Pesti Hírlap, 1884. szeptember (6. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-16 / 256. szám
2 PESTI HÍRLAP. 1884. szeptember 16. Kapest és Debrecen között valaha még vasút közlekedhessék. Apponyi Albert épen megfordítva, a gazdasági kérdéseket tette tanulmányai főtárgyává. Ezekben mondható a legverzátusabbnak, noha nem egy téveszmének hódol, konok merevséggel. Ő tehát kikereste Tisza Kálmán beszédének azt a részét, mely az Ausztriával kötött vámegyezményről emlékezik s ezt cáfolja legelőször. És pedig tagadhatatlanul szerencsésen. A két összemért kard találkozása e pontnál legérdekesebb. Tisza Kálmán, mint tudjuk, hive, de nem föltétlen, nem minden áron híve az Ausztriával való vámközösségnek. Viszont Apponyi Albert szintén nem híve a külön vámterületnek, sőt tán még inkább ragaszkodik elvben a vámközösséghez, mint Tisza Kálmán. A vámközösség fölmondását, a külön vámterület fölállítását mind a ketten a legutolsó tromfnak kívánják föntartani. Csakhogy míg Tisza Kálmán előtérbe állítja a külön vámterülettel járható bajokat s ezáltal élét veszi annak a fegyvernek, melynek esetleg nem csekély hasznát vehetné az Ausztriával megújulandó alkudozásokban, Apponyi elismeri, hogy sok hátránya lehet a külön vámterületnek, de nem állítja oly pozitíve, mint Tisza, hogy okvetetlen meg is lesznek ama hátrányai, sőt azokból, amiket Tisza hátrányoknak mond, a legfőbbet, hogy a kis ipar szenvedne általa, s nem is akceptálja, de határozottan visszautasítja. Elvileg teljesen egy alapon állanak. A különbség csak az, hogy Tisza így állítja föl a kérdést: „Amíg látom, hogy Ausztria Magyarországnak jogos érdekeit méltányolni hajlandó, én a külön vámterületet föl nem állítom.“ Apponyi pedig így formulázza a maga tételét „Fölállítom a külön vámterületet, ha csak meg nem győződöm, hogy a vámközösség alapján Ausztriával érdekeinknek megfelelő kiegyezést köthetek.“ A lényeg ugyanaz s a distinkció a két fölfogás között olyan finom, mint akár csak abban, hogy amit most Franciaország Róma ellen folytat, megtorló rendszabály-e vagy háború? Az elvi különbözet Tisza és Apponyi között még kevésbé lép előtérbe a nagyváradi beszéd által érintett többi pontoknál. Apponyi elfogadja a főrendiháznak olyatén módon végrehajtandó reformját, mint azt Tisza tervezi. Csak a részleteket kívánja előbb ismerni s azoktól teszi függővé szavazatát. Az országgyűlési ciklusnak 3 évről 5 évre kiterjesztésében is megegyezik Tiszával elvileg, de ennek kimondását föltételekhez köti. A mostani választásoknak legfőbb hibáját Apponyi nem a hároméves mandátumban, hanem abban látja, hogy a választási szabadság biztosítva nincs sem a hatalmi nyomás, sem a vesztegetések ellenében. Ha az ötéves mandátum e bajok elleni módszerekkel együttesen fog ajánltatni, ő rá szavaz. Ha nem , nem. Hátra volna még a negyedik pont: a faji, felekezeti és osztálygyűlölet szitására irányzott izgatások ellen a kormányt rendkívüli hatalmi eszközökkel ruházni fel s egyebek közt e kérdésekre nézve az esküdtszékek illetőségének felfüggesztése a sajtóbeli izgatásnál. E pontban a „liberális“ Tisza és a „reakcionárius“ Apponyi álláspontjának összehasonlítása fölötte érdekes s alkalmilag vissza is fogunk arra térni külön. Alkalom bizonyára lesz rá elég. Mert épen ez az a kérdés, mely minden kérdések között legtovább ígérkezik aktuálisnak megmaradni. A Starcsevicsék nyilt sisakkal A horvát választási mozgalmak egyre tanulságosabbak lesznek. A Staicsevics-ellenzék már nem tartja szükségesnek a három-egy királyság homályos tervével takargatni a párt rég ismert törekvéseit s egész nyíltan hirdeti a magyar államtól való elszakadásnak és Horvátország külön állammá tételének szükségét. Arról azonban, hogy ezt a programmot miképen s mily