Pesti Hírlap, 1884. november (6. évfolyam, 302-330. szám)
1884-11-08 / 308. szám
1884. november 8. PESTI HÍRLAP. 3 noha való az, hogy a helybeli román ifjúság mai napon társanvacsorát kíván rendezni, melynek célja az egymássali megismerkedés, de teljesen valótlan az, mintha a tervezett összejövetelnek „Hora Kloska ünnepély“ rendezése, avagy hazaellenes tüntetés volna célja. Eltekintve ugyanis attól,hogy azon ünnepélynek, melynek rendezését nekünk ama hír imputálja 100. évfordulója november 3 án volt s igy értelme sem volna, hogy mi azt én akarjuk megülni, azon testvéri vonzalom, mely bennünket magyar ajkú kartársainkhoz fűz, sokkal mélyebb gyökeret vert bennünk, mintsem oly ünnepélyt szándékoznánk rendezni, melylyel ezen szívélyes egyetértést legtávolabbról is megzavarnánk. Ismételve kijelentjük tehát, hogy a román ifjúság által mai napra összehívott egybejövetelnek semmi politikai vagy pláne tüntetési célja nincs, hanem egyedül ismerkedési estély akar lenni. Kelt Budapesten, 1884. november hó 7-én. Suciu János IV. éves joghallgató, Boksán Sever III. éves joghallgató. E nyilatkozat felolvasása után Rakovszky Géza azt indítványozza, hogy mondja ki a gyűlés határozatképen, miszerint: „a román ifjúság és a „Petru Maior“ nyilatkozatában egyelőre megnyugszik ugyan, de mindenkor éber figyelemmel fog őrködni és hazafias érzelmét sőt tiltó szavát mindenkor nyilatkoztatni fogja, valahányszor ilyen, a magyar állameszme ellenes tüntetésnek csak neszét veszi“. A gyűlés elfogadta a határozatot s Rakovszky Gézának nyugalomra intő beszéde után, kivonult az ezalatt háromszáznál többre szaporodott egyetemi polgárság az Egyetem térre, hol a Kossuth nótát énekelte el. Innen tömegesen a Kecskeméti házban levő kávéházba vonultak, hol ifj. Szász Károly mindannyiuk óhajára beszédet tartott. Ifj. Szász Károly szintén higgadtságra intette egyetemi polgártársait, mely most a gyülekezés helyéről tömegesen a Kommer-féle vendéglő elé vonult, hol a román ünnepély megtartandó lett volna, s itt hazafias dalokat és a Kossuth-nótát újra elénekelte, nem anynyira tüntetésből, mint inkább figyelmeztetésül a románoknak a jövőre nézve. A delegációkból. A külügyminiszter nyilatkozatai. A magyar delegáció külügyi albizottságának mai ülésén Zichy Ferenc gróf elnökölt s a kormány részéről jelen voltak: Kálnoky Gusztáv gr., Kállay, Szőgyényi, Tóth Vilmos, Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gr. Az elnök megnyitván az ülést, felhívja a bizottsági tagokat, hogy terjeszszék elő kérdéseiket a külügyminiszterhez. Fálk Miksa mint előadó mindenekelőtt a következő kérdéseket teszi: 1. A válasz, melyet ő Felsége a delegációk elnökeinek beszédére felelni méltóztatott, azt mondja, hogy viszonyunk az öszszes hatalmakhoz, de különösen a szomszédosokhoz a legbarátságosabb. Van-e a miniszter úr azon helyzetben, hogy az albizottságnak közelebbi felvilágosítást nyújthasson e szomszédos államokhoz, nevezetesen : Németországhoz, Oroszországhoz, Olaszországhoz, Szerbiához és Romániához való viszonyunkról ? Történt-e ezen viszonyokban valami változás a szkierniewicei találkozás folytán ? Megvalósult e a miniszter úrnak tavaly kifejezett reménye, hogy Romániához való viszonyaink folyton javulni fognak ? 2. Megfelelt-e a török kormány a négyes értekezleten elvállalt azon kötelezettségének, mely szerint a csatlakozási vonalak kiépítését folyó évi október 15-re, illetőleg 28 -áig biztosítania kellett, ha pedig ez, — mint a hírlapi tudósításokból látszik, — meg nem történt volna, minek voltak az akadályok, és mi lépéseket tett a kormány, hogy a portál kötelezettségeinek teljesítésére bírja? Módjában van-e a miniszter úrnak, hogy a kormányunk és a fényes porta között ez ügyben újabban folytatott levelezést az albizottság elé terjeszsze ? 3. Tekintve, hogy a legújabb statisztikai kimutatások szerint nemcsak, hogy a lisztkivitel Fiuméból Görögországba tekintélyes mennyiségre emelkedett, hanem hogy ez a gabona áruneműekben szűkölködő állam átalán nagy tömegét igényli a földmivelési terményeknek, melyek ez idő szerint csaknem kizárólag Oroszország által szállíttatnak, holottan legalább is hasonló, ha nem kedvezőbb feltételekkel szállíthatjuk mi is. Tekintve továbbá, hogy közelebbről Németország és Görögország közt kereskedelmi szerződés létesült, mely az előbbinek jelentékeny kedvezményeket biztosít, míg monarchiánkat az a veszély fenyegeti, hogy mindinkább leszorul a görög piacról, ha nem szabályozza a mi forgalmunkat is Görögországgal kereskedelmi szerződéssel. Tett-e a közös külügyminisztérium egyfelől a két kereskedelmi miniszternél, másfelől a görög kormánynál valami lépést az iránt, hogy monarchiánk és Görögország közt kereskedelmi szerződés mielőbb létesüljön? Ha pedig az úgy nem történt volna, minek voltak az akadályok és eltávolításukra van e kilátás ? 