Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)
1884-05-28 / 147. szám
Budapest, 1884. \. évf. 147„ , 1946. szám. Szerda, május 28 Előfizetési árak: Szerkesztési iro«S&: ffljfai éra..................... . 14 fri — ks gg fern Budapestet, nádor-utca 7. ti., t WMvre...........................7 „ — f fig nitti kora a lap szellemi részét illető xeu*4a8 ..................2 , id . Ill 5J pSSBjjjjjja BMaBjEB I 111 Hl JSgfc kelemény intézendő.n\j£j .....................j ^ ^ ^^Bérmentetlen levelek eukán*.«* A JllftjlH) á és N ilá * |Éfj Éli jljl fii ll| fÉi iff ÍlÉj j|j| Budapest, nádor utca 7. szám. lágy képes lappal együtt: BB ®B ■■ Sül Hi H mBrwtL «tétére vonatkozó felszólamlások m «flu évre....................2« firt. ____ tézendők. 1 ■ POLITIKAI NAPILAP. »»í2ő^sk£« Qiaxaitx ma aaattx. A 1Aaxja lx ■ , •■ v ..-&>/ Rudolf Mos«E-néi pajíiü-u* __________________________________________________________________ éé, Hue Notredame des Vietoúre*. A megvert Gladstone. Nincs kormányelnök, akit annyiszor leszavaztak, vagy diplomáciáiig annyiszor megvertek volna, mint Gladstonet. De egyszersmind nincs kormányelnök, aki ennyi vereség után oly szilárdan megállott volna, szintén mint Gladstone. Ebben a vén emberben Tisza Kálmán szívóssága, Bright tudománya és Gambetta ékesszólása egyesül. Nem csoda tehát, hogy nehezen tudják megőrölni a politika malomkövei. De van még szerencséje is, mint Tisza Kálmánnak : ellenfeleinek gyengesége. Ha lord Beaconsfield még élne, Gladstone nem érte volna meg az egyiptomi kérdésben szenvedett legújabb végleges vereségét. Megbukott volna már akkor, midőn a tél el-kebii nap következményeit, a szigetpolitika és a császári politika közti habozása miatt le nem vonta. Nagy ellenfelének heve lesodorja vala annál bizonyosabban az elnöki polcról a szudáni botrányok kezdetén. A Franciaország és Anglia közt Egyiptomra nézve létrejött egyezmény pedig egyáltalán lehetetlen leendett. Vagy ha Gladstone megköti azt, Beaconsfield a rohamoszlopba sorakozó közvélemény élén egy lökéssel letaszította volna helyéről a szabadelvű kormányelnököt. De hát Beaconsfield nem él. Csak a Salisbury- és Northcote-fajta politikusok állnak Gladstoneval szemben, ép úgy, mint nálunk Apponyi és Szilágyi vezetik a mérsékelt ellenzéket. Ily ellenfelek, nem csuda, ha nem képesek megbuktatni Gladstonet, bár ez egyik hibát a másik után követi el a külpolitikában. Salisbury hóbortos, Northcote kis kaliberű ember. Az angol konzervatívok híjával vannak a kellő vezetésnek. Egyátalán az angol arisztokrácia megszűnt jelentékeny államférfiakat termelni, s pedig nemcsak az újabb időben, hanem már régen. A degenerálás egy század óta szemmel látható soraiban, melyeket azelőtt a legnagyobb nagyságok képeztek. Már a múlt század végétől minden jelentékeny államférfiút vagy a köznemességből, vagy a polgárok sorából vette. A negyvenes években, miután Robert Peel szakított vele, épen annyira jutott, hogy egy parvenut, Disraelit kellett a legbüszkébb aristokrácia vezérévé tennie. Az igaz, hogy minden kitűnőség Angliában nagy címhez és vagyonhoz jut, s különösen az aristokrácia iparkodik magát felfrissíteni a más társadalmi osztályokból származó tehetségekkel. Marlborourgtól kezdve Pitten, Wellingtonon át egész Disraeliig minden nagy hadvezér lorddá, vagy legalább gazdag emberré, legtöbbnyire mind a kettővé lett. Jelenleg azonban már