Pesti Hírlap, 1884. szeptember (6. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-11 / 251. szám
2 PISTI HÍRLAP. 1884. szeptember 11. nek nagytermében délszaki növényekkel diszitett emelvény állott a miniszterelnök számára. Előtte a végrehajtói bizottság asztala volt elhelyezve, közbül volt a hirlaptudósitók helye. A nagyterem egészen megtelt közönséggel, a karzatot II. Várad szépei foglalták el. A bevonulás megtörténtével küldöttség ment a miniszterelnökhöz, hogy választói körébe meghívja. A miniszterelnök zajos éljenzés közt megjelenvén, folyton fokozódó hatás közt tartotta meg beszédét.* Beszéde bevezetésében kijelenti, hogy a választást megelőzőleg nem nyilatkozott választói előtt, bár tudott volna sokakkal, kik előtte bejárták az országot, az ígéretek tételében versenyezni s bár könnyen bebizonyíthatta volna akkor a felhozott vádak és hangzatos ígéretek alaptalanságát, mert az ország választópolgáraira akarta bízni, hogy mindezek dacára tetszésük szerint hozzanak döntő ízéletet. Ezután áttér arra, hogy gyakran az egész világon bizonyos áramlatok vonulnak át, melyek néha a gyors haladásra indítanak, máskor a megállásra, sőt részben a visszamenésre kényszerítenek. Napjainkban is ily áramlatok léteznek a világban, de meggyőződése szerint Magyarországnak nem szabad megfeledkezni arról, hogy a majd kasztszerűleg elválasztott osztályokból egy egységes nemzetté alakul hatást épen a szabadelvű haladásnak köszöni. (Élénk helyeslés.) Ha tehát a jelzett viszonyok közepette óvatos és megfontolt haladásra is van szükség, a haladásról lemondani magyar embernek nem szabad. (Helyeslés.) Utal a miniszterelnök arra, hogy még most is megvan Magyarországon bizonyos izgatás az e hazában élő fajok jó egyetértésének megzavarására ; egyesek szóval és sajtóban megtámadják a magyar állam alapjait, vagy néha kerülő utón gyűlölség szítása által óhajtják céljukat elérni. Ehhez járult újabb időben az e hazában levő hitfelekezetek, különösen pedig izraelita polgártársaink ellen való s a külföldről importált izgatás, a társadalom egyes osztályai közti egyetértésnek m megzavarására irányuló törekvés. A magyar állam, nézete szerint, elég erős arra, hogy az izgatásnak e három nemét legyőzhesse. De egyfelől ellenkezik szóló jogérzetével, hogy az izgatók által félrevezetettek részint életükkel, részint szabadságuk elvesztésével lakóijának és maguk az izgatók büntetlenül folytassák működésüket; másfelől nem szabad szem elől téveszteni, hogy a büntetlenül folytatott izgatás megmételyezheti a kevésbé műveitek érzületét. Számos példa van arra, hogy több államban maga a szabadság lett veszélyeztetve, mert azok, kik az ország ügyeit vezették, nem akartak keményebb eszközökhöz nyúlni, dacára annak, hogy látták a visszaélést a szabadság eszközeivel; de láttuk azt is, hogy azok, kik valamely szabad állam ügyeit vezették és csak nehezen bírtak megbarátkozni a szabadság intézményeivel, az ily mozgalmakat arra használták fel, hogy ők maguk nyűgözték le a szabadságot. Nézete szerint egy módja van az ily bajok orvoslásának: érintetlenül hagyni még kinövéseiben is a szabad véleménynyilvánulást és a szabad mozgalmat minden egyébben s csak kizárólag a jelzett izgatásokra szorosan körvonalazva és meghatározott rövid időre adni a kormánynak hatalmat arra, hogy ezen bajokkal elbánhasson. (Élénk helyeslés.) „Ilyen hatalmat — úgymond a miniszterelnök — minden kormánynak megadni kívánnék, akiről meg volnék győződve, hogy hatalmát csakis a magyar nemzet érdekében használná fel.