Pesti Hírlap, 1884. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-14 / 44. szám

ük És aligha csalódunk, mikor felteszszük, hogy Gladstone erre az irányra rá fog mutatni a közvélemény ellen folytatott harcában. Horvátországból. Sléderváry gr. horvát bán, mint Zágrábból mai kelettel jelentik, ma visszaérke­zett székhelyére. A belügyi osztályfőnök kinevezé­sét közelállónak tartják. A budapesti orsz. kiállítás­ban való részvétel ellen Szarcsevics emberei nagy akciót fejtenek ki, a mivel szemközt, a kiállítás ér­dekében a tartományi kiállítási bizottság elnöke, Draskovics József gróf személyes tekintélyét is latba vetette. A kiállítási bizottság febr. 21-én tartja e tárgyban első ülését.­­ Az ellenzéki pár­tok erélyesen hozzáláttak a jövő választások elő­készítéséhez. A két ellenzék közt megegyezés jött létre, melyet azonban mindeddig titokban tartanak. Szarcs­evics Dávid beszédeit és arcképét ezer meg ezer példányban terjesztik az országban, és a falvakban kézről kézre adják. Ki fogják adni egy röp­­iatban Vojnovics felirati javaslatát és beszédeit is, hogy azok a nép közt elterjedve, megtegyék kellő hatásukat. — A Narodnje Novine kíméletlen vádat emel Hoffmann zágrábi polgármester ellen, aki a választási lajstromok összeállítását az ell­­­e­n­z­é­k javára vezette s abból a nemzeti párt hívei idegen illetőség címe alatt kiküszöböltettek. Az összeíró bizottság elnöke Hoffmann polgármester volt. A Nar. Nov. azt kérdi tőle, hogy idegen ille­tőség címen miért nem rekesztette ki Folnegovics Ferencet is, a Susakból Zágrábba költözött Sloboda szerkesztőjét, holottan a nemzeti párti sajtó képvi­selőit hivatalból kirekesztette.­­ A zágrábi egyetemi ifjúság tegnap nyílt utcán nagy botrányt csinál­. Egy csomó ifjonc az Agr. Ztg. több számát nyilvánosan megégette s azután a Gál­­utcába vonult , ott a nevezett lap szerkesztősége előtt Miskatovicsot és Schlesingert szidalmazta „pereat“ és „krepala“ kiáltások között. Az aradi függetlenségi párt vasárnap élénk részvétel mellett tartotta meg Péterfy Antal párt­elnök vezetése alatt évi közgyűlését. A párt eddigi tisztviselői leköszönvén, a gyűlés Reicher Ferencet választotta meg elnökévé, Stanescu Imre Vazult és Sümegi Kálmánt pedig alelnökévé. A tisztikar és a pártbizottság is megalakíttatván, az elnök és Sümegi Kálmán alelnök a közeledő választásokon való győzelmet helyezték kilátásba. A múlt évi jelentés kinyomatását és szétosztását is elhatározták. Az osztrák ügyvédi rendtartásról szóló ja­vaslatot imént osztották szét a bécsi képviselőház­ban. A javaslat, mint jeleztük, rendkívül terhes in­tézkedésekkel nehezíti meg az ügyvédi pályát. A gyakorlati időszak nyolc évben állapíttatik meg ; két év bíróságnál, hat év pedig bíróságnál vagy ügyvédnél töltendő ki. A hat évből a tudori fok el­érése után a jelöltnek legalább három évig ügy­védnél kell gyakorlaton lennie. Letett eskü után a jelölt az ügyvédi kamara választmányánál a kellő bizonyítványok és eskületétel tanúsítása mellett beje­gyeztetését kérheti. A választmány a bejegyeztetést meg­tagadhatja, még abban az esetben is, ha a folyamo­dó személye nem eléggé megbízható, de az okokat közölni tartozik. A folyamodó a választmány határozata ellen az ügyvédi kamarához felfolya­modhat, ettől pedig a legfőbb ítélőszékhez. A meg­történt bejegyzésről az országos főtörvényszék, a legfőbb ítélőszék és az igazságü­gyminisztérium ér­­tesí­endő, azonkívül a bejegyeztetés a bécsi és a tartományi hivatalos lapban is közzéteendő.