eszközökkel bírnák keresztülvinni, még egyik jelölt sem tartotta szükségesnek nyilatkozni. A Starcsavics-párt a zágrábi második kerületben tegnap délután tartott választógyűlést, melyen mintegy 500 ember vett részt, köztük 40—50 választó, kik majdnem kivétel nélkül az iparososztályhoz tartoznak. Szarcsevics Dávid, kit a jelenvoltak megjelenése alkalmával zajosan üdvözöltek, Folnegovics által a pártbizottság legutóbbi határozata értelmében, mint a II. választókerület képviselőjelöltje bemutattatván, nagy tetszéssel fogadott programmbeszédet tartott, melyben kijelenté, hogy ha megbukik rá, büszke lesz reá, hogy az ország fővárosában csak 50 szavazatot is kapott. Beszédében a tartománygyűlésen tanúsított magatartását igyekezett igazolni, pártját nyugalomra és a kihágások kerülésére intette és amaz óhajjal végzé be beszédét, vajha mielőbb kiálthatná: Eljen a szabad független Horvátország és felséges királya!“ — A gyűlés Starcsevics Dávidot egyhangúlag kijelölte. Lefoglalt bécsi lap. A bécsi Deutsche Zeitung tegnap reggeli kiadását a rendőrség lefoglalta, mégpedig Piener képviselőnek választóihoz intézett beszéde közlése miatt s részben ama cikk miatt, melyet e lap a kormánynak a bécsi községi tanács ellen elfoglalt álláspontjáról írt. A lap még aznap délelőtt egy második kiadást volt kénytelen kiadni a nagyterjedelműű inkriminált közlemények kihagyásával. — Hát most ki halt meg ? — kérdem, nevetésemet alig birva elnyomni. . . — Képzeld, a szegény Larisch- Moenich grófné! Milyen gyász megint. . . Leült, mély szomorúság sötétité el arcát s mereven nézett a fekete szegélyes finom lapra. — Nézd, nézd, mennyi gyermek.. . mennyi gyász . . . negyedfél sor gyerek. . . — Az ám garmonddal nyomatva. — Mindig van valami baj, mindig. . . Igazán kezdek életunt lenni. Ennyi csapás, ennyi csapás . . . — És melyik Larisch-Moenich grófné az? — Nem ismertem barátom . . . Tudod, sohasem voltam eddig még az udvarnál . . . Szegény, szegény grófné ... Ha egy évig él még, hát bizonyosan megismerkedtünk volna, mert fölmegyek a télen ... Ott lakom pajtás, mert hiába, tudod, itt nem becsülik meg az embert, ezek a tudatlan vidéki nemesek . . . * Oh cim, oh királyi tollkanyarintás, beh nagy, beh csodálatos vagy, hogy ilyen változásokat tudsz csinálni! . .__________Skorpió. Duflost ur éji nyugalma. — Chavette rajza. — (Hogy házasságuk tizedik évfordulóját megünnepeljék, a Duflost pár nagy estélyt rendez, mely alatt a házigazda némi udvariasságot tanúsít szép szomszédnője iránt. Duflost asszony nehezen küzdi le az est folyamán féltékenységét, mely azonban hatalmas lángra lobban, mihelyt magukra maradnak.) Nő: Ah, Duflost úr! Ily kevés hát önben a lelkiismeret, hogy most aludni is tudna? Férj: Nem tudnám mi akadályozna benne.. Lehet, hogy a borjúpecsenye . . . vagy a libamájpástétom, melyből kissé sokat fogyasztottam . . . De remélem, hogy a három pohárka chartreuse, melyet elővigyázatból megittam .... Nő : A gondviselés tehát nem létezik önre nézve, uram ? Az a gondviselés, mely a gonosztevő lázálmait lelkiismeretfurdalásokkal népesíti ? Férj: Miért foglalkoznék velem a gondviselés ily kellemetlen módon ? Nő: Hisz tudom, hogy a szemrehányás már nem fog ki önön! Igen, ha tíz évvel fiatalabb volnék, nem történt volna az, mi ma csakugyan megtörtént ! Szegény teremtés én! hogy is sejtettem volna, hogy házasságunk tizedik évfordulója ily módon végződik ? Mintha még látnám önt magam előtt, fekete kabátja gomblyukában azzal a rózsával, melyről azt mondta, hogy hozzám hasonlít. Férj. .... Én mondtam volna ezt??? Én??? Nő: Tudom, hogy mostani szerepe megköveteli, mire sem emlékezni azok közül, miket nekem akkor mondott. De szerencsére jobb az én emlékező tehetségem! Még mindig látom önt, midőn