint Martin színházában — hozzáfogott a munkához s rövid két hét alatt megírta ellen­iratát „Marie Pigeonnier“ cím alatt. Mikor Wolff Albert a Figaro hírneves munkatársa kí­méletlenül megtámadta Colombiert gyalázatos regénye s nemtelen boszuja miatt, Colombier levelet közölt az összes francia újságokban, hogy „Sarah Barnum­“ cím alatt nem Sarah Bernhardt rejlik s Hamala nem Damala, Perrinet nem Perrin, a Theatre frangais igazgatója, Larcey nem Larcey a Temps ismert színházi kritikusa. Szóval ta­gadta a regényben használt nevek azonossá­gát, melyekre pedig mindenki ráismert, mert hisz a legtöbbször csak egy betű lett megvál­toztatva, mint például Bernhard Maurice helyett „Laurice“. Sarah Bernhardt hasonló fegyverrel élt. Mindenben utánozta Colombiert: munkája kez­detén nagy ritka betűkkel tiltakozik az ellen, hogy valaki „Maria Pigeonnier“ cím alatt Marie Colombiert keresse, mert ő csak egy általa ismert színésznő életének egyes pikáns mozzanataival akarja a közönséget mulattatni. Richepin költő írta a mű előszavát, hogy ebben se maradjon vissza Colombier könyvétől, mert azt Bonnetain eléggé ismert francia író látta el előszóval. — Richepin író, ki feltűnő költői tehetségén kívül még néhány év óta foly­tatott kalandoros élete miatt is oly gyors hírnévre tett szert, s ki csak a múlt héten, mikor „Na­­nah Sahib“ darabjának főhőse ,,Marais“ hirte­len megbetegedett, maga vállalta el a szerepet, írta tehát az előszót „Marie Pigeonnier“-hez. Mindössze annyit mond : „Asszonyom, önt is­meri az egész világ, művészete kritikán felül áll és én szerencsésnek tartom magam, hogy első munkája alá írhattam, ön szellemes, a­sz­­szonyom !“ Erre Sarah Bernhardt elkezdi története elő­adását ; két nő úgy látszik versenyez egymással, ki tud a másikról gyalázatosabban írni. És ha most tőlem azt kérdezné a tisztelt olvasó, hogy ki a nyertes, csak annyit tudnék felelni, hogy Sarah Bernhardt kitett magáért. Jobban sárba rántani ellenfélt nem lehetséges. Még ha a magyar közönséget érdekelné is, hogy Colombier Marie miképen tett szert pénzre, hírnévre és ismeretségre, miképen.

Next