­­ A javaslat indokai kíméletlen tételeket tartalmaznak az ügyvédség ellen. Többi közt föl van említve, hogy a javaslat intézkedései a maguk összeségében a sokszor hangoztatott kívánsághoz képest, alkalma­sak az ügyvédi hivatásra való lépést megnehezíteni s ezáltal a túlszaporodáson is könnyíteni. Egyben távoltartatnak az ügyvédi hivatástól az olyan ele­mek, melyektől az ügyvédi hivatás tisztességének és tekintélyének emelkedését nem lehet várni. Hadsereg és egyház. A francia hadügymi­nisztérium a többi miniszterekkel egyetértésben ren­deletet bocsátott ki, melyben ki van mondva, hogy a katonai díszkiséreteknek nyilvános isteni tisztelet alatt a templomba lépniük nem szabad s amennyi­ben napi funkcionáriusok vagy méltóságok mellé van rendelve, azt csakis a templom ajtajáig kisér­hetik s onnan vissza kell térniök a laktanyába, vagy az utcán kell bevárniok az illető magas sze­mély visszatérését, hogy hazakisérjék. Nem szabad továbbá a templomban sem katonai osztályoknak, sem katonai zenekaroknak megjelenniük. A katonai személyek és polgári hatóságok, amennyiben a templomban föntartott helyekre meghivatnak, testü­letben meg nem jelenhetnek ; mint egyes magánem­ber, bárki, saját tetszése szerint elmehet. — A köztársaság a vallást minden ember magán ügyé­nek tekinti s a lelkiismeretnek teljes szabadságát kívánja e rendelkezésekkel biztosítani. benfentes Bastiánt kikacagták, azzal a nevetés­sel, a mi öl és a spiritista kisértet ki van söp­­rüzve a Kremltől Balmoralig minden pa­lotából, bízvást lehet mondani egyszer s mindenkorra. Idején is volt nagyon. A spiritiz­­mus, mely kivált az angolok és amerikaiak bib­­liás, misztikus jámborságában talált bő burjánt hajtó talajra, el volt harapózva már az egész művelt világon. Magyarországon is tudunk vagy három várost, a­hol spiritista klubok működnek és erősen citálják a kopogó szellemeket. Van — évek óta — Budapesten is és ép énnekem egy volt iskolatársamat kergette az őrületbe. Ez az akkor vagy tizenhat éves, ép egészséges fiú va­lamikép belekeveredett ebbe a kompániába és a dolgot eleinte nagyon skeptikusan fogta föl. De végre meggyőzték azzal, hogy egy puszta, fizes fal felé irányzott camera obscura segítsé­gével lefotografáltatták vele (mert a fiú fény­képész volt) az apja lelkét. A lemezen csak­ugyan ott volt egy rémalak, a­melyben a sze­gény gyermek apjára ismert; emberi szemmel nem látható a szellem, de a­mely odarögzül a fotográf üvegtáblájára! Az én boldogtalan iskolatársam e perctől bolondja lett a spiritiz­­musnak, meg is bomlott tőle az agyveleje és ott halt meg a legszomorubb házban. Pedig mi­lyen átlátszó a csalás, a­melyet vele elkövet­tek ! A puszta falra színtelen chrom sav-oldattal volt odafestve az a kép, a­melyet a szem nem vett észre, de a collodiumos lemez nagyon jól meg­érezte a rajz vonalai által benyelt fénysuga­rakat. Ilyen és hasonló nyílja van a spiritisták