“ Áttérve a főrendiházi reform kérdésére, hangsúlyozza a miniszterelnök, hogy annak rendezését is a magyar állameszme szempontjából kell, hogy tekintsék. A főrendiházat csak úgy lehet rendezni, ha a történeti fejlődést tekintetbe veszik. Tarthatatlan azon helyzet, hogy valaki csak azért, mert bizonyos családhoz tartozik, legyen főrendiházi tag, de tarthatatlan az is, hogy a nagy vagyon adjon jogot a főrendiházi tagságra, de lehet mindkettőt összeegyeztetni és kimondani, hogy születés bizonyos vagyonnal párosulva megadja a jogot. Mellőzni kell továbbá azon méltatlanságot, hogy néhány hitfelekezet képviselői ki vannak zárva a főrendiházból; eszerint az új szervezés nem jogfosztással, de jogszaporítással fog járni, de nem lehetnek tagjai az új főrendiháznak a főispánok, ő ugyan tizedfél év óta érintkezik a főispánokkal és egyenként mind megérdemelnék a főrendiházi tagságot, de elvileg nem járja, hogy a kormánytól kinevezett közegek foglaljanak ett helyet. Mellette lesz továbbá az élethossziglani tagok kinevezésének , ezekről nem lehet mondani, hogy a kormánytól függnek, mert eltekintve attól, hogy gyakran még a kormány által kinevezett közegek is a kormány ellen demonstrálnak, hogy függetlenségüket fitogtassák, magától értetik, hogy érdemdús pálya végén a főrendiházba élethoszsziglan kinevezett tagok, akik már nem várhatnak semmit, inkább függetlenek, mint azon fiatal emberek, akik előtt még egy egész élet fekszik. Az országgyűlési mandátum meghosszabbítására nézve ekkér nyilatkozott a miniszterelnök. Azelőtt ellenezte a meghosszabbítást, mert remélte az 1874-iki törvény jó eredményét, de látva a választási mozgalmak romboló következményeit és a zavaró hatást, letett az ellenzésről s nem habozik kijelenteni, hogy a konzequencia látszatáért nem ragaszkodik egy nézethez, ha belátta annak helytelenségét. Ha elfogadja az öt évi ciklust, ez bizonyára nem saját érdekéből fog történni, mert hisz ki tudja, kire nézve lesz az jó a jövő választásnál. Mondják ugyan, majd: Ezek szép szabadelvű rendszabályok! De mondani meri, hogy a főrendiházi reform szabadelvű irányú, a mandátum meghosszabbítását pedig Angliában is a whigek vitték keresztül. Igaz, ezt konzervatív párt tartoznék proponálni, csakhogy — úgymond a miniszterelnök — ismerek konzervatív embereket, de nagyon keveset és ezek sem azok, kik ilyenekül szerepelnek. Konzervatív pártot azonban a szó nemes és alkotmányos értelmében nem ismerek. Nálunk egy párt zászlajára van írva a szabadelvű haladás és a fentanást érdemlő intézmények konzerválása is. A közös vámterület kérdésére térve, fejtegeti a miniszterelnök, hogy a gazdaság, kereskedés és ipar érdekei közt nincs ellentét ; egyikük csak a másika virágzása folytán gyarapodhatik. Ha mi az osztrák iparcikkeket nagy vámokkal terheljük, Ausztria retorziókkal élhet nyers terményeink ellen és még nehezebbé lesz a verseny Amerikával. Felhozták azt is, hogy a vámközösség dacára gabonánk olcsó, de ha az osztrák határon vámmal sújtanák, még olcsóbb volna. Erős védvám mellett is drágán dolgoznék iparunk és ha szegényítjük a gazdákat, csakhamar buknék az ipar is. Jogunk a külön vámterületre meg van most is, arról lemondani sohasem is szabad, de élni vele csak akkor, ha a monarchia másik fele megtagadja a méltányosságot. Hangsúlyozza a miniszterelnök, hogy a bizonytalanság árt az ipar és kereskedelem érdekeinek, azért óhajtja, hogy ezen kérdés mielőbb, minél tisztábban megoldassák. Említi végül a miniszterelnök, hogy az állami tisztviselők nyugdíjának ügye a jövő országgyűlés egyik első teendője. Újból megköszönve választói bizalmát, ígéri, hogy azzal hálálja meg azt, hogy testtel-lésekkel fog fáradozni a magyar állam és ezen város javának előmozdításán. (Hosszantartó viharos éljenzés.)* A beszéd után a miniszterelnök a megyeházába ment, hol a testületek tisztelgését fogadta. Évek végével látogatást tett Lipovniczky püspöknél. Délután 2 órakor társasebéd volt a „Rózsabokor“ban. A horvát Választások. A tengermelléki kerületben, dacára a zágrábi félhivatalosak ellenkező biztatásainak a Starcsevics-párt jelöltjei fölényben vannak. Úgy látszik, hogy a zengi püspökség papjai is kedvében járnak az uszkók uraknak. Erre mutat, hogy például Fuzsinéban az ottani Car nevű káplány Szarcsevicsszellemben tartott a népnek egyházi szónoklatot. A fiatal papság és a tengermelléki intelligencia föltétlenül a jogi párt emberei mellett van. Ily körülmények közt még örvendetes jelenségnek mondható, hogy Valusnigot, az ellenzék jelöltjét Delnicében Fiume vármegye székhelyén hidegen fogadták. — A kapronc a lázongás miatt, mely ott, mint táviratilag , már értesültünk, Sperecz tanár megérkezésekor kitört, a bán kormánybiztost nevezett ki s az odavaló polgármestert és a városi