kiléptünk a templomból. Csaknem elnyelt tekintetével. Arca a nagy szerelemtől, csaknem eltorzult. Férj: (gondolkodva.) Igen, mert új fénymázos cipőt viseltem, mely nagyon szorította tyúkszememet. Nő : Most fénymázos cipőkről beszél, akkor egyéb dolgokra gondolt. Férj: Ha nem volnék róla biztos, hogy első férje vagyok, azt hinném, másik férjéről beszél. Nő: A lakoma alatt, minden szokás ellenére, mellettem ült, és az ételeket válogatta ki részemre, most természetesen arra sem emlékszik már, hogy felköszöntőt mondott tiszteletemre, mely a legszebb ígéretekkel volt tele ... A boldogság óceánjában fogok úszni, azt ígérte. Valamennyi jelenlevő sirt elérzékenyülésében. Még látom apám könyben üszó orrát, még hallom anyám szavát: „ah! ez sok !“ mire elájult a szegény. Szegény szüleim! A huszadik emeletről ugornak le kétségbeesésükben, ha sejtik, mily jövő vár gyermekükre. S hogy azt kelljen mondania: ime ugyanazon férfi ez, ki a mai est folyamában oly gyalázatosan viselte magát!! Csak tegyen úgy, mintha bámulna ... az egész társaság észrevette, mily keveset törődik velem: én voltam az est legelhanyagoltabb vendége. Ismerőseim restelték, hogy ilyesmit kell tapasztalniok. De bizonyosan csakis ezért hívta meg őket. Férj (szeliden): Kedves gyermekem, hisz te magad küldted szét a meghívásokat! N 0 (dühösen): Ez nem igaz !!! Tán azt is rám akarod fogni, hogy én hívtam meg Ducondray kisasszonyt ? Tudom már, azt fogod erre hazudni, hogy fivére hozta ide minden meghívás nélkül. Legalább így mondta az az ember jelenlétemben. De átlátok a szitán. Tudom, hogy ez így volt hármatok közt előre kicsinálva ! Igenis, kicsinálva !! ! Szép szerepet vállalt a fivér! A nővér sem különb ! Idegen házakba tolakodik, hol senki sem látja szívesen — a házi úr kivételével! Férj (türelmetlenül): úgy vélném, legfőbb ideje volna már, hogy aludjunk. Nő : Kérem, kérem ! Én nem háborgatlak ! Férj (falhoz fordul) : Hála istennek ! (Öt másodpercnyi szünet ) Nő: Jól tudom, hogy mit tervett ez a Ducondroy leány, midőn idejött. Kémkedni akart. Látni POLITIKAI SZEMLE. Nevezetes történeti tény fogja emlékezetessé tenni a mai napot: a három szövetséges uralkodó találkozása Skiernievicében. A sok kombinációhoz, mely e találkozáshoz fűződik, egy-két elég zavaros adattal járul immár az orosz sajtó is. A „Novosti“ szerint az uralkodók találkozásának, melyen Giers is jelen lesz minisztériuma helyettes főnökével, nem a fennálló zavarok elhárítása az egyedüli célja, de az is, hogy a jövőre programm állapíttassák meg. A «Nowoje Vremja» fölveti azt a kérdést, hogy vájjon Bismarck nézetei megegyeznek-e az uralkodókéval, kik a békét megerősíteni jönnek össze ? E lap azon hírekből, melyek anti-angol szövetkezésről és arról szárnyalnak, hogy Ausztriának törekvései vannak a Balkán félsziget nyugati részére is, az következteti, hogy Bismarcknak több államra nézve sértő törekvései vannak. Ezzel szemben a „Times“ egyik cikkében oda nyilatkozik, hogy a császárok mai találkozása arra a föltevésre jogosít fel, hogy e találkozás Európára nézve a béke biztosítéka lesz. Angolország csak örömmel üdvözölheti e találkozást. Skiernievicében semmi olyan sem történik, ami Angolország érdekeit bármely tekintetben is megcsorbithatná vagy Angolországot valamely hatalommal összeütközésbe hozhatná. Az olasz király már elutazott Nápolyból s a lakosság útjában mindenfelé rajongó lelkesedéssel fogadta „a haza atyját.“ De legnagyobb volt mégis a tüntetés Rómában, honnét különben a király tovább utazott Florencbe. A Párisban legutóbb tartott minisztertanácsról még csak annyit tudni, hogy Ferry kormányelnök s Campenon hadügyminiszter közt még mindig nem jött létre teljes megegyezés a Khina ellen végrehajtandó további akciót illetőleg.