által űzött többi boszorkányságnak is. A­mit Bastian véghez vitt, az még nem is a legna­gyobb hókusz-pókusz. Azt, mikor lekötözik a székre s a következő pillanatban a sötétség közt foszforral bekent világító guitareok, har­monikák emelkednek a levegőbe és láthatatlan kezek megsimogatják a jelenlevők arcait, azt megcselekedték itt Budapesten tizenöt év előtt a Davenport testvérek is, a­kik a Tigris-foga­dóban produkálták magukat, sőt kicsiben az az ötödrangú prestidigitateur is, a­ki most ka­rácsonykor járt itt s Homes név alatt lépegetett föl a redouteban egy kisasszonynyal. Az egész­nek a kulcsa az, hogy a „médium“ rendkí­vül gyorsan és ügyesen ki tudja húzni és ismét visszadugni kezét a ráhurkolt gúzsba. A Da­­venportok le is pecsételtették a csomókat s mégis ki bírtak bújni belőle. Skye, az amerikai spiritista­ király pedig még ahhoz is értett, hogy a ruháját vedlette le magáról pillanat alatt, majd ismét visszacsuszamlott bele, természetesen a szellemidézés nagy hasznára. Bastian dugába dőlt mutatványa sem gyökerezett egyébben, mint megkötözve lévén a mellékszobában, kisik­­lani a hurkok közül s magára rántva holmi zsebből előszedett halotti lepelt, be­suhanni a függöny mögül a főherce­gek termébe, majd ismét visszaillanni, el­tüntetni a szemfedelet, belecsúszni a gúzsba és vagy hypnotikus görcsöt szinteni vagy csak­ugyan beleejteni magát. Ez a dermedetes görcs, tetanus, mint szándékosan előidézett jelenség, főleg Hansen óta ismeretes, a­ki maga is afféle patrónus, mint Bastian úr és társai, kivéve hogy az ő mesterségében mégis van egy sze­mernyi igazság. Embert, állatot hypnotikus görcsbe ejteni, Hansen óta nem valami nagy virtus, sőt erős akarat és bizonyos fogások is­merete mellett némi hajlammal bíró ember ma­gára is idézhet ép olyan tetanust. De színlelése által is tévedésbe lehet ejteni bármely szakem­bert. Ha tehát az udvari orvos Bastian uron merev görcsöt konstatált, az legfölebb e jeles férfiú annál agyafúrtabb és ügyesebb voltát ta­núsítja. Mr. Slade és a többi spiritista nagyság a csomók kioldását természetesen a „negyedik di­menzió“ és láthatatlan szellemkezek által ma­gyarázza meg. És az ilyen ostobaságnak hisz még az olyan nagy tudós is, mint Tyndall, a­kinek a tudománynyal, bölcseséggel teli vén fe­jét tudták a spiritisták annyira elforgatni, hogy a Kathie King ismeretes és botrányos mérveket öltött affairjébe belement. És Tyndall még a rendelkezésére álló összes tudományos eszközök­kel demonstrálta, hogy az általa tapasztaltak­nak igazaknak kell lenniök! Annál örvendetesebb, hogy a bécsi ud­varnál ez a már-már elhatalmasodott kóros divat végkép vereséget szenvedett, még­pedig olyan vereséget, a­melyet jóvátenni nem tud többé száz Slade, Davenport vagy Skye. A ma­gyar királyfinak hálával tartozik minden felvi­lágosodott ember, a­zért megmondta annak az amerikai boszorkánymesternek és az egész faj­­zatjának: „De strigis, quae non sunt, nulla mentio fiat!