Pesti Hírlap, 1884. szeptember (6. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-11 / 251. szám

2 PISTI HÍRLAP. 1884. szeptember 11. nek nagytermében délszaki növényekkel diszitett emelvény állott a miniszterelnök számára. Előtte a végrehajtói bizottság asztala volt elhelyezve, közbül volt a hirlaptudósitók helye. A nagyterem egészen megtelt közönséggel, a karzatot II. Várad szépei fog­lalták el. A bevonulás megtörténtével küldöttség ment a miniszterelnökhöz, hogy választói körébe meg­hívja. A miniszterelnök zajos éljenzés közt megje­lenvén, folyton fokozódó hatás közt tartotta meg beszédét.* Beszéde bevezetésében kijelenti, hogy a választást megelőzőleg nem nyilatkozott választói előtt, bár tudott volna sokakkal, kik előtte be­járták az országot, az ígéretek tételében verse­nyezni s bár könnyen bebizonyíthatta volna ak­kor a felhozott vádak és hangzatos ígéretek alaptalanságát,­­ mert az ország választó­pol­gáraira akarta bízni, hogy mindezek dacára tetszésük szerint hozzanak döntő ízéletet. Ezután áttér arra, hogy gyakran az egész világon bizo­nyos áramlatok vonulnak át, melyek néha a gyors haladásra indítanak, máskor a megállásra, sőt részben a visszamenésre kényszerítenek. Napjainkban is ily áramlatok léteznek a világban, de meggyőződése szerint Magyaror­szágnak nem szabad megfeledkezni arról, hogy a majd kasztszerűleg elválasztott osztályokból egy egységes nemzetté alakul ha­tást épen a szabadelvű haladás­nak köszöni. (Élénk helyeslés.) Ha tehát a jelzett viszonyok közepette óvatos és megfon­tolt haladásra is van szükség, a haladásról le­mondani magyar embernek nem szabad. (He­lyeslés.) Utal a miniszterelnök arra, hogy még most is megvan Magyarországon bizonyos izgatás az e hazában élő fajok jó egyetértésének meg­zavarására ; egyesek szóval és sajtóban megtá­madják a magyar állam alapjait, vagy néha ke­rülő utón gyűlölség szítása által óhajtják célju­kat elérni. Ehhez járult újabb időben az e ha­zában levő hitfelekezetek, különösen pedig izraelita polgártársaink ellen való s a külföldről importált izgatás, a társadalom egyes osztályai közti egyetértésnek m m­egzavarására irá­nyuló törekvés. A magyar állam, nézete szerint, elég erős arra, hogy az izgatásnak e három ne­mét legyőzhesse. De egyfelől ellenkezik szóló jogérzetével, hogy az izgatók által félrevezetettek részint éle­tükkel, részint szabadságuk elvesztésével lakói­jának és maguk az izgatók büntetle­nül folytassák működésüket; másfe­lől nem szabad szem elől téveszteni, hogy a büntetlenül folytatott izgatás megmételyezheti a kevésbé műveitek érzületét. Számos példa van arra, hogy több államban maga a szabadság lett veszélyeztetve, mert azok, kik az ország ügyeit vezették, nem akartak keményebb eszkö­zökhöz nyúlni, dacára annak, hogy látták a visszaélést a szabadság eszközeivel; de láttuk azt is, hogy azok, kik valamely szabad állam ügyeit vezették és csak nehezen bírtak megba­rátkozni a szabadság intézményeivel, az ily moz­galmakat arra használták fel, hogy ők maguk nyűgözték le a szabadságot. Nézete szerint egy módja van az ily ba­jok orvoslásának: érintetlenül hagyni még kinövéseiben is a sza­bad véle­ménynyilvánulást és a szabad mozgal­mat minden egyébben s csak kizárólag a jelzett izgatásokra szorosan körvonalazva és meghatározott rövid időre adni a kormánynak hatalmat arra, hogy ezen bajokkal elbánhasson. (Élénk helyeslés.) „Ilyen hatalmat — úgymond a miniszter­­elnök — minden kormánynak megadni kíván­nék, akiről meg volnék győződve, hogy hatalmát csakis a magyar nemzet érdekében hasz­nálná fel.“ Áttérve a főrendiházi reform kér­désére, hangsúlyozza a miniszterelnök, hogy annak rendezését is a magyar állameszme szem­pontjából kell, hogy tekintsék. A főrendiházat csak úgy lehet rendezni, ha a történeti fejlődést tekintetbe veszik. Tarthatatlan azon helyzet, hogy valaki csak azért, mert bizonyos család­hoz tartozik, legyen főrendiházi tag, de tartha­tatlan az is, hogy a nagy vagyon adjon jogot a főrendiházi tagságra, de lehet mindkettőt összeegyeztetni és kimondani, hogy születés bi­zonyos vagyonnal párosulva megadja a jogot. Mellőzni kell továbbá azon méltatlanságot, hogy­­ néhány hitfelekezet képviselői ki vannak