Pesti Hírlap, 1884. október (6. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-01 / 271. szám
Esi hóra. ... 1920 » &MM: fj |SJ8 H H MZmM |§ || |3 §1 jHjk §1 Ei intézendő, Budapest, 8884. *1 évf. 271 !2070.j tzá». Szerda, október | Előfizetési Arak: __ _ __ Sziesztáéi Iroda: . 'az évre 1-4 frt__kr. Hí f? Budapssieu, Mior utca 7. sz., 1. eaeiii Negyedévre" ' 3050 * KH 8® ÄH B fijK P |P% 0 M 11% illető minden közlemény tj | | i L a v« flljl fÜ tü larT® ül S§3 fl&n Bérmentetlen levelek csa* Egyes szám helyben 4 kr. §| P % gl U ü H 11 H Mm WB* ismert kezektől fogadtatnak e). Vidéken 5 kr. B gf g|l| | gg §§ ||||l___ MM Kéziratok vissza nem adatnak Százalék nem adatik. fÜ Nypr Ka Ba ül Ül (ü jÜ Itf SUSHI Mm&t jj . .. , -------- Hirdetések Kiadóhivatal: " nzrT~'N. a kiadóhivatalban vétetnek fai BllapfiSt, taáOt-nU "• St., liasztai, T'l/''VT TrT'TT7r’ A T AT A TlTT A Ti Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap r ( ) II K A I IN A HN AH • / egyedül: RUDOLF MOSSE-nál azétküldésáre vonatkozó jelszó- 1 vJJlllllXU AiXxA LUm ■ V. ^ . Parisban, 40, Rue Notcedame támlások intézendők. _■ des Victoires. A függetlenségi párt programmja. Évek óta sürgettük, hogy a függetlenségi párt valljon szabadelvű programmot. Legutóbb is, azon csapások idején, melyek a választások alkalmával érték a függetlenségi pártot, mi hirdettük : a szélsőbal csak úgy mentheti meg magát, ha Irányi Dánielhez közeledik. Ha eszmei és elvi alapra áll. Ha valóban magyar radikális párttá akar tömörülni. Ha az elvek terén kísérti meg helyre hozni anyagi vereségeit. Ha a független Magyarország zászlaja mellé kitűzi a liberalizmus lobogóját. A programmkészítés veszedelmes szokott ugyan lenni a pártokra nézve. A mérsékelt ellenzék valahányszor programmot akart vallani, mindannyiszor kisebbé lett, vagy belső összetartása gyengült. A függetlenségi pártot is az 1874-diki pártgyülés osztotta meg. Irányi Dánielt külön állásának elfoglalására bírta s a szélső bal többi árnyalatát nem volt képes egységes csoportba tömöriteni. És ennek dacára a függetlenségi párt vállalkozott uj programm vallására, sőt vállalatát végre is hajtotta, anélkül, hogy szerte robbant volna. Nem vonakodunk elismerni, hogy ezt szerencsés körülménynek tartjuk úgy a parlamentre, mint a szélsőbaloldalra nézve. A „Pesti Hírlap“ egyik párthoz sem tartozván, tárgyilagosan szólhat ebben a kérdésben is. Kimondhatja, hogy nem osztozik a függetlenségi párt programmjában sem , főleg ami a készleteket illeti. Különösen a közjogi kérdésben más a véleményünk, mint a szélsőbalnak. A független,z önálló Magyarország eszméjének bizonyára em szabad elvesznie. A hajdani magyar nagyág Veszta-tüzének a nemzet szívében örökre ell égnie. De egészen más a gyakorlati poli sztika és az eszmény. A valóság és a gondolat közt gyakran igen mély űr van. Hogy Magyarország valamikor nagyhatalommá legyen s Európa keletén ismét visszanyerje a hegemóniát , ez erős óhajtása kell, hogy legyen minden magyar embernek. Sem Mohács, sem Világos nem olthatta ki ezt a vágyat a nemzet lelkéből. De ha minden út Rómába vezet, a függetlenségi párt politikáján kívül kell lenni még egyéb politikának is, mely a nemzetet célja felé viszi. Sőt ép a függetlenségi párt politikája a legkevésbé gyakorlati ez idő szerint. Mert akarja a célt anélkül, hogy