a tehetségek nem mennek az aristokrácia táborába. A polgárság hatalmasabb és gazdagabb, hogysem fényesebben ne jutalmazhatná vagyontalan tehetségeit magánál a koronánál és az aristokráciánál. Különben is a demokratikus eszmék sokkal inkább előrehaladtak Angliában, mint a kontinensről látszik s hogysem a demokrácia büszkeségeit a tory aristokrácia megnyerhetné, így zsúfolódott össze minden nagy tehetség a wigh és a radikális párton. Gladstone, Bright, Chamberlain, Dilke stb. mind a liberalizmus szolgálatában állnak. Nem csuda azután, ha az elárvult konzervatívok nem tudnak a közvéleményre hatni, vagy épen azt magukkal ragadni. Gladstone egyébiránt most fogja szívósságának és rendíthetlenségének legnagyobb próbáját állni. A Franciaországgal kötött szerződés egyszerűen feladja Anglia érdekeit ellenszolgálmányok nélkül. Az egyiptomi és szudáni harctereken hasztalan omlott az angol vér. Ha Anglia kötelezi magát, hogy két év alatt kiüríti Egyiptomot, s elismeri a hatalmak kollektív intézkedési jogát, akkor rosszabb állapotba jut, mint volt az egyiptomi háború előtt. A francia köztársaság diadalmaskodott, Ferry e szerződés által megszilárdította állását, mert mindent visszanyert, amit Freydinet elvesztett. De az a kérdés, mit szól mindehhez az angol közvélemény? Felháborodott haragja nem sodorja-e el Gladstonet a szerződéssel együtt. Egyébiránt nem szabad azt hinni, mintha Gladstone Anglia iránti közönyből lépett volna e szerződésre. Magatartása mögött a szigetpolitika rejlik, melynek hívei talán többséget, vagy mindenesetre igen jelentékeny számot képeznek Angliában. E politika nem akar hódítani, mert e hódítás vérbe és pénzbe kerül, Anglia pedig, mint egy nagy kereskedelmi cég, csak nyereségre akar dolgozni. Az angol gazdasági fölénynek, úgy hiszik az inzulárisok, nincs szüksége fegyveres hatalomra. Elfeledik ugyan, hogy ha Indiát nem őriznék az angol vámőrök, s a kereskedelem ott szabad, az angol monopólium nyomásától mentes volna, a nagy angol kereskedelmi Bábelnek nem egy oszlopa összedőlne. Mégis tény, hogy a szigetpolitika mindég nagyobb tért hódít. Cobdent, aki e politikának első nagynevű hirdetője volt, még kinevette az angolok többsége, mikorr ez a krími háború ellen izgatva elvében támadta meg a háborút, s kimondta, hogy a hadsereg s a kolóniák arra valók, miszerint az aristokrácia másodszülött fiainak helyük legyen. John Bull akkor még verekedő kedvében volt, Cobden még népszerűségét is elvesztette, melyet a gabonavám eltörlése érdekében kifejtett izgatás által szerzett. Eszméi azonban hatottak később. Az inzuláris politika teljes fejlődésében van s tán végleg legyőzi az imperiális politikát. Nagyobb lesz-e Anglia a sziget politika mellett, vagy inkább le fog hanyatlani ? E távoli kérdésnél van közelebbi: túléli-e a Gladstone-kabinet azon válságot, melyet felidézett ? A közeljövő meg fog felelni az utóbbi kérdésre, míg az elsőre csak a századok felelhetnek. Argra Pequenna. Imént említettük, hogy a gyarmatokkal bíró hatalmak féltékenységét fölkelteni alkalmas az a hír, mely szerint dr. Nachtigala Möve nevű német ágyúnaszáddal azért megy Angra- Pequennába, hogy a brémai Lüderitzcég által vásárolt parti területen kitűzze a német lobogót. Ez ügyben most a Nordd. Alig. Zeitung angol és német nyelven közli Bismarck hg. sürgönyét, melyet Lippert fokvárosi német konzulhoz április 24-én intézett s mely igy hangzik: „Lüderitz úr közlései szerint a gyarmati hatóságok kétkednek abban, vájjon az ő szerzeményei az Orange folyótól északra igényt tarthatnak-e német védelemre, jelentse ki hivatalosan, hogy ő (Lüderitz) és telepítvényei a német birodalom védelme alatt állnak. Bismarck.