zárva a főrendiházból; eszerint az új szervezés nem jogfosztással, de jogszaporítással fog járni, de nem lehetnek tagjai az új fő­rendiháznak a főispánok, ő ugyan tizedfél év óta érintkezik a főispánokkal és egyenként mind megérdemelnék a főrendiházi tagságot, de elvi­leg nem járja, hogy a kormánytól kinevezett közegek foglaljanak ett helyet. Mellette lesz to­vábbá az élethossziglani tagok kinevezésének , ezekről nem lehet mondani, hogy a kormány­tól függnek, mert eltekintve attól, hogy gyak­ran még a kormány által kinevezett közegek is a kormány ellen demonstrálnak, hogy függet­lenségüket fitogtassák, magától értetik, hogy érdemdús pálya végén a főrendiházba élethosz­­sziglan kinevezett tagok, a­kik már nem vár­hatnak semmit, inkább függetlenek, mint azon fiatal emberek, a­kik előtt még egy egész élet fekszik. Az országgyűlési mandátum meghosszabbítására nézve ekkér nyi­latkozott a miniszterelnök. Azelőtt ellenezte a meghosszabbítást, mert remélte az 1874-iki törvény jó eredményét, de látva a választási mozgalmak romboló következményeit és a zavaró hatást, letett az ellenzésről s nem habozik ki­jelenteni, hogy a konzequencia látszatáért nem ragaszkodik egy nézethez, ha belátta annak helytelenségét. Ha elfogadja az öt évi cik­­lust, ez bizonyára nem saját érdekéből fog történni, mert hisz ki tudja, kire nézve lesz az jó a jövő választásnál. Mondják ugyan, majd: Ezek szép szabadelvű rendszabályok! De mondani meri, hogy a főrendiházi reform sza­badelvű irányú, a mandátum meghosszabbítá­sát­ pedig Angliában is a whigek vitték keresz­tül. Igaz, ezt konzervatív párt tartoznék propo­nálni, csakhogy — úgymond a miniszterelnök — ismerek konzervatív embereket, de nagyon keveset és ezek sem azok, kik ilyenekül szere­pelnek. Konzervatív pártot azonban a szó ne­mes és alkotmányos értelmében nem ismerek. Nálunk egy párt zászlajára van írva a szabad­elvű haladás és a fentanást érdemlő intézmé­nyek konzerválása is. A közös vámterület kérdésére térve, fejtegeti a miniszterelnök, hogy a gazda­ság, kereskedés és ipar érdekei közt nincs ellen­tét ; egyikük csak a másika virágzása folytán gyarapodhatik. Ha mi az osztrák iparcikkeket nagy vámokkal terheljük, Ausztria retorziókkal élhet nyers terményeink ellen és még nehe­zebbé lesz a verseny Amerikával. Felhozták azt is, hogy a vámközösség da­cára gabonánk olcsó, de ha az osztrák határon vámmal sújtanák, még olcsóbb volna. Erős védvám mellett is drágán dolgoznék iparunk és ha szegényítjük a gazdákat, csakhamar buknék az ipar is. Jo­gunk a külön vámterületre meg van most is, arról lemondani sohasem is szabad, de élni vele csak akkor, ha a monarchia másik fele megtagadja a méltányosságot. Hangsúlyozza a miniszterelnök, hogy a bizonytalanság árt az ipar és kereskedelem érdekeinek, azért óhajtja, hogy ezen kérdés mielőbb, minél tisztábban meg­oldassák. Említi végül a miniszterelnök, hogy az állami tisztviselők nyugdíjának ügye a jövő országgyűlés egyik első teendője. Újból megköszönve választói bizalmát, ígéri, hogy azzal hálálja meg azt, hogy testtel-lések­­kel fog fáradozni a magyar állam és ezen vá­ros javának előmozdításán. (Hosszantartó viha­ros éljenzés.)* A beszéd után a miniszterelnök a megyehá­zába ment, hol a testületek tisztelgését fogadta. Évek végével látogatást tett Lipovniczky püspöknél. Délután 2 órakor társasebéd volt a „Rózsa­­bokor“ban. A horvát Választások. A tengermel­lé­k­i kerületben, dacára a zágrábi félhivata­­­losak ellenkező biztatásainak a Starcsevics-párt jelöltjei fölényben vannak. Úgy látszik, hogy a zengi püspökség papjai is kedvében járnak az usz­­kók uraknak. Erre mutat, hogy például Fuzsi­­néban az ottani Car nevű káplány Szarcsevics­­szellemben tartott a népnek egyházi szónoklatot. A fiatal papság és a tengermelléki intelli­gencia föltétlenül a jogi párt emberei mel­lett van. Ily körülmények közt még ör­vendetes jelenségnek mondható, hogy Valusni­­got, az ellenzék jelöltjét Delnicében Fiume vármegye székhelyén hidegen fogadták. — A kap­ron­c a­­ lázongás miatt, mely ott, mint táviratilag , már értesültünk, Sperecz tanár megérkezésekor ki­tört, a bán kormánybiztost nevezett ki s az odavaló polgármestert és a városi kapitányt el­mozdította állásukból.