az eszközöket még csak meg is tudná jelölni. Azonban elmúlt már ideje annak, hogy a függetlenségi pártról szólva közjogi kérdéseket kelljen feszegetni A nagy harc kivivatott. A nemzet az általános választások által már hetedszer szentesítette a közjogi kiegyezést. A vitának minden felújítása tehát felesleges. Legalább ez idő szerint valóban az. Azt pedig mellékesnek tartjuk, hogy a függetlenségi párt aligha döntötte el a közjogi vitát saját kebelében, mely saját kebelén kívül gyakorlatilag rég meg van oldva. A párt új címe: „függetlenségi és 48-as párt.“ Ez inkább komplikálja, mint egyszerűsíti, a magyar radikálisok táborán belül a közjogi kérdést. Mert hogy az 1849. és 1848. közt ép oly mélység van, mint Kossuth és Deák, Debrecen és Pozsony között, ehhez nem fér semmi kétség. Ezt a mélységet nem hidalhatja át semmi programm. Nem fedheti el a szavaknak bármely virágos szőnyege sem. Emiatt azonban a függetlenségi párt eddigi árnyalatai nagyon jól megférhetnek egymás mellett, feltéve, hogy nem bocsátkoznak vitatkozásba sem egymással, sem másokkal azon kérdés felett: mit értenek a független és mit a 48-cas Magyarország alatt? . E vitára egyébiránt bizonyára nincs szükség. A függetlenségi párt sokkal távolabb áll azon pillanattól, melybe:** közjogi elveinek gyakorlati megvalósításán “kellene gondolnia, hogy sem egyelőre szükséges volna fejtegetésekbe bocsátkoznia. Ami fontos a függetlenségi párt programmjában, az ő programainak nem közjogi része. A függetlenségi párt az idevonatkozó pontok által nyíltan és határozottan liberális-radikális álláspontra helyezkedett. Vagyis azt tette, amit mások és mi annyiszor követeltünk tőle. Semmi sem ártott annyit a függetlenségi pártnak, mint az a számos ellentét, mely a kulturális és társadalmi politika terén létezett kebelében. Hogy a független Magyarországot másként képzeli Irányi, mint Mocsáry s ez ismét másként, mint Madarász József, ez sokkal kisebb baj volt, mint az, hogy a függetlenségi párton az európai haladás karöltve járt a csökönyös maradisággal, a demokrácia az aristokratikus szellemmel, a vallásszabadság a felekezeti türelmetlenséggel Ezt a zűrzavart, a végtelen ellentétek e sorozatát van hivatva megszüntetni az új programm, mely a szabadság és jogegyenlőség elvét nemcsak felállítja, hanem abból a következményeket is levonja. Más kérdés, várjon e programmot a függetlenségi párt valóban meg is valósítja-e, s lesz-e elég ereje arra, hogy a politikai és társadalmi reakcióval szemben, mely a népszerűségért küzd, szilárdan ragaszkodjék programmjának alapelveihez ? Ha igen, úgy a függetlenségi párt valóban új életre támad. Programmja a magyar radikalizmus magvát fogja képezni, a mire szükség van akkor, mikor a szabadelvüséget, mely az A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A mézes napokról. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. —■ Száz és tizenkilenc új ember, aki most tinős államférfiunak képzeli magát és csak két sztendő múlva jön rá, hogy hiszen ő tulajdonépen csak existál. Az új képviselők többnyire fiatal ember, akiknek nagy részét a „kedves papa“ ildte fel. De van egy pár ordas is köztük, aik az élet aláhajló felében az immunitást és kintélyt akarják élvezni. Az új képviselőknek mindnek új vizitkárája van. (Én istenem, hiszen ez a legelső megválasztás után!) Ruháik is újak, feszengve mák az utcákon s hátra fordulnak sokszor eszik-e őket? Mondják-e a hátuk mögött: „Ni megy a hires X. vagy Y-len a szürkényi kelet képviselője.