kapitányt elmozdította állásukból. A horvátországi szerbek általában a nemzeti párthoz szítanak, melynek legnagyobb szerencséje a szerbség legális magatartása. Az újvidéki „Zasztava“ is arra inti a szerbeket, hogy elsősorban szerbet válasszanak s ahol kisebbségben vannak, erősítsék a nemzeti párt jelöltjét. A fiumei horvát gimnázium ügyét, mely tudvalevőleg egyike a megoldatlan közig, kérdéseknek, a Buccariban horvát és olasz nyelven megjelenő szélső ellenzéki „Kvarner“ megint szellőzteti. E gimnázium, eltérőleg a fiumei állami és municipális tanintézetektől, okt. 1 jén nyílik meg. Ez intézet ellenségei — úgymond a horvát lap — mesterséges uton terjesztik a hírt, hogy az többé megnyílni nem fog, hogy ez által a tanuló ifjak tévútra vezetve, a magyar gimnáziumba legyenek kénytelenek beiratkozni. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a horvát gimnázium megszűnésének híre alaptalan, miután az intézetre szükséges kiadások a horvátországi autonóm költségvetésbe is fölvetettek. Mi azt hisszük, folytatja a nevezett lap, hogy minden fiumei ifjú, akár a jogi, akár az orvosi, vagy tanári pályára készüljön, ha jövőjét biztosítani akarja előnyt fogadni a magyar gymnasium fölött a horvát gymnáziumnak. Mert tény, hogy a horvát nyelv ismerete nélkül előttük minden pálya el van zárva. Fiume nagyon csekély terjedelemmel bír arra nézve, hogy tanulmányaikat befejezett ifjaknak foglalkozást biztosítson. És hol remélhetnek megélhetési módot találni, ha csak nem a szomszédos Horvátországban, Isztriában és Dalmáciában. A fiumeiek bizonyára nem fognak az ügyvédi vagy orvosi gyakorlatra Magyarországba menni. Ha a városi képviselőtestület nem volna elvakítva a szenvedélyektől, ahelyett, hogy akadályokat gördítene a horvát gymnázium látogatása elé, az ifjúság jól fölfogott érdekében azt teljes hévvel kellene támogatnia. — Egy új intés arra, hogy a gymnázium valahára kipusztíttassék a szabad fiumei municipium területéről. A hazafias románok orgánuma gyanánt alapítottak nem is nagyon rég Budapesten, mégpedig kormánysegélylyel egy „Viitoriul“ címü lapot, melyben úgy látszik csizmadiát fogtak. E lap bizonyos alárendelt kérdésekben most a kormány lapjával a ,,Nemzettel“ tűzött össze s olyanokat mond neki, amelyek mindennek beillenek, csak csillapításnak nem, holott e lap eredeti programmjának épen ez volt a főpontja. Mutatványul cikkéből a következőket közöljük: „.. Tény az, hogy az alkotmány, valamint a magyar közélet, nem adja meg nekünk románoknak még azon jogokat sért, amelyekre nélkülözhetlen szükségünk van nemzeti existenciánk okából... Oly választási törvénynyel bírunk, amely szeparatizmusánál és igazságtalanságánál fogva egyedül ritkítja párját az egész világon. Van egy parlamentünk és két választási törvényünk, mondhatnék egy a magyarokért és egy a románokért ... Mi mindaddig, míg ezen törvény érvényben lesz, fentartjuk azt, hogy azon frázisok, amelyeket sokszor hallunk a magyarországi nemzetiségek egyenjogúsításáról, nem egyebek üres szavaknál, amelyekkel vagy magunkat vagy másokat elámítunk stb.“ A közlekedési minisztériumban ma délelőtt vette kezdetét az országos közmunkára vonatkozó javaslat feletti tanácskozás, mely célra a közlekedési miniszter ezqyetet hívott össze. A tanácskozás előreláthatólag több napot fog igénybe venni. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A középitési bizottság ma rendkívüli ülést tartott és pedig Gerlóczy alpolgármester távollétében Weber Antal elnöklete alatt. Legsürgősebb tárgya az uj országház környékének szabályozása ügyében érkezett közmunkatanácsi átirat volt. A közmunkatanács, mint tudjuk, a város által készített szabályozási tervhez némi módosításokkal járult hozzá, amely módosítások az országház előtti tér és hozzátorkoló utcák symetriájára vonatkoznak. Helyesebbnek tartja e testület, ha az akadémia utcai létesítendő dunasori házsor nem tölcsérszerüleg, hanem egyenes vonalban megy a térre, ha a Szalay- Alkotmány - Báthori- utcák korrekte 28 méter szélesek lesznek, nem 15 ölnyiek, ha a földmasorból a nádori utcába új utca nyittatik stb. A közmunkatannács egyéb észrevételei kisebbrendűek. — A