­­ A horvátországi szerbek általában a nemzeti párthoz szítanak, melynek legnagyobb szerencséje a szerbség legális magatartása. Az újvidéki „Zasztava“ is arra inti a szerbeket, hogy első­sorban szerbet válasszanak s ahol kisebbségben vannak, erősítsék a nemzeti párt jelöltjét. A fiumei horvát gimnázium ügyét, mely tudvalevőleg egyike a megoldatlan közig, kérdések­nek, a Buccariban horvát és olasz nyelven megje­lenő szélső ellenzéki „Kvarner“ megint szellőzteti. E gimnázium, eltérőleg a fiumei állami és munici­­pális tanintézetektől, okt. 1 jén nyílik meg. Ez in­tézet ellenségei — úgymond a horvát lap — mes­terséges uton terjesztik a hírt, hogy az többé meg­nyílni nem fog, hogy ez által a tanuló ifjak tévútra vezetve, a magyar gimnáziumba legyenek kénytele­nek beiratkozni. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a horvát gimnázium megszűnésének híre alap­talan, miután az intézetre szükséges kiadások a horvát­országi autonóm költségvetésbe is fölvetettek. Mi azt hisszük, folytatja a nevezett lap, hogy minden fiu­mei ifjú, akár a jogi, akár az orvosi, vagy ta­nári pályára készüljön, ha jövőjét biztosítani akarja előnyt fogadni a magyar gymnasium fölött a horvát gymnáziumnak. Mert tény, hogy a horvát nyelv is­merete nélkül előttük minden pálya el van zárva. Fiume nagyon csekély terjedelemmel bír arra nézve, hogy tanulmányaikat befejezett ifjaknak foglalkozást biztosítson. És hol remélhetnek megélhetési módot találni, ha csak nem a szomszédos Horvátország­ban, Isztriában és Dalmáciában. A fiumeiek bizo­nyára nem fognak az ügyvédi vagy orvosi gyakor­latra Magyarországba menni. Ha a városi képvise­lőtestület nem volna elvakítva a szenvedélyektől, a­helyett, hogy akadályokat gördítene a horvát gym­­názium látogatása elé, az ifjúság jól fölfogott érde­kében azt teljes hévvel kellene támogatnia. — Egy új intés arra, hogy a gymnázium valahára kipusz­­títtassék a szabad fiumei municipium területéről. A hazafias románok orgánuma gyanánt alapítottak nem is nagyon rég Budapesten, mégpe­dig kormánysegélylyel egy „Viitoriul“ címü lapot, melyben úgy látszik csizmadiát fogtak. E lap bi­zonyos alárendelt kérdésekben most a kormány lap­jával a ,,Nemzettel“ tűzött össze s olyanokat mond neki, amelyek mindennek beillenek, csak csillapításnak nem, holott e lap eredeti pro­­grammjának épen ez volt a főpontja. Mutatványul cikkéből a következőket közöljük: „.. Tény az, hogy az alkotmány, valamint a magyar közélet, nem adja meg nekünk románoknak még azon jogokat sért, a­melyekre nélkülözhetlen szükségünk van nemzeti existenciánk okából... Oly választási törvénynyel bírunk, a­mely szeparatizmusá­nál és igazságtalanságánál fog­va egyedül ritkítja párját az egész világon. Van egy parlamentünk és két válasz­tási törvényünk, mondhatnék egy a magyarokért és egy a románokért ... Mi mindaddig, míg ezen törvény érvényben lesz, fentartjuk azt, hogy azon frázisok, amelyeket sokszor hal­lunk a magyarországi nemzetiségek egyenjogúsításáról, nem egyebek üres szavaknál, a­melyekkel vagy magunkat vagy másokat elámítunk stb.“ A közlekedési minisztériumban ma délelőtt vette kezdetét az országos közmunkára vonatkozó javaslat feletti tanácskozás, mely célra a közleke­dési miniszter ezqyetet hívott össze. A tanácsko­zás előreláthatólag több napot fog igénybe venni. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A középitési bizottság ma rend­kívüli ülést tartott és pedig Gerlóczy alpolgármester távollétében Weber Antal elnöklete alatt. Legsür­gősebb tárgya az uj országház környékének sza­bályozása ügyében érkezett közmunkatanácsi át­irat volt. A közmunkatanács, mint tudjuk, a város által készített szabályozási tervhez némi módosítá­sokkal járult hozzá, a­mely módosítások az ország­­ház előtti tér és hozzátorkoló utcák symetriájára vonatkoznak. Helyesebbnek tartja e testület, ha az akadémia utca­i létesítendő dunasori házsor nem­­ tölcsérszerüleg, hanem egyenes vonalban megy a­­ térre, ha a Szalay- Alkotmány - Báthori- utcák­­ korrekte 28 méter szélesek lesznek, nem­­ 15 ölnyiek, ha a földm­asorból a nádor­i utcába új utca nyittatik stb. A közmunkatan­­­nács egyéb észrevételei kisebbrendűek. — A

Next