“ Ujdonszerű előttük minden, még a cim Édes szívesen mennek idegenek közé s ott így kedvteléssel mutatják be magukat, mondta. Nagy János vagy Kiss János képviselő - s ezt a képviselő szót raffinirozott non falance-szal vetik csak oda, mintha nem iartanák szükségesnek, pedig ez a fő előttük, így örömükre szolgál, ha az idegenek diskurs közben ilyenformán gyönyörködtetik őket. Úgy érzi magát kedves képviselő úr ? Hol et ma a képviselő úr ? Hol ebédelt képvielő úr? Még a levegőben is csengeni vélik, fülükbe zúg ez a szó: „Ad jó napot képviselő úr!“ Kínos két hónap volt az a választásoktól egész e napokig! Ezer meg ezer phantom és kétely, megannyi mardosó holló, tépte szíveiket. Lassan, borzasztó lassan teltek a napok. Talán meg sem jön már az idén a szeptember 2- ike! vagy hátha addig olyan bolondul fordulnak az európai konstellációk, hogy eldől az ezredéves alkotmányunk! Hátha nem lesz már több országgyűlés ? Hiszen a király mindennap visszavonhatja a parlament összehívását, de a szegény újdonsült képviselő vissza nem vonhatja többé — ami a választók torkán átment. Végre megérkezett az óhajtott nap. Az új képviselők már egy hét előtt utaztak ide, hogy el ne késsenek az első ülésről. Mennyi jóakarattal, mennyi rózsaszínű ábránddal jöttek ide és milyen üresen, sötéten fognak visszatérni három év múlva! Hogy meg-megálltak a könyvkereskedők kirakatai előtt, végig nézni a könyvek címét. Anglia történelme! Idevele! Igen igen, Angliát fogom tanulmányozni. Pénzügytan! Bemagolom és pénzügyi beszédeket fogok tartani. Meg kell mutatni, meg fogom mutatni. A Girondiak története! Teringette azt sem fog ártani végig olvasni. Egy státusférfiúnak tudni kell mindent. Megveszem azt is. Persze ez csak az első felhevülés, mely hamar kihűl mint a szalmaláng. Komolyan ki- kvánnak hozzálátni a törvényhozói feladatokhoz, de azért száz eset közül csak tízben esik meg, hogy a könyveket megvegyék és száz eset közül csak egyben, hogy el is olvassák a jószándékú új honatyák. A legis legelső ülés volt a legjellemzőbb. Igazi tanulmányul szolgáltak az új képviselők. Bizonyos félénkséggel suhantak fel a lépcsőkön a kapus mellett, hátha meg találja őket szólítani ? Hát még mikor aztán a terembe is bejutottak. Az a bizonyos, tompa haotikus ,zsivaj egészen megbénítá eleinte idegeiket. Lassan, óvatosan indították el szemeiket a bútorokra, a karzatokra és az emberekre . . . Nagyot lélekzettek s a Ház fojtó levegőjétől tüdejük dagadozott Az első lélekzetvétel volt a legédesebb . . . Mint egy drága szivarból az első szippantás! Kétféle volt a taktika. Mert minden taktika csak oda irányult, hogy meg ne látszassák a vadonat-újdonatságok. Szerényen hátra ültek. Itt nem tűnünk fel — gondolák. Vagy pedig egy másik methodus szerint elkezdtek fesztelenül fel s alá sétálni, mintha már tizenkét esztendeje taposnák ezt a pokrócot s rá sem gondolnának az egészre. De a figyelmes szem legott felösmerhette bennők a „gubókat.“ Szemök vagy ájtatosan vagy dacosan pihent a minisztereken vagy a primipilusokon. Némelyek roppant közömbös arcot vágtak s ez a közömbösség árulta őket el. itan számunk 14 oldalt i&r&jügut.