4. Minthogy úgy az osztrák delegáció költségvetési bizottságában Görögországgal való kereskedelmi viszonyaink vitatása alkalmával, valamint egyebütt is jogos panaszok merültek fel az osztrák-magyar Lloyd ellen, mint amely dacára a rendelkezésre levő kitűnő anyagnak, és a monarchia két államától nyert jelentékeny kedvezményeknek kereskedelmi érdekeink előmozdításában, részéről a legszerényebb igényeknek sem törekszik megfelelni, mit szándékszik a közös külügyminisztérium abban tenni, hogy az az államilag segélyzett társulat a monarchia két államával fennálló szerződéses viszony tartamára kötelezettségének lelkiismeretesebb teljesítésére szoríthassék. 5. Minő helyzetben vannak a Törökországgal való kereskedelmi politikai alkudozások és van-e kilátás arra, hogy ezzel az állammal reánk nézve előnyös árszabási egyezmény létesüljön ? Kálnoky Gusztáv gr. külügyminiszter az első kérdésre vonatkozólag megjegyzi, hogy arról újat nem mondhat azok után, amik e tárgyról már elmondattak. Ami különösen Német- és Oroszországhoz való viszonyunkat illeti, — úgymond a miniszter, — hivatkozhatom a részletes előterjesztésre, melyet tisztelt barátom a miniszterelnök úr, akivel tökéletesen egyetértek, a magyar képviselőházban tett. A tisztelt albizottság tudja, hogy külügyi politikánk alapját Németországhoz való baráti viszonyunk képezi, amely viszony immár évek óta változatlanul fennáll, és általános megelégedést és megnyugvást szül. Legjobb bizonyítéka annak, hogy milyen helyes e két állam közötti szövetség eszméje és annak alakulási módja nemcsak abban rejlik, hogy ez az eszme mély gyökeret vert a két állam népességében, hogy mindenütt népszerű, mindenütt ragaszkodnak hozzá, és senki sem tesz ellene többé kifogást, ha egyátalán e tekintetben komoly kifogásokról szó lehetne , hanem abban is, hogy ha ez a szövetség bizalmatlanságot keltett kifelé, ez teljesen eltűnt és ellenkezőleg a szomszéd államokban is tért foglalt a bizalom, hogy azok is belátják ezen eszme helyességét és hogy azok is igyekeztek és igyekeznek a konzervatív békés politika eszméjét, mely ezen szövetség alapját képezi, fölfogni és magukévá tenni. Láttuk, hogy először is Olaszország látta be annak előnyeit, ha a két hatalommal ugyanazon alapra áll. Az ebből eredt barátságos viszony azóta alakjára és lényegére nézve, változatlanul fennáll, az mindkét részről ápolásban részesül és reménysem, hogy még tovább is fejlődni fog. A viszony, mely a berlini béke után monarchiánk és Oroszország közt alakult, éppen nem volt barátságos ; az elégületlenség, mely Oroszország némely politikai köreiben, de még az új államokban is támadt, s az a körülmény, hogy sok, azon izgalmas időben támadt, kivihetetlen eszme maradt beteljesülés nélkül: bizonyos elkeseredettséget szült, mely Oroszországban ideges izgatottsággá fokozódott minden ellen, ami Nyugat Európából jött. Ily körülmények közt igen kényelmetlen viszonynak kellett előállani Oroszország és Nyugat- Európa között, elsősorban pedig Ausztria-Magyarország és Németországgal szemben. Az irányadó faktoroknak azonban folytonos óhaja maradt: a kölcsönös jó viszonyokat fentartani vagy helyreállítani; ha tehát bizonyos időn át válságos mozzanatok s aggasztó ingadozások állottak be, melyek a béke megzavarásától való félelmet is fölkelthették, ez nem volt a két európai császári hatalom politikájának intenciója; ezt csak a viszonyok magyarázzák meg, valamint részben az a szenvedélyesség, melylyel mindkét rész közvéleménye, meg a sajtó e kérdéseket tárgyalták. Még a múlt évben ugyancsak a delegációk ülésezése alatt intézett hozzám Csernátony úr, tisztelt barátom, egy kérdést, mely — ha jól emlékszem — amaz aggodalomnak volt kifolyása, hogy Oroszországhoz való viszonyaink fenyegetően alakulhatnak. Akkor csak azt konstatálhattam, hogy aggodalmak ez irányban csakugyan léteznek, de mindjárt hozzátettem, hogy