“ A Nordd. Alig. Ztg. megjegyzése, hogy „ez ügyben egyéb nem történt,“ nem oldja meg azt a kérdést, váljon Németország ama terület felett souverainitást akar-e szerezni magának, holott ezt Anglia magának tulajdonítja. A szerb skupstina. Nisből máj. 26 -rőt jelentik. A szerb belügyminiszter a sajtóról, a községi törvényről s az egyesülési és gyülekezési jogról terjesztett javaslatokat a skupstina elé. A hadügyminiszter a belgrádi katonai akadémia újjászervezéséről adott be javaslatot. A külügyminiszter a Párisban megkötött iparvédelmi egyezményt nyújtotta be. A skupstina tegnapi ülésén zajos vita folyt le az igazoló bizottság amaz indítványa felett, mely hat ellenzéki képviselő választásának megsemmisítésére vonatkozik. Az indítvány ellen általában öt ellenzéki szónok beszélt, míg Novák Milosevics pópa érdekében, kinek választása csak formahibák miatt volna megsemmisítendő, négy haladó képviselő szólalt fel. Viszont az indítvány mellett tíz képviselő tört lándját. Az ellenzéki szónokok heves kifakadások közt támadták meg a kormányt és az igazoló bizottságot; azt mondták, hogy 80 képviselőt a kormány rendőrileg rekvirált, míg az ellenzékieket mindenféle parlamenti műfogással eltávolítni igyekszik. Egy képviselőtől az elnök megvonta a szót. Végre is a többség elfogadta az igazoló bizottság indítványát A francia alkotmányrevízió. Alig hogy Ferry beterjesztette a képviselőkamrában az alkotmány revízióra vonatkozó javaslatát, már ellenjavaslatok is merülnek fel. A Foquet által készített ellenjavaslat főbb pontjai ezek: 1) a szenátus általános szavazás útján választassák; 2) szűnjék meg a feloszlatás jog, vagy legalább a szenátus intervenciója e jog gyakorlásánál; 3) legyenek a kamarák permanensek, maguk szabván meg az ülésszakok időpontját és tartamát; 4) a köztársasági elnök hivataloskodásának ideje öt évre szállíttassék alá. — A kormány revízió javaslata, mint már említettük, nem nagy lelkesedést kelt Franciaországban. Amerikai követ és trónkövetelő. A párisi sajtó egy része vasárnap óta azzal az ünnepélylyel foglalkozik, melyet e hó 15-én Morton amerikai követ rendezett a párisi gróf tiszteletére s megrótja, hogy Morton, mint követ, ily demonstrációt engedett a pretendens javára. A „Telegraph“ szerint a lapok elferdítették a tényállást. Morton azért hívta meg a párisi grófot, mert a szecessió-háború alatt együtt harcolt vele Amerikában. Most a Telegraphe értesülésével szemben így adják elő a történteket: Az amerikai követ az ünnepélyt együtt rendezte Mackayné, a dúsgazdag amerikai nővel, aki a klerikális royalista párt híve. Az ünnepélyre csaknem kivétel nélkül a praetendens legbuzgóbb hívei nyertek meghívást. A párisi grófot királyt megillető tiszteletben részesítették az ünnepély alatt, egész este mint uralkodóval bántak vele, sőt felköszöntőt is mondtak a királyra. A francia kormánynak nem igen van ínyére a dolog, mindazáttal nem veszik komolyan az esetet, mert ismeretes, hogy az amerikaiak Európában szeretik magasrangú személyek iránt kifejezni tiszteletüket Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.