“ Tóth Béla. PESTI HÍRLAP, 1884. február 14. POLITIKAI SZEMLE. Az első vereséget egyiptomi politikája miatt tegnap szenvedte az angol kormány a felsőházban, mely mint távirataink közt olvasható 18­ szóval 81 ellenbiz­almatlan­ságot szavazott neki. Mégha az alsó házban kierőszakolhatja is a bizalmi szavazatot — ami különben a sinkati legújabb katasztrófa közvetlen hatása alatt nagyon kétséges — Gladstone kabinetje immár meg van ingatva s ha egyiptomi politikája mulasztá­sait még idejekorán helyre nem hozza, örökébe mihamarább a konzervatívok ülnek. Maga a vita a parlament mindkét házá­ban a legfatálisabb auspiciumok közt indult meg. A Standard és a Reuter-ügynökség sürgö­nyöket közöltek, melyek Sinkat elestét s az egész helyőrség fel­k­oncolását jelenték, még­pedig oly részletekkel, melyek­­zépeni Anglában nem­­ téveszthették el hatásu­­kat. Ezúttal az egyiptomi katonák, mert nem angol tisztek vezé­relték őket, valóságos hősök gy­an­án­t v­is­el­k­e­d­t­ek. Esetük beillik az egyiptomi khalifaság dicső napjainak hős-le­gendái közé. Te­n­fik pasa, Sinkat vitéz pa­rancsnoka, mint közelebb írtuk, szivrázó jelen­téseket küldött Szuakimba, segítséget kérvén. Lerajzolta a rémítő nyomort, melyben Sinkat lakossága s helyőrsége szenved. Semmi élelem nem volt már akkor. Az emberek füvet és bő­röket ettek. Asszonyok, gyermekek éhen haltak. De segítség még sem jött. Végre el kellett következnie vagy a halálnak, vagy a megadásnak. Tewfik pasa a halált választotta. Az erődítéseket f. hó 11-én reggel levegőbe röpittette, az ágyukat beszegez­­tette s aztán az összes helyőrséggel az ellenség sorai közé rohant. S ott halt meg mind. Sinkat így került a fölkelők kezébe. S hogy mi történt a visszamaradt asszonyokkal és gyermekekkel? erről nincs semmi hír. S míg ez a tragikus ka­tasztrófa Sinkatban lejátszódott, Londonban azt híresztelték, hogy ,,a kormány gyorsan és erélyesen fog intézkedéseket tenni a Szu­dánban levő helyőrségek fölszaba­dít­ás­ár...“ Még hány helyőrség juthat addig Sinkat­so -ára, míg azoknak a gyors és erélyes intézkedéseknek foganatjuk is lesz! A hír képzelhetőleg roppant izgalmat szült úgy a köz­­ségben, mint parlamenti körökben s ez izgalom hatása alatt fogadta el a felsőház száz szónyi tekintélyes többséggel a Salisbury által indítványozott bizalmatlansági nyilatko­zatot. Az Egyiptomban legújabban foganatosított hadműveletek felől annyit jelezhetünk, hogy Stephenson, Kairó parancsnoka, utasítást ka­pott, a három legjelesebb huszárezredet hala­déktalanul Suakinba indítani, hogy azok, ha lehetséges, a tokaji helyőrséget támogassák, a Vörös tenger kikötőit védelmezzék. Alexandria helyőrsége szükség esetén Kairóba rendeltetik s ekkor Auxandriát a hadihajók legénységei száll­­ják meg. Indiából is útban van egy skót ezred Szuez­ felé, mely szintén Luakinba fog menni. Az egész hadtest Graham tábornok vezénylete alatt áll. A párisi Temps megerősíti, hogy Orloff hű párisi nagykövet Berlinbe fog áthelyez­tetni. Báró Kapnisz ügyvivő tegnap hivatalos kérdést intézett az iránt, várjon a kabinet Or­loff utódjaként elfogadhatónak tartja-e báró Mohrenheim, jelenleg londoni orosz nagyköve­tet. A válasz igenlőleg hangzott: Orloff herceg már két hét múlva elhagyja Parist. Francia kö­rök hajlandók Orloff berlini meghivatását a há­rom császári szövetség föléledésével kapcsolatba hozni. A francia ké­p­vi­sel­ő kamr­a, mint táviratilag jelezve volt lapunkban, hétfői ülésén

Next