az uralkodók és kormányaik közt való viszony szívélyes és szabályszerű, s ha hasonló jó viszony a két állam lakossága közt nincs meg, ezt a sajnálatos ingerültséget a sajtó izgatásainak s pillanatnyi izgatottságnak tulajdonítom, de meg vagyok győződve, hogy végre is jobb belátás és józanabb eszmék fognak az izgatottság helyébe lépni. Ez azóta megnyugtató módon teljesült. Annak belátása, hogy a békés és biztos állapotok az orosz birodalomnak ép annyira érdekében állanak, mint a többi birodalmaknak, ott is utat tört magának s a nézeteknek e tekintetben való egyezése végre az orosz cár és uralkodónk közt létrejött barátságos összejövetelben nyert kifejezést, melyhez Vilmos német császár is csatlakozott. Ezen találkozás jelentőségét a tisztelt bizottság már ismeri, részint ő felsége megnyitó beszédéből, részint a miniszterelnök nyilatkozataiból. A találkozás jelentősége abban fekszik, hogy három, birodalmukban oly nagyon tisztelt uralkodó, akik oly nagy földterületek felett uralkodnak, egyesültek a béke politikájának fentartása mellett, anélkül, hogy az egyesülés valamelyik más hatalom ellen irányulna. Ez a politika a meglevő jogállapotok fentartására van alapítva, s az uralkodók tekintélyükkel lépnek fel e politika mellett s kölcsönös bizalommal fogják ezt követni. Hogy e találkozás jelentőségteljes esemény, az általánosan el van ismerve s ami igen is megjegyzendő az, hogy általában bizalommal fogadták azt. Mondhatom, hogy külföldön egyáltalán nem, vagy legalább figyelemreméltó helyről e találkozásról bizalmatlanul nem nyilatkoztak. Hiszem és remélem, hogy nemcsak a tisztelt bizottság, hanem a monarchia népei is osztják az én véleményemet, hogy ez az eredmény ami javunkra válik s bennünket megelégedéssel tölthet el. Az eddigi fejtegetések után magától értetődik, hogy sem barátságos viszonyaink más hatalmakkal szemben, sem politikánk céljai és érdekei az események e fázisa folytán változást nem szenvedtek. Kérdés létetett még Szerbiával és Romániával való viszonyunkról. Ami Szerbiát illeti, általánosan ismert tény az, mily kielégítők viszonyaink e nagy virágzásnak indult állammal és megelégedéssel konstatálhatom, hogy a szerb nép körében is e viszony üdvös hatása mindinkább terjed és az anyagi érdekek mezején is nyilvánul. Nem kételkedem, hogy a mostani állapot, amelyet mi becsülni tudunk, még inkább meg fog erősödni. Romániát illetőleg múlt évi reményem — hogy viszonyunk javulni fog, — tökéletesen beteljesedett. A viszonyok köztünk és Románia közt azóta valóban igen barátságosak s nagy örömmel és elismeréssel említem meg, hogy ő felsége a román király és kormánya sokat fáradoztak ez irányban ; meg vagyok róla győződve, hogy egy kicsiny és lármázó párt agitációi nagyon szűk térre vannak szorítva. Remélem, hogy következetes és nyugodt munka után ott is egészen kielégítő állapot fog bekövetkezni. Kevésbé nyilatkozhatom kedvezően némely, hazánkból való agitátorok magaviselete és üzelmei felől, kiknek ott túl a Kárpátokon sok részük van a sajtó izgatásaiban s mig nekünk szégyenünkre válnak, a román kormánynak sok zavart okoznak. Csernátony Lajos: Utal a lapok azon híreire, hogy a válaszfeliratnak a külügyi viszonyokra vonatkozó passzusa tárgyában Oroszország részéről, sőt még Németország részéről is kérdés, sőt talán tiltakozás is létetett volna külügyi hivatalunkhoz. Kérdést intéz a külügyminiszterhez az iránt, mi való ezen hírekből ? Szilágyi Dezső: Németországhoz való viszonyunk hivatalosan mint szövetség jön megjelölve, — és a külügyminiszter úr, ha jól emlékszem, úgy nyilatkozott, hogy ez a szövetség külpolitikánk alapját képezi és hogy ezen alapon igyekszik más hatalmakhoz való viszonyainkat szabályozni. E szövetség 1879-ben jött létre. Külföldről oly körökből, melyek rendszerint jól vannak értesülve, e szerződés fontos részleteiről a sajtó útján érttesültünk, és az adatok, bár mindenütt átvétettek az európai sajtó által, még eddig illetékes helyről megcáfolva nem lettek. Ez adatok szerint e szövetség védelmi természetű, két vagy több hatalomnak bármelyik szerződő fél elleni ellenséges szándéka esetére, és határozott (öt évet említettek) tartamra volt kötve. E szövetség ma is fenáll, és csak megelégedéssel hallottuk, hogy hosszú időtartamra van biztosítva. A kérdés amit ezzel kapcsolatban most tenni szándékozom abban áll, várjon